álomszusz

... ma fél 11-kor ébredtem (nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára...), utána egész nap Queent bömböltetve tettem-vettem (jobbára bambultam ki a fejemből, csatornákat kapcsolgatva, de azért kicsit szobabicikliztem és könyvet is olvastam), majd a tervezett bevásárlást délután sikerült átaludni, mert mire felébredtem a 10-percig-kicsit-behunyom-a-szemem projektből, már bezárt az üzlet (na igen, mert sikerült végül 1,5 óráig behunyva tartani azokat a szemeket)...
... 19:30-kor pedig nekifogtam ismét egyedi támogatási kérelmeket és zárójelentéseket írni. A rózsaszín kupacom ma érintetlen maradt.
... egy klasszikus vasárnap (leszámítva, hogy néha azért eljutok templomba is, ha rendes időben ébredek...:) ). Na de lesz ez talán majd jobb is egyszer (ha a végére érek az életmód könyveimnek és jön még 1-2 kolléga az osztályra, vagy komolyan elkezdem fontolgatni a nagyobb változásokat az életemben, vagy .... valami csoda történik... :) ).

csodálatos film :)

... véletlenül kapcsoltam rá a tévében ügyelet után (Babák - az első év; francia portréfilm), kissé agyatlanul: és ott ragadtam a forgószékben a képernyő előtt. :)

... nézzétek meg, ha tehetitek. :)



... és mialatt ezt a bejegyzést írtam, félig elégettem egy tálcát, mert rossz lapot kapcsoltam be az elektromos tűzhelyen a kávé alatti helyett...

én nem vagyok paranojás...

... de a tűzőgépből a kapocs miért mindig az én kezemben fogy ki...?!

az én családom... :)

... anyuék épp meghódítják az északi félteke egy jelentős részét, időnként hívnak, időnként hívom őket (napi 2-3x, ma épp Rigában járnak, ha jól emlékszem), erre mi a legfőbb kívánsága anyunak...? Az, hogy minden este küldjem át nekik SMS-ben az előző napi foci VB eredményeit...

... a végén még erre a VB-re emlékezni fogok...

... pedig eddig az utolsó VB-emlékek nekem a Maros-parti kocsmában töltött szurkolások voltak, egy-egy Silva Strong barna sör (és baráti) társaságban...  ez pedig nem mostanában történt...

kerek egy évvel ezelőtt

... hoztam el Szöszikét Pestről, azóta gyűlnek a közös történetek, szaporodnak a virtuális szőke tincsek a hajamban...
... és még mindig vannak olyan feladatok, amiket egyszer majd meg kell oldjak egyedül (pl. kerékfelfújás - most épp aktuális lenne) meg műszakiztatás...

 ... ilyenkor (is) olyan gyámoltalannak érzem magam...
... de azért már kezd megnyugtatni a vezetés - kivéve a parkolás része... :)

nem is tudom, merjem-e kommentálni... :)

inkább nem - elég sok fájdalmas percet okozott már, hogy mindenki más körülöttem olyan nagyon boldog a fb és egyéb portálok szerint, míg én úgy érzem, hogy egyre messzebb kerülök ettől az állapottól...

feketén - fehéren

.. amióta anyu és apu világkörüli útnak indultak, felére esett vissza a blog olvasóinak száma... .. a sejtelem ezennel bizonyossággá vált. .. még szerencse, hogy nem a számoknak írok (bár jobban belegondolva... ). :)

:)

... párizsi emlék :)

... sok szépet láttunk együtt. :)

Jöhet

A kalcium + D vitamin, a magnézium (ma reggel izomgörcsre ébredtem), egy kis Angelli, villany lekapcs, és belealszom valami könnyű kis filmbe...

Maciplussz :)

... A legnagyobb plussz, az evés, még hátravan... :)

staféta

... az ember lánya lassan felnő, kitanul valami szakmát, aztán kirepül otthonról, ide-oda mászkál a világban, mindeközben persze a szülők folyamatosan imádkoznak és aggódnak érte. Aztán eljön az az idő, amikor a szülők repülnek ki otthonról időről időre és akkor az ember lányán a sor, hogy aggódjon és imádkozzon értük, hogy minden rendben legyen a kiruccanás során... és hogy a térerő is legyen velü(n)k, hogy a kommunikáció ne akadozzon. ... indul az izgulás és szorítás, hogy felejthetetlenül szép és jelentősebb izgalmaktól mentes legyen a következő két hét a szüleimnek - hisz olyan régen vártak már erre az útra. :)

(teg)napi plussz

... a fb-on volt egyszer (hol nem volt) egy olyan "játék"/kihívás/felhívás, hogy 100 napig minden nap készíteni kell egy fotót valami pozitív dologról az adott napban és azt kitenni magadról... a 100. nap után pedig kapsz egy kész mappát 100 boldog pillanatoddal (hip hip).
... én ugyan ezt biztos nem vállalnám, részben a napi kötelesség nyomasztó tudata, részben a lustaság, részben amiatt, hogy a napjaim végén az esetek jelentős részében a párnámról és az ágyamról kellene készíteni a fotót (előzetesen letakarítva az utóbbit) és azt ti is már nagyon unnátok (én pedig a takarítást... ;) ), így inkább csak időnként fogok feltenni 1-1 ilyen fotót (ugyebár az új kütyüm kötelez :) ), és megígérem, hogy max. 1 fog a párnámról szólni... az sem most.
Ez itt a tegnapi ebédem, amit ügyeletben dobtam össze és fogyasztottam el (jól látható, hogy egyre magasabb szintre lépek a konyhaművészetben... ;) ):

mondtam én...

... hogy nagyon lemaradtam a munkával... itt a bizonyíték... az ambuláns karton hegyeim.

... na de legalább ma a jobb oldalin sikerült átrágnom magam.
... szerencsére így is maradt még bőven, amivel az unalmamat hessegessem a következő napokban... :)

élőben is...

... pont ilyen szép Rúzsa Magdi "Egyszer" című száma.

végre egy nap...

... amikor csak én lehetek magammal - és a nagytakarítás. :)

korlátok

.. 2 órával az absztrakt leadási határidő előtt rádöbbentem, hogy azért egy fél délután nem elég egy eddig nem alkalmazott sokváltozós statisztika megtanulására és az eredmények megbízható interpretálására. így feladtam a küzdelmet és most elmegyek lefeküdni.

... még szerencse, hogy azért ma írtam valaki másnak egy egész absztraktot, így a tudományos tevékenység azért megvolt valamilyen szinten és a főnököm sem moroghat nagyon, csak kicsit kevésbé nagyon...

Mai kis plussz :)

(csakis az új kütyüvel készítve... :)   )

 

A nagy plussz az volt, amikor az elsőéves rezidensem, az én kis Sancho Panza-m szélmalomharcaimban, visszafordult a szakrendelőm ajtajából, odajött, megölelt és megpuszilt, amikor látta fáradt arcomat és nyomorúságomat...  

na most terelje...

... valaki felém a tudományos múzsámat, mert holnap estig el kellene küldjek egy absztraktot, csak még nem tudom, miről is szóljon... és még statisztikát is kellene hozzá tanuljak.... hát nem fantasztikus? ... és nem utolsósorban dolgozom is holnap...

Pöti francia konyha :)

És ezt mind megettem... :)

(még többet is, csak időnként lemerült a mobilom... )

Libamáj

Csirkemell + ratatuille

Azok ott eprek és eperfagyi :)

Gyümölcssaláta a d'Orsay múzeumban

Már megint lazac...

 

omlós kacsacomb

Epres-mangós parfé torta (fagyiiii :D )

Igen, az ott egy osztriga héj ... kipróbáltam, nekem nem vált be... :)

Bárány ... ehető... 

A legújabb kütyüm :)

Apuek keresere teszem kozze, jo kis kutyu, ma kaptam kezhez, nagyon megy es vegre nem irja ki, hogy megtelt a memoria...

Es a fenykepezogep nem mellesleg 20 megapixeles... :)

Most (is) tenyleg nagyon orulok neki - mint minden kutyumnek... :)