... holnap már akáció lesz, egy kis ügyelettel megtűzdelve, és holnapután már a vakáció szóra fognak ébreszteni a hajnali 6-kor teljes robajjal meginduló ételszállító szekerek...
... és a rákövetkező napon pedig már pihenek, lazítok és lázítok idegen tájak felfedezésére... :)) beszámoló majd talán, bár magamat ismerve nem túl sok eséllyel...
... az előbb végre befejeztem a könyv rám eső részének kijavítását, így holnap végre vissza a feladónak, egy 1 hónapos kísértetet hessegetek el magamtól. Ha legközelebb valami hasonló, teljesen ingyenes és bérmentesített feladatot kapnék, állítsatok le légyszi, nem hiányzik ez nekem, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, amik sokkal régebb óta várják, hogy végre sorra kerüljenek. Az egyik ilyen a magánéletem, némi jógatanulással és olaszleckével megtűzdelve...
kedd, november 16, 2010
vasárnap, november 14, 2010
új utakon...
... tegnap este, mivel nyugodtnak ígérkezett az ügyelet, ráértem egy kicsit gyakorolni a pszichoterápiát (= megnyitni és hagyni megnyílni a beteget és célokat adni neki, hisz nem tanultam semmi ilyesmit eddigi pályafutásom során), méghozzá meglepő sikerrel, az egyik betegtől utána még egy doboz Merszíí csokit is kaptam, és a depressziós beteget utána többször hallottam nevetgélni és elmosolyodni az este folyamán... ezt teszi 15-20 perc beszélgetés a beteggel szemben a kissámlin ülve... Egy másik "beteg" a barátnőm volt, aki egy nehéz műtét utáni lábadozás közben esett teljesen kétségbe, és fél óra telefonos konzultáció után az volt az érzésem, hogy kicsit megnyugodva, konkrét tervekkel a fejében tette le a telefont.
... a végén még kiderül, hogy (bár erre soha életemben nem vágytam és gondoltam) pszichiáternek vagy pszichológusnak kellett volna menjek, mert egy kissámlin ülve, vagy telefonvégen még hasznos is tudok lenni... hogy elhúzódó hatást fejtek ki, vagy sem, azt persze egyelőre nem tudhatom. :)
(... olyan jó lenne tudni, hogy most jó úton járok-e...)
... az is kiderült, hogy a takarítónők a munkahelyemen csak úgy hívnak, hogy a "mosolygós doktornő"... Kicsit megkönnyebbültem, mert vannak olyan kollégák is, akik nem úszták meg ilyen barátságos becenevekkel... :)) ...
... és hát, mint tudjuk, a takarítók rögtön az intézményvezetők után jönnek a tekintély szempontjából... persze, mint mindenben, ebben is vannak (szerencsére) kivételek... :)
... szóval erre az ügyeletre szívesen fogok visszaemlékezni, mert gyógyszerek nélkül is hatásosnak éreztem magam (minden apró sikerélmény elfér vékonyka gyűjteményemben :) ).
... a végén még kiderül, hogy (bár erre soha életemben nem vágytam és gondoltam) pszichiáternek vagy pszichológusnak kellett volna menjek, mert egy kissámlin ülve, vagy telefonvégen még hasznos is tudok lenni... hogy elhúzódó hatást fejtek ki, vagy sem, azt persze egyelőre nem tudhatom. :)
(... olyan jó lenne tudni, hogy most jó úton járok-e...)
... az is kiderült, hogy a takarítónők a munkahelyemen csak úgy hívnak, hogy a "mosolygós doktornő"... Kicsit megkönnyebbültem, mert vannak olyan kollégák is, akik nem úszták meg ilyen barátságos becenevekkel... :)) ...
... és hát, mint tudjuk, a takarítók rögtön az intézményvezetők után jönnek a tekintély szempontjából... persze, mint mindenben, ebben is vannak (szerencsére) kivételek... :)
... szóval erre az ügyeletre szívesen fogok visszaemlékezni, mert gyógyszerek nélkül is hatásosnak éreztem magam (minden apró sikerélmény elfér vékonyka gyűjteményemben :) ).
vasárnap, november 07, 2010
menekülés...
... ma a lektorálás elől a hivatalos és kevésbé hivatalos e-mailekbe menekültem, az e-mailek elől pedig a lektorálásba... így visszatekintve, ma egész nap csak menekültem... a közbeeső állomás pedig mindig a konyha volt, a gumicukorkától a currys csirkemellig jutottam el, röpke kitérővel az áfonyás joghurthoz, 1-1 körtéhez és banánhoz...
... ha ezt megúszom mindenféle tápcsatornai tünetek nélkül, talán holnap legalább a lektorálást befejezem... a hűtőm ilyen tempóban úgyis reggelre kiürül... :)
... ha ezt megúszom mindenféle tápcsatornai tünetek nélkül, talán holnap legalább a lektorálást befejezem... a hűtőm ilyen tempóban úgyis reggelre kiürül... :)
szombat, november 06, 2010
.. egy tökéletes szám...
... a hangulatomhoz. Kivéve, hogy nem magánéleti probléma gyötör (vagy abból csak egy pici gömbölyded, egy némaságba burkolózó emberke otthon...)...
... egyre inkább az az érzésem, hogy ez a napocska számomra a munkahelyemen nem ebben a városban fog felsütni, ahol nemcsak a kicsi fúrja a kicsit, hanem a nagy is a kicsit...
... alig várom, hogy egy kis toszkán melegség érje már végre az arcomat, aztán ki tudja, talán tényleg elidőzöm kicsit Goethe szülővárosában, vagy bárhol, ahol be(el)fogadnak...
... fel pedig nem adom, csak esetleg díszletet váltok. :)
... egyre inkább az az érzésem, hogy ez a napocska számomra a munkahelyemen nem ebben a városban fog felsütni, ahol nemcsak a kicsi fúrja a kicsit, hanem a nagy is a kicsit...
... alig várom, hogy egy kis toszkán melegség érje már végre az arcomat, aztán ki tudja, talán tényleg elidőzöm kicsit Goethe szülővárosában, vagy bárhol, ahol be(el)fogadnak...
... fel pedig nem adom, csak esetleg díszletet váltok. :)
péntek, november 05, 2010
annyi konfliktus...
... amennyi ezen a héten körülöttem gyűrűzött, úgy érzem bőven elég az év hátralevő részére. Köszönöm, nem kérek több nyílt és burkolt támadást! Aki nem szeret, felejtsen el, és ha valamivel kapcsolatban mégis felötlene a nevem, nem létezem, soha nem is léteztem, csak egy elsuhanó zöld pólós gondolat voltam a klinika életében...
... negatív gondolatok, panaszok velem történő megosztása is tilos a következő 48 órában, egy kicsit muszáj lelkileg regenerálódjak hétvégén...
... viszont bármikor szívesen olvasok Tőletek pozitív élménybeszámolókat (köszi Odrayy :)), bejegyzéseket, vicces történeteket (kivéve angol humort, mert most sem vagyok biztos benne, hogy jól értelmezem egy angol doki e-mailjét, iróniát vagy örömöt fejez ki...)...
... most CSAK mosolyra vágyom! (Tőled is, Anci!)
... negatív gondolatok, panaszok velem történő megosztása is tilos a következő 48 órában, egy kicsit muszáj lelkileg regenerálódjak hétvégén...
... viszont bármikor szívesen olvasok Tőletek pozitív élménybeszámolókat (köszi Odrayy :)), bejegyzéseket, vicces történeteket (kivéve angol humort, mert most sem vagyok biztos benne, hogy jól értelmezem egy angol doki e-mailjét, iróniát vagy örömöt fejez ki...)...
... most CSAK mosolyra vágyom! (Tőled is, Anci!)
vasárnap, október 31, 2010
... ha kevésbé ...
... jól telt volna a hétvége, biztos sikerül megdönteni a blogbejegyzés/hónap rekordomat, így viszont ez a feladat az elkövetkező hónapok valamelyikére marad... :)
... én pedig gyorsan lefekszem, mert holnap ügyelek (ennyit a hosszú hétvégéről...), a vámpírokról, vérfarkasokról és egyéb hétvégi szereplőkről, valamint moziélményemről pedig majd máskor írok... :)
... én pedig gyorsan lefekszem, mert holnap ügyelek (ennyit a hosszú hétvégéről...), a vámpírokról, vérfarkasokról és egyéb hétvégi szereplőkről, valamint moziélményemről pedig majd máskor írok... :)
szerda, október 27, 2010
hétfő, október 25, 2010
ma oktattam...
... életemben először hivatalosan (helyettesítőként) egyetemistákat (legalábbis mostmár egy egész csoportot, mert azért eddig is magyaráztam már dolgokat TDK-soknak és statisztikát kollégáknak, de most 13 emberkét kellett ellátni feladatokkal és utána felkelteni az érdeklődésüket a saját szakterületem iránt)... a kezdeti kedvetlen képek után a végén már egész lelkesen figyeltek, kérdezgettek, és a végén megjegyezték, hogy "kimerítő voltam, de pozitív értelemben"... hát akkor ezt is kipróbáltam... a dolog szépsége csak annyi volt, hogy 2 órával a gyakorlat előtt derült ki, hogy nekem kellene megtartani, úgyhogy semmit nem készültem rá az osztályos munka mellett, emellett a haldokló hálózati rendszer tovább fokozta bennem az amúgy sem csekély feszültséget... szóval ahhoz képest egész jól végződött a nap munkahelyen eltöltött része, de vissza nem sírom a gyakorlati oktatást és nem fogok gyúródni a sorban, hogy hadd fényesíthessem az utánam következő nemzedékeket... főleg, hogy jómagam is még tanulásra szorulok...
... ezek után egy barátnőm "meglepetés tea- és pezsgő(búcsú)délutánja" következett (az utolsó másodpercekben véletlenül egy kolléga lelőtte a poént, de azért így is kedvesre sikerült), másik országban próbál cseresznyét (... illetve szerencsét) férjével együtt, mindenkinek hiányozni fognak, de hát mindenki előtt nyitva áll a világ és van, akik ezt ki is akarják próbálni.:)
... nem marad más hátra, mint azt kívánni, hogy mind szakmailag, mind lelkileg megérje nekik ez a merész lépés (az anyagiak nem kétségesek ;) ) és azért megérje majd hazatérni is... mindenki ahova tartozik. :)
... ezek után egy barátnőm "meglepetés tea- és pezsgő(búcsú)délutánja" következett (az utolsó másodpercekben véletlenül egy kolléga lelőtte a poént, de azért így is kedvesre sikerült), másik országban próbál cseresznyét (... illetve szerencsét) férjével együtt, mindenkinek hiányozni fognak, de hát mindenki előtt nyitva áll a világ és van, akik ezt ki is akarják próbálni.:)
... nem marad más hátra, mint azt kívánni, hogy mind szakmailag, mind lelkileg megérje nekik ez a merész lépés (az anyagiak nem kétségesek ;) ) és azért megérje majd hazatérni is... mindenki ahova tartozik. :)
vasárnap, október 24, 2010
ezért depressziós a magyar :)
Köszönet L.-nek, aki ismét valami nagyon emlékezetest küldött e-mailben, és hát egyszerűen nem tehettem meg, hogy ott hagyom porosodni a postaládámban. :) Csak egész apró cenzúrával - olvassátok. :)
Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az
első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan
kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így
hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..
Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak
madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát,
hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van:
Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem
énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek
alatt a ludaink megfagy.....b****a meg!
Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az
első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan
kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így
hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..
Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak
madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát,
hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van:
Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem
énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek
alatt a ludaink megfagy.....b****a meg!
gondoltam...
... hogy megdöntöm a saját rekordomat és ebben a hónapban 11 bejegyzést írok a szokásos 6-9 helyett... erre kiderült, hogy volt már olyan jobbacska hónapom is (nem idén és nem tavaly... :D ), amikor 15-ször vettem a bátorságot... hát így nem lesz rekord döntögetés, mert nincs közelgő előadás, ami elől a házimunkába és blogírásba lehetne menekülni... :)
... a csapongó gondolataimból pedig nehéz lenne 4-5 értelmes bejegyzésnyit összesorsolni, most például csak azon bosszankodom, hogy miért Fannit ejtették ki a faktorosdiból, amikor szabályosan fizikai fájdalmat okozott a párbajtársak előadása a hallósejtjeimnek, nem beszélve a hűvös borzongásról, ami ezúttal nem a gyönyörűségtől futkározott a karomon és hátamon... brrr... és közben Albinón pötyögöm a rég halasztgatott munkáimat, a háttérben a tv-ben pedig repül a modern "Meseautó"... mondom, hogy csapongok... :)
... tényleg ideje lefeküdni ...
... a csapongó gondolataimból pedig nehéz lenne 4-5 értelmes bejegyzésnyit összesorsolni, most például csak azon bosszankodom, hogy miért Fannit ejtették ki a faktorosdiból, amikor szabályosan fizikai fájdalmat okozott a párbajtársak előadása a hallósejtjeimnek, nem beszélve a hűvös borzongásról, ami ezúttal nem a gyönyörűségtől futkározott a karomon és hátamon... brrr... és közben Albinón pötyögöm a rég halasztgatott munkáimat, a háttérben a tv-ben pedig repül a modern "Meseautó"... mondom, hogy csapongok... :)
... tényleg ideje lefeküdni ...
szerda, október 20, 2010
... visszaszámlálótlanság...
... ma lejárt az előadásom, azt nem mondanám, hogy életem legjobb fellépése volt, mert elég fáradtan toppantam be az osztályos munka után, és az éjjeli alvás is kicsit rövidre sikerült a heveny előadáskerülési pótcselekvés sorozat következtében... de állítólag még érdekes is volt azok számára, akik már találkoztak a témámban szereplő fogalmakkal, azért persze nem buzdítottam őket a visszatapsolásomra, inkább telefonos konzultációt nyújtok (ha tudok), bárkiben bármi kérdés felmerül. :)
... van egy kellemes emlékem egyébként ezzel az előadással kapcsolatban, mégpedig az, hogy az egyik paraméter kialakításának magyarázatát nem is olyan régen élőben hallhattam magának az értelmi szerzőnek a szájából és ugyanazokat a dolgokat mondta el, mint amiket én áprilisban. :) és persze most is, erősen lerövidített változatban.
... most hirtelen elfogyott a konkrét visszaszámlálás... vegyem le a blogomról, vagy találjak ki valamit most ÉN magamnak...? :)
... van egy kellemes emlékem egyébként ezzel az előadással kapcsolatban, mégpedig az, hogy az egyik paraméter kialakításának magyarázatát nem is olyan régen élőben hallhattam magának az értelmi szerzőnek a szájából és ugyanazokat a dolgokat mondta el, mint amiket én áprilisban. :) és persze most is, erősen lerövidített változatban.
... most hirtelen elfogyott a konkrét visszaszámlálás... vegyem le a blogomról, vagy találjak ki valamit most ÉN magamnak...? :)
kedd, október 19, 2010
... és most...
... hogy vacsorát készítettem...
... mosogattam...
... mostam (persze kalandos kedvemben kipróbáltam egy újabb programot, ami kb 3 órán keresztül pörgette vadul a 8 pár zoknimat...)
... nekiestem áthatolhatatlan papírrengetegemet racionális kupacokba tenni, majd mappákba gyömöszölni (eredmény, hogy ma este valószínűleg a földön alszom, ha sikerül legalább ott egy 30 cm-es szabad területet felszabadítani, mert az ágy kontúrjai csak sejthetőek a még nem teljes biztos kategóriákba sorolt papírhalmok alatt...)
... zuhanyoztam és hajat mostam...
... kiteregettem fehéren kótyagos 8 pár zoknimat...
(itt dobpergés és tapsvihar)
... végre nekifoghatok emelt fővel és vizes hajjal bár egyszer végignézni és elalvás előtt talán még egyszer félhangosan elmormolni a holnapi előadásomat...
(itt mindenki szoros ököllel szorít)
... ha hetente kellene előadnom, nagy valószínűséggel a napra lehetne nézni, de a lakásra nem (mondjuk most amúgy sem ajánlom senkinek... :) )
... de azért jobb szeretem azt az apró egyéni káoszt, ami körülvesz, előadássorozat nélkül... :)
... mosogattam...
... mostam (persze kalandos kedvemben kipróbáltam egy újabb programot, ami kb 3 órán keresztül pörgette vadul a 8 pár zoknimat...)
... nekiestem áthatolhatatlan papírrengetegemet racionális kupacokba tenni, majd mappákba gyömöszölni (eredmény, hogy ma este valószínűleg a földön alszom, ha sikerül legalább ott egy 30 cm-es szabad területet felszabadítani, mert az ágy kontúrjai csak sejthetőek a még nem teljes biztos kategóriákba sorolt papírhalmok alatt...)
... zuhanyoztam és hajat mostam...
... kiteregettem fehéren kótyagos 8 pár zoknimat...
(itt dobpergés és tapsvihar)
... végre nekifoghatok emelt fővel és vizes hajjal bár egyszer végignézni és elalvás előtt talán még egyszer félhangosan elmormolni a holnapi előadásomat...
(itt mindenki szoros ököllel szorít)
... ha hetente kellene előadnom, nagy valószínűséggel a napra lehetne nézni, de a lakásra nem (mondjuk most amúgy sem ajánlom senkinek... :) )
... de azért jobb szeretem azt az apró egyéni káoszt, ami körülvesz, előadássorozat nélkül... :)
hétfő, október 18, 2010
... ma neki akartam fogni...
... jógázni a lelki nyugalmam érdekében... aztán győzött a CSI és Dr. Bones, és máris ugrott a korai fekvés, valamint a következményes holnapi friss és üde megjelenés (is)...
... kezdek tévé függő (is) lenni...
... már csak a telefon marad a Dhighi csomagból... mert hát ugyebár ez itt nem a reklám helye - legalábbis nem cégeké... :)
(pedig az talán jövedelmezőbb lenne...)
... kezdek tévé függő (is) lenni...
... már csak a telefon marad a Dhighi csomagból... mert hát ugyebár ez itt nem a reklám helye - legalábbis nem cégeké... :)
(pedig az talán jövedelmezőbb lenne...)
vasárnap, október 17, 2010
Kaláka
Hétvégén felfedeztem magamnak a Kaláka együttest, és végre helyére került az az emlék is, hogy otthon, kis szülővárosomban huszonpár évvel ezelőtt valakik a kultúrházban félhomályban "Jonatán, a pelikánt" énekeltek - megjegyzem, akkor szinte belealudtam az előadásba, épp lefolyófélben voltam a bordó szövettel borított széken, amikor erre a darabra kipattant az álom a szememből. :) Szóval mégsem most voltam először Kaláka koncerten, hanem már legalább másodszor...
Itt pedig egy szám, ami nagyon megtetszett, sajnos jópárat nem találtam meg a tubicán, amit szintén szívesen betettem volna ide...
Egyébként pedig mindenkinek egy sikeres és szép hetet, az enyém elég rázósnak ígérkezik - pölö most jutott eszembe, hogy szerdán megint előadok... így járok, ha ritkán tévedek el a saját blogomra és a naptáramba fel sem jegyeztem ezt az ominózus napot...
Itt pedig egy szám, ami nagyon megtetszett, sajnos jópárat nem találtam meg a tubicán, amit szintén szívesen betettem volna ide...
Egyébként pedig mindenkinek egy sikeres és szép hetet, az enyém elég rázósnak ígérkezik - pölö most jutott eszembe, hogy szerdán megint előadok... így járok, ha ritkán tévedek el a saját blogomra és a naptáramba fel sem jegyeztem ezt az ominózus napot...
csütörtök, október 14, 2010
... köszönet...
... mindenkinek, aki ilyen jól szorított nekem, ma megkaptam a visszajelzést az ösztöndíj sikeres elnyeréséről... hát igen, nyugatabbra a "mid October" az 14.-ét jelent és nem mondjuk 26.-át. :)
... ünneplés, előzetes csomagolás és nyelvtanulás helyett pár elmaradt munkámnak estem neki ma este, hétvégére pedig még hátravan egy fél könyv lektorálása (ilyent sem csináltam még eddig, na de szélesedik a spektrumom mint egy jobbféle antibiotikumnak - kár, hogy eközben csak öregebb leszek, bölcsebb nem)...
... az ünnepléssel amúgy is várhatok még, mert április olyan messze van, addig még bármi is történhet, pl. akár végre megjöhet az eszem, meggondolom magam és elmegyek könyvtárosnak vagy újságárusnak... :)
... pedig ma még volt egy kis sikerélményem is, amikor kiszedtem valakinek a szeméből egy ottragadt papírdarabkát - és nem vagyok szemész rezidens - hálistennek! :)
... ünneplés, előzetes csomagolás és nyelvtanulás helyett pár elmaradt munkámnak estem neki ma este, hétvégére pedig még hátravan egy fél könyv lektorálása (ilyent sem csináltam még eddig, na de szélesedik a spektrumom mint egy jobbféle antibiotikumnak - kár, hogy eközben csak öregebb leszek, bölcsebb nem)...
... az ünnepléssel amúgy is várhatok még, mert április olyan messze van, addig még bármi is történhet, pl. akár végre megjöhet az eszem, meggondolom magam és elmegyek könyvtárosnak vagy újságárusnak... :)
... pedig ma még volt egy kis sikerélményem is, amikor kiszedtem valakinek a szeméből egy ottragadt papírdarabkát - és nem vagyok szemész rezidens - hálistennek! :)
vasárnap, október 10, 2010
első áldozat...
... ma elütöttem életem első macskáját... győzött a túlélési ösztön(öm)...
... emléke legyen áldott és a gyászoló hozzátartozóknak részvétem...
... emléke legyen áldott és a gyászoló hozzátartozóknak részvétem...
szombat, október 09, 2010
fura...
... helyzet, amikor egy beteg bejelöl ismerősként valamelyik közösségi portálon - őszintén szólva habozok visszajelölni, mert nem gondolnám, hogy ismerem és ismer a szónak abban az értelmében, ahogyan én ezeken az oldalakon az emberkékre tekintek...
... jó lenne kitalálni erre valami hivatalos etikai magatartást, hogy senki se bántódjon meg, de azért a privát szféra is valamennyire megmaradjon - mert semmi kedvem valami talpig-fehérben-fonendoszkóppal képet feltenni magamról, hogy megőrizzem a látszatot és a betegnek a tudásomba vetett bizalmát... :)
... még alszom rá párat, mielőtt valamilyen álláspontra jutok ezzel a problémával kapcsolatban - amit utána konzekvensen tartani is tudok...
... jó lenne kitalálni erre valami hivatalos etikai magatartást, hogy senki se bántódjon meg, de azért a privát szféra is valamennyire megmaradjon - mert semmi kedvem valami talpig-fehérben-fonendoszkóppal képet feltenni magamról, hogy megőrizzem a látszatot és a betegnek a tudásomba vetett bizalmát... :)
... még alszom rá párat, mielőtt valamilyen álláspontra jutok ezzel a problémával kapcsolatban - amit utána konzekvensen tartani is tudok...
kedd, október 05, 2010
olasz akcentus :)
... ma este eszembe jutottak azok a hajmeresztő akcentusok, amit a franciák, olaszok, és szlovének produkáltak angol nyelvű előadásaik alatt a legutóbbi kongresszuson, amin résztvettem.
Ha hiszitek, ha nem, tényleg így beszélnek az olaszok:
Jobb, ha kicsit intenzívebbé teszem az olasz nyelvtanulást, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha az olaszok angol akcentusára kell hagyatkoznom Firenzében.... (ha egyáltalán sikerül elnyernem az ösztöndíjat, mert még mindig a reménykedés stádiumában vagyok, az eredményhirdetésig még mindig maradt vagy 2 hét... ).
Ha hiszitek, ha nem, tényleg így beszélnek az olaszok:
Jobb, ha kicsit intenzívebbé teszem az olasz nyelvtanulást, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha az olaszok angol akcentusára kell hagyatkoznom Firenzében.... (ha egyáltalán sikerül elnyernem az ösztöndíjat, mert még mindig a reménykedés stádiumában vagyok, az eredményhirdetésig még mindig maradt vagy 2 hét... ).
vasárnap, október 03, 2010
... a mai napba...
... sok minden belefért, taxiztam, autóztam, szőlőt szemelgettem igazi szőlőtőkéről, mustot kóstoltam (bár ez már nem az az ártatlan 0 fokos must volt, a 3. pohár után le kellett állni a biztonság kedvéért), buszoztam és még szavazni is eljutottam a vonatállomáson zajló búcsúztatás előtt... :)
... az viszont megint felbosszantott, hogy az útlevelem szokás szerint kiverte a biztosítékot, én kellett elmagyarázzam, hogy európai úniós tagként, érvényes lakcímkártyával, és nem utolsó sorban mert szerepelek a választási lista címjegyzékében, nekem is jogom van szavazni (azon már meg sem lepődtem, hogy én kellett megmutassam, hol szerepel az útlevélben az érvényességi idő, holott oda van azért biggyesztve angolul és franciául is...)
... mintha én lennék az egyedüli a környéken, aki "külföldiként" erre vetemedett...
... hahó, van itt még valaki...?
... az viszont megint felbosszantott, hogy az útlevelem szokás szerint kiverte a biztosítékot, én kellett elmagyarázzam, hogy európai úniós tagként, érvényes lakcímkártyával, és nem utolsó sorban mert szerepelek a választási lista címjegyzékében, nekem is jogom van szavazni (azon már meg sem lepődtem, hogy én kellett megmutassam, hol szerepel az útlevélben az érvényességi idő, holott oda van azért biggyesztve angolul és franciául is...)
... mintha én lennék az egyedüli a környéken, aki "külföldiként" erre vetemedett...
... hahó, van itt még valaki...?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)