napi jó - 99. nap

 ... a szabadságom utolsó napján kicsit keresni kell a jó dolgokat, mert mindent picit beárnyékol a holnapi zsúfolt szakrendelés és "milyen meglepetést rejt az osztály" gondolata.... 

... de azért volt ma is nem kevés - reggel a laza 1 órás futás, zene nélkül, amikor kiszámoltam, hogy novemberig el kell küldjek egy cikket (amit el is kellene fogadjanak persze), ahhoz, hogy végre szintet léphessek, szerintem tudat alatt eddig nem akartam és talán most sem akarom még eléggé, mert még nem érzem magam felkészülve erre (csak kb mindenki más a környezetemben) de majd ennek a miértjén is elgondolkozom egy következő hosszú futás alkalmával... :) 

... kicsit kacifántosan, de megkaptam a szüleimtől egy "aprócska" borítékot, aminek segítségével engem próbálnak anyagilag kicsit megtámogatni, hogy szegény lányuk ne menjen csődbe, miközben élete első saját lakását próbálja döntően saját elképzelése szerint berendezni - átalakíttatni... és a borítékban ott volt egy igazán szép hűtőmágnes is, ami a másik otthonomra emlékeztet. A borítékon pedig anyukám még mindig csodaszép kézírása- gyerekkoromban volt idő, amikor olyan szépen szerettem volna írni, ahogy ő is - a medicina aztán végleg agyonütötte ezt a vágyamat és a nővérek időnként odajönnek és megkérdezik, hogy mit is írtam a lázlapra, a főnővérem pedig inkább időnként még át is írja a következő oldalt, hogy ne kelljen böngészni az írásomat tovább (vagy mert engem akar ettől megkímélni, ki tudja... :) ).... nem tehetek róla, szerepel a munkaköri leírásban, hogy olvashatatlan kell legyen a kézírás is, egyébként gyanakodni kell...

... együtt dinnyéztem két tündéri kisfiúval, amikor meglátogattam az egyik barátnőmet (ahol a boríték is hozzám került), és még az a kisfiú is megbarátkozott velem, aki már elfelejtett (mert Karácsonykor találkoztunk utoljára és ő akkor még 3 éves volt, most meg már 3,5... ) és félt a "nagy nénitől"...

... ma is voltam a lakásomban - egyre jobban tetszik. :) annyira szép fények játszanak benne... 

... a nap zárásaként még sétáltam egyet M.-el, egy másik barátnőmmel, akinek számos nehézség után most szépen kerekedik a magánélete... jó látni, hogy boldog és szerelmes.

napi jó - 98. nap

 ... ma majdnem megkaptam a lakásom kulcsát azzal a címszóval, hogy felújítás befejezve, beköltözhetek.

... de aztán mégsem...

... még van pár dolog és a redőnyök sincsenek még fent, a szomszédok viszont viszonylag jól belátnának, függönyt vadászni pedig nincs kedvem. 

... ami viszont tényleg jó, hogy kevesebbe került a felújítás, mint amire az utolsó becsléseim alapján számítottam. 

... alakul a dolog, a Karácsonyt már lehet, hogy tényleg ott fogom ünnepelni...

napi jó- 97. nap

 Ma már az új lakásban takaríthattam É. segítségével, akinek mélységesen hálás vagyok, mert az összes ablakot megtisztította, amit én pölö nagyon utálok. :) Én viszont a lakás legszimpatikusabb részét, a konyhát sikáltam tisztára és bár gyanítom, hogy nem fogom egyik mesterszakács karrierjét sem fenyegetni, de annyira hangulatos helység, hogy biztos vagyok benne, hogy sok szép pillanatot fogok még ott átélni. :)

A takarítás közben egyszercsak elkezdett zizegni az órám, hogy megtettem a napi kb 9000 lépést. A bősz sikálásomat értelmezte gyaloglásként... 

Miután hazavittem É.-t, még nekivágtam a napi futásnak, és bár a vége már lámpafény mellett történt, és a nagyon nem kedvelt intervallum edzés volt soron, de azért meglepetésemre 7 km lett a futás vége és megjavítottam az 5 km-es egyéni legjobbamat. ;)

Olyan jó lenne...

