... egy darab fájdogáló, szétzilált gondolatokkal tele fejet egy megfontolt, optimális döntéshozatalra képes, medicinát oda-vissza fújó, valamint 6.-10. érzékkel is megáldott kobakra. :) És vissza csak csütörtökön adnám, mert szerdán második bevetésem lesz... naná, hogy izgulok...
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
hétfő, április 27, 2009
csütörtök, április 16, 2009
A fejem fölött...
... egy egész fúvószenekar próbál...
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
hétfő, április 13, 2009
Liccs-loccs gondolatok...
... a napi mérleg alapján úgy tűnik, hogy még egy évig kibírom elhervadás nélkül... :)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
kedd, április 07, 2009
Azt mondják...
... hogy amitől az ember (legjobban) fél, az bekövetkezik. Éppen ezért határozottan állítom, hogy nem félek életem első holnapi felvételes ügyeletétől, optimistán indulok neki és igenis minden rejtett betegséget diagnosztizálok (ha van, ha nincs)...
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
péntek, április 03, 2009
...
Aggodalmaim közepett titkon beköszöntött a tavasz... :) Talán a lelkemnek is jót tesz majd ez a sok virág és zöld fű...
kedd, március 24, 2009
Ó meg A
... 4 napja szedem az omega 3-at, lazacolajos kiszerelésben, na persze nem költöztem eszkimókákhoz az olajért, csak a sima kapszulás megoldást iktattam be az életembe. :)
Szóljatok, ha érezhető a hatás, egyelőre sem okosabbnak és összeszedettebbnek nem érzem magam, sem a hideget nem viselem jobban. Lehet, hogy az omega csak a titok egy része és kell még valami, ami az agysejtjeim és belső hőközpontom aktivációjához kell?
Persze pénteken megint elő kell adjak egy fórumon, remélem lángra kap addig az olaj és feldereng bennem a fény, amely kényelmes ágyamon kívül a tudományosabb dolgokra is rávilágít...
ZzZzZz.....
Szóljatok, ha érezhető a hatás, egyelőre sem okosabbnak és összeszedettebbnek nem érzem magam, sem a hideget nem viselem jobban. Lehet, hogy az omega csak a titok egy része és kell még valami, ami az agysejtjeim és belső hőközpontom aktivációjához kell?
Persze pénteken megint elő kell adjak egy fórumon, remélem lángra kap addig az olaj és feldereng bennem a fény, amely kényelmes ágyamon kívül a tudományosabb dolgokra is rávilágít...
ZzZzZz.....
szerda, március 11, 2009
Apró vidámságok (1)
Ha egy nagy darab vidám történetre várok, akkor megvan a veszélye, hogy hűséges olvasótáborom átnyergel valami produktívabb oldalra... :) Ezért úgy döntöttem, hogy az apróbbacska történetekkel is beérem, és megosztom veletek, ameddig még emlékszem rájuk.
... egy kedves betegem nézett ki két hete idősebb unokájának, helyre legény lehet, mert második egyetemét végzi, az első is valami mérnökféle volt. A mellém beosztott hatodéves leánytól érdeklődött a néni, hogy az a kedves doktornő, aki mindig mosolyog (hmm, hmm, szerencsére nem látnak a nővérszobában kétségbeesve a lázlapok fölött...), férjhez ment már vagy sem? A kibontakozó románcnak (bár végül az első randi sem jött össze) végül az vetett véget, hogy engem áthelyeztek egy másik kórterembe, így nem tudtam további jó benyomást tenni a hölgyre és valószínűleg az unoka mellett is elrohanhattam a folyosón, mert nem lettünk egymásnak bemutatva... :)
... életemben először sütöttem 3 személyre palacsintát, miután a srácok feladták a küzdelmet vele az egyik jóbarátom lakásában. Az én serpenyőm annyira alkalmasnak bizonyult a feladatra, hogy még nekem is sikerült megforgatnom benne a palacsintákat. Ez hatalmas szó, hisz emlékezetem szerint amikor utoljára én sütöttem a palacsintát, akkor szinte kihívták a bentlakáshoz a tűzoltókat, akkora füst támadt. :) Naná, hogy ez még valamikor egyetemista koromban volt, azóta nem próbálkoztam hasonló tevékenységgel. Ezek után viszont úgy tűnik bármire képes lehetek, következő lépésben megpróbálkozom a rossz vénájú emberektől is vért venni. Ha az is összejön, akkor beiratkozom a NASA-hoz egy gyorstalpaló Holdjáró tanfolyamra, és a következő bejegyzésemet már onnan küldöm. :)
... a doki, akire felnézek a hatalmas tudása és emberségessége miatt, és akihez most be vagyok osztva, megjegyezte valakinek, hogy örül, hogy én kerültem hozzá, mert lelkes vagyok. Elképzelhető, hogy nála a "lelkes" és a "kedvesen ügyefogyott" egy kategória, én ez utóbbit érzem inkább valósnak, na de akkor is jólesett az információ (egy nővértől hallottam vissza) és adott egy kis reményt, hogy nem mentem még teljesen az illető doki idegeire és talán mégiscsak lesz belőlem egyszer még szakmailag kompetens, higgadt, megfontolt doki. Egyelőre még ott tartok, hogy a beteg tartja a kórlapot, hogy ne essen ki belőle minden, amikor épp lapozni szeretnék benne (és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még megfilmesíti valaki a következő Mr. Bean-ben :) )... Ilyenkor egy pillanatra beugranak Cilike kalandjai és rémlik valami olyasmi, hogy talán még nyugdíjas korára is volt pár kalandja ennek az oly kedves karakternek...
Láthatjátok tehát, hogy igyekszem kitartani, ti se mondjatok le teljesen rólam... :)
... egy kedves betegem nézett ki két hete idősebb unokájának, helyre legény lehet, mert második egyetemét végzi, az első is valami mérnökféle volt. A mellém beosztott hatodéves leánytól érdeklődött a néni, hogy az a kedves doktornő, aki mindig mosolyog (hmm, hmm, szerencsére nem látnak a nővérszobában kétségbeesve a lázlapok fölött...), férjhez ment már vagy sem? A kibontakozó románcnak (bár végül az első randi sem jött össze) végül az vetett véget, hogy engem áthelyeztek egy másik kórterembe, így nem tudtam további jó benyomást tenni a hölgyre és valószínűleg az unoka mellett is elrohanhattam a folyosón, mert nem lettünk egymásnak bemutatva... :)
... életemben először sütöttem 3 személyre palacsintát, miután a srácok feladták a küzdelmet vele az egyik jóbarátom lakásában. Az én serpenyőm annyira alkalmasnak bizonyult a feladatra, hogy még nekem is sikerült megforgatnom benne a palacsintákat. Ez hatalmas szó, hisz emlékezetem szerint amikor utoljára én sütöttem a palacsintát, akkor szinte kihívták a bentlakáshoz a tűzoltókat, akkora füst támadt. :) Naná, hogy ez még valamikor egyetemista koromban volt, azóta nem próbálkoztam hasonló tevékenységgel. Ezek után viszont úgy tűnik bármire képes lehetek, következő lépésben megpróbálkozom a rossz vénájú emberektől is vért venni. Ha az is összejön, akkor beiratkozom a NASA-hoz egy gyorstalpaló Holdjáró tanfolyamra, és a következő bejegyzésemet már onnan küldöm. :)
... a doki, akire felnézek a hatalmas tudása és emberségessége miatt, és akihez most be vagyok osztva, megjegyezte valakinek, hogy örül, hogy én kerültem hozzá, mert lelkes vagyok. Elképzelhető, hogy nála a "lelkes" és a "kedvesen ügyefogyott" egy kategória, én ez utóbbit érzem inkább valósnak, na de akkor is jólesett az információ (egy nővértől hallottam vissza) és adott egy kis reményt, hogy nem mentem még teljesen az illető doki idegeire és talán mégiscsak lesz belőlem egyszer még szakmailag kompetens, higgadt, megfontolt doki. Egyelőre még ott tartok, hogy a beteg tartja a kórlapot, hogy ne essen ki belőle minden, amikor épp lapozni szeretnék benne (és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még megfilmesíti valaki a következő Mr. Bean-ben :) )... Ilyenkor egy pillanatra beugranak Cilike kalandjai és rémlik valami olyasmi, hogy talán még nyugdíjas korára is volt pár kalandja ennek az oly kedves karakternek...
Láthatjátok tehát, hogy igyekszem kitartani, ti se mondjatok le teljesen rólam... :)
szerda, február 18, 2009
Elhatároztam...
... hogy a következő három bejegyzésnek vidám dolgokról kell szólnia...
... tehát akkor kb. 5 év múlva kukkantsatok ide vissza, ha meglesz a szakorvosi vizsgám... :)
... tehát akkor kb. 5 év múlva kukkantsatok ide vissza, ha meglesz a szakorvosi vizsgám... :)
kedd, február 17, 2009
írni kellene...
... de nincs miről... pedig a késztetés egy darabig megvan, de aztán eszembe jut, hogy szakdolgozatokat kell javítsak, és lemondó sóhajjal kitörlöm a bejegyzés címét és becsukom a blogomat... és megnyitom a bűvös fájlokat, igaz, hogy csak kettőt, de azt hiszem, fejenként több energiát fektettem beléjük eddig, mint hajdanán a sajátomba... hiába na, nem úszhattam meg olyan könnyen az álomvizsgaírást, előrenyúlt a múlt a jelenbe és követeli rajtam a tartozás kiegyenlítését... eredmény: egy potenciális új cikk a főnök fejében, aminek a születésénél természetesen ott kell lennem bábaként a vajúdó kismama mellett, csak ez esetben a felelősség mellett a fájdalom jelentős része is rám hárul majd... és az én cikkem szegény megint háttérbe szorul, mert az íráshoz néha nem elég az ihlet, fizikálisan is kell rá legyen idő... mondjuk naponta 2 órácska... és momentán (milyen elegáns szó...:) ) ez egyelőre álom, mint ahogy az is, hogy a napi munkából hazatérve egy kis aktuális szakirodalmat olvassak, legalább azokról a betegségekről, amikkel a napi gyakorlatban összefutok...
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
hétfő, február 09, 2009
Csendélet...
88 éves néni fekszik az ágyban, előtte a kissámlin kb. 68 éves lánya ül... Ugyanazok a vonások, ugyanaz a hullámos fehér haj, csak a ráncok szaporábbak az édesanya vékonyka kezén és arcán...
Előkerül a kalács a szatyorból, évtizedes megszokás lehet, hogy az édesanya azt vacsorázik.
Egymást nézve pihennek csendben, teljes az egyetértés, fölöslegesek a szavak...
Még a többi szobatárs sem képes megtörni a néma egyetértést...
Előkerül a kalács a szatyorból, évtizedes megszokás lehet, hogy az édesanya azt vacsorázik.
Egymást nézve pihennek csendben, teljes az egyetértés, fölöslegesek a szavak...
Még a többi szobatárs sem képes megtörni a néma egyetértést...
péntek, február 06, 2009
Kicsi a világ (1)
Biztos lett volna (és lesz még talán) pár ilyen bejegyzésem, most épp nem vagyok túl lusta leírni...:) ma épp az derült ki, hogy akinek egy hete a nyomában caplatok és gyakorlati kérdéseimmel zaklatom (egy orvoshoz vagyunk mindketten beosztva, csak ő már két éve dolgozik osztályon) szintén erdélyi, egy évfolyamon végeztünk, csak épp más városban.:) Érdekes, mennyire meg tud nyugtatni egy ilyen apró kis infó, hogy mások is vannak körülöttem otthonról.
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
csütörtök, február 05, 2009
Könnyen mondjuk, hogy...
... jobb egyből a mélyvízbe ugrani, de azt senki sem fűzi hozzá, hogy az ugrást követő kapálózás bizony nagyon nehéz és kimerítő tud lenni...
... naponta új tanulságok születnek, minden perc tele van új impulzusokkal, negatívval és pozitívval vegyesen, sokat tanulok és nem utolsósorban magamról...
... és amikor esténként szellemileg és fizikailag teljesen kimerülve nyugovóra térek, néha még az a biztonságérzés sincs meg, hogy az egyetlen rámszabott pályán landoltam, amit igazán sikeresen és hatékonyan űzhetek a következő pár évtizedben...
... na de hátha idővel megjön a tapasztalat és vele együtt a biztonságérzés... és a hatékonyság és tudás... :)
... addig is, ami erőt ad a reggel 6 órás ébredésekhez, az a szüleim, Sz. és barátaim kitartó vigasztalása... akik látnak bennem valamit, amit mostanában a tükör nem mutat...
... és néha kicsit ez a dal is...
