...és megint első, ezúttal osztályon. És persze napok óta a háttérben ennek a tudata nyomaszt, kicsi vagyok és kezdő, és úgy szeretnék okos lenni és tapasztalt... és még olyan nagyon messze vagyok mindezektől.
Remélem, hogy a szombati esküvőn a boldog ifjú pár képe helyett nem a saját kínos pillanataim fognak a szemeim előtt lebegni.
Szóval kérem holnap rámgondolni, persze tsupa tsupa szeretettel...;)
csütörtök, június 25, 2009
szombat, június 20, 2009
Egy hét után...
.. ismét előkerült a kisbőrönd, a hozott ajándékok helyére kerültek az itthon kapottak, amelyek kicsivel több helyet foglalnak el, úgyhogy némi fizikai erőbehatásra is szükség lesz a lezáráskor, plussz egy 60-as évekbeli belgyó könyv, amiben jópár hasznos gyakorlati információt találtam, úgyhogy cipelem magammal, hátha egyszer erre is ráérek. :)
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
péntek, június 19, 2009
... és hogy...
... még véletlenül se higgye senki, hogy a szüleim a történet végkifejleteként megtakarított pénzt megkönnyebbülve betették a bankba kamatozni, hogy az angyalka még recesszió idején se érkezzen üres kézzel Karácsonykor, örömmel súgom meg, hogy az anyu által kinézett nyári kosztüm immár egyre vénülő személyem ruhatárát bővíti, sőt bátyó is megszponzorizált egy csodaszép inggel.
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
csütörtök, június 18, 2009
Meglepetés...
Kicsit nehezen tértem magamhoz a meglepetésből, amikor ma a fogorvos kijelentette, hogy nem fogad el pénzt a munkájáért... amikor értetlenkedve ránéztem, és megjegyeztem, hogy messze még az idő, amikor én szakrendelni fogok és viszonozni tudom a szívességét, csak annyit mondott, hogy ő sem tudta meghálálni felesége orvosának a munkáját és így adja tovább a labdát nekem, cselekedjek majd én is hasonlóképp... :)
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
szerda, június 17, 2009
Az idei...
... szülinapi ajándékom remélhetőleg maradandó lesz, ugyanis két napi fogkezelés árában egyeztem ki a szüleimmel... :) Szegény anyu még valami kosztümöt is kinézett a jeles alkalom kapcsán, de szerintem a számla holnapi bemutatkozása után ő is belátja, hogy a nyárnak úgyis lassan vége, és mégiscsak bölcsebb döntés vastagabb ruházatba fektetni - Karácsony táján. ;)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
kedd, június 16, 2009
Szobornosztalgia...
Az elmúlt napokban tett körútjaink egyikén viszontláttam egyik kedvenc szobromat, amit gyerekfejjel egy alkalommal nagy művészi gonddal le is rajzoltam, amikor épp rámtört az alkotási kényszer. :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
vasárnap, június 14, 2009
Lázulok...
... már 1 egész napja és próbálom kideríteni, hogy milyen aktív pihenési lehetőségek vannak a hirtelen jött szabadság maximális kihasználására. A szobabicikli csak egy félig sikerült ötlet, bár megfontolandó a napi beiktatása, hiszen negyedóra tekerés után már a végrendeletem sürgős megírását fontolgattam (és ez sajna csak 5 km-t jelentett megtett távban, tehát a fizikai erőnlétem jelenleg még a kültakarómnál is haloványabb...)...
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
szerda, június 03, 2009
Köszönöm...
... az elmúlt napok számos jókívánságát, köszöntőjét. :) A válaszok is folyamatban vannak, már az "a" betünél járok... :))) Addig is, amíg az emailem megtalál Benneteket, húzzatok egy szál virágot a csokorból és érezzétek magatokat megpuszilva. :)
kedd, május 19, 2009
... és böhöm nagy szívás...
... hogy a kárbaveszett órák miatt a főnök még le is szedi a fejedet, hogy addig is nem az ő legfontosabbnak ítélt (de azért nem egyedüli, mert azért közbe-közbe érkeznek még roppant sürgető feladatok) munkájával foglalkoztál... vasárnap... délután...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
hétfő, május 18, 2009
Kárbaveszett órák...
... azok, amelyeket vasárnap kora délutántól estig azzal töltöttél, hogy egy termék leírását fordítottad angolról magyarra, mert "sürgős" címszóval passzintották oda neked, majd hétfőn valaki odasúgja, hogy menetközben kiderült, a termékhez mellékeltek magyar leírást is...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
szombat, május 16, 2009
Mai horoszkópom...
"Bár a mai napja sok tekintetben kedvezőbb lesz, mint a tegnapi, még mindig nem az igazi. Sok minden nyomja a lelkét, és nem tudja, hogy szabaduljon meg a nyomasztó gondolatoktól. Az még soha nem jutott az eszébe, hogy kiírja magából? Az Ikrek nemcsak a beszédben, hanem az írásban is tehetségesek, s a lelki hasznon túl soha nem érzett örömet okozhat az írás. Próbálja ki."
