... pár napig a hallgatást, de azért a heti egy bejegyzést jó lenne tartani. És ki tudja, hogy alakul a hét további része, a nyugalom egyelőre nem garantált. Persze tudom, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, de most mindenki tegye a szívére a kezét és mondja ki ezt hangosan - hazugságvizsgálóra kötve. :) És az eredményt kérem az email címemre küldeni az alábbi adatokkal: életkor, nem, foglalkozás, iskolában töltött évek száma, egy főre eső jövedelem, legközelebbi nyaralás várható időpontja évben kifejezve, és kerekítek én olyan statisztikai elemzést köré, hogy foghatok neki kivasalni a nyári kosztümömet a Nobel-díj átadáshoz... :) amennyi gyakorlatom van benne, pár napig biztos el fog tartani, ameddig a tévés közvetítéshez elengedhetetlen mértékű simaságot varázsolok a szövetbe...
Na de amiért valójában nekifogtam ennek a bejegyzésnek: mélységes felháborodásomat szeretném kifejezni a reklámszakmában dolgozók iránt, akik szilárd meggyőződésem szerint nap mint nap orruknál fogva vezetik a jónépet. Jelen esetben engem is, ez az egészben a legfelháborítóbb. Pár napja ugyanis érdekes linkre lettem figyelmes az egyik hírportálon: "hogyan szédítsünk férfiakat", vagy valami ehhez nagyon hasonló szövegen akadt meg a tekintetem. Nosza papír és ceruza elő, elvégre hasznos információkat rejthet ez az oldal minden ember (s hát még a lánya) számára és egy bűvös katt... hogy egy pillanat múlva az egyik szalámikat és és egyéb hústermékeket gyártó cég honlapján találjam magam, amelyen a legizgalmasabb hírnek a frankfurti leves receptje bizonyult. Hát igen, woodoo babák, ősi praktikák, hajszálcsavargatás, szellemidézés, macskakarom és egérfarok, bodorított szempillák hangulata szertehuss és ott maradtam a receptekkel. Amiket ezek után csakazértsem olvastam el. Nehogy már meg kelljen tanuljak főzni, ha valakit meg akarok szédíteni.
Vagy tényleg ez lenne a titok nyitja...? Varázsoljam elő a buszon hazafele menet a frankfurti leves összes kellékét az elemmel működő hordozható rezsóval együtt a hátizsákomból és fogjak neki kotyvasztani...?
Egész biztosan nincs ennél könnyebb út...?
szerda, május 28, 2008
péntek, május 23, 2008
Megint hát...
... de még mindig nem bölcsebb... :) És mostanában a szavak is elvándoroltak, valószínűleg a koffein- és ajándék kávéscsészehiány miatti elégedetlenségüket kifejezve, úgyhogy már legalább 10 perce ülök itt a monitor előtt, barokk körmondatfoszlányok után kutatva a fejemben, de csak az jut eszembe, mennyire szép nap is volt ez a mai, és talán még mindig nincs vége... :) Szeretetről szólt, amit számomra megmagyarázhatatlan okokból bizonyos emberek éreznek irántam, és ezt nem sajnálták kifejezésre juttatni, ki éjjel 0.08-kor, ki reggel 6-kor, ki napközben, és mindegyik nagyon jól esett és csak fokozta a nap hangulatát. :)
Csak azt tudom kívánni mindenkinek, hogy legyen hasonló élményben része, mint amilyenben ma nekem volt. :)
... és köszönet érte. :)
Csak azt tudom kívánni mindenkinek, hogy legyen hasonló élményben része, mint amilyenben ma nekem volt. :)
... és köszönet érte. :)
kedd, május 20, 2008
Annyira álmos vagyok...
... hogy a végén még előrehozott kávézást kell tartsak... az pedig maga után vonja egy újabb kávé beiktatását este 7-kor. Ez viszont későbbi elalvást és még keservesebb ébredést eredményez, nyikorgó agyműködést a reggeli órákban, újabb előrehozott kávézásokat, amelyek egyenes ági következménye lesz a napi koffeindózis emelése egy újabb cukros-tejes-kávéadaggal és kész az ördögi kör, örökre a kotyogós kávéfőzőm hatalmába kerülök...
És egyszerűen nem látom a kiutat...
És közben ott kísért a tegnap az egyik üzletben látott akciós Segafritzi kávé képe, két ajándék kávéspohárral... hát élet ez így...?!
És egyszerűen nem látom a kiutat...
És közben ott kísért a tegnap az egyik üzletben látott akciós Segafritzi kávé képe, két ajándék kávéspohárral... hát élet ez így...?!
kedd, május 13, 2008
Hú meg ha...
... mekkora itt a csend. Mind várom, hogy írjon már valaki, aztán naponta egyszer rádöbbenek, hogy az a valaki én kellene legyek... :) De hát nagy úr a lustaság, na meg az internettelenség és Albinótlanság. Ezek után senki se csodálkozzon, hogy itt megállt az idő, holott a valós életben ez kevésbé mondható el.:) Most is csak azért szántam rá magam a pötyögésre, mert 7 órakor szellemi tevékenységet kell folytassak, elvileg magas szinten, amire alaposan készülnöm is kellene, na de olyan soknak tűnik ez a hátralevő két óra, muszáj eltölteni valamivel, hogy végül 20 perc alatt adrenalinban fürödve oldjam meg azt, amire egy fél nap is kevés, ha igazán felelősségteljesen és alaposan akarja az ember(lánya) elvégezni. :)
De hát a lényeg, hogy létezem és léteztek, süt a nap, kárognak a varjak az ablak előtt és egyébként is szép az élet, bárki bármit is állít... :) Bár ezt az életérzést kicsit negatívan befolyásolja hangosan meg-megkorduló gyomrom, na de valahol még meg kell lennie a zsemlének, ami már körbeutazta a fél világot, szántam már ebédnek és vacsorának, valamint ma reggelinek és még mindig nem érte utol a végzete...
