Volt egyetemi szobatársam írta, amikor olvasta, hogy elő
fogok adni szülőföldemen:
"Gratulálok, hogy már előadóként veszel részt!
Beteljesült, amit annak idején mondtál: elmész, kitanulod azt a szakmát, amit
itthon nem lehetne, és majd hazahozod a tudásod, hogy segítsd az
itthoniakat."
Erről a beszélgetésről majdnem el is felejtkeztem a hétköznapi apró nyűgök
végtelen sorozatában, amik pedig végülis egyre közelebb visznek az eredeti célhoz:
tanulni, alkalmazni és átadni a tudást, ha bárki kéri.
Remélem még kérik, mert olyan szívesen és olyan jó volt egy kicsit otthon, együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése