Köszönet L.-nek, aki ismét valami nagyon emlékezetest küldött e-mailben, és hát egyszerűen nem tehettem meg, hogy ott hagyom porosodni a postaládámban. :) Csak egész apró cenzúrával - olvassátok. :)
Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az
első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan
kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így
hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..
Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak
madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát,
hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van:
Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem
énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek
alatt a ludaink megfagy.....b****a meg!
vasárnap, október 24, 2010
gondoltam...
... hogy megdöntöm a saját rekordomat és ebben a hónapban 11 bejegyzést írok a szokásos 6-9 helyett... erre kiderült, hogy volt már olyan jobbacska hónapom is (nem idén és nem tavaly... :D ), amikor 15-ször vettem a bátorságot... hát így nem lesz rekord döntögetés, mert nincs közelgő előadás, ami elől a házimunkába és blogírásba lehetne menekülni... :)
... a csapongó gondolataimból pedig nehéz lenne 4-5 értelmes bejegyzésnyit összesorsolni, most például csak azon bosszankodom, hogy miért Fannit ejtették ki a faktorosdiból, amikor szabályosan fizikai fájdalmat okozott a párbajtársak előadása a hallósejtjeimnek, nem beszélve a hűvös borzongásról, ami ezúttal nem a gyönyörűségtől futkározott a karomon és hátamon... brrr... és közben Albinón pötyögöm a rég halasztgatott munkáimat, a háttérben a tv-ben pedig repül a modern "Meseautó"... mondom, hogy csapongok... :)
... tényleg ideje lefeküdni ...
... a csapongó gondolataimból pedig nehéz lenne 4-5 értelmes bejegyzésnyit összesorsolni, most például csak azon bosszankodom, hogy miért Fannit ejtették ki a faktorosdiból, amikor szabályosan fizikai fájdalmat okozott a párbajtársak előadása a hallósejtjeimnek, nem beszélve a hűvös borzongásról, ami ezúttal nem a gyönyörűségtől futkározott a karomon és hátamon... brrr... és közben Albinón pötyögöm a rég halasztgatott munkáimat, a háttérben a tv-ben pedig repül a modern "Meseautó"... mondom, hogy csapongok... :)
... tényleg ideje lefeküdni ...
szerda, október 20, 2010
... visszaszámlálótlanság...
... ma lejárt az előadásom, azt nem mondanám, hogy életem legjobb fellépése volt, mert elég fáradtan toppantam be az osztályos munka után, és az éjjeli alvás is kicsit rövidre sikerült a heveny előadáskerülési pótcselekvés sorozat következtében... de állítólag még érdekes is volt azok számára, akik már találkoztak a témámban szereplő fogalmakkal, azért persze nem buzdítottam őket a visszatapsolásomra, inkább telefonos konzultációt nyújtok (ha tudok), bárkiben bármi kérdés felmerül. :)
... van egy kellemes emlékem egyébként ezzel az előadással kapcsolatban, mégpedig az, hogy az egyik paraméter kialakításának magyarázatát nem is olyan régen élőben hallhattam magának az értelmi szerzőnek a szájából és ugyanazokat a dolgokat mondta el, mint amiket én áprilisban. :) és persze most is, erősen lerövidített változatban.
... most hirtelen elfogyott a konkrét visszaszámlálás... vegyem le a blogomról, vagy találjak ki valamit most ÉN magamnak...? :)
... van egy kellemes emlékem egyébként ezzel az előadással kapcsolatban, mégpedig az, hogy az egyik paraméter kialakításának magyarázatát nem is olyan régen élőben hallhattam magának az értelmi szerzőnek a szájából és ugyanazokat a dolgokat mondta el, mint amiket én áprilisban. :) és persze most is, erősen lerövidített változatban.
... most hirtelen elfogyott a konkrét visszaszámlálás... vegyem le a blogomról, vagy találjak ki valamit most ÉN magamnak...? :)
kedd, október 19, 2010
... és most...
... hogy vacsorát készítettem...
... mosogattam...
... mostam (persze kalandos kedvemben kipróbáltam egy újabb programot, ami kb 3 órán keresztül pörgette vadul a 8 pár zoknimat...)
... nekiestem áthatolhatatlan papírrengetegemet racionális kupacokba tenni, majd mappákba gyömöszölni (eredmény, hogy ma este valószínűleg a földön alszom, ha sikerül legalább ott egy 30 cm-es szabad területet felszabadítani, mert az ágy kontúrjai csak sejthetőek a még nem teljes biztos kategóriákba sorolt papírhalmok alatt...)
... zuhanyoztam és hajat mostam...
... kiteregettem fehéren kótyagos 8 pár zoknimat...
(itt dobpergés és tapsvihar)
... végre nekifoghatok emelt fővel és vizes hajjal bár egyszer végignézni és elalvás előtt talán még egyszer félhangosan elmormolni a holnapi előadásomat...
(itt mindenki szoros ököllel szorít)
... ha hetente kellene előadnom, nagy valószínűséggel a napra lehetne nézni, de a lakásra nem (mondjuk most amúgy sem ajánlom senkinek... :) )
... de azért jobb szeretem azt az apró egyéni káoszt, ami körülvesz, előadássorozat nélkül... :)
... mosogattam...
... mostam (persze kalandos kedvemben kipróbáltam egy újabb programot, ami kb 3 órán keresztül pörgette vadul a 8 pár zoknimat...)
... nekiestem áthatolhatatlan papírrengetegemet racionális kupacokba tenni, majd mappákba gyömöszölni (eredmény, hogy ma este valószínűleg a földön alszom, ha sikerül legalább ott egy 30 cm-es szabad területet felszabadítani, mert az ágy kontúrjai csak sejthetőek a még nem teljes biztos kategóriákba sorolt papírhalmok alatt...)
... zuhanyoztam és hajat mostam...
... kiteregettem fehéren kótyagos 8 pár zoknimat...
(itt dobpergés és tapsvihar)
... végre nekifoghatok emelt fővel és vizes hajjal bár egyszer végignézni és elalvás előtt talán még egyszer félhangosan elmormolni a holnapi előadásomat...
(itt mindenki szoros ököllel szorít)
... ha hetente kellene előadnom, nagy valószínűséggel a napra lehetne nézni, de a lakásra nem (mondjuk most amúgy sem ajánlom senkinek... :) )
... de azért jobb szeretem azt az apró egyéni káoszt, ami körülvesz, előadássorozat nélkül... :)
hétfő, október 18, 2010
... ma neki akartam fogni...
... jógázni a lelki nyugalmam érdekében... aztán győzött a CSI és Dr. Bones, és máris ugrott a korai fekvés, valamint a következményes holnapi friss és üde megjelenés (is)...
... kezdek tévé függő (is) lenni...
... már csak a telefon marad a Dhighi csomagból... mert hát ugyebár ez itt nem a reklám helye - legalábbis nem cégeké... :)
(pedig az talán jövedelmezőbb lenne...)
... kezdek tévé függő (is) lenni...
... már csak a telefon marad a Dhighi csomagból... mert hát ugyebár ez itt nem a reklám helye - legalábbis nem cégeké... :)
(pedig az talán jövedelmezőbb lenne...)
vasárnap, október 17, 2010
Kaláka
Hétvégén felfedeztem magamnak a Kaláka együttest, és végre helyére került az az emlék is, hogy otthon, kis szülővárosomban huszonpár évvel ezelőtt valakik a kultúrházban félhomályban "Jonatán, a pelikánt" énekeltek - megjegyzem, akkor szinte belealudtam az előadásba, épp lefolyófélben voltam a bordó szövettel borított széken, amikor erre a darabra kipattant az álom a szememből. :) Szóval mégsem most voltam először Kaláka koncerten, hanem már legalább másodszor...
Itt pedig egy szám, ami nagyon megtetszett, sajnos jópárat nem találtam meg a tubicán, amit szintén szívesen betettem volna ide...
Egyébként pedig mindenkinek egy sikeres és szép hetet, az enyém elég rázósnak ígérkezik - pölö most jutott eszembe, hogy szerdán megint előadok... így járok, ha ritkán tévedek el a saját blogomra és a naptáramba fel sem jegyeztem ezt az ominózus napot...
Itt pedig egy szám, ami nagyon megtetszett, sajnos jópárat nem találtam meg a tubicán, amit szintén szívesen betettem volna ide...