 ... ha simán csak megálmodnám, hogy mit kell tennem, vagy valaki megsúgná, aki a jövőmbe lát... csak hogy hogyan rendezkedjek be az életemben ha már hamarosan költözöm...

A döntésképtelenségem nem javít a helyzetemen.

napi jó - 96. nap

Ma is volt kvíz. :) A filofaxomba nem került ugyan új telefonszám, de nagyon jól éreztem magam és bár dobogó közelébe sem kerültünk a csapattal (legkevesebb ember-lányból álltunk a 8 csapat közül), de olyan kellemes érzés volt igazi tét nélkül, csak a móka kedvéért küzdeni - nekem újdonság ez az érzés, gyerekként és felnőttként is mindig az első helyet céloztam, a többi rendszerint csalódást okozott. 

Újratanulom önmagam. :) Szerintem jó lesz ez az irány... :)

napi jó - 95. nap

Ma végre megérkezett a megrendelt ágyneműtartóm is a megfelelő színben (mint kiderült, egyszer 2 hete már leszállították az üzletbe, csak akkor piros színben érkezett, én viszont az ágykerethez passzoló sötétbarnát kértem), valamint az 1 hónapja rejtélyesen csendbe burkolózó D0rme0 kifizetett rendelésem nyomát is sikerült néhány telefonálással felderíteni - egészen hatékony voltam. 

Kicsit elszomorított, hogy nincs körülöttem férfi, aki az ilyesmiket intézze (nekem a halálom az ilyen típusú intézkedés, telefonálás, szervezkedés), de végül is boldogultam, a bútorüzletben is segítőkészek voltak, berakták a lapra szerelt ágyneműtartókat az autómba (és még az összeszerelést is majdnem elkezdték szervezni, mert még emlékeztek rám az első körből, amikor az ágykeretet és a kanapét kellett bevarázsolni a lakásba és összerakni). Szerencsére az egyik ismerősöm fiáról kiderült, hogy ilyesmikhez is ért, így majd őt fogom megkérni némi csokiért cserébe, mert az a gyengéje. :) 

Az ajándék bútorok elhozatala is alakulni látszik a mai egyeztetések alapján egy 200 km-re levő városból. A szüleim barátai ajánlották fel, így pár könyvespolcom addig is lesz, ameddig megint lelkileg és anyagilag is ráhangolódhatok egy újabb kör bútor vásárlására. Kapok még néhány széket és 2 kisebb kanapét is, így lassan annyi ülőhely lesz nálam, hogy házi mozit nyithatok a szomszédoknak...

A beköltözés időpontjáról inkább nem írok semmit, nehogy elkiabáljam, annyi mindent hallottam már kezdve májustól, hogy most a "99%-ban kész vagyunk"-nak már nem hiszek.

De azért reménykedek, hogy még (idén) Karácsony előtt összejön. :)

napi jó - 94. nap :)

Tegnap megtörtént az idei nyár első és valószínűleg egyben utolsó strandolása- egy termálfürdőben, némileg öregesen, egyik meleg medencéből a másikba mászkálva, közben időnként a felhős eget kémlelve, hogy mikor kezd el esni az eső. A társaság nagyon jó volt (egy nálam kb 20 évvel idősebb baráti házaspár), jó hangulatban beszélgettünk, méghozzá zenei aláfestéssel, mivel az egyik medence mellett 2000-ig terjedő slágereket rakott be egy dj, ami szintén segített a lazításban, ráadásként a medencék körül rengeteg zöld, fák és néha egy kis kellemes szellő. 

Ebédre lángos volt sok sajttal, tejföllel és fokhagymával.😎

Ide még szeretnék visszatérni. :)

É., a feleség szerint még hódolóim is akadtak, én annyira belemerültem a beszélgetésbe és a zenehallgatásba, hogy csak az egyik tűnt fel, hogy időnként rám néz, de ennek sem tulajdonítottam jelentőséget. :)

napi jó - 93. nap

 Tegnap éjjel 2-ig pakolásztam itthon, mivel ma jöttek az első adag dobozaimat elvinni az új lakásba, így nem volt időm a tegnapi nagyon jót megírni: voltam egy kvíz-esten, ahova a kozmetikusnő szervezett be, akit a folyamatos maszkviseléstől meggyötört, pubertáskorom könnyfacsaró élményeit visszahozó arcocskám miatt látogattam meg már kétszer is az utóbbi időben... Engem mindig azzal nyugtatgattak, hogy ha felnőtt leszek (és szülök pár gyereket), elmúlnak a pattanásaim - lassan már középkorúnak számítok és bár tény, hogy a gyerekprojekt hatásáról nem tudok nyilatkozni a faggyúmirigyeimre és ezek kivezető csatornáira, de egyébként most kicsit úgy érzem, hogy engem bizony átvertek gyerekkoromban. 

