szombat, március 30, 2013
amikor...
... a három perces séta alatt a közeli üzletig három darab ismerőssel találkozom, akikkel a köszönésen túl is váltok pár szót... na ez az itthon. :)
csütörtök, március 28, 2013
csomagolász...
... amit nagyon utász... azaz utálok. és egyre jobban idegesít, hogy a fizika törvényeit képtelen vagyok legyőzni, azaz a 30 l-es bőröndbe nem tudok 65 l-t beleszuszakolni. egyszerűen nem értem, mi lehet a baj...
hétfő, március 25, 2013
.......
... és most, hogy az egész napomnak az egyedüli konkrét eredménye ez a nyamvadt kis blogbejegyzés (azaz ezzel már kettő), ideje végre lefeküdni és azzal a reménnyel aludni el, hogy a holnap majd más lesz... legalább, mint ez a szombat, amikor legalább nagyon hasznos dolgokról olvastam órákon át, amiket nagyon nagy eséllyel fogok elfelejteni vizsga után két perccel.
lemerül
... kimerítő dolog ez a folytonos kommunikáció: reggel magammal, hogy ne aludjak vissza, délelőtt az elégedett és elégedetlen betegekkel, valamint az elégedett és elégedetlen nővérekkel, délután az elégedett és elégedetlen kollégákkal, munka után a szüleimmel, akik csak reménykednek, hogy aznap épp elégedett leszek, majd Sz.-el, aki még egyszer végighallgatja a szüleimnek is előadott napi elégedettségi/elégedetlenségi jelentést, majd online beszélgetés egy-két félig-meddig elégedett barátnővel, a maradék energiámmal még átfutom az aznapi elégedett és elégedetlen híreket, és mire nekifognék egy kicsit dolgozni és tanulni, már csak az aznapi millió inkább csak elégedetlen szó zakatol a fejemben (az elégedetteknek valahogy gyorsabb a felezési idejük...), majd teljesen kimerülve a napi fáradalmaktól gyorsan lefekszem.... elégedetlenül, mert ma sem tanultam semmit.
Utószó:
... már csak négyet kell aludni, hogy a kiskapun kicsit eliszkoljak ebből a zsongásból.... :)
Utószó:
... már csak négyet kell aludni, hogy a kiskapun kicsit eliszkoljak ebből a zsongásból.... :)
vasárnap, március 24, 2013
gyáva
... lettem, egész délután láthatatlanul voltam bent a Skype-on, nehogy volt főnököm abból az igenszép városból megszólítson és a közös cikkel kapcsolatosan újabb feladatokat adjon vagy kritizáljon vagy mindkettő. Persze tudja az email címemet és a mobilszámomat, így azzal nyugtatom magam, hogy ha kellenék, akkor el tudna érni más módon is, tehát igazából ha láthatóvá varázsolnám magam, akkor is csak ellennénk egymás mellett a zéterben, mindenféle közös téma és kapcsolódási inger nélkül... így jobban belegondolva tehát a láthatatlanságom csupán a roppant elfoglaltságomból adódik (ugyebár tanulnom kell) és a gyomorösszerándulásaim, amik akkor jelentkeznek, amikor meglátom a nevét zöldellni, csak véletlen biológiai egybeesések - és mégsincs semmi közük a gyávasághoz...
.. vagy ki tudja.
.. vagy ki tudja.
péntek, március 22, 2013
:((
.. azért egy aprócska győzelemnek annyira örültem volna, ezekben az időkben jó lenne már egy kis sikerélmény mindannyiunknak...
szerda, március 20, 2013
kedd, március 19, 2013
visszaszámláló
.. amúgy meg amikor még 90 napot mutatott a visszaszámláló, akkor is már kicsit elkésettnek éreztem a tanulásnak nekifogást, most pedig 45-nél egyenesen reménytelennek...
... érdekes, hogy mennyit romlott az optimizmusom és a hozzáállásom, hajdanán 10 nap egy vizsgára rengetegnek számított, de hát a mostani önmagamat alapul véve, akinek már 20 perc egy helyben ülés és koncentrálás is komoly erőfeszítésbe kerül, gyötrelmes hónapnak nézek elébe...
... na de lesz valami...
... ettől is okosabb leszek, vagy legalábbis nem leszek butább (bár ha nagyon akarják, a vizsgáztatók ennek az ellenkezőjét is gyorsan be tudják majd bizonyítani... )
... érdekes, hogy mennyit romlott az optimizmusom és a hozzáállásom, hajdanán 10 nap egy vizsgára rengetegnek számított, de hát a mostani önmagamat alapul véve, akinek már 20 perc egy helyben ülés és koncentrálás is komoly erőfeszítésbe kerül, gyötrelmes hónapnak nézek elébe...
... na de lesz valami...
... ettől is okosabb leszek, vagy legalábbis nem leszek butább (bár ha nagyon akarják, a vizsgáztatók ennek az ellenkezőjét is gyorsan be tudják majd bizonyítani... )
tv-stop akárhány
... a vizsgáig, max napi félóra szünetekkel (melyek összeadódhatnak és egyik hétről átvihetők a következő hétre...), csak mert nagyon nem haladok a tanulással és a lelkierőm rendre cserbenhagy, amikor nem foglalom írásba is a fogadalmamat. :)
... amúgy ma megérkezett az utánpótlás, kipihenve néhány év babázás után, aki a második ember szerint átveszi úgyis a feladataimat, ezért akkor mostantól előtérbe helyezem a tanulást és beugrom ilyen-olyan továbbképzésekre is, valamint beülök még jövő héten mások szakrendelésére is, mert végre nem az enyém az egész osztály napközben... hurrá!
szombat, március 16, 2013
fogas
.. azt hittem, már véget ért a fogzásom (és benőtt a fejem lágya), de nem, mert pont most ügyeletben kezdtem egyre kínzóbban érezni, hogy megint ki akar bújni egy lappangó bölcsességfogam... utoljára az egyetem negyedévén volt hasonló problémám (ami nem mostanában volt), akkor is tél volt és hó esett és sikerült odáig fajulni, hogy szinte szájzáram alakult ki és fogsebészeti beavatkozás, illetve valami nagyon erős szagú antibiotikumos szalag lett a vége, aminek a vége napokig kilógott a fogínyem alól és azt hittem, már soha nem lesz vége..
... még reménykedem, hogy meggondolja magát és mégsem akar ebbe a bolondos időjárásba kikandikálni, és persze nem kell az értékes időmet fogorvosnál tölteni - még akkor sem, ha a fogorvosom a saját lépcsőházunkban rendel (mármint otthon) és talán annyi lépcsőzés még beleférne a napi testmozgásba.
... mondtam már, hogy nyűgös beteg vagyok és utálom a fogorvosok mindenféle ketyeréjét, vijjogó borzadmányait...?
... még reménykedem, hogy meggondolja magát és mégsem akar ebbe a bolondos időjárásba kikandikálni, és persze nem kell az értékes időmet fogorvosnál tölteni - még akkor sem, ha a fogorvosom a saját lépcsőházunkban rendel (mármint otthon) és talán annyi lépcsőzés még beleférne a napi testmozgásba.
... mondtam már, hogy nyűgös beteg vagyok és utálom a fogorvosok mindenféle ketyeréjét, vijjogó borzadmányait...?
csütörtök, március 14, 2013
a Readerről
... a Gúúgel(heimerizidor) bezárja júliusban a Readert, ezáltal megfoszt attól a napi 10 perc örömtől, amikor munkából hazaérve gyorsan megnyitottam és rögtön fel tudtam mérni, melyik kedvenc blogomon/hírportálomon/kutatási témámban mi született előző este óta. Nekem rengeteg időt spórolt meg és most mégis pont neki kell távozni... :(
... az IGúúgel(heimerizidor)t is felszámolják...
... a G + - nál is kb egy hónapot kellett várjak a meghívás után, ameddig beléphettem...
... úgy érzem, kezd egyre feszültebbé válni a kapcsolatom a Gúúgellel....
Ismertek esetleg Reader hasonmást?
... az IGúúgel(heimerizidor)t is felszámolják...
... a G + - nál is kb egy hónapot kellett várjak a meghívás után, ameddig beléphettem...
... úgy érzem, kezd egyre feszültebbé válni a kapcsolatom a Gúúgellel....
Ismertek esetleg Reader hasonmást?
hó
Ma valahányszor kinéztem a kórtermek vagy orvosi szoba ablakán, esőt, majd erős havazást láttam, hazafele igazi hóviharba keveredtem, az úttesten átkelőben elkezdett visszataszítani a szél a közlekedő autók felé, pár másodpercig azt hittem, hogy a szél lesz az erősebb és engem norbi update egész hétvégi kajástól fog elütni egy amúgy cammogó és kétségbeesetten ablaktörlőlapátoló autó, ami ugye a sima jégen akkor sem tud megállni, ha egyébként legszívesebben megkegyelmezne zilált és szélcibált életemnek, aztán végül mégiscsak révbe értem, melegen várt a kuckóm, megnéztem egy Castle-t ami történetesen a Karácsonyról és a Télapó-Mikulás haláláról szólt és elkezdtem ismét várni a Karácsonyt... a nyuszinak itt egyelőre semmi reális esélyt nem látok.
kedd, március 12, 2013
* Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima *
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle
Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad
és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a
vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez
egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát ? Persze, így könnyű ! - s majdnem nevetek.
A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a
vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők
által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem
nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji
végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet
egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi,
hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.
Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine ! ........... Ámen ! - mondja e két szót.
- Csak ennyi ? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram !..............Úgy legyen !
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék.
Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.
Mereven állunk, feltartott kézzel.
Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben,
mint korábban.
- Lehet még egy kérésem ?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket,
ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten ?
Egy mély sóhajjal álomba merül a néni .
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni !
Elgondolkodtató:
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban ! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
Nézz meg egy vakot ... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül ...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket !
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
Nem tudhatod, mi lesz holnap...
Ez vezessen az Életben !
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle
Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad
és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a
vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez
egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát ? Persze, így könnyű ! - s majdnem nevetek.
A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a
vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők
által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem
nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji
végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet
egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi,
hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.
Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine ! ........... Ámen ! - mondja e két szót.
- Csak ennyi ? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram !..............Úgy legyen !
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék.
Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.
Mereven állunk, feltartott kézzel.
Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben,
mint korábban.
- Lehet még egy kérésem ?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket,
ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten ?
Egy mély sóhajjal álomba merül a néni .
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni !
Elgondolkodtató:
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban ! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
Nézz meg egy vakot ... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül ...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket !
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
Nem tudhatod, mi lesz holnap...
Ez vezessen az Életben !
...
... mire megszűnik a fejfájásom és nekifoghatnék tanulni, lehet lefeküdni... és ez így megy nap mint nap...
szerda, március 06, 2013
találjátok ki...
... mi volt a Nagyfőnök válasza az emailemre, amelyben Pestre próbálok elkérezni arra a bizonyos két hetes gyakorlatra...
... annyit segítek, hogy három betűből állt (és nem angol szó...).
... annyit segítek, hogy három betűből állt (és nem angol szó...).
kedd, március 05, 2013
újabb nadselű ötlete
.. támadt a nagyfőnökömnek, mégpedig az, hogy az lenne a legjobb, ha Pesten szakvizsgáznék... ezt mondjuk én nem tartom annyira jó ötletnek, mert tudom, hogy szívatással fog kezdődni, hogy na lássuk, mit tudnak ezek az emberek a mi szakterületünkről (amit mi ugye pont nem csinálunk... ). Úgyis megtanultam volna valamilyen szinten, de így most akkor erre kell fektessem a nagyobb hangsúlyt a számomra sokkal izgalmasabb és komplexebb témák helyett... majd ha egyszer nekifogok tanulni, mert ma is még minden egyéb fontosabb (még holnap is, szombattal bezáróan).
... viszont akkor így jelezni fogom, hogy akkor kénytelen leszek elmenni 2 hétre Pestre, hogy lássák az arcocskámat, hallják a hangocskámat, befoghassanak rabszolgának, de legalább szerezzek némi helyismeretet, hogy egyáltalán melyik épületbe és melyik ajtón kell majd bemenni a szakvizsgára vezető hodu utu rea....
... csak tudnám miért bonyolodik el mindig az életem - amit egyébként olyan nagyon jól el tudnék képzelni egy 10 személyes szigeten, az általam kiválasztott 10 emberrel, mobil nélkül, korlátozott hozzáférésű internettel (email nuku).
... na de nem panaszkodom (azaz csak egy egészen pöttyet), az utóbbi másfél év tényleg relatív nyugodtra sikerült hőn szeretett kisfőnököm mellett, aki ad a véleményemre és aki végre spontán kijelentette, hogy áprilistól nagyon fogok hiányozni... :) Gondolom kevésbé az üde személyiségem, és annál jóval inkább a plussz egy ember, aki a betegeket felveszi és menedzseli, na de már ez is valami. :)
... viszont akkor így jelezni fogom, hogy akkor kénytelen leszek elmenni 2 hétre Pestre, hogy lássák az arcocskámat, hallják a hangocskámat, befoghassanak rabszolgának, de legalább szerezzek némi helyismeretet, hogy egyáltalán melyik épületbe és melyik ajtón kell majd bemenni a szakvizsgára vezető hodu utu rea....
... csak tudnám miért bonyolodik el mindig az életem - amit egyébként olyan nagyon jól el tudnék képzelni egy 10 személyes szigeten, az általam kiválasztott 10 emberrel, mobil nélkül, korlátozott hozzáférésű internettel (email nuku).
... na de nem panaszkodom (azaz csak egy egészen pöttyet), az utóbbi másfél év tényleg relatív nyugodtra sikerült hőn szeretett kisfőnököm mellett, aki ad a véleményemre és aki végre spontán kijelentette, hogy áprilistól nagyon fogok hiányozni... :) Gondolom kevésbé az üde személyiségem, és annál jóval inkább a plussz egy ember, aki a betegeket felveszi és menedzseli, na de már ez is valami. :)
péntek, március 01, 2013
március :)
Isten hozott! :)
Kezdődhet a kedvenc évszakom, legyen végre napsütés és ne csak akkor, amikor kinézek vizit alatt vagy ügyeletben a kórteremben az ablakon.
Izgalmasnak ígérkezik ez a hónap, lesz 3 nyilvános esetbemutatásom (az eredetileg 1 helyett), kezdődik az angolóra péntekenként, lesz két továbbképzés (még szerencse, hogy a munkahelyem területén), 6 ügyelet, egy cikket be kell mostmár tényleg fejezzek és jó lenne elrendezni a csipp csupp egyéb ügyeket is, mielőtt felszedelőzködök és hazautazom (és kikapcsolom a mobilomat, amire a gyorshívóm is irányítva van... :) ).
... hogy a rendes becsületes tanulást hova tudom ebbe a programba beilleszteni, arról még halvány fogalmam sincs... de majd csak lesz valahogy. :)
Egy kis hangulatjavító (0 kalóriás ;) )
Kezdődhet a kedvenc évszakom, legyen végre napsütés és ne csak akkor, amikor kinézek vizit alatt vagy ügyeletben a kórteremben az ablakon.
Izgalmasnak ígérkezik ez a hónap, lesz 3 nyilvános esetbemutatásom (az eredetileg 1 helyett), kezdődik az angolóra péntekenként, lesz két továbbképzés (még szerencse, hogy a munkahelyem területén), 6 ügyelet, egy cikket be kell mostmár tényleg fejezzek és jó lenne elrendezni a csipp csupp egyéb ügyeket is, mielőtt felszedelőzködök és hazautazom (és kikapcsolom a mobilomat, amire a gyorshívóm is irányítva van... :) ).
... hogy a rendes becsületes tanulást hova tudom ebbe a programba beilleszteni, arról még halvány fogalmam sincs... de majd csak lesz valahogy. :)
Egy kis hangulatjavító (0 kalóriás ;) )
csütörtök, február 28, 2013
megnyugvás
le van írva feketén fehéren, hogy a gyógyszer, amit szedek, depressziót okozhat. Pedig már attól kezdtem félni, hogy ez már a kiégés, vagy a túl hosszú esős évszak vagy ami a legrosszabb, idiopátiás (azaz nem magyarázható más okkal, csak úgy lesz és marad)...
Ugyanakkor ezek szerint a csokievés kifejezetten orvosi javallat nálam közismert antidepresszív hatása miatt, és a súlynövekedést amúgyis a gyógyszer okozza (szintén gyógyszer leiratból származó információ), a csoki ebben teljesen ártatlan... :-) hip hip. :-)
szerda, február 20, 2013
az a bizonyos látszat...
