... hogy a kárbaveszett órák miatt a főnök még le is szedi a fejedet, hogy addig is nem az ő legfontosabbnak ítélt (de azért nem egyedüli, mert azért közbe-közbe érkeznek még roppant sürgető feladatok) munkájával foglalkoztál... vasárnap... délután...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
kedd, május 19, 2009
hétfő, május 18, 2009
Kárbaveszett órák...
... azok, amelyeket vasárnap kora délutántól estig azzal töltöttél, hogy egy termék leírását fordítottad angolról magyarra, mert "sürgős" címszóval passzintották oda neked, majd hétfőn valaki odasúgja, hogy menetközben kiderült, a termékhez mellékeltek magyar leírást is...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
szombat, május 16, 2009
Mai horoszkópom...
"Bár a mai napja sok tekintetben kedvezőbb lesz, mint a tegnapi, még mindig nem az igazi. Sok minden nyomja a lelkét, és nem tudja, hogy szabaduljon meg a nyomasztó gondolatoktól. Az még soha nem jutott az eszébe, hogy kiírja magából? Az Ikrek nemcsak a beszédben, hanem az írásban is tehetségesek, s a lelki hasznon túl soha nem érzett örömet okozhat az írás. Próbálja ki."
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
kedd, május 12, 2009
Jelek :)
Egész nap evési kényszer gyötör, bár délben meleg kétfogásos ebédet eszem, legalább napi 1-1,5 liter vizet megiszom (a betegeknek egy szót sem, mert mindig megdorgálom őket, ha nem fogy el legalább 2 liter naponta..), két kávéval sem érzem magam üdének...
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
vasárnap, május 10, 2009
Kissé bonyodalmasan...
... de ma voltam szavazni, és pár hónap szünet után megint lerománoztak. Az, hogy erdélyi magyar, az arckifejezésükből és átlagéletkorukból megítélve nem szerepelt a kedves egybegyűltek szótárában...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
csütörtök, május 07, 2009
Azért talán csak...
... előre araszolok a "dudományosságban", mert a nővér a héten az osztályon fellelhető mindkét mellkasi panaszos beteg miatt engem ugrasztott... mondjuk szívesebben specializálódnék "kis lábujj átmeneti fájdalma" szindrómára, ha lehet választani... hmmm, nem lehet?... jól van na, azért próbálkozni csak lehet... ;)
szerda, május 06, 2009
hétfő, május 04, 2009
Most már ...
.. az is kiderült, hogy bár este 11-kor rendszerint már alszom és empirikus alapon a napi 7-7,5 óra alvás kötelező az akadozó, nyikorgó, de azért még esetenként logikus asszociációkra képes agyi tevékenységhez, de az éjszakai ügyeleti stressz képes ezeket az alapszabályokat felülírni és nyitva tartani a szememet hajnalig. Igaz, hogy két óra alvás azért összejött első ilyen tapasztalatom során (ezek a bevetések továbbra sem tartoznak az 50 legkedveltebb tevékenységem közé), úgyhogy lehet, hogy kissé elfogult ez a bejegyzés... :) Tény és való, minden egyes találkozás az emberiség fehér köpeny nélkül mászkáló képviselőivel újabb és újabb tapaszatatokat eredményez és mindegyik után a felismerést, hogy soha többet ezt és így és majd legközelebb ezt meg azt másképp teszem... lehet, hogy egy külön kis blogban, titkosíttatva kellene vezessem ezeket a felismeréseket, mert gyanítom, hogy messze még a lista vége és már olyan homályosnak tűnnek a pár hónapja történtek...
Egyedül az Alzheimer kórom virágzik töretlenül, na meg a szétszórtságom lépett III. stádiumba... A IV. stádiumban valószínűleg megszánnak és kapok egy árnyas kis szobát valahol a hegyoldalban, szülőhelyemhez közel, 24 órás diszkrét felügyelettel... Már csak az a kérdés, hogy még idén, vagy már csak jövőre szippanthatom be az otthoni fenyvesek friss illatát...
Mert arra, hogy lelki békére leljek és végre összeálljanak a gondolatok a fejemben egy egységes egésszé, egyre kevesebb esélyt látok...
Na de történnek még csodák... :)
Egyedül az Alzheimer kórom virágzik töretlenül, na meg a szétszórtságom lépett III. stádiumba... A IV. stádiumban valószínűleg megszánnak és kapok egy árnyas kis szobát valahol a hegyoldalban, szülőhelyemhez közel, 24 órás diszkrét felügyelettel... Már csak az a kérdés, hogy még idén, vagy már csak jövőre szippanthatom be az otthoni fenyvesek friss illatát...
Mert arra, hogy lelki békére leljek és végre összeálljanak a gondolatok a fejemben egy egységes egésszé, egyre kevesebb esélyt látok...
Na de történnek még csodák... :)
hétfő, április 27, 2009
Elcserélnék...
... egy darab fájdogáló, szétzilált gondolatokkal tele fejet egy megfontolt, optimális döntéshozatalra képes, medicinát oda-vissza fújó, valamint 6.-10. érzékkel is megáldott kobakra. :) És vissza csak csütörtökön adnám, mert szerdán második bevetésem lesz... naná, hogy izgulok...
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
csütörtök, április 16, 2009
A fejem fölött...
... egy egész fúvószenekar próbál...
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
hétfő, április 13, 2009
Liccs-loccs gondolatok...
... a napi mérleg alapján úgy tűnik, hogy még egy évig kibírom elhervadás nélkül... :)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
kedd, április 07, 2009
Azt mondják...
... hogy amitől az ember (legjobban) fél, az bekövetkezik. Éppen ezért határozottan állítom, hogy nem félek életem első holnapi felvételes ügyeletétől, optimistán indulok neki és igenis minden rejtett betegséget diagnosztizálok (ha van, ha nincs)...
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
péntek, április 03, 2009
...
Aggodalmaim közepett titkon beköszöntött a tavasz... :) Talán a lelkemnek is jót tesz majd ez a sok virág és zöld fű...
kedd, március 24, 2009
Ó meg A
... 4 napja szedem az omega 3-at, lazacolajos kiszerelésben, na persze nem költöztem eszkimókákhoz az olajért, csak a sima kapszulás megoldást iktattam be az életembe. :)
Szóljatok, ha érezhető a hatás, egyelőre sem okosabbnak és összeszedettebbnek nem érzem magam, sem a hideget nem viselem jobban. Lehet, hogy az omega csak a titok egy része és kell még valami, ami az agysejtjeim és belső hőközpontom aktivációjához kell?
Persze pénteken megint elő kell adjak egy fórumon, remélem lángra kap addig az olaj és feldereng bennem a fény, amely kényelmes ágyamon kívül a tudományosabb dolgokra is rávilágít...
ZzZzZz.....
Szóljatok, ha érezhető a hatás, egyelőre sem okosabbnak és összeszedettebbnek nem érzem magam, sem a hideget nem viselem jobban. Lehet, hogy az omega csak a titok egy része és kell még valami, ami az agysejtjeim és belső hőközpontom aktivációjához kell?
Persze pénteken megint elő kell adjak egy fórumon, remélem lángra kap addig az olaj és feldereng bennem a fény, amely kényelmes ágyamon kívül a tudományosabb dolgokra is rávilágít...
ZzZzZz.....
szerda, március 11, 2009
Apró vidámságok (1)
Ha egy nagy darab vidám történetre várok, akkor megvan a veszélye, hogy hűséges olvasótáborom átnyergel valami produktívabb oldalra... :) Ezért úgy döntöttem, hogy az apróbbacska történetekkel is beérem, és megosztom veletek, ameddig még emlékszem rájuk.
... egy kedves betegem nézett ki két hete idősebb unokájának, helyre legény lehet, mert második egyetemét végzi, az első is valami mérnökféle volt. A mellém beosztott hatodéves leánytól érdeklődött a néni, hogy az a kedves doktornő, aki mindig mosolyog (hmm, hmm, szerencsére nem látnak a nővérszobában kétségbeesve a lázlapok fölött...), férjhez ment már vagy sem? A kibontakozó románcnak (bár végül az első randi sem jött össze) végül az vetett véget, hogy engem áthelyeztek egy másik kórterembe, így nem tudtam további jó benyomást tenni a hölgyre és valószínűleg az unoka mellett is elrohanhattam a folyosón, mert nem lettünk egymásnak bemutatva... :)
... életemben először sütöttem 3 személyre palacsintát, miután a srácok feladták a küzdelmet vele az egyik jóbarátom lakásában. Az én serpenyőm annyira alkalmasnak bizonyult a feladatra, hogy még nekem is sikerült megforgatnom benne a palacsintákat. Ez hatalmas szó, hisz emlékezetem szerint amikor utoljára én sütöttem a palacsintát, akkor szinte kihívták a bentlakáshoz a tűzoltókat, akkora füst támadt. :) Naná, hogy ez még valamikor egyetemista koromban volt, azóta nem próbálkoztam hasonló tevékenységgel. Ezek után viszont úgy tűnik bármire képes lehetek, következő lépésben megpróbálkozom a rossz vénájú emberektől is vért venni. Ha az is összejön, akkor beiratkozom a NASA-hoz egy gyorstalpaló Holdjáró tanfolyamra, és a következő bejegyzésemet már onnan küldöm. :)
... a doki, akire felnézek a hatalmas tudása és emberségessége miatt, és akihez most be vagyok osztva, megjegyezte valakinek, hogy örül, hogy én kerültem hozzá, mert lelkes vagyok. Elképzelhető, hogy nála a "lelkes" és a "kedvesen ügyefogyott" egy kategória, én ez utóbbit érzem inkább valósnak, na de akkor is jólesett az információ (egy nővértől hallottam vissza) és adott egy kis reményt, hogy nem mentem még teljesen az illető doki idegeire és talán mégiscsak lesz belőlem egyszer még szakmailag kompetens, higgadt, megfontolt doki. Egyelőre még ott tartok, hogy a beteg tartja a kórlapot, hogy ne essen ki belőle minden, amikor épp lapozni szeretnék benne (és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még megfilmesíti valaki a következő Mr. Bean-ben :) )... Ilyenkor egy pillanatra beugranak Cilike kalandjai és rémlik valami olyasmi, hogy talán még nyugdíjas korára is volt pár kalandja ennek az oly kedves karakternek...
Láthatjátok tehát, hogy igyekszem kitartani, ti se mondjatok le teljesen rólam... :)
... egy kedves betegem nézett ki két hete idősebb unokájának, helyre legény lehet, mert második egyetemét végzi, az első is valami mérnökféle volt. A mellém beosztott hatodéves leánytól érdeklődött a néni, hogy az a kedves doktornő, aki mindig mosolyog (hmm, hmm, szerencsére nem látnak a nővérszobában kétségbeesve a lázlapok fölött...), férjhez ment már vagy sem? A kibontakozó románcnak (bár végül az első randi sem jött össze) végül az vetett véget, hogy engem áthelyeztek egy másik kórterembe, így nem tudtam további jó benyomást tenni a hölgyre és valószínűleg az unoka mellett is elrohanhattam a folyosón, mert nem lettünk egymásnak bemutatva... :)
... életemben először sütöttem 3 személyre palacsintát, miután a srácok feladták a küzdelmet vele az egyik jóbarátom lakásában. Az én serpenyőm annyira alkalmasnak bizonyult a feladatra, hogy még nekem is sikerült megforgatnom benne a palacsintákat. Ez hatalmas szó, hisz emlékezetem szerint amikor utoljára én sütöttem a palacsintát, akkor szinte kihívták a bentlakáshoz a tűzoltókat, akkora füst támadt. :) Naná, hogy ez még valamikor egyetemista koromban volt, azóta nem próbálkoztam hasonló tevékenységgel. Ezek után viszont úgy tűnik bármire képes lehetek, következő lépésben megpróbálkozom a rossz vénájú emberektől is vért venni. Ha az is összejön, akkor beiratkozom a NASA-hoz egy gyorstalpaló Holdjáró tanfolyamra, és a következő bejegyzésemet már onnan küldöm. :)
... a doki, akire felnézek a hatalmas tudása és emberségessége miatt, és akihez most be vagyok osztva, megjegyezte valakinek, hogy örül, hogy én kerültem hozzá, mert lelkes vagyok. Elképzelhető, hogy nála a "lelkes" és a "kedvesen ügyefogyott" egy kategória, én ez utóbbit érzem inkább valósnak, na de akkor is jólesett az információ (egy nővértől hallottam vissza) és adott egy kis reményt, hogy nem mentem még teljesen az illető doki idegeire és talán mégiscsak lesz belőlem egyszer még szakmailag kompetens, higgadt, megfontolt doki. Egyelőre még ott tartok, hogy a beteg tartja a kórlapot, hogy ne essen ki belőle minden, amikor épp lapozni szeretnék benne (és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még megfilmesíti valaki a következő Mr. Bean-ben :) )... Ilyenkor egy pillanatra beugranak Cilike kalandjai és rémlik valami olyasmi, hogy talán még nyugdíjas korára is volt pár kalandja ennek az oly kedves karakternek...
Láthatjátok tehát, hogy igyekszem kitartani, ti se mondjatok le teljesen rólam... :)
szerda, február 18, 2009
Elhatároztam...
... hogy a következő három bejegyzésnek vidám dolgokról kell szólnia...
... tehát akkor kb. 5 év múlva kukkantsatok ide vissza, ha meglesz a szakorvosi vizsgám... :)
... tehát akkor kb. 5 év múlva kukkantsatok ide vissza, ha meglesz a szakorvosi vizsgám... :)
kedd, február 17, 2009
írni kellene...
