hétfő, október 12, 2015

talány...

... el sem tudom képzelni, hogyan tud felkészülni szakvizsgára valaki, akinek 1-2 darab éhes és figyelem középpontjába vágyó gyerkőc rángatja a ruhája szélét napi 8-10 órában... én még úgy sem haladok az anyaggal, hogy csak időnként a telefon csörgése zavarja meg a csendet, de az sem túl gyakran szerencsére, senkiről sem kell gondoskodnom (csak magamról, hogy nehogy észrevétlenül éhenhaljak, ha túlságosan belemerülnék az anyagba, de a védelmi mechanizmusaim túl vannak fejlesztve ilyen téren...), a házimunkán is rengeteg időt megspórolok, és mégis... azaz mégsem... 

... kezd összeállni a kép, hogy miért alakult eddig úgy az életem, ahogy.

... és ha már nem tudok kifogásokat felhozni, hogy de mégis miért nem volt elég időm - energiám megtanulni az anyagot (ami kifogásom lenne, az összességében valószínűleg nem ér fel egy gyerek faktorral), akkor marad sajnos az agyi kapacitás mérlegelése... és kevésnek találása.

Hüpp.

2 megjegyzés:

Betond írta...

Félnek tõled hogy túl okos vagy. Hallottam ugyanezt papnõtõl is.

Sárga Cserebogi írta...

akartam hosszabb kommentárt is, de úgy döntöttem, nem bonyolódok bele. :) amúgy már kaptam ilyen kritikát, de nem hiszem, hogy tényleg az értelmi képességek jelentenék ilyen helyzetekben az akadályt... :)