... a napokban kaptam egy iráni lányt szobatársnak, aki egyelőre csak átköltözött egy másik szobából ide, majd hazamegy és csak októberre jön vissza, szóval túl sokat nem fogunk találkozni. Mint kiderült, még kb. 2-4 évig lesz itt Firenzében, itt végzi ugyanis az építészeti egyetemet, most van túl az első éven, ennek megfelelően hosszú távra rendezkedett be, 4 napig hordták a csomagokat a többi firenzei irániaiakkal egyik lakásból a másikba... az egyik barátja (gondolom "A" barát), ma itt is maradt az utolsó kör csomaggal együtt, elfoglalták a konyhát és jóféle iráni-angol zenehallgatás közben kb. 3 órája folyamatos evőeszköz csattogtatás és mosogatás zöreje hallatszik...
... hát hogy menjek én így ki elkészíteni a vajas-sajtos-szalámis zsemlémet egy kis olajbogyóval és paradicsommal... ? már megettem mindent, amit az asztalomon találtam (É. által itthagyott otthoni mézespogácsát, mandulás cantuccinit), de érzem, hogy az éhségemet csak az a bizonyos szendvics tudná enyhíteni...
... így még a munka sem megy igazán (na jó, az máskor is elég döcögős, de most legalább van mire fogni...:) )
3 megjegyzés:
pasi hiányzik vagy
te Betond, nem kell minden köré romantikát keríteni, éhes voltam és kész. :) a munka meg döcög így is, úgy is... ebből is látszik, hogy nem nekem való - vagy legalábbis nem épp ebben a formában.
Ejnye na, gondoltam irigy is vagy rajuk. Tanulsag: 7 napi hidegelelmet a fiokos szekrenybe... Vagy hangosan köhögni, és azt mondani, bocs, kell egy pohár víz és benyitni.
Megjegyzés küldése