... kevesebb munkáért és még kevesebb felelősségért könyörgök, a Fennvaló viszont vélhetően vicces kedvében van, mert ennek a fordítottja van kilátásba helyezve. Hiába mondja a Nagyfőnök, hogy én vagyok a saját magam egyedüli ellensége, és hogy ideje beletanulni egy újabb feladatba, azt hiszem az eddigiek közül ettől félek a legjobban és nem akarom és nem és nem... és mivel nemet is mondtam, akkor ugye, hogy nem is kell elvállalni? :(
... mindezen töprengéseim közben pedig szorgalmasan tekerek, már csak 4 kis üres kocka maradt hátra a bérletemen... ügyeletek és családi találkozók miatt valószínűleg azért most sem fogok átlépni a saját árnyékomon, pedig nem jártam olyan messze... :)
... a frissen vett hülye mérlegemet pedig beállítottam egy olyan pozícióba, ahol a legkevesebbet mutatja (a lakás különböző pontjain kb 2,5 kg eltérést képes jelezni, és hát az én lelkecském szempontjából azért ez nagyon nem mindegy...) és csak azokon a napokon mérem meg magam, amikor úgy érzem, hogy nemcsak az élet kis, hanem a közepes méretű csapásait is képes vagyok elviselni...
Hát most éppen így vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése