... mindig ott dől dugába a panaszmentesség, amikor megkérdezik, hogy milyen volt a mai napom.... itt kellene valahogy áthuzalozni a drótokat, hogy csak a vidám dolgok jussanak eszembe... pl. amikor benézett a beteg a szakrendelésre, és azt mondta a többieknek, hogy nem az a mosolygós doktornő van bent, aki először vizsgálta (azaz én, bár mostanában azért valószínűleg egyre fogyatkozik a mosolyom), mert nem ismert meg távolról az újkeletű rövid hajam miatt (és ezek után a többiek meglepődve látták, hogy mégiscsak én fogadom őket...).
... vagy pl. az a kb. 3 kilós tök, amit egy másik beteg cipeltetett magával a rendelésre, hogy nekem tudja adni saját kertje termését.. és ami még mindig az ügyeletes orvosiban díszeleg az asztalon, mert elfelejtettem hazavinni...
... sajnos még mindig ezek a gondolatok vannak kisebbségben. De még nem adtam fel, bár ma megint újraindult az óra, de lehet, hogy tudat alatt nem is akarom befejezni a kihívást, hogy maradjon egy gyenge kis fék... és vehessek újabb karkötőket, mert a végén még megszeretem ezt a fajta ékszert is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése