... akár az örömről is, hiszen elég nagy lépés ez valamerre, talán a (rég)múltba, talán a jövőbe (vagy csak az egy helyben, de másként toporgásra) de sikeresen megadtam magam ismét az apró hétköznapi bosszúságoknak, hagytam, hogy felemésszék a boldogságra megtakarított energiát... és sajnos a mások miatt felgyűlt bosszúságot a veleszületett diplomatizmusom és konfliktusundorom miatt a mit sem sejtő hozzátartozóimon töltöttem ki, pedig egyáltalán nem ezt érdemlik...
... de a vélt és valós frusztráció sajnos nem feneketlen zsákban gyűlik és időnként utat mar magának, céltalanul nekiindulva...
... ezt a feltartóztathatatlan erőt még meg kell tanulni építő jellegű cselekvéssé változtatni...
2 megjegyzés:
szerencsáre megértőek :)
csak győzzék türelemmel és megértéssel... :)
Megjegyzés küldése