Na szóval akkor hol is tartottam a bejegyzés előtt...? Hoppá, a munka... :)
De hát a lényeg, hogy létezem és léteztek, süt a nap, kárognak a varjak az ablak előtt és egyébként is szép az élet, bárki bármit is állít... :) Bár ezt az életérzést kicsit negatívan befolyásolja hangosan meg-megkorduló gyomrom, na de valahol még meg kell lennie a zsemlének, ami már körbeutazta a fél világot, szántam már ebédnek és vacsorának, valamint ma reggelinek és még mindig nem érte utol a végzete...
Na szóval akkor hol is tartottam a bejegyzés előtt...? Hoppá, a munka... :)
hétfő, május 05, 2008
Friss vagyok...
... üde és kipihent és alig várom, hogy ismét belevethessem magam a munkába. Milyen kár, hogy holnap 10 másodperccel a munkahelyre érkezés után már híre-hamva sem lesz ezeknek az érzéseknek...
Addig is próbálok még kicsit pancsikolni ezekben az érzésekben, van egy olyan sejtésem, hogy most egy darabig megint nélkülöznöm kell a társaságukat. :)
Addig is próbálok még kicsit pancsikolni ezekben az érzésekben, van egy olyan sejtésem, hogy most egy darabig megint nélkülöznöm kell a társaságukat. :)
szerda, április 30, 2008
Annyira...
... dühös vagyok és csalódott, hogy sehogy sem akarnak összeállni a szavak...
... ezentúl meg sem próbálom megérteni a miérteket és éppen miért nemeket, mert úgysincs rájuk jobb magyarázat, mint hogy "csak".
... végülis a "csak" is lehet egy jel, amit most szépen elraktározok a tudatomban és előveszem olyankor, amikor egy pillanatra azt hiszem, hogy bölcsebb lettem és tanultam a hibáimból...
... ezentúl meg sem próbálom megérteni a miérteket és éppen miért nemeket, mert úgysincs rájuk jobb magyarázat, mint hogy "csak".
... végülis a "csak" is lehet egy jel, amit most szépen elraktározok a tudatomban és előveszem olyankor, amikor egy pillanatra azt hiszem, hogy bölcsebb lettem és tanultam a hibáimból...
szombat, április 26, 2008
Péntekszombat...
... vagy ahogy tetszik... és ami nekem kifejezetten nem tetszik, főleg egy ilyen nap után, amikor valahogy kínkeservesen feltápászkodtam az ágyból, küzdve a tudatalattimmal, ami fantasztikusan jól tudta, hogy hétvége van, még ha bárki bármi ettől eltérőt állít is... és amikor bepottyantam a klinikára, kávé és reggeli nélkül, és nekifogtam pótolni ezeket a hiányosságokat, egyszer csak észrevettem, hogy egyedül maradtam, mindenki hazament, még a felsőbb hatalmak is, én pedig itt csücsülök néhány feladattal amelyeket jó lenne befejezni, és amelyeket otthonról sajnos nem tudok megoldani...
A munka persze nem igazán ment kellő intenzitással, de kárpótlásul volt egy érdekes beszélgetésem, amely alatt kiderült, hogy kognitív kihívást és megerőltetést jelent a velem való párbeszéd és füstöl a keresőprogram, hogy valamennyire érteni lehessen, hogy épp miről beszélek... ezek után fél másodpercig eltöprengtem azon, hogy lehet, hogy nem ártana betenni egy linket a gooogle-re a blogomról, a könnyebb érthetőség kedvéért... De mivel linkelni nem szoktam (pedig biztos nem lehet túl nagy szellemi kihívás, na de minek kockáztatni), ezért úgy döntöttem, hogy felajánlom, amelyik szó érthetetlennek tűnik, nyugodtan rá lehet bárkinek kérdezni a kommentárok között, én pedig igyekszem megmagyarázni legjobb tudásom szerint.:)
Most pedig ideje elindulni haza, kezdődhet a hétvége és a szombat estét még valamire akár ki is lehetne használni...
A munka persze nem igazán ment kellő intenzitással, de kárpótlásul volt egy érdekes beszélgetésem, amely alatt kiderült, hogy kognitív kihívást és megerőltetést jelent a velem való párbeszéd és füstöl a keresőprogram, hogy valamennyire érteni lehessen, hogy épp miről beszélek... ezek után fél másodpercig eltöprengtem azon, hogy lehet, hogy nem ártana betenni egy linket a gooogle-re a blogomról, a könnyebb érthetőség kedvéért... De mivel linkelni nem szoktam (pedig biztos nem lehet túl nagy szellemi kihívás, na de minek kockáztatni), ezért úgy döntöttem, hogy felajánlom, amelyik szó érthetetlennek tűnik, nyugodtan rá lehet bárkinek kérdezni a kommentárok között, én pedig igyekszem megmagyarázni legjobb tudásom szerint.:)
Most pedig ideje elindulni haza, kezdődhet a hétvége és a szombat estét még valamire akár ki is lehetne használni...
péntek, április 25, 2008
Nem, nem...
... Albinó gyógyult meg és most egy felhőtlen optimizmustól és életörömtől áthatott bejegyzés következik, hanem csak csippanok egyet melankolikusan, túl 10 soron egy újabb adatbázisban, azon gondolkozva, hogy most rögtön induljak számlákat fizetni, vagy elég csak 10 perc múlva és mi az a pont a depresszióban ami már visszafordíthatatlan és gyógyszerszedést igényelne... és hogy ott vagyok-e már... Na jó, az alaphangulatom azért nem ilyen vészes, pölö ma olyan lelkesen nyomtam a pecsétet egy levélre, hogy magam is meglepődtem, mindig elmosolyodok, amikor a nevem elé biggyesztve látom azt a kis szócskát, kicsit megzavarja a huszon-khm-khm éve megszokott látványt, na de nem kellemetlen, talán még jól is áll neki... :) Remélem, hogy még pár év múlva is csak mosolyogni fogok a pályaválasztásomon és nem ironikusan, magamat egyre nagyobb állatnevekkel illetve közben. Jelenleg még mindig a "tulok-kategóriában" mozgok, azért ezt még lehet fokozni...
És hogy miért is fogtam neki bejegyzést írni: egyszerűen nem hagyhatom írásos bizonyíték nélkül, hogy a héten először igenis eljutottam az uszodába, sőt, előtte és utána még bicikliztem is... És úsztam legalább 15 hosszt, de 14-et egészen biztosan, igaz csak részletekben, néha nagyot kóstolva a medence vizéből (nem túl kellemes, de ittam már rosszabbat is életemben), lekaratézva mindenkit, aki kar- és lábtávolságon belül merészelt megközelíteni. Meglepően jól esett a mozgás (bár az ágyon hason fekve filmet nézni is nagyon jó érzés tud lenni), úgyhogy az elhatározás meg is született: hetente legalább egyszer eljutok az uszodába és a 2012-es olimpiáig intenzíven gyakorolni fogok. Üsse kő, ha nem is kerülök be a válogatottba, de legalább a 25 métert másfél percen belül szeretném úszni... :)
És hogy miért is fogtam neki bejegyzést írni: egyszerűen nem hagyhatom írásos bizonyíték nélkül, hogy a héten először igenis eljutottam az uszodába, sőt, előtte és utána még bicikliztem is... És úsztam legalább 15 hosszt, de 14-et egészen biztosan, igaz csak részletekben, néha nagyot kóstolva a medence vizéből (nem túl kellemes, de ittam már rosszabbat is életemben), lekaratézva mindenkit, aki kar- és lábtávolságon belül merészelt megközelíteni. Meglepően jól esett a mozgás (bár az ágyon hason fekve filmet nézni is nagyon jó érzés tud lenni), úgyhogy az elhatározás meg is született: hetente legalább egyszer eljutok az uszodába és a 2012-es olimpiáig intenzíven gyakorolni fogok. Üsse kő, ha nem is kerülök be a válogatottba, de legalább a 25 métert másfél percen belül szeretném úszni... :)
hétfő, április 21, 2008
Csendkirályozás...
... Albinó beláthatatlan időre elnémult, optimista baráti megítélés alapján is legjobb esetben 1 hónap múlva láthatom és hallhatom viszont, ismét sztereóban csicseregve Chris Rea-t, Ákost, Zanzibárt és szükség esetén Iluska szívszorító áriáit. Szolidaritásból (és annak a ténynek a következtében, hogy ezentúl nem vihetek haza munkát és megírásra szánt gondolatokat) nagyon fontolgatom, hogy én is befejezem egy darabig az irdogálást (és talán a sírdogálást is, mert mostanában nagyjából csak arra vagyok képes) és majd valamikor a közel-távol-jövőben, újult erővel és lángoló optimizmussal vetem bele magam a pötyögésbe, Albinó kedvesen ismerős képernyője előtt.
És hogy a mai nap rohangászását még véletlenül se ússzam meg szárazon, odakint zuhog az eső, villámlik és dörög, na de már úgysem számít, mert csak én meg a cikkek a hátizsákban ázhatunk meg, hűséges társam a bajokban és örömökben valahol messze zötyög innen és remélhetőleg hamarosan célba ér és gondos kezekbe kerül. :)
Az estéimet pedig tervezhetem újra, ismét döntő szerepet fog játszani bennük az olvasás, rádióhallgatás, némi tévé és... az alvás... :)
És hogy a mai nap rohangászását még véletlenül se ússzam meg szárazon, odakint zuhog az eső, villámlik és dörög, na de már úgysem számít, mert csak én meg a cikkek a hátizsákban ázhatunk meg, hűséges társam a bajokban és örömökben valahol messze zötyög innen és remélhetőleg hamarosan célba ér és gondos kezekbe kerül. :)
Az estéimet pedig tervezhetem újra, ismét döntő szerepet fog játszani bennük az olvasás, rádióhallgatás, némi tévé és... az alvás... :)
péntek, április 18, 2008
Egyik keserűségből...
... esem a másikba mostanában... már csak egy szerelmi csalódás hiányozna, hogy teljes legyen a kép és nekifogjak ebben a városban valahol egy búvópatakot keresni, mert egyébként felszíni víz itt egy szál se, de hát valahonnan csak kapni kell a fantasztikusan jó minőségű, némi vízzel dúsított kálciumbikarbonátot, ami a csapból folyik.
A napokban ismét felfedeztem magamnak, hogy az egyedüllétnek is megvannak a maga előnyei (és most nem feltétlenül arra gondolok, hogy egy egész ananászkompótot megehetek egyedül, ha épp arra támad kedvem): egy idegtépő nap után az ember otthon nyugodtan felhúzhatja a zenét és hangosan énekelheti Iluska megható szólóit (bár személy szerint János Vitéz és Bagó dalai jobban mennek), három napig gyűjtheti az elmosogatásra váró poharakat, keresztbe feküdhet az ágyon, belealudhat a hétórás hírekbe és még sorolhatnám...
Na persze, savanyú a szőlő, gondolhatjátok gunyorosan és némileg jogosan...
Mégis, tudja a szösz, hogy miért, de a sorsommal meglepően megelégedve léptem ki az üzletből a mai 10 perces bevásárlás után, két akciós fahéjas müzlivel a hónom alatt...
Remélem sokáig fog tartani ez a könnyen jött hangulat... valamint a müzli ... :)
A napokban ismét felfedeztem magamnak, hogy az egyedüllétnek is megvannak a maga előnyei (és most nem feltétlenül arra gondolok, hogy egy egész ananászkompótot megehetek egyedül, ha épp arra támad kedvem): egy idegtépő nap után az ember otthon nyugodtan felhúzhatja a zenét és hangosan énekelheti Iluska megható szólóit (bár személy szerint János Vitéz és Bagó dalai jobban mennek), három napig gyűjtheti az elmosogatásra váró poharakat, keresztbe feküdhet az ágyon, belealudhat a hétórás hírekbe és még sorolhatnám...
Na persze, savanyú a szőlő, gondolhatjátok gunyorosan és némileg jogosan...
Mégis, tudja a szösz, hogy miért, de a sorsommal meglepően megelégedve léptem ki az üzletből a mai 10 perces bevásárlás után, két akciós fahéjas müzlivel a hónom alatt...
Remélem sokáig fog tartani ez a könnyen jött hangulat... valamint a müzli ... :)
kedd, április 15, 2008
Ebből a napból...
... csak arra a sörre szeretnék emlékezni, amit az előbb ittam meg... Meg a János Vitéz daljátékra, amit most is hallgatok és a családom szeretetére, aminek újra és újra tanújelét adják.
És a szám, ami a mai nap motívumát a legjobban tükrözi:
Presser Gábor : Nem szerethet mindenki
Lehetsz jó, és lehetsz jobb,
És a szíved lehet még nagyobb,
És a jó pontok nem férnek el a jegyzőkönyvben.
És lehetsz hős, ó, nagyon nagy,
És már mindened szétosztottad,
És a szobor már kész, és egy csapat zenész már húzza.
És az angyal a válladra száll,
És a másik a zongorán áll,
És a fénycsík is körbeért már, de még nem tudod, nem tudod,
Hogy hiába hüppög mindenki,
Hiába ujjong mindenki,
Hiába ordít mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Most már szép, most már jó,
A csúcson vagy, jól látható,
Érzed, megtettél mindent, és a végére minden jó lesz.
Csoportkép, de a csoport szép,
Mennyi fény, s hogy ámul a nép!
S a jól ismert fényképész nagyot kacsint: ez jó lesz!
És a művésznő folyton beszél,
És a bajnok a válladhoz ér,
És már érted, hogy mi mennyit ér, csak még nem tudod, nem tudod,
Hogy hiába volt ott mindenki,
Hiába látta mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Hiába csápolt mindenki,
Hiába fújja mindenki,
Hiába mondja mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Jól van, jól van,
Jól van, jól van,
Na jól van, jól van,
Jól van, jól van.
Néhány nap, hatvan levél,
És a szép asszony interjút kér,
Nála mindenki megszólal, s mindenki szép és pontos.
Mennél már, kicsi nehéz,
Az ott figyel, az ott meg néz,
De azért nem nagyon rossz, ezerszer jobb, mint rég volt.
És a fanfár is hallatszik már,
És az elnök is átadná már,
És a kórus úgy izgul, és vár,
csak még nem tudod, még mindig nem tudod,
Hogy hiába ordít mindenki,
Hiába ordított mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Talán ideje lenne ezt tudatosítani is...
És a szám, ami a mai nap motívumát a legjobban tükrözi:
Presser Gábor : Nem szerethet mindenki
Lehetsz jó, és lehetsz jobb,
És a szíved lehet még nagyobb,
És a jó pontok nem férnek el a jegyzőkönyvben.
És lehetsz hős, ó, nagyon nagy,
És már mindened szétosztottad,
És a szobor már kész, és egy csapat zenész már húzza.
És az angyal a válladra száll,
És a másik a zongorán áll,
És a fénycsík is körbeért már, de még nem tudod, nem tudod,
Hogy hiába hüppög mindenki,
Hiába ujjong mindenki,
Hiába ordít mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Most már szép, most már jó,
A csúcson vagy, jól látható,
Érzed, megtettél mindent, és a végére minden jó lesz.
Csoportkép, de a csoport szép,
Mennyi fény, s hogy ámul a nép!
S a jól ismert fényképész nagyot kacsint: ez jó lesz!
És a művésznő folyton beszél,
És a bajnok a válladhoz ér,
És már érted, hogy mi mennyit ér, csak még nem tudod, nem tudod,
Hogy hiába volt ott mindenki,
Hiába látta mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Hiába csápolt mindenki,
Hiába fújja mindenki,
Hiába mondja mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Jól van, jól van,
Jól van, jól van,
Na jól van, jól van,
Jól van, jól van.
Néhány nap, hatvan levél,
És a szép asszony interjút kér,
Nála mindenki megszólal, s mindenki szép és pontos.
Mennél már, kicsi nehéz,
Az ott figyel, az ott meg néz,
De azért nem nagyon rossz, ezerszer jobb, mint rég volt.
És a fanfár is hallatszik már,
És az elnök is átadná már,
És a kórus úgy izgul, és vár,
csak még nem tudod, még mindig nem tudod,
Hogy hiába ordít mindenki,
Hiába ordított mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Talán ideje lenne ezt tudatosítani is...
vasárnap, április 13, 2008
Megáll az eszem...
... és egy helyben ácsorog jó néhány percig, amikor havonta 1-2-szer megnézem, hogy milyen kulcsszavak alapján találtak az emberek a blogomra... ÉS kattantak is rá... Már vagy 3 hónapja a "maki" jön ki hó végén győztesként, ezúttal sincs ez másképp.
Arról, hogy miért dobja ki a google az én blogomat, mint potenciális információforrást erre a témára, tényleg a leghalványabb elképzelésem sincs. Pedig eddig még soha nem említettem meg egyik legjobb barátomat, az azonos nevű piros-fehér kockás pepita majmot, ami jónéhány éven keresztül meghatározó szereplője volt életemnek. Lehet, hogy sötét szakálla és fekete szemei miatt vonzódom tudatalatt jobban ehhez a típusú emberkategóriához, mint a szőke-kékszemű-skandináv beütésűhöz.:)
Hja, szövevényes mechanizmusok állhatnak az egyén tudatának és tudatalattijának fejlődése hátterében...
A többi kulcszót pedig inkább már nem is kommentálom... de legalább ebben a hónapban még egy ember sem szúrt ki a Móónika sóóóba jelentkezési vágya kapcsán...
Arról, hogy miért dobja ki a google az én blogomat, mint potenciális információforrást erre a témára, tényleg a leghalványabb elképzelésem sincs. Pedig eddig még soha nem említettem meg egyik legjobb barátomat, az azonos nevű piros-fehér kockás pepita majmot, ami jónéhány éven keresztül meghatározó szereplője volt életemnek. Lehet, hogy sötét szakálla és fekete szemei miatt vonzódom tudatalatt jobban ehhez a típusú emberkategóriához, mint a szőke-kékszemű-skandináv beütésűhöz.:)
Hja, szövevényes mechanizmusok állhatnak az egyén tudatának és tudatalattijának fejlődése hátterében...
A többi kulcszót pedig inkább már nem is kommentálom... de legalább ebben a hónapban még egy ember sem szúrt ki a Móónika sóóóba jelentkezési vágya kapcsán...
péntek, április 11, 2008
Szétszórva hevernek...
... neuronjaim a csatatéren, kemény harcot vívtak ma az idővel és az intenzív gondolkodást igénylő feladatokkal - és úgy tűnik, talán nem is hiába... Persze a szétszórtat kérem csak jelképesen érteni, semmilyen külső beavatkozás nem bolygatta meg az elrendeződésüket (lehet, hogy csak azért, mert végül csodával határos módon időben kész lettem nagyjából mindennel - az aprajával most ne foglalkozzunk). A mai napra már csak kellemesen pihentető feladatokat tervezek, lásd egyszerűbbecske film nézése, alvás (végre hosszú idő után talán összejön egy 7 órás is egyhuzamban), esetleg egy vacsora a városban, bár annak megvan a veszélye, hogy angolul kell beszélgetni. Az pedig köztudottan nem tesz jót az agyrelaxálásnak...
Hétvégén pedig talán még az is megeshet, hogy pótolom a beszámolóírást, mintha-mintha lenne 1-2 esemény, ami már szinte a tudatalattimba lett száműzve, egyszerűen csak időhiány miatt.
Mert hát kinek van mostanában ideje múlt időkkel foglalkozni, amikor a jelen is épp elég eseménydús... :)
Hétvégén pedig talán még az is megeshet, hogy pótolom a beszámolóírást, mintha-mintha lenne 1-2 esemény, ami már szinte a tudatalattimba lett száműzve, egyszerűen csak időhiány miatt.
Mert hát kinek van mostanában ideje múlt időkkel foglalkozni, amikor a jelen is épp elég eseménydús... :)
szerda, április 02, 2008
És amikor már...
... becsuktam volna az ajtót magam mögött, hogy a buszhoz rohanjak, koppant az első jég az ablakon. Fogságba estem. Hát akkor, mivel már nincs kedvem előbányászni a munkát a hátizsákból (amúgyis elígérkeztem már neki ma estére), kihasználom az alkalmat és leírom, hogyan töltöttem azt az egy órát, ott a sötétben, még valamikor szombaton este, szolidarizálva a Földdel és a globális felmelegedés ellen küzdőkkel.
7 órakor még eléggé tanácstalan voltam, elvégre 1 óra az nagyon hosszú idő, főleg ha az ember akár munkával is tölthetné, de aztán 10 perccel 8 előtt döntöttem, igenis Albinót is áramtalanítom, üsse kő, ha már belevágok, akkor legyen teljes az érzés.:) Mielőtt a hűtőt kihúztam volna (mert hát köztudottan az fogyasztja a legtöbbet, és egyébként is, ami romlandó, az már rég megromlott benne, a többinek meg úgyis mindegy), azért beállítottam az emlékeztetőmet, hogy ne két napra rá jusson megint eszembe rácsatlakoztatni a Nagy Közös Áramszolgáltató Rendszerre. Utána jött a mosógép, mikró, éjjelilámpa, tévé és Albinó (ezt az eposzokban enumerációnak hívják, ha jól emlékszem), és végül ott álltam a nagy sötétségben, kibámulva az erkélyablakon és várva, hogy 8 órakor egyszerre minden ablak elsötétedik, közvilágítás lekapcs és hátha még egy két öntudatos és Föld-tudatos autóvezető is lecsavarja a világítását (további érdekes jelenetek születéséhez teremtve meg ezáltal a feltételeket...:) ).
Hát nem pont így lőn...
10 perc bámészkodás után kezdtem kapisgálni, hogy ennyire azért nem járhatnak különbözően a szomszédok és a közüzemek órái, tehát elmarad a nagy látványosság (gyakorlatilag a szomszédos tömbházakban sem láttam statisztikailag szignifikáns elsötétedési tendenciát), az egyedüli, ami miatt emlékezetes maradhat a jelenet, az az egy hétig tartó nátha, amit a félig nyitott erkélyajtónál álldogálva összeszedek.
így hát fogtam a zenekütyümet, elő a kedvenc válogatásomat, be a bogyókat a fülbe és végigdőltem az ágyon, fejem alá téve a még el nem olvasott cikkeket, hátha mégiscsak van valami abban a babonában, amiben az egyetemisták oly lelkesen hisznek vizsgaidőszakban... nagyjából félig ülő pozícióban pihentem és vártam tehát, hogy mikor jelzi már az emlékeztető, hogy vissza lehet csatlakoztatni a hűtőt a konnektorba...
20:20-kor már kicsit idegesen pillantottam az órára...
20:34-kor épp egy nagyon szép szám ment, amiről eszembe jutott egy esetleges újabb blogbejegyzés, majd onnan továbbfűzve a gondolatokat azon elméláztam, hogy vajon lesznek-e 20 év múlva is bloggerek, illetve hányan fognak még pötyörészni a mostaniak közül...
így telt el végül ez a nevezetes 60 perc, és végül én lepődtem meg, amikor zörögni kezdett a zsebemben az emlékeztető.
Természetesen szívesen szolidarizálok máskor is a Földdel, és azért szerintem nem is én vagyok a legnagyobb Fogyasztó a környéken, de azért azt az érzést nem pótolhatja 100 petróleumlámpa sem, amikor ismét bekapcsolhattam Albinót és megláttam, ahogy töltődik be a Windows... :)
Azt hiszem, egészen jól eltaláltam magamnak az évszázadot. :)
7 órakor még eléggé tanácstalan voltam, elvégre 1 óra az nagyon hosszú idő, főleg ha az ember akár munkával is tölthetné, de aztán 10 perccel 8 előtt döntöttem, igenis Albinót is áramtalanítom, üsse kő, ha már belevágok, akkor legyen teljes az érzés.:) Mielőtt a hűtőt kihúztam volna (mert hát köztudottan az fogyasztja a legtöbbet, és egyébként is, ami romlandó, az már rég megromlott benne, a többinek meg úgyis mindegy), azért beállítottam az emlékeztetőmet, hogy ne két napra rá jusson megint eszembe rácsatlakoztatni a Nagy Közös Áramszolgáltató Rendszerre. Utána jött a mosógép, mikró, éjjelilámpa, tévé és Albinó (ezt az eposzokban enumerációnak hívják, ha jól emlékszem), és végül ott álltam a nagy sötétségben, kibámulva az erkélyablakon és várva, hogy 8 órakor egyszerre minden ablak elsötétedik, közvilágítás lekapcs és hátha még egy két öntudatos és Föld-tudatos autóvezető is lecsavarja a világítását (további érdekes jelenetek születéséhez teremtve meg ezáltal a feltételeket...:) ).
Hát nem pont így lőn...
10 perc bámészkodás után kezdtem kapisgálni, hogy ennyire azért nem járhatnak különbözően a szomszédok és a közüzemek órái, tehát elmarad a nagy látványosság (gyakorlatilag a szomszédos tömbházakban sem láttam statisztikailag szignifikáns elsötétedési tendenciát), az egyedüli, ami miatt emlékezetes maradhat a jelenet, az az egy hétig tartó nátha, amit a félig nyitott erkélyajtónál álldogálva összeszedek.
így hát fogtam a zenekütyümet, elő a kedvenc válogatásomat, be a bogyókat a fülbe és végigdőltem az ágyon, fejem alá téve a még el nem olvasott cikkeket, hátha mégiscsak van valami abban a babonában, amiben az egyetemisták oly lelkesen hisznek vizsgaidőszakban... nagyjából félig ülő pozícióban pihentem és vártam tehát, hogy mikor jelzi már az emlékeztető, hogy vissza lehet csatlakoztatni a hűtőt a konnektorba...
20:20-kor már kicsit idegesen pillantottam az órára...
20:34-kor épp egy nagyon szép szám ment, amiről eszembe jutott egy esetleges újabb blogbejegyzés, majd onnan továbbfűzve a gondolatokat azon elméláztam, hogy vajon lesznek-e 20 év múlva is bloggerek, illetve hányan fognak még pötyörészni a mostaniak közül...
így telt el végül ez a nevezetes 60 perc, és végül én lepődtem meg, amikor zörögni kezdett a zsebemben az emlékeztető.
Természetesen szívesen szolidarizálok máskor is a Földdel, és azért szerintem nem is én vagyok a legnagyobb Fogyasztó a környéken, de azért azt az érzést nem pótolhatja 100 petróleumlámpa sem, amikor ismét bekapcsolhattam Albinót és megláttam, ahogy töltődik be a Windows... :)
Azt hiszem, egészen jól eltaláltam magamnak az évszázadot. :)
vasárnap, március 30, 2008
Akut molylepkétlenítési akció
Tegnap reggeli bevásárlókörutam eredményeként női molylepke feromonokon alapuló technikájú molylepkétlenítő szerkezet boldog tulajdonosává váltam. Elvileg a megtévesztett fiú molylepkéket (csak és kizárólag ételre szakosodott molyokról van most szó, mert biológus barátaim minden kétséget kizáróan azt diagnosztizáltak a lakásban) kellene odacsalogassa magához, hogy aztán az illatfelhőtől elbódulva beleragadjanak a ragacsos papírba. Meglepő módon az egyedüli dolog, amit eddig fogott, az én voltam, amikor nagy lelkesedéssel nekifogtam összeszerelni ezt a csodálatos izét. Alig tudtam leoperálni a kedvenc szvetteremet róla, félelmetes találmány, ha valóban működik...
Remélem nem hiába ülök a női molylepkeferomon-felhő kellős közepén és tényleg hasznos lesz a legújabb szerzeményem. Ma agyoncsaptam a szobában egy teremtményt a feketelistáról, de mostmár azzal a biztos tudattal, hogy ez nőnemű volt, mert hát a fiúknak a "papírforma szerint" a konyhában a helyük... :)
Remélem nem hiába ülök a női molylepkeferomon-felhő kellős közepén és tényleg hasznos lesz a legújabb szerzeményem. Ma agyoncsaptam a szobában egy teremtményt a feketelistáról, de mostmár azzal a biztos tudattal, hogy ez nőnemű volt, mert hát a fiúknak a "papírforma szerint" a konyhában a helyük... :)
szombat, március 29, 2008
A napokban...
... landolt a postaládámban a "Krisztina egyperces viccek" legújabb példánya. Történetesen el is olvastam, mert hát az ember soha nem tudhatja, hol bukkan újabb hasznos információkra... :) Azt hiszem, további kommentárt nem is fűzök hozzá. :)
A 10 leghasznosabb mondat állásinterjún
1. Az első gyerekem ötven után szeretném vállalni, szingli vagyok és utoljára ötéves koromban voltam beteg.
2. Haza is mehetek, ha végeztem a nap végén? Erre nem is számítottam.
3. Én sokallom a fizetést ezért a pozícióért, inkább osszák szét a HR-osztály munkatársai között.
4. Nem iszom, de csapatépítő tréningen józanul is lehet velem mindent csinálni!
5. Anyanyelvi szinten beszélek angolul, kivéve, ha nálam magasabb szintű vezetőmmel tárgyalok együtt.
6. Az előző cégtől végkimerülés miatt rúgtak ki, de azóta aludtam négy hónapot.
7. Nem kérek céges autót, sőt a saját kocsimat is felmatricázom, ha kérik.
8. Minden számítógépes programhoz értek, és ami esetleg nincs, azt meg hozok.
9. Hobbim a kávéautomata- és fénymásoló- szerelés, valamint a vállalatirányítási rendszerek karbantartása és fejlesztése.
10. A PHd hallgatók Miss Topless címét csak azért nem írtam be, mert amúgy is fent vannak a képek az interneten.
A 10 leghasznosabb mondat állásinterjún
1. Az első gyerekem ötven után szeretném vállalni, szingli vagyok és utoljára ötéves koromban voltam beteg.
2. Haza is mehetek, ha végeztem a nap végén? Erre nem is számítottam.
3. Én sokallom a fizetést ezért a pozícióért, inkább osszák szét a HR-osztály munkatársai között.
4. Nem iszom, de csapatépítő tréningen józanul is lehet velem mindent csinálni!
5. Anyanyelvi szinten beszélek angolul, kivéve, ha nálam magasabb szintű vezetőmmel tárgyalok együtt.
6. Az előző cégtől végkimerülés miatt rúgtak ki, de azóta aludtam négy hónapot.
7. Nem kérek céges autót, sőt a saját kocsimat is felmatricázom, ha kérik.
8. Minden számítógépes programhoz értek, és ami esetleg nincs, azt meg hozok.
9. Hobbim a kávéautomata- és fénymásoló- szerelés, valamint a vállalatirányítási rendszerek karbantartása és fejlesztése.
10. A PHd hallgatók Miss Topless címét csak azért nem írtam be, mert amúgy is fent vannak a képek az interneten.
péntek, március 21, 2008
Boldog Húsvétot...
... kívánok én és ez a kis "nufi", aki napok óta Albinó képernyőjéről követi minden arcrezdülésemet. Már amikor épp nem egy pár(tucat) excel és egyéb fájl takarja el előle a kilátást. :)
Már csak órák kérdése és én is hazacammogok, csomagolászni, bevásárolni és aztán illa berek, nádak, erek, irány a nagybetüs HAZA, és legalább két napig csak töltődni fogok, csakis FEL, és SEMMIT sem LE a postaládámból. :)
És most még egy kis kitartás, cseppnyi koncentrálás és talán sikerül majd nyugodt szívvel félretenni a munkát egy egész hétvégére... :)
Már csak órák kérdése és én is hazacammogok, csomagolászni, bevásárolni és aztán illa berek, nádak, erek, irány a nagybetüs HAZA, és legalább két napig csak töltődni fogok, csakis FEL, és SEMMIT sem LE a postaládámból. :)
És most még egy kis kitartás, cseppnyi koncentrálás és talán sikerül majd nyugodt szívvel félretenni a munkát egy egész hétvégére... :)
hétfő, március 17, 2008
Fekete felhők az égen...
.. ezúttal viszont nem esőcseppekből, hanem üresen tátongó excel cellákból tömörülnek össze. Megint beütött egy nagy adatbázisolás, méghozzá húzós határidővel, sikerült is a hangulatomat fagypont alá hűteni. Még akkor is, ha tudom, hogy otthon egy csokor nárcisz vár, amit tegnap egy idős nénitől vettem a Plus előtt.
Már látom, hogy megint azon veszem észre magam, hogy elröppent a tavasz, itt van a nyári kánikula, és én még egy böcsületes hóvirágot illetve tulipánt sem láttam élőben.
És szagolgathatom a kiégett füvet a buszmegállóban, mert nekem csak ennyi jutott...
(kár, hogy nem lehet ide egy kis füstszagot belinkelni... - csak úgy, a hatás teljességéért:) )
Már látom, hogy megint azon veszem észre magam, hogy elröppent a tavasz, itt van a nyári kánikula, és én még egy böcsületes hóvirágot illetve tulipánt sem láttam élőben.
És szagolgathatom a kiégett füvet a buszmegállóban, mert nekem csak ennyi jutott...
(kár, hogy nem lehet ide egy kis füstszagot belinkelni... - csak úgy, a hatás teljességéért:) )
péntek, március 14, 2008
Egy kis párizsi hangulat...
Rendezgettem a képeket, amiket hétvégén készítettem és egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne tegyek fel párat belőlük. :) Nem engedi a született humanizmusom... vagy mittudomén. :)
Tehát akkor egyből bele a közepébe, egy jól ismert "tákolmány", amit, mint kiderült, eredetileg senki sem akart a tervezőn kívül, és a franciák jelentős ellenállásába ütközött az építése:
A jó öreg Notre Dame, kívülről...
... és belülről...
Nem teljesen alaptalanul tartják a gótika egyik remekének... :)
Esőben, szélben, de tavaszban...
Egy állhatatos fantom:
Aprócska francia Egyiptom, alias a Louvre bejárata:
Hamupipőke tanulságos története, avagy lehet-e pályaudvarból elbűvölő szépségű impresszionista (és nem csak) múzeum. Elárulom: lehet. Ezt hívják Orsay-nek. :)
És végezetül egy cseppnyi francia kiülős kávézós hangulat:
Párizs tényleg megér egy misét...:) És nem csak...
Tehát akkor egyből bele a közepébe, egy jól ismert "tákolmány", amit, mint kiderült, eredetileg senki sem akart a tervezőn kívül, és a franciák jelentős ellenállásába ütközött az építése:
A jó öreg Notre Dame, kívülről...
... és belülről...
Nem teljesen alaptalanul tartják a gótika egyik remekének... :)
Esőben, szélben, de tavaszban...
Egy állhatatos fantom:
Aprócska francia Egyiptom, alias a Louvre bejárata:
Hamupipőke tanulságos története, avagy lehet-e pályaudvarból elbűvölő szépségű impresszionista (és nem csak) múzeum. Elárulom: lehet. Ezt hívják Orsay-nek. :)
És végezetül egy cseppnyi francia kiülős kávézós hangulat:
Párizs tényleg megér egy misét...:) És nem csak...
szerda, március 12, 2008
Egy kis ízelítő...
... a helyről, ahol hétvégén jártam.:)
(18. emeleti) Szoba kilátással ;)
Minden további nélkül el tudnék tölteni ott 1-2 évet, hátha ragadna rám egy kis "franszia báj és könnyedség"... :) És nem csak emiatt...
A beszámoló szokás szerint bizonytalan időre elnapolva, de azért talán még lesz is belőle valami. Ha a múzsa, na meg a szabadidő engedi.
(18. emeleti) Szoba kilátással ;)
Minden további nélkül el tudnék tölteni ott 1-2 évet, hátha ragadna rám egy kis "franszia báj és könnyedség"... :) És nem csak emiatt...
A beszámoló szokás szerint bizonytalan időre elnapolva, de azért talán még lesz is belőle valami. Ha a múzsa, na meg a szabadidő engedi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)