Tegnap délután a könyvvel az ölömben beültem az Illés koncertről szóló felvételt figyelők közé. Egy darabig olvasgattam és csak a zenét hallgattam, mígnem keresztmama nem kérdezte meg tőlem, hogy nem ismerek véletlenül valakit azok közül az arcok közül, akiket el-elcsíptek a kamerásbácsik. Ekkor döbbentem rá, hogy nem hiába határoztam el szinte két éve, hogy többet nem gondolok bizonyos személyekre és bizonyos eseményekre, még ha néha nem is sikerült tartanom magamat a fogadalmamhoz, az idő könyörtelen és megállíthatatlan múlása valóban képes orvosságként (méghozzá valóban hatásos:) ) hatni. És bár keresztmama beszólása után néha még szinte ösztönösen felemeltem a fejem és egy ismerős kobakot és zászlót kerestem a tömegben, mégsem töltött el szomorúsággal vagy keserűséggel az egész, hogy lám, még ennyi idő után is akarva-akaratlanul ezt teszem. Olyan érdekes volt, ahogy egy kicsit melankolikusan, egy kicsit szinte magamra csodálkozva végigfutott az agyamon, hogy hát akkor ennyi volt, úgy tűnik végre túlléptem az árnyékomon és ideje valami más témát keresni, amin elnyavalyoghatok, mert ezt kimerítettem.:) És felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a viszonzott szerelemnek is jelentheti az idő a halálát, vagy csak a házasság..? A viszonzatlan esetében már bebizonyosodott, hogy előbb vagy utóbb, de megfakul, elhalványul és évek múlva már csodálkozva kérdezed magadtól, amikor az utcán szembemész egy hajdani nagy szívfájdalmat okozó alakkal, hogy "Te jó ég, Ő (pont ez a kis töpörtyű/nagy töpörtyű) okozott annyi keserű percet-órát-napot-hetet (és így tovább:) ) nekem annak idején?" Az ember boldogságra született és nem a szenvedésre. És szerencsére az ösztönei ezt tudják, még ha az agya néha képtelen is ezt felfogni. És akarni...
Egyik legnagyobb ajándékunk a felejtés... ha sokan nem is jöttek még rá.
Igaza volt Varga P.-nek, amikor azt állította, hogy a legnagyobb szerelmet követő szakítást is 1.5-2 év alatt ki lehet heverni. Az enyém messze járt a legnagyobbtól... és szerencsére 2 év alatt maradtam én is.
Néha annyira jó nem elütni az átlag populációtól, a Gauss görbe tetejéről néha fantasztikus a kilátás... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése