... most említette ugyanis anyum, hogy megvarrta azt a fekete sínadrágot, amit életem első síleckéjén a legelső csúszásnál (az most csak részletkérdés, hogy 3 "pihenővel" gurultam be a 300 méteres távon) sikerült kettéhasítani azon a bizonyos kritikus részen... :) S a vicc csak az volt benne, hogy ez csak ebédszünetben, kb 2 órával később derült ki, na de legalább nyugisan sízhettem és koncentrálhattam addig is és nem a kabátom húzogatásával és árnyékos helyek keresésével foglalkoztam...
Jöhet tehát az újabb tél, meggyógyult az emlékezetes ruhadarab, ha megint sípálya közelbe kerülök (márpedig nagyon szeretnék, mert egyik kedvenc sportommá vált, szorosan a korcsolyázás és ebéd utáni alvás nyomában), már csak a nosztalgia kedvéért is elviszem magammal.
Mivel már mindenkinek beharangoztam, hogy rettenetesen elfoglalt vagyok (amiben egyébként van egy csöppnyi igazság is), itt be is szüntetem az írást, legalább egy napra, de az is elképzelhető, hogy picivel hosszabb időre, a szünetek amúgy is rendszerint pozitívan hatnak mindenre... kivéve talán a kapcsolatokra... :)
Na de emiatt fájjon másoknak a feje.:)
2 megjegyzés:
Szünet az jót tesz a kapcsolatnak is, kiderül múlik-e vagy marad.
Látom meleged van neked is, hogy síelés jár a fejedben. Vagy anyukádnak.
Szerintem ahol felmerül a "szünet" fogalma, ott már nincs értelme "kapcsolat"-ról beszélni. Legalábbis az esetek többségében. Persze ez csak az én szerény véleményem, biztos sokan meg tudnak cáfolni, de nekem akkor is megmaradnak az ilyesfajta fura elképzeléseim.:)
Éljen az ősz és éljen a tél, de már azzal is kiegyeznék, ha nem menne 25 fok fölé a higanyszál... ameddig még ki nem vonják a forgalomból... :)
Megjegyzés küldése