... el sem tudom képzelni, hogyan tud felkészülni szakvizsgára valaki, akinek 1-2 darab éhes és figyelem középpontjába vágyó gyerkőc rángatja a ruhája szélét napi 8-10 órában... én még úgy sem haladok az anyaggal, hogy csak időnként a telefon csörgése zavarja meg a csendet, de az sem túl gyakran szerencsére, senkiről sem kell gondoskodnom (csak magamról, hogy nehogy észrevétlenül éhenhaljak, ha túlságosan belemerülnék az anyagba, de a védelmi mechanizmusaim túl vannak fejlesztve ilyen téren...), a házimunkán is rengeteg időt megspórolok, és mégis... azaz mégsem...
... kezd összeállni a kép, hogy miért alakult eddig úgy az életem, ahogy.
... és ha már nem tudok kifogásokat felhozni, hogy de mégis miért nem volt elég időm - energiám megtanulni az anyagot (ami kifogásom lenne, az összességében valószínűleg nem ér fel egy gyerek faktorral), akkor marad sajnos az agyi kapacitás mérlegelése... és kevésnek találása.
Hüpp.
2 megjegyzés:
Félnek tõled hogy túl okos vagy. Hallottam ugyanezt papnõtõl is.
akartam hosszabb kommentárt is, de úgy döntöttem, nem bonyolódok bele. :) amúgy már kaptam ilyen kritikát, de nem hiszem, hogy tényleg az értelmi képességek jelentenék ilyen helyzetekben az akadályt... :)
Megjegyzés küldése