Ma korábban elszabadultam a munkából, mert kisfőnököm épp szabadnapot vett ki és bár délután meg is beszéltem vele a mai vizsgálati eredményeket, az új betegeket és kétszer viziteltem, még így is időben végeztem. Így hát elhatároztam, hogy a leendő squash oktatásra és wellness hétvégére tekintettel vásárolok magamnak valami márkásabb sportcipőt, amit aztán évekig nyűhetek (és talán végre akkor a zumbánál sem lehet kifogás, hogy nincs hozzá megfelelő lábbeli és ezért nem csatlakozhatok...). Legutóbb még anyuéktól kaptam egy nagyon jó cipőt egy közös kalandozásunk során, de hát kb. 3 év után feladta, ami azért elég szép teljesítmény tőle.
Tudni kell rólam, hogy elektronikus kütyüre szívesen költök, és abból is inkább a márkásat választom, hogy sokáig elkísérjen kalandozásaim során, na de ugyanez pont nem igaz a ruházatomra, arra például rendszerint sajnálom a pénzt (és ezért szegény szüleim azok, akik bármikor meglátnak, ruhákat vásárolnak nekem, amiket persze én gyakran sajnálok felhúzni, hogy nehogy tönkremenjenek, kímélni kell őket, jó lesz a megszokott farmer/pufi kabát, mert a hátizsákjaim úgyis mindig halálos csapást jelentenek a kabátok derékrészére). Ma is valami hasonló kombinációban mentem, a hét éve Amerikában vásárolt bársonynadrágomban, illetve egy sima fekete 2000 forintos kabátban, amit tényleg a hátizsák miatt vásároltam, hogy ne tegye tönkre a drágább posztókat (amiket szintén a szüleimtől kaptam :) ). Elkísért az egyik kolléganő-barátnőm is, aki viszont tényleg ad a külsejére, naponta minimum egy órát készülődik reggelente, és épp az akciósan csak 20.000 forintos kabátját viselte, valamint a védjegyévé vált csizma-szoknya kombinációt.
A nézelődéseink során bekeveredtünk a hivatalos Nájki és Adeedasz üzletbe (csak hogy ez itt ne a reklám helye legyen) és eléggé gyanakodva néztek rám, hogy tényleg akarok-e cipőt próbálni és amikor megláttam álmaim cipőjét és kértem mindkettőt, hogy felpróbáljam, akkor elég szkeptikus arckifejezéssel fordult el a hölgy megkeresni a kirakott párját. Amerika óta nem láttam 38.5-es cipőt, ami pont az én méretem, kényelmes is volt és le is volt árazva (mondjuk még így is ötjegyű számjegybe került), úgyhogy kézenfekvő volt, hogy meg is veszem. Kártyával akartam fizetni, mire kiderült, hogy "épp lerobbant a gépük, úgyhogy nagyon sajnálják, de csak készpénzzel lehet fizetni", ami miatt persze akkor szóltam, hogy veszek ki a kártyámról és pár perc múlva visszajövök. Ez egyébként szerintem elég fura, hogy egy ilyen márkás dolgokat áruló üzletben, ahol nem két forintba kerül a cipő, bankkártyával nem is lehet fizetni...
Azt a meglepetést az arcukon, amikor visszamentem a pénzzel, nehéz lett volna nem észrevenni... és azt az óvatos körülírást, ahogyan megfogalmazták, hogy ha kérek reklámszatyrot, az még plussz 40 forintba fog kerülni, egyhamar nem fogom elfelejteni...
A csattanó egyébként, hogy amennyiért a cipőt vettem, annyi pénz van még hónap végéig a barátnőm bankszámláján... de hát ugye mindenki másképp csinálja, más a fontossági sorrend...
Egyébként pedig itt a mese vége.
Tudni kell rólam, hogy elektronikus kütyüre szívesen költök, és abból is inkább a márkásat választom, hogy sokáig elkísérjen kalandozásaim során, na de ugyanez pont nem igaz a ruházatomra, arra például rendszerint sajnálom a pénzt (és ezért szegény szüleim azok, akik bármikor meglátnak, ruhákat vásárolnak nekem, amiket persze én gyakran sajnálok felhúzni, hogy nehogy tönkremenjenek, kímélni kell őket, jó lesz a megszokott farmer/pufi kabát, mert a hátizsákjaim úgyis mindig halálos csapást jelentenek a kabátok derékrészére). Ma is valami hasonló kombinációban mentem, a hét éve Amerikában vásárolt bársonynadrágomban, illetve egy sima fekete 2000 forintos kabátban, amit tényleg a hátizsák miatt vásároltam, hogy ne tegye tönkre a drágább posztókat (amiket szintén a szüleimtől kaptam :) ). Elkísért az egyik kolléganő-barátnőm is, aki viszont tényleg ad a külsejére, naponta minimum egy órát készülődik reggelente, és épp az akciósan csak 20.000 forintos kabátját viselte, valamint a védjegyévé vált csizma-szoknya kombinációt.
A nézelődéseink során bekeveredtünk a hivatalos Nájki és Adeedasz üzletbe (csak hogy ez itt ne a reklám helye legyen) és eléggé gyanakodva néztek rám, hogy tényleg akarok-e cipőt próbálni és amikor megláttam álmaim cipőjét és kértem mindkettőt, hogy felpróbáljam, akkor elég szkeptikus arckifejezéssel fordult el a hölgy megkeresni a kirakott párját. Amerika óta nem láttam 38.5-es cipőt, ami pont az én méretem, kényelmes is volt és le is volt árazva (mondjuk még így is ötjegyű számjegybe került), úgyhogy kézenfekvő volt, hogy meg is veszem. Kártyával akartam fizetni, mire kiderült, hogy "épp lerobbant a gépük, úgyhogy nagyon sajnálják, de csak készpénzzel lehet fizetni", ami miatt persze akkor szóltam, hogy veszek ki a kártyámról és pár perc múlva visszajövök. Ez egyébként szerintem elég fura, hogy egy ilyen márkás dolgokat áruló üzletben, ahol nem két forintba kerül a cipő, bankkártyával nem is lehet fizetni...
Azt a meglepetést az arcukon, amikor visszamentem a pénzzel, nehéz lett volna nem észrevenni... és azt az óvatos körülírást, ahogyan megfogalmazták, hogy ha kérek reklámszatyrot, az még plussz 40 forintba fog kerülni, egyhamar nem fogom elfelejteni...
A csattanó egyébként, hogy amennyiért a cipőt vettem, annyi pénz van még hónap végéig a barátnőm bankszámláján... de hát ugye mindenki másképp csinálja, más a fontossági sorrend...
Egyébként pedig itt a mese vége.
hétfő, február 18, 2013
évek
... ma az egyik kolléga megjegyezte egy beteghez fűzött (szakmai) megjegyzésem alapján, hogy pont úgy beszélek, mint a Nagyfőnök. Valószínűleg nem klasszikus értelemben vett bóknak szánta, de én akkor sem haragudtam meg érte, hisz annyira nem érzem bántónak, ha egy szakmailag nemzetközi szinten elismert emberhez hasonlítanak. :)
Legalább nem repültek el teljesen nyomtalanul az utóbbi évek...
Amúgy már húzogatom a napokat, ameddig végre ismét hazamehetek és szüleim oltalmazó szeretete (és nem utolsó sorban az anyai konyhai remekművek mellett) végre nekifoghatok készülni a szakvizsgára, távol a munkahely zajától, további 7 ügyeleten túl - ugyanis lassan elfogynak a kollégák, ki ezért, ki azért, és márciustól már 6 ügyelet jut kiskobakonként. Remélem azért nem rángatnak vissza, ha áprilisban már a nagykobakokra is 4 ügyelet jutna és emiatt bárkinek is eszébe jutna tiltakozni.
Legalább nem repültek el teljesen nyomtalanul az utóbbi évek...
Amúgy már húzogatom a napokat, ameddig végre ismét hazamehetek és szüleim oltalmazó szeretete (és nem utolsó sorban az anyai konyhai remekművek mellett) végre nekifoghatok készülni a szakvizsgára, távol a munkahely zajától, további 7 ügyeleten túl - ugyanis lassan elfogynak a kollégák, ki ezért, ki azért, és márciustól már 6 ügyelet jut kiskobakonként. Remélem azért nem rángatnak vissza, ha áprilisban már a nagykobakokra is 4 ügyelet jutna és emiatt bárkinek is eszébe jutna tiltakozni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)