... naponta új tanulságok születnek, minden perc tele van új impulzusokkal, negatívval és pozitívval vegyesen, sokat tanulok és nem utolsósorban magamról...
... és amikor esténként szellemileg és fizikailag teljesen kimerülve nyugovóra térek, néha még az a biztonságérzés sincs meg, hogy az egyetlen rámszabott pályán landoltam, amit igazán sikeresen és hatékonyan űzhetek a következő pár évtizedben...
... na de hátha idővel megjön a tapasztalat és vele együtt a biztonságérzés... és a hatékonyság és tudás... :)
... addig is, ami erőt ad a reggel 6 órás ébredésekhez, az a szüleim, Sz. és barátaim kitartó vigasztalása... akik látnak bennem valamit, amit mostanában a tükör nem mutat...
... és néha kicsit ez a dal is...
csütörtök, január 29, 2009
Téli bharack...
... (már csak azért is írom h-val, hogy az ooobaama rajongók ne itt landoljanak szerény kis zöld felületemen, mert ennek a politikához semmi köze..:) ).
Szóval ma kaptam egy bharackot, bár lehet, hogy ezzel nem kellene eldicsekedni, mert nem túl dícséretes dolog. Ugyanis ez nem az elmajszolgatnivaló fajta, hanem az, ami gyerekkorban kapva később identitászavarokat, frusztrációt és bosszúálló embereket eredményez... Felnőttkorban viszont már annyira fura dolog, hogy az ember ezen már csak mosolyogni tud, főleg, mert mosolyogva is adták... igaz, hogy nem más, mint a főnököm, és egy nagyobbat is beígért, miután befejezzük a kivonatot, amit legkésőbb szombaton kell elküldenem. És még csak nem is érzem indokoltnak a bharackosítást, mert köztudott tény, hogy amit én kínkeservesen órákon át összekomponálok és számomra teljesen érthetőnek tűnik, azt ő egyből kiradírozza, "letúlkomplikáltazza", sőt, ma még elhangzott egyszer a "zavaros badarság" kifejezés is...
Persze az már más dolog, hogy végülis a lényeg ugyanaz maradt, a mondatok nagy része tördelve ugyan, de most is ott virít, na de így mindkettőnknek meglehet az a jóleső érzése, hogy ezt az kivonatot mi írtuk, a mi agyunk szüleménye.
Már csak 2 visszajelzést kell kapjak (amit persze még minden kritériummal, az elfáradt agyacskámmal és egyéb tényezőkkel össze kell hangoljak), de ha minden jól megy, akkor holnap már repülhet is az irkálmány egy nemzetközi kongresszusra - előbírálatra. Ha el is fogadják, akkor újabb poszterkedés van kilátásban... ami azt jelenti, hogy valamikor júniusban ismét szomorú hangnemű megfáradt pötyörészésbe kezdek arról, hogy megint szűknek bizonyul ez a napi 24 óra és én miért vagyok ilyen lusti... és hogy hol volt az eszem, amikor... :)
Most viszont befejezem az első adag kávémat (ez még a reggeli, amit délben volt időm csak elkészíteni), táblázatolok még egy fél órát, aztán rájövök, hogy ami nem megy, azt nem szabad túlságosan erőltetni, mert még elpattan valami valahol... :)
És lassan hazadöcögök...
... és a legközelebbi gyümölcsöt ananászban kérem, lehetőleg enyhén cukrozott lében, kompót formájában... :)
Szóval ma kaptam egy bharackot, bár lehet, hogy ezzel nem kellene eldicsekedni, mert nem túl dícséretes dolog. Ugyanis ez nem az elmajszolgatnivaló fajta, hanem az, ami gyerekkorban kapva később identitászavarokat, frusztrációt és bosszúálló embereket eredményez... Felnőttkorban viszont már annyira fura dolog, hogy az ember ezen már csak mosolyogni tud, főleg, mert mosolyogva is adták... igaz, hogy nem más, mint a főnököm, és egy nagyobbat is beígért, miután befejezzük a kivonatot, amit legkésőbb szombaton kell elküldenem. És még csak nem is érzem indokoltnak a bharackosítást, mert köztudott tény, hogy amit én kínkeservesen órákon át összekomponálok és számomra teljesen érthetőnek tűnik, azt ő egyből kiradírozza, "letúlkomplikáltazza", sőt, ma még elhangzott egyszer a "zavaros badarság" kifejezés is...
Persze az már más dolog, hogy végülis a lényeg ugyanaz maradt, a mondatok nagy része tördelve ugyan, de most is ott virít, na de így mindkettőnknek meglehet az a jóleső érzése, hogy ezt az kivonatot mi írtuk, a mi agyunk szüleménye.
Már csak 2 visszajelzést kell kapjak (amit persze még minden kritériummal, az elfáradt agyacskámmal és egyéb tényezőkkel össze kell hangoljak), de ha minden jól megy, akkor holnap már repülhet is az irkálmány egy nemzetközi kongresszusra - előbírálatra. Ha el is fogadják, akkor újabb poszterkedés van kilátásban... ami azt jelenti, hogy valamikor júniusban ismét szomorú hangnemű megfáradt pötyörészésbe kezdek arról, hogy megint szűknek bizonyul ez a napi 24 óra és én miért vagyok ilyen lusti... és hogy hol volt az eszem, amikor... :)
Most viszont befejezem az első adag kávémat (ez még a reggeli, amit délben volt időm csak elkészíteni), táblázatolok még egy fél órát, aztán rájövök, hogy ami nem megy, azt nem szabad túlságosan erőltetni, mert még elpattan valami valahol... :)
És lassan hazadöcögök...
... és a legközelebbi gyümölcsöt ananászban kérem, lehetőleg enyhén cukrozott lében, kompót formájában... :)
kedd, január 27, 2009
Hahó, a tenger... :)
Néha megnézem, hogy honnan kattintanak rá a blogra kitartó olvasóim (néha meg is lepődök 1-1 településnéven), és mindig elmosolyodok, amikor Sepsiszentgyörgyöt látom felbukkanni a térképen. :) Eddig is tudtam, hogy jó hely ez a város és talpraesett emberek lakják, de hogy már sikerült tengeri napfelkeltét is beszerezni maguknak, ezt azért nem néztem ki belőlük... ;)
hétfő, január 26, 2009
Igenember
Hétvégi kultúrprogramként (mert zseniális barátom definíciója szerint az a kultúrprogram, amit kultúrjegyekkel ki lehet fizetni, márpedig a mozit igen :)) ) megnéztük a fent említett filmet, ajánlom mindenki figyelmébe. Bár a főszereplő láttán először abba a tévedésbe estem, hogy csak a szokásos szórakoztató jellegű filmecske lesz, lehengerlő színészi bohóckodással, de meglepetésemre még mondanivalója is volt az egésznek, nem is akármi. :)
(Utólag is gratula a választáshoz, maszatka :) ).
Mostantól fogva, ha mindenre nem is fogok igent mondani, de legalább 1,65-ször meggondolom, mielőtt nemmel válaszolnék... ;)
(Utólag is gratula a választáshoz, maszatka :) ).
Mostantól fogva, ha mindenre nem is fogok igent mondani, de legalább 1,65-ször meggondolom, mielőtt nemmel válaszolnék... ;)
szerda, január 21, 2009
Eljutottam...
.. a nyuszika állapotba: csak reszelem a körmöm és hülyeségeket beszélek... körömreszelés nélkül, mert az nem szokásom, de helyette nyomkodom össze-vissza a gombokat a számítógépen... eredmény: semmi jó.
És próbálom összeszedni a lelkierőmet, hogy megvalósítsam a nagy életmódváltást: napi egy óra torna (hajjaj), 2 liter folyadék, sok magnézium és korai lefekvés. Ezzel talán sikerül ismét jól érezni magam a bőrömben, úgy értem fizikailag, bár a lelkieket is lehetne még egy ici-picit fokozni.
Csak az első két hetet kellene valahogy kibírni és kitartani az eredeti terv mellett, utána már hátha beépül a napi rutinba a táblázatolás és cikktöltögetés/olvasgatás mellé...
És próbálom összeszedni a lelkierőmet, hogy megvalósítsam a nagy életmódváltást: napi egy óra torna (hajjaj), 2 liter folyadék, sok magnézium és korai lefekvés. Ezzel talán sikerül ismét jól érezni magam a bőrömben, úgy értem fizikailag, bár a lelkieket is lehetne még egy ici-picit fokozni.
