Szinte hihetetlen... még egy év eltelt. Kezdenek évvégi gondolataim lenni: ma a konyhai tevékenység közben lepörgött, mennyi minden történt velem idén... és hogy hol voltam pont egy évvel ezelőtt, milyen gondolatokat forgattam a fejemben, és hol voltam pont két évvel ezelőtt és akkor milyen érzésekkel. Három év alatt három egymástól teljesen eltérő lelkiállapot. A feldobottságtól és valakihez tartozás érzésétől a végtelen magányon át a mostani "minden szinte mindegyig"-en át. Az egyetlen közös dolog a 3 helyzetben a családom szeretete volt, amivel mindannyiszor körülvett és amiből erőt merítettem és merítek most is a továbblépésekhez.
Mégiscsak ez a legfontosabb dolog az életben, amin túllépni szerintem felér egy lassú öngyilkossággal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése