napi jó - 120. nap

...  futás közben egy podcastet hallgattam a nárcizmusról (D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi) és felfedezni véltem néhány ilyen vonást is magamban (mint az egyetemen a teljes belgyógyászati, sebészeti, fertőző, és minden egyéb oktatás során az épp aktuális betegségeknél...). Újabb oldalaimat ismerem meg. Remélem azért nem patológiás mértékű, bár ha jól értettem, akkor nem a nárcisztikus ember szenved ettől, hanem a környezete - ami végső soron nekem ugyebár jó is lehet(ne)....😎

Év végére többet tanulok magamról, mint az elmúlt néhány évtizedben... :) éljen az önfejlesztés.

napi jó - 119. nap

Ma meglepően hatékony voltam: takarítottam, közben egy induló vizsgálathoz oktatóanyagokat hallgattam a fülesemen keresztül, majd inspiráló nők előadásai következtek, próbálom a nőies énemet kicsit kiszabadítani az ambuláns karton hegyek és egyéb projektek alól.:) 

Eljutottam futni, megcsodáltam az őszi színeket és hangulatot, egy kicsit jobban el is fáradtam, mint ahogy szoktam, mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a mozgást az ismét felszaporodott előadások és egyéb teendők miatt. Bár augusztusban még teljesíthetőnek tűnt a 2020-ban lefutott 500 km, kezd kicsit veszélybe kerülni, mivel még 140 km van hátra, az októberi futás eléggé hiányzik a matematikából...

napi jó - 118. nap

Ma végre megírtam egy régóta halogatott emailt (mindent halogatok, ami tudom, hogy több, mint 2 percet vesz igénybe az életemből, ergo gyakorlatilag minden fontos dolgot).

Meg még egy emailt, egy kollégának, akit kezelek, és most döbbentem rá, hogy 1 kerek hónapja nem válaszoltam a levelére. Ne csodálkozzak, ha mások sem ugranak azonnal az én emailjeimre... :) azazhogy csodálkozok, hogy a főnökeim mégis megteszik. Igaz, hogy csak néhány karakterben, de akkor is. 

Még mindig maradt kb 6-8 email, amire illene válaszolni. 

Lehet, hogy elfogadom lassan én is, hogy a kerek mondatok ideje lejárt és akkor talán két szóban, de a többi tartozásomat is törlesztem...

napi jó - 117. nap

 😊

napi jó - 116. nap

A közeli kisboltban lehet kapni gyufát, jól kinéző hatalmas sajtos pogácsát, paradicsomot és.... áfonyás csíki sört. Valamint sokáig nyitva van. 

Egy szavam sem lehet az árukészletre. 😉

napi jó - 115. nap

A költözésnél számos kincs is előkerült, például a több, mint egy évtizeden keresztül gyűjtögetett (döntően ajándékba kapott) gyertyagyűjteményem, amiből nagyjából 1 darabot gyújtottam meg az évek során. 

Ma este kedvem támadt az olvasásomhoz kis hangulatot teremteni, előszedtem egy karácsonyi csillámos gyertyaüzemelésű párologtatót és tettem a párologtatóba néhány darabka illatos pöttyöt (viaszt?), ami gondolom akkor bocsát ki ellenállhatatlan illatot, ha alágyújtanak....

... az egész lakásban nem találtam egyetlen doboz gyufát vagy öngyújtót sem, pedig jó néhány dobozba reménykedve túrtam bele...

... bár legutóbb a sörnyitást egy kiskanállal (és egy kb 8 napig gyógyuló sérüléssel) meg tudtam oldani, de ez a feladat most kifogott rajtam, látszik, hogy nem voltam kiscserkész..

... így tehát ma sem fogy a gyertyakészletem... :)

napi jó - 114. nap

Ma megérkezett a "pakk" a szüleimtől, minden darabkája nagy-nagy gonddal és szeretettel kiválasztva. :) Egy kis otthon, ami  a mindennapjaim része lehet. 

Kicsit túl van reprezentálva benne a konyha, de ki tudja, eljön még az idő, amikor saját kézzel fogok krumplipürét készíteni, vagy gombócot szedek ki a fövő vízből... (remélem nem valami világégés kell ezt megelőzze, hanem csak simán rá fogok érni ilyesmire akkortájt...)

napi jó - 113. nap

Röpül az idő és mire nekifognék blogot írni, már le is csukódik a szemem mostanában. Pedig számos jó dolog történik nap, mint nap, például végre erőt vettem magamon és beparkoltam a garázsomba, mint kiderült, tényleg befér az autó. :) Annyi hely még marad az ajtó szélétől, amennyi elég ahhoz, hogy ne kapjak minden reggel szívinfarktust kifele tolatáskor. :) A garázsban már kellemesen nagy a tér és jó meleg van, hiába na, én melegítem - fölülről. :) 

A másik nagyon jó dolog az volt, hogy végre elkezdtek fűteni, fázós ember vagyok és csak reménykedtem, hogy minden fűtőtest működik majd az új helyen. Most próbálom kitapasztalni, milyen hőfokra állítsam a fűtőtesteket, ami számomra kellemes, se ne fázzak, se ne legyen indokolatlanul meleg. Ez az első hely (a szállodákat leszámítva, ahol mindig az az első mozdulataim egyike, hogy 20 C-ról 25-re tekerem a hőszabályzót, hogy ne fagyjak meg éjszaka), ahol nekem kell beállítani a fűtőtesteket - még mindig tanulom az életet. :)

Ma pedig 2 hét kihagyás után (ugyanolyan okból, amiért a blogolás is elmaradt) ismét futottam egy laza 5 km-t. Próbálok visszatérni a rendszeres testmozgáshoz, de úgy tűnik, nem elég motiváló, ha nem fizetek be valami versenyre, csak gondolatban nézem ki magamnak... :)

napi jó - 112. nap

Ma nagyon türelmesen elmagyaráztam a legkevésbé szimpatikus kollégámnak, hogyan kell kihangosítani az ügyeletes telefont és akkor sem veszítettem el a türelmemet, amikor többször elmondta, hogy persze, tudom, tudom... Mert hát ugyebár nem tudta. :) Én is csak menet közben tudtam meg, miközben nyomogattam a masszív, törés, ütés, víz- (és gondolom tűz) álló készüléket. Az pedig talán még egy kicsivel jobb is volt, hogy egész délelőtt ez a telefon is az én zsebemben volt, de egyszer sem szólalt meg  (tehát konzílium ügyben nem kerestek), így tudtam kicsit koncentrálni a betegvizsgálatokra, amik szervezést igényelnek. 

Az élet apró örömei. :)