és egy kis finomság, hal szalonnába csomagolva, póréhagymás krumplipürével és desszertnek csokis eper .... :) még annál is finomabb volt, mint aminek látszik. :)
... a végére pedig egy kis napsütés (amihez foghatót sajnos azóta sem láttam):
szerda, február 24, 2016
Hotel Lutecia, Lisszabon
és egy kis finomság, hal szalonnába csomagolva, póréhagymás krumplipürével és desszertnek csokis eper .... :) még annál is finomabb volt, mint aminek látszik. :)
... a végére pedig egy kis napsütés (amihez foghatót sajnos azóta sem láttam):
vasárnap, február 21, 2016
éheztetés
... mivel a transzfert végző buszban külföldi orvostanhallgatóknak látszó lények lányok ülnek, inkább eltekintetek a tevém megetetésétől, és megpróbálom fenntartani a felnőtt lény nő látszatát... :)
... estig még csak kibírja.
... estig még csak kibírja.
szombat, február 20, 2016
függőség...
...éjfélkor, ahelyett, hogy nyakig merülnék egy kád forró habos vízbe (kihasználva, hogy vannak helyek, ahol létezik igazi fürdőkád :) ), nekifogok blogokat olvasni... hogy aztán holnap reggel megint nagyon rosszul essen kialvatlanul 6:30-kor kelni...
kedd, február 16, 2016
egy kis statisztika
Most olvasom:
... hogy a 2015-ös amerikai felmérés szerint az intenzív terápiás szakorvosok (furamód különveszi az aneszteziológiát) vezetik a "burnout szindrómások" (kiégési szindrómában szenvedő) listáját az 55%-os előfordulási gyakorisággal, ami nem meglepő.
... az már meglepőbb, hogy a magam kis szakmája középmezőnyben van ugyan (majdnem a fele a kollégáimnak valamilyen szinten elégedetlen magával, a munkájával és a munkájában elért sikerekkel), de a nefrológusok, tüdőgyógyászok és onkológusok is "boldogabbak" nálunk, pedig én bizony egyiket sem választanám... :) akkor már inkább a magam kis nyomorúságos pocsolyája, beteganyaga (azért megnyugtató, hogy nem csak én érzem magamat frusztráltnak a rendszerben a hasonszőrűek között...).
...a legelégedettebb-legboldogabb társaság a pszichiátereké, azt hiszem, ők már rájöttek arra, hogy minden csak nézőpont kérdése.
... szerencsére a kiégésünk súlyosságát a pszichiáterekkel hasonló mértékben tartjuk - legkevésbé - súlyosnak a többiekhez képest (bár ez alapján újra kell tervezzem a saját kiégésem fokát).
Hát nem nagyszerű...?
(hát annyira azért nem.)
... hogy a 2015-ös amerikai felmérés szerint az intenzív terápiás szakorvosok (furamód különveszi az aneszteziológiát) vezetik a "burnout szindrómások" (kiégési szindrómában szenvedő) listáját az 55%-os előfordulási gyakorisággal, ami nem meglepő.
... az már meglepőbb, hogy a magam kis szakmája középmezőnyben van ugyan (majdnem a fele a kollégáimnak valamilyen szinten elégedetlen magával, a munkájával és a munkájában elért sikerekkel), de a nefrológusok, tüdőgyógyászok és onkológusok is "boldogabbak" nálunk, pedig én bizony egyiket sem választanám... :) akkor már inkább a magam kis nyomorúságos pocsolyája, beteganyaga (azért megnyugtató, hogy nem csak én érzem magamat frusztráltnak a rendszerben a hasonszőrűek között...).
...a legelégedettebb-legboldogabb társaság a pszichiátereké, azt hiszem, ők már rájöttek arra, hogy minden csak nézőpont kérdése.
... szerencsére a kiégésünk súlyosságát a pszichiáterekkel hasonló mértékben tartjuk - legkevésbé - súlyosnak a többiekhez képest (bár ez alapján újra kell tervezzem a saját kiégésem fokát).
Hát nem nagyszerű...?
(hát annyira azért nem.)
hétfő, február 15, 2016
Fájdalmas igazság...
... Ma a szakrendelőből kifele menet megszólított Áránká, betegállományunk egyik oszlopos tagja, problémás ügyeleteim egyik törzsvendége, és megjegyezte, hogy úgy tűnik neki, mintha felszedtem volna pár kilót az utóbbi időben...
... Ki nem néztem volna belőle ennyi megfigyelőképességet...
... Ha még neki is feltűnt, többet magam előtt sem tagadhatom. Ideje komolyan bevésni a naptáramba a rendszeres testmozgást...
... Ki nem néztem volna belőle ennyi megfigyelőképességet...
... Ha még neki is feltűnt, többet magam előtt sem tagadhatom. Ideje komolyan bevésni a naptáramba a rendszeres testmozgást...
posted from Bloggeroid
vasárnap, február 14, 2016
nagyon jó kis hétvége volt...
... végre kialudtam magam, mindkét nap a reggeli ébredést és reggelizést még 2-2,5 óra alvás követte... :)
... a jövő hét pedig rövid lesz, éljenek a kongresszusok! :)
... újabb hotelszoba a láthatáron.
... a jövő hét pedig rövid lesz, éljenek a kongresszusok! :)
... újabb hotelszoba a láthatáron.
csütörtök, február 11, 2016
majdhogynem felüdülés...
... volt ez a mai nap, csak 20 emberrel az ambulancián, mindenki türelmesen várt a sorára, jutott idő két beteg között meginni egy ivójoghurtot és gyorsan elmajszolni egy Tooró Roodit, lazán 3 előtt végezni, utána az osztályon is csupa kedves, normális, együttműködő beteget levizitelni, napközben segítőkész kollégákkal konzultálni a betegekről telefonon, közben nem tiszta hülyének érezve magam.
... ha kicsit több ilyen nap adódna egyhéten évben, én sem vágyódnék annyira egy könyvtárosi állás után valahol egy messzi messzi galaxisban 200 fős településen.
... ha kicsit több ilyen nap adódna egy
kedd, február 09, 2016
2 nap betegszabadság..
Hamarabb kellett volna és akkor lehet, hogy megúsztam volna antibigyó nélkül és két kolléga(nő) továbbfertőzésének gyanúja nélkül. Már a népi praktikáknál tartok, arra viszont senki nem készített fel, hogy a mézes foghagyma lenyelése után a bacigyilkosság egy gyomorszájra mért lórugással kezdődik- belülről.
posted from Bloggeroid
szombat, február 06, 2016
péntek, február 05, 2016
5 nap szenvedés...
... és ugyanennyi félig-meddig oxigénhiányos állapot, két hőemelkedős-lázas szakrendelés (ahol a másodikon a beteg kínálta fel az általam korábban javasolt paracetamolját, hogy javuljon az állapotom), orrvérzésig orrfújások után ma este végre beláttam a halandóságomat és elkezdtem antibiotikumot szedni.
... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.
... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D
... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.
... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D
szombat, január 23, 2016
Ruhás fotós :)
Murok Marci kérésére, itt az a bizonyos jelenlegi kedvenc kabát - ügyeleti idő végén, túlélő saláta társaságában (nagyon sok év alatt sem tudtam kinyiffantani a szobámban).
posted from Bloggeroid
péntek, január 22, 2016
...
... a délutánonként kettő óra után tett kijelentéseimért, valamint cselekedeteimért krónikus fáradtság és kialvatlanság okozta beszámíthatatlanság miatt felelősséget nem tudok vállalni.
... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?
... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?
Memóriabővítés :)
Itt látható az utóbbi napok főszereplője :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)
posted from Bloggeroid
szerda, január 20, 2016
A mai nap után
Biztosan állíthatom, hogy szétszórtabb lettem, mint a leghírhedtebben szétszórt kollégám... Pedig már százszorszépes kapcsos kalendáriumom is van tegnap óta... :(
Remélem a folyamat innen már csak felfele ível, máskülönben a (maradék kis) nyugalom megzavarására alkalmas idők jönnek...
Hüpppp
hétfő, január 18, 2016
ruhás :)
... van valami sorsszerű az életemben: csütörtökön még mély depresszió ült a nyakamon, mert a kabátvásárlás teljes kudarccal végződött (nem utolsó sorban a mozgáshiányos életmódom miatt), szombaton pedig a túraboltban a téli túranadrág vásárlásakor sikerült egy szimpatikus és nem utolsó sorban jó meleg és szélálló (nem túl sportos) téli kabátra is szert tennem, amiből egy darab volt, az is a méretemben, és még az ára is (viszonylag) akciós volt. :) Nagy a szerelem. :)
vasárnap, január 17, 2016
persze attól...
... még lehetnék kevésbé szétszórt, rendetlen és életveszélyes másokra és kütyüikre....
felzárkóztam néhány bloggal...
... és rájöttem, hogy tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. :)
... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)
... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.
... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)
... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.
csütörtök, január 14, 2016
Többet nem tagadhatom... :(
...hogy az a nem kevés kiló, ami felugrott az utóbbi 2 évben, igenis olyan helyekre rakódott le, ami komoly akadályt jelent a kabát és szoknya vásárlásban... Mindez ma tudatosult, amikor gyanútlanul betévedtem az egyik üzletbe, ahol kabátot szerettem volna venni magamnak.
... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...
... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....
... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...
... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....
hétfő, január 11, 2016
huhh
... majdnem megfogadtam, hogy idén megpróbálok naponta egy bejegyzést írni. Aztán észbe kaptam (annyi minden változás azért mégsem várható szabadidő terén) és úgy döntöttem, hogy fokozatosan építgetem a fogadalmaimat (hogy esélyt adjak magamnak ezeket be is tartani), pl. idén megpróbálok minden este elmosogatni. :)
... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.
... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...
... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).
... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.
... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...
... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).
szombat, január 09, 2016
Túléltem
... Tanulságokkal. :) a 28 km valójában 35 kellett volna legyen, amiből 32 km-es alternatív útvonalon jutottunk el a célhoz... A tanulságokról talán majd később, most mély álomba zuhanás következik.
...szóval megvolt mára a testmozgás.
...szóval megvolt mára a testmozgás.
posted from Bloggeroid
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)