... de nincs miről... pedig a késztetés egy darabig megvan, de aztán eszembe jut, hogy szakdolgozatokat kell javítsak, és lemondó sóhajjal kitörlöm a bejegyzés címét és becsukom a blogomat... és megnyitom a bűvös fájlokat, igaz, hogy csak kettőt, de azt hiszem, fejenként több energiát fektettem beléjük eddig, mint hajdanán a sajátomba... hiába na, nem úszhattam meg olyan könnyen az álomvizsgaírást, előrenyúlt a múlt a jelenbe és követeli rajtam a tartozás kiegyenlítését... eredmény: egy potenciális új cikk a főnök fejében, aminek a születésénél természetesen ott kell lennem bábaként a vajúdó kismama mellett, csak ez esetben a felelősség mellett a fájdalom jelentős része is rám hárul majd... és az én cikkem szegény megint háttérbe szorul, mert az íráshoz néha nem elég az ihlet, fizikálisan is kell rá legyen idő... mondjuk naponta 2 órácska... és momentán (milyen elegáns szó...:) ) ez egyelőre álom, mint ahogy az is, hogy a napi munkából hazatérve egy kis aktuális szakirodalmat olvassak, legalább azokról a betegségekről, amikkel a napi gyakorlatban összefutok...
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
hétfő, február 09, 2009
Csendélet...
88 éves néni fekszik az ágyban, előtte a kissámlin kb. 68 éves lánya ül... Ugyanazok a vonások, ugyanaz a hullámos fehér haj, csak a ráncok szaporábbak az édesanya vékonyka kezén és arcán...
Előkerül a kalács a szatyorból, évtizedes megszokás lehet, hogy az édesanya azt vacsorázik.
Egymást nézve pihennek csendben, teljes az egyetértés, fölöslegesek a szavak...
Még a többi szobatárs sem képes megtörni a néma egyetértést...
Előkerül a kalács a szatyorból, évtizedes megszokás lehet, hogy az édesanya azt vacsorázik.
Egymást nézve pihennek csendben, teljes az egyetértés, fölöslegesek a szavak...
Még a többi szobatárs sem képes megtörni a néma egyetértést...
péntek, február 06, 2009
Kicsi a világ (1)
Biztos lett volna (és lesz még talán) pár ilyen bejegyzésem, most épp nem vagyok túl lusta leírni...:) ma épp az derült ki, hogy akinek egy hete a nyomában caplatok és gyakorlati kérdéseimmel zaklatom (egy orvoshoz vagyunk mindketten beosztva, csak ő már két éve dolgozik osztályon) szintén erdélyi, egy évfolyamon végeztünk, csak épp más városban.:) Érdekes, mennyire meg tud nyugtatni egy ilyen apró kis infó, hogy mások is vannak körülöttem otthonról.
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
csütörtök, február 05, 2009
Könnyen mondjuk, hogy...
... jobb egyből a mélyvízbe ugrani, de azt senki sem fűzi hozzá, hogy az ugrást követő kapálózás bizony nagyon nehéz és kimerítő tud lenni...
... naponta új tanulságok születnek, minden perc tele van új impulzusokkal, negatívval és pozitívval vegyesen, sokat tanulok és nem utolsósorban magamról...
... és amikor esténként szellemileg és fizikailag teljesen kimerülve nyugovóra térek, néha még az a biztonságérzés sincs meg, hogy az egyetlen rámszabott pályán landoltam, amit igazán sikeresen és hatékonyan űzhetek a következő pár évtizedben...
... na de hátha idővel megjön a tapasztalat és vele együtt a biztonságérzés... és a hatékonyság és tudás... :)
... addig is, ami erőt ad a reggel 6 órás ébredésekhez, az a szüleim, Sz. és barátaim kitartó vigasztalása... akik látnak bennem valamit, amit mostanában a tükör nem mutat...
... és néha kicsit ez a dal is...
... naponta új tanulságok születnek, minden perc tele van új impulzusokkal, negatívval és pozitívval vegyesen, sokat tanulok és nem utolsósorban magamról...
... és amikor esténként szellemileg és fizikailag teljesen kimerülve nyugovóra térek, néha még az a biztonságérzés sincs meg, hogy az egyetlen rámszabott pályán landoltam, amit igazán sikeresen és hatékonyan űzhetek a következő pár évtizedben...
... na de hátha idővel megjön a tapasztalat és vele együtt a biztonságérzés... és a hatékonyság és tudás... :)
... addig is, ami erőt ad a reggel 6 órás ébredésekhez, az a szüleim, Sz. és barátaim kitartó vigasztalása... akik látnak bennem valamit, amit mostanában a tükör nem mutat...
... és néha kicsit ez a dal is...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)