Szöszike első betegsége

Röviden:
Az úgy volt...

... és aztán csatt... és hajgumi.

Kicsit részletesebben: ezelőtt kb 2 héttel ügyelet után délelőtt megkönnyebbülten vezettem haza, még büszke is voltam magamra, hogy milyen simán, motorlefullasztás és kapkodás nélkül megérkeztem. Persze hátravolt még a parkolás, volt ugyan pár kényelmes szabad hely kicsit távolabb, de hát ugye gyakorolni kell a parkolást és szembe kell menni a félelmeimmel, megsatöbbi és egyébként is megy ez nekem, miért is ne, apja lánya vagyok, meg anyjáé és nekik is megy, kinek gyakorlatban, kinek elméletben, de hát ezek alapján a véremben kell lennie... Ki is néztem a helyet pont a kuka mellett, kicsit szűkebbecske, de hát hátrafele be kell férjek... és elkezdtem manőverezni. Közben az egyirányú utcácskában megérkezett egy újabb parkolóhelyet kereső, vagy épp kiszabadulni vágyó delikvens az autójával, megállt és figyelte a manővereimet- amitől én felettébb ideges lettem, mert ezt nagyon utálom és nagyon nem tudom megszokni, hogy ne foglalkozzak mások véleményével, ne azon gondokozzak, hogy mostmár biztos türelmetlen és menne tovább, én pedig feltartom, pedig már benőhetne végre a fejem lágya ennyi idősen és függetleníthetném magam, a pszichiáterem is ezt mondaná, ha járnék hozzá, de hát tudom én ezt már az önfejlesztő könyvekből és párszázezer jótanácsból, amit a rokonok és barátok adtak eddig és adnak ezentúl is... de persze még nem tartok ezen a szinten a szellemi fejlődésem létráján, így két további erőtlen manőver után úgy döntöttem, hogy ez így már pont jó kell legyen, el kell nekem ott férni, így hát merészen gázt adtam.... Hát nem fértem el. Azazhogy szinte, csak jobb oldali tükröm ne lett volna (egyébként sem értem minek van, úgyis ritkán használom, inkább lelkesen forgolódok, bár tudom, hogy nem úri hölgyhöz való - és pláne nem felel meg teljesen a szakma szabályainak), ami így közepes méretű csattanással hátranyaklott és műanyag burka szerteszét állt, a tükör pedig 5000 kicsi értetlen arcomat tükrözte vissza, amikor ezek után kikászálódtam, a kukát kicsit (nehezen) odébbtoltam, kiszabadítottam, visszahajlítottam a tükröt és végre szembenéztem vele. Ezek után kudarcom színteréről a félig beállított autót kivezettem és a 100 méterre levő nagy parkolóba vittem, miközben persze az álom utolsó morzsája is elszállt belőlem és a lelki szemeim előtt 3 napos autószervíz, 2 fizetésem ellibbenése és hasonló szívderítő dolgok lebegtek.

Szerencsére voltak telefonos segítségek, mondtak márkaszervízt, és megnyugtattak, hogy hasonló dolgok másokkal is megtörténtek már (és még velem is meg fognak valószínűleg, de addig jó, ameddig csak kukával kerülök konfliktusba és nem másik autóval, ami esetleg még mozgásban is van..) és a történet vége végül egy másnapra Budapestről kézbesített, 3000 forintból megvett és kiszállított és baráti alapon beszerelt tükörlap lett, mert mint kiderült, a VW gondolt rám a kevésbé tapasztalt sofőrökre is és a tükör szárába beépített csuklós rész miatt az ütés nem volt végzetes a burkolatára és elektronikájára, csak a tükör részre.

Naná, hogy továbbra is szőke nőnek érzem magam... :) És az első tankolást még le sem írtam (na jó, azért ennyire nem volt vészes :) )

Remélem azért Szöszike is annyira ragaszkodik hozzám, mint én hozzá és mostmár felhőtlenebb lesz a kapcsolatunk és végre én is magabiztos barnahajú vezetőnek érezhetem magam (bár már épp tolatóradarokat kezdtem nézegetni a neten, és hamarosan szétnézek a NASA honlapján is, nincs-e valami kütyüjük még számomra, amitől biztonságosabbá tehetem magamat és a környezetemet ... )

(amúgy pedig várom, mikor üt be az a nagy szerencse, amit a román közmondás emleget, hogy a cserepek szerencsét hoznak - ha már így jártam...)