lássuk, mit hoz ez a 2012... :) bízzunk benne, hogy még több szépet és jót és legfőképpen egészséget (számomra ez volt az idei év tanulsága).
Mindenkinek boldog, békés, kiegyensúlyozott új esztendőt és akivel csak lehet viszlát személyesen. :)
UI: én vagy végig ügyelem a jövő évet, vagy aludni fogok a holnapi nap alapján... remélem én dönthetem el, melyik legyen... :)
szombat, december 31, 2011
csütörtök, december 29, 2011
elso bejegyzes...
... Elso okostelefonomrol.:)
Foto biztosan lesz rola, a nevet most szuleim kell szolgaltassak, ugyanis az o angyalkajuk potolta bele a legtobbet:)
Ma vittem eloszor a munkahelyemre, de annyi bonyodalom adodott, hogy nemigen maradt idom matatni es mutogatni...
Egyebkent lassan kezdem megerteni, hogyan is lehet rovid ido alatt okostelefonod rabjava valni... Engem is szepen lassan behaloz, bar probalom rendithetetlennek es megkornyekezhetetlennek mutatni magam...
Published with Blogger-droid v2.0.2
szombat, december 24, 2011
Boldog Karácsonyt! :)
Ma hallottam először ezt a számot a konyhában sürgölődés közben, a szöveg is mellékelve van a tubicán, szóljatok, ha valamelyik szót nem értitek. :D
vasárnap, december 18, 2011
eszem-iszom-alszom :)
ma este még lazítok a tizenpárórás hazaút után, holnaptól viszont bekapcsolódok a karácsonyi nagytakarításba és megpróbálom kicsit behozni a lemaradást a munkáimban, amit az okozott, hogy az utóbbi 1 hétben munka után hazaérve már csak bámultam bele a nagyvilágba, ajándékokat vásárolgattam és ixxeltem a napokat, ameddig végre hazajöhetek :)
6 hónap alatt meglepően sok minden megváltozott itthon, és ebből a változásból és a családomból akarok most én is egy kis erőt meríteni a megújuláshoz, mert feltartóztathatatlanul trappolok a HP-vé válás felé.
6 hónap alatt meglepően sok minden megváltozott itthon, és ebből a változásból és a családomból akarok most én is egy kis erőt meríteni a megújuláshoz, mert feltartóztathatatlanul trappolok a HP-vé válás felé.
kedd, december 13, 2011
dupla kinyiff
... ma másodszor is kinyiffantottam az első színes képernyős telefonomat - legutóbb még Firenzében nyomtam oda másfél liter ásványvízzel és néhány konzervvel az aszfalthoz, ma simán csak reptettem a táskából pár métert az orvosi szoba kemény padlóján...
... tényleg ideje hazamenni, mert lassan kezdek ön- és közveszélyes lenni...
... a kütyüim mindenesetre kezdhetik a rettegést... remélem hazaérek, mielőtt az embereket kezdeném bántani...:)
... bár, ha jobban belegondolok, már ezt a bántást is elkezdtem... (utólag is ezer bocs, és boldog szülinapot!)
... tényleg ideje hazamenni, mert lassan kezdek ön- és közveszélyes lenni...
... a kütyüim mindenesetre kezdhetik a rettegést... remélem hazaérek, mielőtt az embereket kezdeném bántani...:)
... bár, ha jobban belegondolok, már ezt a bántást is elkezdtem... (utólag is ezer bocs, és boldog szülinapot!)
hétfő, december 12, 2011
szétestem...
... ezért mostantól este 10-kor fekszem, legalább 8 órát alszom, halomra gyártom az emlékeztető cetliket és igyekszem kis mozgást is becsempészni a hétköznapokba. Meglátjuk, mennyi blogbejegyzés fér bele a napi rutinba a régi-új feladatok tükrében... :)
péntek, december 09, 2011
nemzetközi kavarodás..
... a finn nevűnek tűnő lány, aki Finnországot képviseli, ma megszólított magyarul, mert, mint kiderült, az anyukája magyarországi, az apukája olasz, ő pedig egészen az egyetemmel bezáróan Padovában tanult.
... az Ausztriából érkezett egyszem srác pedig 2 évvel ezelőttig Budapesten élt és dolgozott...
Amúgy a mai nap egész jó volt, egész addig a pontig, ameddig ki nem derült, hogy Európát a nagy országok képviselői még mindig csak Ausztriával bezárólag számolják... aki nem oda vagy nyugatabbra született, vagy a szülei vagy ő nem vándorolt oda, az nyugodtan leírhatja magát, mert mások már sokkal régebb megtették...
... az Ausztriából érkezett egyszem srác pedig 2 évvel ezelőttig Budapesten élt és dolgozott...
Amúgy a mai nap egész jó volt, egész addig a pontig, ameddig ki nem derült, hogy Európát a nagy országok képviselői még mindig csak Ausztriával bezárólag számolják... aki nem oda vagy nyugatabbra született, vagy a szülei vagy ő nem vándorolt oda, az nyugodtan leírhatja magát, mert mások már sokkal régebb megtették...
csütörtök, december 08, 2011
hosszú nap volt...
... és az eddigiek alapján nekem nem lesz a kedvenc városom Amszterdam (egyik kolléganőmmel ellentétben)...
... hajnali 5:10-kor, két órával a repülő indulása előtt derült ki, hogy az összes iratom és az utazásra szánt pénzem ottmaradt a tegnap esti szülinapi buli színhelyén, kész szerencse, hogy a szülinapos férje ébreszthető volt és megerősítette a táskám jelenlétét a fogasukon, és a lakásuk sem volt túl messze, így a reptér előtt még oda is elugorhattunk (felrúgva az összes közlekedési szabályt, nem volt szívbajos a taxis, még akkor sem, amikor a szél a kukákat az autó után gurította az út kellős közepére). A beszállással nem volt gond, a felszállással már annál inkább, mert a kukagörgető szél a repülőt is elég alaposan össze-vissza rázta, ez volt eddigi legrosszabb felszállásom, bosszúból végig is aludtam, mert végig felhők takartak mindent, hideg is volt, kicsi is volt a sonkás szendvics, amivel a Malév kedveskedett (de úgy látszik, energiadús, mert azóta még nem ettem semmit és még nem hipóztam, na de azért lassan ideje körülnézni itt a szállodásban is, hátha találok valami ehetőt a díszbambuszokon kívül is).
Az amszterdami reptéren a futószalagok nem működtek, így rengeteget kellett gyalogolni a kijáratig, mire megtaláltam a buszt, alaposan elfáradtam. Egyébként nagyon szép és elegáns, de meglepetésemre a Ferihegy 2B terminál is csak méretben maradt el mögötte, eleganciában vetekedett ezzel a reptérrel.
4 euróért aztán busszal elhoztak a szállodába, a nevéből ítélve 5 csillagos, de sehogy sem tudok elfogadható hőmérsékletet teremteni a szobámban, ezért a délutánt nagyjából a paplan alatt töltöttem, alvással és a volt olasz főnökömmel való megbeszélésre készüléssel. Mivel viharos szél kalapácsolt egész nap az ablakon, valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy bemenjek a központba. Ehhez vissza kell ugyanis menni a reptérre, ott vonatra szállni és végül ugyanezt visszafele is megtenni. Úgyhogy a mai nap csendes pihenéssel és munkával fog telni, és informálódok arról, hogy mit érdemes megnéznem a maradék 1,5 napban, ami Amszterdamnézéssel fog telni.
Egyébként a szállodában is jól rámijesztettek kétszer, először, amikor éktelen dörömböléssel hozták a továbbképző anyagát, másodszor pedig amikor az ajtó alatt juttattak el egy borítékot, benne a mentorom nevével (olasz főnököm lesz a mentorom is, micsoda meglepetés és véletlen egybeesés... :) ). Olyan hanghatás kísérte a boríték becsúsztatását, mintha valaki a szobámban mászkálna és furán szuszogna...
Egyébként szerencsére előadást nem kell tartsak a program alatt, csak kérdések feltevését osztották rám, ez igazán nagy megkönnyebbülés Artimino után. :)
Korábban 2 előadásra lehetett jelentkezni a 3-ból, ebből a statisztikára be is osztottak (ez volt az első favorit), de a második favorit cikk-bírálat írás helyett a "hogyan bánjunk a médiával" előadásra tettek be... ezek után azt hiszem, betörök a médiába is, elvégre kb 1,5 órás előadással a hátam mögött ez már semmiség lesz. :)
Amúgy most épp kicsinek és elhagyatottnak érzem magam, Magyarországot egyedül én képviselem, otthonról pedig egy bukaresti és egy kolozsvári román lány érkezik, egyiket sem ismerem. Firenzéből lesz két ismerős a programfüzet alapján, remélem csapódhatok majd a lányhoz, a srác kicsit magasan hordta már akkor is az orrát, amikor ott voltam, és gondolom ez azóta sem változott.
Ha igaz az, hogy amennyire rosszul indul egy ilyen program, olyan jól ér véget, akkor ez lesz életem legnagyszerűbb továbbképzése... pedig Artimino után elég magasan lóg az a léc...
... hajnali 5:10-kor, két órával a repülő indulása előtt derült ki, hogy az összes iratom és az utazásra szánt pénzem ottmaradt a tegnap esti szülinapi buli színhelyén, kész szerencse, hogy a szülinapos férje ébreszthető volt és megerősítette a táskám jelenlétét a fogasukon, és a lakásuk sem volt túl messze, így a reptér előtt még oda is elugorhattunk (felrúgva az összes közlekedési szabályt, nem volt szívbajos a taxis, még akkor sem, amikor a szél a kukákat az autó után gurította az út kellős közepére). A beszállással nem volt gond, a felszállással már annál inkább, mert a kukagörgető szél a repülőt is elég alaposan össze-vissza rázta, ez volt eddigi legrosszabb felszállásom, bosszúból végig is aludtam, mert végig felhők takartak mindent, hideg is volt, kicsi is volt a sonkás szendvics, amivel a Malév kedveskedett (de úgy látszik, energiadús, mert azóta még nem ettem semmit és még nem hipóztam, na de azért lassan ideje körülnézni itt a szállodásban is, hátha találok valami ehetőt a díszbambuszokon kívül is).
Az amszterdami reptéren a futószalagok nem működtek, így rengeteget kellett gyalogolni a kijáratig, mire megtaláltam a buszt, alaposan elfáradtam. Egyébként nagyon szép és elegáns, de meglepetésemre a Ferihegy 2B terminál is csak méretben maradt el mögötte, eleganciában vetekedett ezzel a reptérrel.
4 euróért aztán busszal elhoztak a szállodába, a nevéből ítélve 5 csillagos, de sehogy sem tudok elfogadható hőmérsékletet teremteni a szobámban, ezért a délutánt nagyjából a paplan alatt töltöttem, alvással és a volt olasz főnökömmel való megbeszélésre készüléssel. Mivel viharos szél kalapácsolt egész nap az ablakon, valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy bemenjek a központba. Ehhez vissza kell ugyanis menni a reptérre, ott vonatra szállni és végül ugyanezt visszafele is megtenni. Úgyhogy a mai nap csendes pihenéssel és munkával fog telni, és informálódok arról, hogy mit érdemes megnéznem a maradék 1,5 napban, ami Amszterdamnézéssel fog telni.
Egyébként a szállodában is jól rámijesztettek kétszer, először, amikor éktelen dörömböléssel hozták a továbbképző anyagát, másodszor pedig amikor az ajtó alatt juttattak el egy borítékot, benne a mentorom nevével (olasz főnököm lesz a mentorom is, micsoda meglepetés és véletlen egybeesés... :) ). Olyan hanghatás kísérte a boríték becsúsztatását, mintha valaki a szobámban mászkálna és furán szuszogna...
Egyébként szerencsére előadást nem kell tartsak a program alatt, csak kérdések feltevését osztották rám, ez igazán nagy megkönnyebbülés Artimino után. :)
Korábban 2 előadásra lehetett jelentkezni a 3-ból, ebből a statisztikára be is osztottak (ez volt az első favorit), de a második favorit cikk-bírálat írás helyett a "hogyan bánjunk a médiával" előadásra tettek be... ezek után azt hiszem, betörök a médiába is, elvégre kb 1,5 órás előadással a hátam mögött ez már semmiség lesz. :)
Amúgy most épp kicsinek és elhagyatottnak érzem magam, Magyarországot egyedül én képviselem, otthonról pedig egy bukaresti és egy kolozsvári román lány érkezik, egyiket sem ismerem. Firenzéből lesz két ismerős a programfüzet alapján, remélem csapódhatok majd a lányhoz, a srác kicsit magasan hordta már akkor is az orrát, amikor ott voltam, és gondolom ez azóta sem változott.
Ha igaz az, hogy amennyire rosszul indul egy ilyen program, olyan jól ér véget, akkor ez lesz életem legnagyszerűbb továbbképzése... pedig Artimino után elég magasan lóg az a léc...
hétfő, december 05, 2011
nem szeretném...
... belegyömöszölni a csizmámba az élre vasalt új nadrágot, ingeket és a kardigánt (mert még reménykedem benne, hogy gondos vállfára akasztással megúszom a vasalást, vagy legalább a felét... :) ), amivel ma csupa kényszerből megleptem magam, de azért (ha nem gondolok a mai számlákra) így is teljes az örömöm, igazán jó gyerekfelnőtt voltam, hogy ennyi mindent hozott a Mikulás. :)
... csak ne fáradtam volna el annyira a próbálgatásban, nem maradt energiám végiggondolni sem az utazás részleteit, és a holnapi ügyelet után már nem is nagyon lesz rá időm...
... csak legalább a fogkefét ne hagyjam itthon, mert két hónap leforgása alatt már kétszer kellett vásároljak utazásaim alatt a szétszórtságom miatt. Minden korábbi vásárolt fogkefe/hónap rekordomat megdöntöttem... :)
... és vásároltam ma visszazárható 1 literes zöldségtároló fóliát, ami mellesleg a doboz szerint megfelel az EU légiközlekedés kézipoggyász-előírásainak is... hát nem bámulatos, mi mindenre (és mindenkire) gondolnak ezek a németek? Na és van benne 20 darab fólia, amit egészen biztos, hogy nem a dobozon ábrázolt zöldborsóval fogok teletölteni...
... csak ne fáradtam volna el annyira a próbálgatásban, nem maradt energiám végiggondolni sem az utazás részleteit, és a holnapi ügyelet után már nem is nagyon lesz rá időm...
... csak legalább a fogkefét ne hagyjam itthon, mert két hónap leforgása alatt már kétszer kellett vásároljak utazásaim alatt a szétszórtságom miatt. Minden korábbi vásárolt fogkefe/hónap rekordomat megdöntöttem... :)
... és vásároltam ma visszazárható 1 literes zöldségtároló fóliát, ami mellesleg a doboz szerint megfelel az EU légiközlekedés kézipoggyász-előírásainak is... hát nem bámulatos, mi mindenre (és mindenkire) gondolnak ezek a németek? Na és van benne 20 darab fólia, amit egészen biztos, hogy nem a dobozon ábrázolt zöldborsóval fogok teletölteni...
vasárnap, december 04, 2011
dö vinner téksz it oll
Adagio koncert megy a tévében a háttérben, miközben próbálom rávenni magam, hogy (ügyelet utáni) délutáni alvás után fogjak neki megint Albinót (és főleg saját magamat) munkába állítani... eddig szépen elandalítottak a dalok, de hirtelen megtört a varázs, amikor nekifogtak angolul énekelni (ABBA- The winner takes it all), és a magyar akcentus teljesen felborzolta az amúgy egészen (szokatlanul) relaxált idegeimet...
... kész szerencse, hogy a Queen: Too much love will kill you-t már magyar fordításban énekelik, mert bár az eredetinél nincs és nem is lesz jobb, de érzékeny fülemet (és még érzékenyebb/neurotikus idegrendszeremet) ez legalább nem bántja. :)
... szerintem jó befektetés lenne nekik egy nyelvtanár, aki lefaragja ezeket a recsegéseket - ropogásokat... :)
... sokunknak (velem az élen) van akcentusunk, de legalább nem sugároztatjuk a tévében (én legalábbis nem tervezem, bőven soknak találom azt a publikumot is, akik előtt időnként el kell sziszegtessem a "thirty-three thin thoughs"-ot... a szó eleji th-ba mindig beletörik a nyelvem...).
... kész szerencse, hogy a Queen: Too much love will kill you-t már magyar fordításban énekelik, mert bár az eredetinél nincs és nem is lesz jobb, de érzékeny fülemet (és még érzékenyebb/neurotikus idegrendszeremet) ez legalább nem bántja. :)
... szerintem jó befektetés lenne nekik egy nyelvtanár, aki lefaragja ezeket a recsegéseket - ropogásokat... :)
... sokunknak (velem az élen) van akcentusunk, de legalább nem sugároztatjuk a tévében (én legalábbis nem tervezem, bőven soknak találom azt a publikumot is, akik előtt időnként el kell sziszegtessem a "thirty-three thin thoughs"-ot... a szó eleji th-ba mindig beletörik a nyelvem...).
péntek, december 02, 2011
ruhatár felfrissítés
... jövő hét szerdáig be kell szerezzek néhány ruhadarabot, ami megfelel az amszterdami "business casual" (üzleti alkalmi) dress code-nak. Ha most nyár lenne, elő tudnék varázsolni pár ruhadarabot, így viszont egyik délutánomat erre kell áldozzam, és már előre látom, hogy nagyon fogok szenvedni, mert továbbra is utálok ruhát vásárolni. :(
... nézelődtem kicsit a neten, hogy milyen irányban keresgéljek, és ott találtam az alábbi hasznos tanácsokat a társas életre, ügyfelekkel való kapcsolatokra vonatkozóan. Én bizony meglepődtem, mert pl. az email írással időnként elcsúszok, és a problémásabb válaszadásoknál nem csak 48 órát... ezen (és nemcsak) bizony még dolgoznom kell.
... nézelődtem kicsit a neten, hogy milyen irányban keresgéljek, és ott találtam az alábbi hasznos tanácsokat a társas életre, ügyfelekkel való kapcsolatokra vonatkozóan. Én bizony meglepődtem, mert pl. az email írással időnként elcsúszok, és a problémásabb válaszadásoknál nem csak 48 órát... ezen (és nemcsak) bizony még dolgoznom kell.
csütörtök, december 01, 2011
olyan jó lenne...
... érteni azokat a rövidítéseket, amiket volt olasz főnököm este 10:30-kor küldött 1 mondatos emailjébe belefoglal...
... amúgy sem mindig értem, hogy mit is akar pontosan, és most még el is kellene küldenem, amit talán kér...
... lükeségérzetem megint akutizálódott...
... amúgy sem mindig értem, hogy mit is akar pontosan, és most még el is kellene küldenem, amit talán kér...
... lükeségérzetem megint akutizálódott...
szerda, november 30, 2011
hoppá :)
... találtam még egy filmet Edwarddal... hogy mi lesz így a napi 7-8 óra szépítő alvással...?
hétfő, november 28, 2011
Edward Norton lázban égve... :)
A tegnapi ügyelet előtt éjjel 1-ig néztem egy Edward Norton filmet ("Színes fátyol" - Painted Veil) és annyira magával ragadott a színészi játéka (és kisfiús bája ;) ), na meg a történet is, hogy ma ügyelet utáni szabadnapomon még két filmet néztem meg az ő főszereplésével. A "Leaves of Grass" kicsit kilóg a sorból, meghökkentő, nem pont erre a végre számítottam (bár a film egyébként szintén nagyon jó, csak most pont nem erre a típusúra vágytam) de "Az Illuzionista" az első filmhez hasonlóan magával ragadott és elvarázsolt, moccanni sem tudtam a gép elől. Holnap biztos ennek a filmnek a hangulata fog bennem bújkálni (ahogy tegnap a "Színes fátyollal" történt, amikor épp nem elkószált beteget kerestem égen-földön, viziteltem, gyógyítottam vagy magyarázkodást hallgattam... ).
Idejét sem tudom, mikor néztem meg 3 filmet 3 nap leforgása alatt... Talán holnap már lelkiismeretfurdalásom lesz, mert akár dolgozhattam volna is helyette, na de néha jól jön egy kis elrugaszkodás a valóságtól, ami a munkahelyi gondokat is feledésbe meríti, és talán ott is ragadnak pár napig (ameddig a neten elérhető többi filmet is kimerítem... :) )
Edward, első számú kedvencemmé léptél elő... :)
Idejét sem tudom, mikor néztem meg 3 filmet 3 nap leforgása alatt... Talán holnap már lelkiismeretfurdalásom lesz, mert akár dolgozhattam volna is helyette, na de néha jól jön egy kis elrugaszkodás a valóságtól, ami a munkahelyi gondokat is feledésbe meríti, és talán ott is ragadnak pár napig (ameddig a neten elérhető többi filmet is kimerítem... :) )
Edward, első számú kedvencemmé léptél elő... :)
péntek, november 25, 2011
különös Szilveszter... :)
Ti már tudjátok, hol töltitek a Szilvesztert? Az én programom eldőlt, ügyelettel és narancslével köszöntöm majd az új esztendőt. :) Tavaly január 1-et ügyeltem, így legalább lesz összehasonlítási alapom, melyiket jobb osztályon tölteni. :)
Na de enyém lesz a Karácsony és a családomé, úgyhogy kicsit sem kell sajnálni, jó üzletet csináltam. Azzal pedig, hogy akkor jövőre az angyalkát már nagy valószínűséggel az ügyeletes orvosi szobába kell irányítanom, most még nem foglalkozom... Leszek én még nagy(darab) ember, vagy legalábbis munkában megőszült szakorvos, és eljön még egyszer az a nap, amikor mindezeket az ügyeleteket a nálam kisebbek nyakába varrhatom... bár az is igaz, hogy ez a nap azért kicsit még odébb van... :)
Na de enyém lesz a Karácsony és a családomé, úgyhogy kicsit sem kell sajnálni, jó üzletet csináltam. Azzal pedig, hogy akkor jövőre az angyalkát már nagy valószínűséggel az ügyeletes orvosi szobába kell irányítanom, most még nem foglalkozom... Leszek én még nagy(darab) ember, vagy legalábbis munkában megőszült szakorvos, és eljön még egyszer az a nap, amikor mindezeket az ügyeleteket a nálam kisebbek nyakába varrhatom... bár az is igaz, hogy ez a nap azért kicsit még odébb van... :)
csütörtök, november 24, 2011
irigylem...
... azokat, akik a munkaidő végén a munkaruhával, vonalzóval, írószerrel vagy a számítógép kikapcsolásával leteszik a munkát, és másnap reggelig még csak egy kósza gondolat szintjén sem kerül elő abból a zugból, ahova leparkolták.
... itt motoszkál valaki a fejemben, és bárhogy kínlódok, nem tudom kiűzni, túl mély (leginkább negatív) nyomokat hagyott már bennem és az összes kollégában, orvostól a betegszállítóig...
... akarata ellenére nem lehet senkit (meg)gyógyítani, főleg, ha már egészen beleszeretett a betegségtudatba, így viszont mindig hatványozottan rossz érzés tölt el, amikor fiatal arcán elcsípem a "csakazértis" mosolyt... így minden erőfeszítés merő energiapocsékolás és hiábavaló neuronpusztítás.
... a neuronáldozataim számát nem tudom, de ma biztos 4 hetet öregedtem miatta.
... itt motoszkál valaki a fejemben, és bárhogy kínlódok, nem tudom kiűzni, túl mély (leginkább negatív) nyomokat hagyott már bennem és az összes kollégában, orvostól a betegszállítóig...
... akarata ellenére nem lehet senkit (meg)gyógyítani, főleg, ha már egészen beleszeretett a betegségtudatba, így viszont mindig hatványozottan rossz érzés tölt el, amikor fiatal arcán elcsípem a "csakazértis" mosolyt... így minden erőfeszítés merő energiapocsékolás és hiábavaló neuronpusztítás.
... a neuronáldozataim számát nem tudom, de ma biztos 4 hetet öregedtem miatta.
szerda, november 23, 2011
kedd, november 22, 2011
valamikor...
... réges régen, kb 9-10 hónappal ezelőtt egyszer nagyon határozottan kijelentettem, hogy ha visszatérek a spagettievőktől és beosztanak egy bizonyos doki fennhatósága alá, akkor egész biztos pár hónapon belül odébbállok és kipróbálom, mennyire mennek még azok az idegen nyelvek, amiket régóta nem gyakorolok...
... mától egyelőre nem hivatalosan ezzel a dokival dolgozok... persze a nap nem volt problémamentes, de a csomagolásnak még nem fogtam neki, valahogy elszállt az energia, az oktatásomért való küzdelem és efelett gyakorolt kesergés lendülete, és most épp a csendes túlélés lett a fő cél, és az egy évnél kicsivel több hátralevő időt alkotó napok huzogatása...
... és a szakmát mégiscsak a könyvekből fogom megtanulni.... mert hát a könyv (és a guugelheimer izidor a pubmeddel karöltve) a legjobb barát - és kolléga...
... mától egyelőre nem hivatalosan ezzel a dokival dolgozok... persze a nap nem volt problémamentes, de a csomagolásnak még nem fogtam neki, valahogy elszállt az energia, az oktatásomért való küzdelem és efelett gyakorolt kesergés lendülete, és most épp a csendes túlélés lett a fő cél, és az egy évnél kicsivel több hátralevő időt alkotó napok huzogatása...
... és a szakmát mégiscsak a könyvekből fogom megtanulni.... mert hát a könyv (és a guugelheimer izidor a pubmeddel karöltve) a legjobb barát - és kolléga...
hétfő, november 21, 2011
kreatív :)
Barátnőm újabb ötlete. Ha valakinek megragadta a fantáziáját, bátran rendeljen belőle, biztos vagyok benne, hogy sikere lesz. :)
kedd, november 15, 2011
beteljesült...
... az álmom, amiről nemrég írtam, bár titkon azért reménykedtem benne, hogy mégsem fog...
... talán azért történt, hogy ne bízzam el magam amiatt, hogy mostanában meglepő módon megnyílnak a kapuk a magamfajta emberkének... vagy hogy ne kötelezzem el magam, mert még mindig nincs itt az ideje, ez itt nem a végső cél csak egy köztes állomás.
... a kisemberek között nem bizonyultam elég nagynak, de hátha a nagyok között azért időnként meghúzódhatom kicsiként...
... talán azért történt, hogy ne bízzam el magam amiatt, hogy mostanában meglepő módon megnyílnak a kapuk a magamfajta emberkének... vagy hogy ne kötelezzem el magam, mert még mindig nincs itt az ideje, ez itt nem a végső cél csak egy köztes állomás.
... a kisemberek között nem bizonyultam elég nagynak, de hátha a nagyok között azért időnként meghúzódhatom kicsiként...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)