szombat, február 02, 2008

Nem a pecsét...

... teszi az orvost, de azért nagymértékben hozzájárul az orvosi öntudat kialakításához. Legalábbis ezt vettem észre magamon, amikor tegnap először vettem kezembe a bélyegzőt, amin a nevem és hivatásom szerepel és amely ezentúl ékes bizonyítéka lesz sikeres tevékenységemnek és .. hát remélhetőleg a kudarcaimnak nem.:) Hamarosan nekifoghatok recepteket gyártani, és ezúttal már élesben, nem úgy, mint a gyógyszertan gyakorlatokon, amikor álltunk a tábla előtt, hümmögtünk és próbáltunk logikát felfedezni a számtalan felírási lehetőségben... és buzgón töröltük az elírásokat.:)

Persze a pecsétem körül is voltak gondok, szokás szerint a Murphy elv érvényesült: ami elromolhat, az el is romlik. Sikerült ugyanis a nevemet elírni a bélyegzőn, meg is jegyezte az intéző, hogy így járok, hogy ha nem Kovácsnak hívnak... És emiatt végül csak 1 hónap késéssel vehettem át a pecsétet, de megérte, mert azért helyesen leírva sokkal jobban tetszik a nevem.:)

4 megjegyzés:

maszatka írta...

Örülök nekd, kedves Cserebogi, és gartulálok a pecséthez! :-)

Éosz írta...

Gratulaaaaaaaa!!!!!!!!
Ügyes vagy!
:-))))

Betond Adams írta...

Doktor néni!

Cserebogi írta...

Kis lépés nekem, nagy lépés az emberiségnek... khmm, illetve fordítva...:))

A neheze még csak ezután jön...de azért köszi a sok gratulációt.:)