Tény, hogy nem számolhattak holmi koronával és annak következményeivel, valamint a hivatásomat sem gondoltam végig ilyen szempontból - de legalább nem lettem sebész vagy aneszteziológus, ezáltal jelentősen csökkentve az általános maszkviselési rizikót... 

Na de visszatérve a kvízre, utoljára gyerekkoromban vettem részt műveltségi vetélkedőn, szerintem az ilyen jellegű tudásom azóta csak romlott, de mivel csapatok vetélkedtek és az óra nem ketyegett olyan szigorúan, mint hajdanán, nekem végig nagyon pozitív élmény volt, és ehhez a frissen megismert csapat is nagyban hozzájárult. Nagyon jól szórakoztam, változatos feladatokat kellett megfejtetni, és ez a kicsit másfajta szellemi kihívás az agytekervényeimnek is jót tett, majdhogynem éreztem, hogy egy-egy halványabb bemélyedés elkezdett kialakulni a tükörsima részeken, ahol a földrajzról, történelemről, művészetekről volt hajdanán némi emléknyom...  Azért örültem, hogy a csapatban 3 nagyon profi csapattárs is volt, így csomó dologról ki sem derülhetett, hogy nem tudom, mert ők már rögtön tudták a választ... :) Szerencsére volt nekem is néhány találatom. ;)

A mai nap pedig egy csodával kezdődött: tényleg eljöttek a költöztetők, még szerencse, hogy éjjel kettőkor a pakolászás végén eszembe jutott, hogy egy ébresztőt azért állítsak be 7:45-re. Negyed 9-kor már itt is voltak és elvitték a csekélyke (összesen két darab) bútoromat, néhány nagyobb elektronikai cikket és mivel hoztak nekem üres rekeszeket/ládákat is, így ameddig megfordultak, a könyveim nagyját is sikerült összecsomagolni - mind a 10 rekesz megtelt, és még maradt is kb 2 rekeszre való mappa és könyv, de ezeket még át akarom nézni és kiszelektálni, mielőtt megutaztatom. 

Most eldöntöttem, ezentúl az e-könyvekre koncentrálok, mert tizenév alatt egy szép, de meglehetősen súlyos gyűjteményt sikerült összevásárolgatnom. A Kindle-t amúgy sem használom ki eléggé.

napi jó - 92. nap

 Futás közben találtam: 

idén is csak magammal futóversenyzek

Ma végre eldöntöttem, amin napok óta merengtem - visszalépek a futóversenytől, mivel várhatóan nagy lesz a tömeg és csökkenteni szeretném a kockázatát, hogy bárkit is megfertőzhessek utána, ha részt veszek rajta. Akad bőven esendő ember a környezetemben. 

Az űrlapot kitöltöttem és elküldtem, a kocka el van vetve.

De mint E. már korábban felhívta rá a figyelmemet, ha le is fújnák a versenyt (akkor még a visszalépésem nem merült fel), akkor sem jelenti azt, hogy nem futhatom le a 10 km-t ott, ahol amúgy is futkorászom nap mint nap. Ez motivált eddig is, hogy csináljam az edzéstervet, és ez fog motiválni továbbra is, ugyanis szeptember 6.-án én is le fogom futni a 10 km-t, megkísérelve, hogy lefaragjam azt a 3.5 percet, amivel vasárnap szintidőn felül teljesítettem.

Így is érzem a kihívást, pedig a busz fenyegető képe a hátam mögött ezennel szertefoszlott... :) 

A célt amúgy, amiért decemberben beneveztem a versenyre, elértem: sikerült rendszeres, heti 3-4-szeri  edzésekre ösztönözzön a tudat, hogy közeledik a nagy nap, és már azt is sikerült magamnak bebizonyítani, hogy képes vagyok ennyire rengeteg sok km-t lefutni (amit még 1 évvel ezelőtt sem hittem volna el magamról).

Már ki is találtam egy új kihívást magamnak, év végig összesen 500 km-t futni - ezzel próbálom a hideg idő miatt várható motiválatlanságomat kompenzálni.... :) Ebből 250 km-t már lefutottam január óta (az első két hónapban összesen kb 15 km-t futva), a szorgalmam egyelőre rendületlen, így talán nem is teljesen reménytelen a dolog... :)

napi jó - 91. nap

Ma kipróbáltam, hogy le tudom-e futni a 10 km-t, ami a versenytávom lesz.... és sikerült. :) igaz, hogy kb 3 perccel több idő alatt, mint amennyi a versenyen a szintidő, és szerintem az elején fel is vett volna a busz, mert ott stabilan 8:00-08:10 perces átlagokkal futottam, de az utolsó 3 km lett a leggyorsabb, sőt a legutolsó lett a legesleges, szerintem ott már tudat alatt éreztem, hogy a nyomomban van a busz, ami összeszedi a lassú futókat... :)

Mindenesetre 1-2 évvel ezelőtt még nem is álmodtam volna, hogy erre egyszer képes leszek. :)

Lehet, hogy most kellene nekifogni a cikkírásnak is, hátha ott is történnek még hasonló csodák... :)

napi jó (?) - 90. nap

24 óra leforgása alatt 2 betegem is tájékoztatott, hogy pozitív lett a terhességi tesztje. Igazi baby boom.

Mivel nem vagyok sem szülész, sem nőgyógyász, ez engem mindig némi belső feszültséggel tölt el, mert akkor 9 hónapig leshetem, hogy mi lesz a betegeimmel, és közben szoríthatok a babáért is. Szerencsére mindkét terhességre már én is áldásomat adtam korábban, de azért mégis ilyenkor nem csak azt látom, hogy a babafotós gyűjteményem reményeim szerint bővülni fog (idén már gyűlt kb 3, folyamatban van 2 és most itt az utánpótlásesély), hanem, hogy szegény koszorúereim már megint kapnak némi stresszhormont plusszba.

mondtam már, hogy most kb 1 évig unatkozni szeretnék?

napi jó - 89. nap

... ma úgy rendesen megvert az eső futás közben, de közben szép felhőket lehetett fotózni, egyre kevesebb ember futott körülöttem (és előzött meg) és egyszer sem merült fel komolyan bennem, hogy hamarabb is abbahagyhatnám, hogy ne ázzak meg, lefutottam a tervezett időt és még kibővítettem 5 perccel, hogy meglegyen az 5 km. :)

... magamon is meglepődtem, amikor munka végén a főnökömnek nem a terápiás sikereimről (lassan azt érzem, hogy nincs is olyan, vagy csak elenyésző), hanem a júliusban futva megtett kilométereimről dicsekedtem... :) még szerencse, hogy ő kb 20 éve fut, tehát még valamicskét ért is hozzá - azzal ámított, hogy túl fogom élni a 10 km-es távot... :)

napi jó - 88. nap

... olyan, mintha nem lenne teljesen hiába az a sok hanganyag és könyv, amit mostanában olvasgatok és talán a rendszeres testmozgás sem - kicsit türelmesebbnek érzem magam és ma pl egyszer sem éreztem, hogy elsírom magam, amikor ügyelet után még bent ragadtam délután 3-ig a munkahelyemen, mert számos dolgot el kellett intéznem.

... a szemerkélő esőben könnyű félórás futás pedig kifejezetten jól esett. :)

napi jó - 87. nap

Már csak 1.5 km-t kell bele szuszakoljak a maradék 4 percbe 1 óra 15 percig, amennyi a maximum idő, ami alatt lefutható a távom a versenyen, és akkor meglesz a 10 km-es futásom, és a buszra sem kell felszállnom. :))

Még szerencse, hogy ez a futás sem volt annyira megerőltető, hogy a végét jártam volna, a leggyorsabb köröm az utolsó volt és volt benne némi séta is a kitűzött pulzustartomány folyamatos áthágása miatt.

A futópályán meglepetésemre Odrayy-val is "összefutottam", kicsi a világ, talán futunk még együtt, bár engem az utolsó 5 méteren bekövetkező szúnyogtámadás kicsit eltántorított az esti testmozgástól.. :)