Csak az első két hetet kellene valahogy kibírni és kitartani az eredeti terv mellett, utána már hátha beépül a napi rutinba a táblázatolás és cikktöltögetés/olvasgatás mellé...
kedd, január 20, 2009
Én azért utálom a januárt…
… mert mindig röviddel a vége előtt derül ki, hogy van egy január végi kivonat leadási határidő, természetesen nemzetközi szintű eseményre, hogy még csak ne is lehessen egy könnyed vállrándítással elintézni, ha nem sikerül tökéletesre… És mivel az eredmények véglegesítése még várat magára, bár lassan nagyobb statisztika könyv gyűjteményem van, mint egy megyei könyvtárnak, ezért szokás szerint az utolsó napok megfeszített tempóban fognak telni, tele fölösleges feszültséggel.
Ezért lassan búcsút inthetek a tervnek, hogy a pályafutásomban bekövetkező hajtűkanyar előtt még kicsit belekukkantok a legfontosabbnak ítélt fejezetekbe, szoktathatom magam a gondolatokhoz és érzésekhez…
Csak abban reménykedem, hogy így legalább a váratlan és meglepő esemény miatt hirtelen még meglepőbb módon közel kerülök a saját cikkem végéhez is, és akkor már lehet azzal is foglalkozni, hogy kitaláljak valami szintén meglepő és felszabadult cselekedetet, amivel megünnepelhetem a cikk beküldését egy valamirevaló folyóirathoz…
Ezért lassan búcsút inthetek a tervnek, hogy a pályafutásomban bekövetkező hajtűkanyar előtt még kicsit belekukkantok a legfontosabbnak ítélt fejezetekbe, szoktathatom magam a gondolatokhoz és érzésekhez…
Csak abban reménykedem, hogy így legalább a váratlan és meglepő esemény miatt hirtelen még meglepőbb módon közel kerülök a saját cikkem végéhez is, és akkor már lehet azzal is foglalkozni, hogy kitaláljak valami szintén meglepő és felszabadult cselekedetet, amivel megünnepelhetem a cikk beküldését egy valamirevaló folyóirathoz…
hétfő, január 19, 2009
Érdekes dolog...
.. ez a 24 órás EKG mérés... az emberből először élő karácsonyfát varázsolnak, ide-oda lógó színes kábelekkel, az ajándékot is a nyakába akasztják (a kis mérőeszközt, ami az egésznek a lelke), aztán lehet mászkálni egész nap és szorgalmasan jegyzetelni, mikor mit csinál éppen (eszik, alszik, dolgozik, utazik, egyéb testmozgásokat végez - gondolom ez a rendszeresen végzett aerobik vagy fallabda vagy ilyesmik lehetnek). És amikor épp rátör a panasz, ami miatt az egész kivizsgálás indult, egyszerűen képtelen megnyomni a panaszjelző gombot, mert hát buszon, tömegben nekifogni vetkőzni és elővarázsolni a kábelek közül az egyszál ingecske alól a kütyüt...
Azt hiszem, még lehet hova tovább fejleszteni a műszert, bár ez már aprócska és hangtalan fajta... :)
Hajrá befektetők, hajrá tervezők! :)
Azt hiszem, még lehet hova tovább fejleszteni a műszert, bár ez már aprócska és hangtalan fajta... :)
Hajrá befektetők, hajrá tervezők! :)
szerda, január 14, 2009
Extrém sportok kedvelőinek...
... ma csupa öröm volt munkába menni. Hajnalban ónos eső esett és ráfagyott mindenre, amit csak ért, a tömegközlekedés természetesen leállt, csak néhány elszánt távolsági busz kóválygott az utakon. Ezek után hajnali 7-től 8-ig tartott bejutni a szobácskámba, volt közben türelmes buszra várakozás, majd felkérezés egy távolsági járatra, onnan lelkes félórás jégen csúszkálás, igazi gyerekkori érzés, előkerültek az évek óta nem gyakorolt mozdulatok... :)
... ha holnap is ugyanez lesz a helyzet, már tudni fogom, milyen technikát alkalmazzak a cél elérésére. Remélem, az időmön is tudok javítani, már lesz, amihez viszonyítani. :)
... és az extrém sport már nem is lesz olyan extrém...
