apró siker :)

 ... csak szeretném megörökíteni a memóriámnak, hogy a tegnapi napon egy kb 15. éve elkezdett cikket küldtem el végre egy folyóiratnak elbírálás céljából (ami ugyebár nem jelenti azt, hogy el is fogadják, de legalább tesz egy kört a nagyvilágban).... nagy mumus volt, kb 14 éve nyomaszt folyamatosan, hogy be kellene fejezni... 

... annyira megkönnyebbültem, hogy a kölyökpezsgőzés után komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy Babóca ezek után biztosan pár órán belül napvilágot is lát, mert végre egy nagy stressz kikerült az életemből és ellazulhatok.... 

... de azt hiszem érzi, hogy van még egy határidős feladatom, amit jó lenne letudni, talán holnap befejezem azt is... :) 🙈

Áldott Karácsonyt! :)

... mindenkinek, aki olvas és aki nem olvas, azoknak is. :) 

Mi még mindig egyben vagyunk, Babóca nem kapkodja el, szerintem csak amiatt, mert tekintettel van arra, hogy az édesanyjának még nem sikerült befejezni a tudományos vállalásait, a 15 éve írt cikkével még maradtak utolsó simítani valók és még egy hallgató szakdolgozatát is kell véglegesíteni január közepéig... 

Így december 25.-én, a 9. hónap vége fele, még szavakat számolgatok, táblázatokat készítek, statisztikákat futtatok és irodalomjegyzéket rövidítek....

Remélem azért nem szeret ki belőlem a kisbabánk és gondolja, hogy már most hanyagolom...

Persze közben a párhuzamos univerzumomban vasalok ( 😁 - amit magamról eddig nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy képes vagyok rá, most pedig széles mosollyal küzdök a frissen vásárolt és mosott textil pelenkákkal, mert erre, mint kiderült, akkor is szükség van, ha mi végül is az egyszer használatosok mellett döntöttünk), mosok, teregetek, hajtogatok apróbbnál apróbb ruhácskákat, és keresgélek videókat, hogy hogyan kell babahordozót bekötni az autóba, kezeslábast hajtogatni, kisbabát fürdetni és pelenkázni... 😂

Még szerencse, hogy nem én vagyok az első ember, akiben ezek a kérdések felmerültek és emiatt egyesek vették a fáradtságot... 🙈

Cserebogi Csodaországba csöppent... 💓