csipetnyi káosz

.. ma azzal indítottam a reggelt, hogy életemben másodszor (először kb 4 éve) otthon felejtettem a pecsétemet... ami azért volt kissé zavaró, mert ma épp szakrendeltem is, ezért ha máskor nem is létszükséglet, de ilyenkor mondhatni nélkülözhetetlen a vizsgálatkérők és receptek miatt. Úgyhogy rögtön reggeli megbeszélés után fogtam magam és kocsikáztam egyet, még szerencse, hogy szépen sütött a nap, jó zene szólt, így még élveztem is egy picit ... ... a folytatás sem volt különb, csupa életemben soha nem látott beteg, ellenben jó sokan. 2-kor már nagyon szerettem volna más ember bőrébe bújni (persze csakis olyanéba, akit én választok, mert vannak azért olyanok is, akikkel semmi pénzért nem cserélnék). Délutáni vizit után még kiderült, hogy a főnököm holnaptól ismét szabadságra megy, ezért, mivel a másik kolléga addigra már rég szélnek eredt, megint nekem adta át a fél osztályt, holnaptól ismét enyém a dicsőség, hogy minden kórtermet levizitelhetek. Halkan megjegyezném, hogy a múlt hónapban először ugyan a történelemben, de minden kollégánál több betegem volt az osztályon- ezek után ne csodálkozzatok, ha félrebeszélek és időnként svédül/norvégul/dánul akarok tanulni... ... a nap fénypontjaként pedig én, a házigazdák gyöngye, hazaérkezésünk után pár percre lecsuktam a szemem (keresztbe feküdve az ágyon) és kb. egy órát aludtam, miközben a barátnőm csendben kuporogva olvasgatott az ágy másik sarkában...