... és nyugodt szívvel kihagyhatom a ma esti gerinctornát, hisz mára már megvolt a kellő mozgás... :)
... ha holnap is ugyanez lesz a helyzet, már tudni fogom, milyen technikát alkalmazzak a cél elérésére. Remélem, az időmön is tudok javítani, már lesz, amihez viszonyítani. :)
... és az extrém sport már nem is lesz olyan extrém...
... és nyugodt szívvel kihagyhatom a ma esti gerinctornát, hisz mára már megvolt a kellő mozgás... :)
szerda, január 07, 2009
Utoljára…
… töltöttem ki a diák buszbérleten a diákigazolványom számát… egyre jobban felgyorsulva ketyeg az óra, jelezve, hogy pár héten belül véget érnek a diákévek, amelyek kicsivel több, mint 20 éve tartanak… fura és kicsit ijesztő lesz kipottyanni a védettséget nyújtó napi rutin mögül, és elfogadni, hogy tényleg nem vagyok már az a kis fruska, akinek a színházban és múzeumban még diákjegy dukált… és már nem kezdhetem azzal a reggeli röpke kis beszámoló emailt, hogy megint elaludtam, de úgysem keres senki a főnököt leszámítva, és ő is csak 8.10 után…
… és bár már vártam, hogy végre szabaduljak el kicsit ebből a mókuskerékből, és elkezdhessem azt, amiért gyakorlatilag ezt a foglalkozást választottam, mégis kezdem sejteni, hogy ahogy nosztalgikus szeretettel gondolok már az általános- és középiskolára, és leginkább az egyetemre (pedig annak is megvoltak az izgalmas-stresszes percei), ugyanúgy fog eljönni a pillanat, amikor visszasírom a magányos, padlásszobában töltött órákat, csak én és a számítógép és sok-sok excel, word, power point, pdf és SPSS fájl és néha 1-1 eltévedt telefon, amikor épp rossz számot tárcsáztak... vagy engem hívatott a Mester. és a múló idő egyre inkább megszépíti ennek a kalandokban meglehetősen bővelkedő időnek az emlékét...
… megint egy újrakezdés, megint az útkeresés, a rengeteg sok bemutatkozás, a tapogatózás az ismeretlenben (nem rosszra gondolni ;) ), az alkalmazkodás, a szorgalmas jegyzetelés és koncentrálás... és mikor úgy érzem, hogy végre reggel a portás rám mosolyog és engem üdvözöl és a kollégáknak is van pár személyreszabott mondata, akkor újból búcsúzás, könnyed sóhaj és kezdődik minden elölről, új osztály, új emberek, új tapasztalatok…
… szerencsére „készen állok”, hisz minden hajdani tudományomat szélnek eresztette a kor, feledés és szétszórt kapkodás… jut tehát elég hely az új információknak, érzéseknek, arcoknak…
… fehér lap vagyok… TANíTSATOK!!
… és bár már vártam, hogy végre szabaduljak el kicsit ebből a mókuskerékből, és elkezdhessem azt, amiért gyakorlatilag ezt a foglalkozást választottam, mégis kezdem sejteni, hogy ahogy nosztalgikus szeretettel gondolok már az általános- és középiskolára, és leginkább az egyetemre (pedig annak is megvoltak az izgalmas-stresszes percei), ugyanúgy fog eljönni a pillanat, amikor visszasírom a magányos, padlásszobában töltött órákat, csak én és a számítógép és sok-sok excel, word, power point, pdf és SPSS fájl és néha 1-1 eltévedt telefon, amikor épp rossz számot tárcsáztak... vagy engem hívatott a Mester. és a múló idő egyre inkább megszépíti ennek a kalandokban meglehetősen bővelkedő időnek az emlékét...
… megint egy újrakezdés, megint az útkeresés, a rengeteg sok bemutatkozás, a tapogatózás az ismeretlenben (nem rosszra gondolni ;) ), az alkalmazkodás, a szorgalmas jegyzetelés és koncentrálás... és mikor úgy érzem, hogy végre reggel a portás rám mosolyog és engem üdvözöl és a kollégáknak is van pár személyreszabott mondata, akkor újból búcsúzás, könnyed sóhaj és kezdődik minden elölről, új osztály, új emberek, új tapasztalatok…
… szerencsére „készen állok”, hisz minden hajdani tudományomat szélnek eresztette a kor, feledés és szétszórt kapkodás… jut tehát elég hely az új információknak, érzéseknek, arcoknak…
… fehér lap vagyok… TANíTSATOK!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)