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
kedd, május 12, 2009
Jelek :)
Egész nap evési kényszer gyötör, bár délben meleg kétfogásos ebédet eszem, legalább napi 1-1,5 liter vizet megiszom (a betegeknek egy szót sem, mert mindig megdorgálom őket, ha nem fogy el legalább 2 liter naponta..), két kávéval sem érzem magam üdének...
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
vasárnap, május 10, 2009
Kissé bonyodalmasan...
... de ma voltam szavazni, és pár hónap szünet után megint lerománoztak. Az, hogy erdélyi magyar, az arckifejezésükből és átlagéletkorukból megítélve nem szerepelt a kedves egybegyűltek szótárában...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
csütörtök, május 07, 2009
Azért talán csak...
... előre araszolok a "dudományosságban", mert a nővér a héten az osztályon fellelhető mindkét mellkasi panaszos beteg miatt engem ugrasztott... mondjuk szívesebben specializálódnék "kis lábujj átmeneti fájdalma" szindrómára, ha lehet választani... hmmm, nem lehet?... jól van na, azért próbálkozni csak lehet... ;)
szerda, május 06, 2009
hétfő, május 04, 2009
Most már ...
.. az is kiderült, hogy bár este 11-kor rendszerint már alszom és empirikus alapon a napi 7-7,5 óra alvás kötelező az akadozó, nyikorgó, de azért még esetenként logikus asszociációkra képes agyi tevékenységhez, de az éjszakai ügyeleti stressz képes ezeket az alapszabályokat felülírni és nyitva tartani a szememet hajnalig. Igaz, hogy két óra alvás azért összejött első ilyen tapasztalatom során (ezek a bevetések továbbra sem tartoznak az 50 legkedveltebb tevékenységem közé), úgyhogy lehet, hogy kissé elfogult ez a bejegyzés... :) Tény és való, minden egyes találkozás az emberiség fehér köpeny nélkül mászkáló képviselőivel újabb és újabb tapaszatatokat eredményez és mindegyik után a felismerést, hogy soha többet ezt és így és majd legközelebb ezt meg azt másképp teszem... lehet, hogy egy külön kis blogban, titkosíttatva kellene vezessem ezeket a felismeréseket, mert gyanítom, hogy messze még a lista vége és már olyan homályosnak tűnnek a pár hónapja történtek...
Egyedül az Alzheimer kórom virágzik töretlenül, na meg a szétszórtságom lépett III. stádiumba... A IV. stádiumban valószínűleg megszánnak és kapok egy árnyas kis szobát valahol a hegyoldalban, szülőhelyemhez közel, 24 órás diszkrét felügyelettel... Már csak az a kérdés, hogy még idén, vagy már csak jövőre szippanthatom be az otthoni fenyvesek friss illatát...
Mert arra, hogy lelki békére leljek és végre összeálljanak a gondolatok a fejemben egy egységes egésszé, egyre kevesebb esélyt látok...
Na de történnek még csodák... :)
Egyedül az Alzheimer kórom virágzik töretlenül, na meg a szétszórtságom lépett III. stádiumba... A IV. stádiumban valószínűleg megszánnak és kapok egy árnyas kis szobát valahol a hegyoldalban, szülőhelyemhez közel, 24 órás diszkrét felügyelettel... Már csak az a kérdés, hogy még idén, vagy már csak jövőre szippanthatom be az otthoni fenyvesek friss illatát...
Mert arra, hogy lelki békére leljek és végre összeálljanak a gondolatok a fejemben egy egységes egésszé, egyre kevesebb esélyt látok...
Na de történnek még csodák... :)
hétfő, április 27, 2009
Elcserélnék...
... egy darab fájdogáló, szétzilált gondolatokkal tele fejet egy megfontolt, optimális döntéshozatalra képes, medicinát oda-vissza fújó, valamint 6.-10. érzékkel is megáldott kobakra. :) És vissza csak csütörtökön adnám, mert szerdán második bevetésem lesz... naná, hogy izgulok...
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
csütörtök, április 16, 2009
A fejem fölött...
... egy egész fúvószenekar próbál...
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
hétfő, április 13, 2009
Liccs-loccs gondolatok...
... a napi mérleg alapján úgy tűnik, hogy még egy évig kibírom elhervadás nélkül... :)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
kedd, április 07, 2009
Azt mondják...
... hogy amitől az ember (legjobban) fél, az bekövetkezik. Éppen ezért határozottan állítom, hogy nem félek életem első holnapi felvételes ügyeletétől, optimistán indulok neki és igenis minden rejtett betegséget diagnosztizálok (ha van, ha nincs)...
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)