Egyébként pedig mindenkinek egy sikeres és szép hetet, az enyém elég rázósnak ígérkezik - pölö most jutott eszembe, hogy szerdán megint előadok... így járok, ha ritkán tévedek el a saját blogomra és a naptáramba fel sem jegyeztem ezt az ominózus napot...
csütörtök, október 14, 2010
... köszönet...
... mindenkinek, aki ilyen jól szorított nekem, ma megkaptam a visszajelzést az ösztöndíj sikeres elnyeréséről... hát igen, nyugatabbra a "mid October" az 14.-ét jelent és nem mondjuk 26.-át. :)
... ünneplés, előzetes csomagolás és nyelvtanulás helyett pár elmaradt munkámnak estem neki ma este, hétvégére pedig még hátravan egy fél könyv lektorálása (ilyent sem csináltam még eddig, na de szélesedik a spektrumom mint egy jobbféle antibiotikumnak - kár, hogy eközben csak öregebb leszek, bölcsebb nem)...
... az ünnepléssel amúgy is várhatok még, mert április olyan messze van, addig még bármi is történhet, pl. akár végre megjöhet az eszem, meggondolom magam és elmegyek könyvtárosnak vagy újságárusnak... :)
... pedig ma még volt egy kis sikerélményem is, amikor kiszedtem valakinek a szeméből egy ottragadt papírdarabkát - és nem vagyok szemész rezidens - hálistennek! :)
... ünneplés, előzetes csomagolás és nyelvtanulás helyett pár elmaradt munkámnak estem neki ma este, hétvégére pedig még hátravan egy fél könyv lektorálása (ilyent sem csináltam még eddig, na de szélesedik a spektrumom mint egy jobbféle antibiotikumnak - kár, hogy eközben csak öregebb leszek, bölcsebb nem)...
... az ünnepléssel amúgy is várhatok még, mert április olyan messze van, addig még bármi is történhet, pl. akár végre megjöhet az eszem, meggondolom magam és elmegyek könyvtárosnak vagy újságárusnak... :)
... pedig ma még volt egy kis sikerélményem is, amikor kiszedtem valakinek a szeméből egy ottragadt papírdarabkát - és nem vagyok szemész rezidens - hálistennek! :)
vasárnap, október 10, 2010
első áldozat...
... ma elütöttem életem első macskáját... győzött a túlélési ösztön(öm)...
... emléke legyen áldott és a gyászoló hozzátartozóknak részvétem...
... emléke legyen áldott és a gyászoló hozzátartozóknak részvétem...
szombat, október 09, 2010
fura...
... helyzet, amikor egy beteg bejelöl ismerősként valamelyik közösségi portálon - őszintén szólva habozok visszajelölni, mert nem gondolnám, hogy ismerem és ismer a szónak abban az értelmében, ahogyan én ezeken az oldalakon az emberkékre tekintek...
... jó lenne kitalálni erre valami hivatalos etikai magatartást, hogy senki se bántódjon meg, de azért a privát szféra is valamennyire megmaradjon - mert semmi kedvem valami talpig-fehérben-fonendoszkóppal képet feltenni magamról, hogy megőrizzem a látszatot és a betegnek a tudásomba vetett bizalmát... :)
... még alszom rá párat, mielőtt valamilyen álláspontra jutok ezzel a problémával kapcsolatban - amit utána konzekvensen tartani is tudok...
... jó lenne kitalálni erre valami hivatalos etikai magatartást, hogy senki se bántódjon meg, de azért a privát szféra is valamennyire megmaradjon - mert semmi kedvem valami talpig-fehérben-fonendoszkóppal képet feltenni magamról, hogy megőrizzem a látszatot és a betegnek a tudásomba vetett bizalmát... :)
... még alszom rá párat, mielőtt valamilyen álláspontra jutok ezzel a problémával kapcsolatban - amit utána konzekvensen tartani is tudok...
kedd, október 05, 2010
olasz akcentus :)
... ma este eszembe jutottak azok a hajmeresztő akcentusok, amit a franciák, olaszok, és szlovének produkáltak angol nyelvű előadásaik alatt a legutóbbi kongresszuson, amin résztvettem.
Ha hiszitek, ha nem, tényleg így beszélnek az olaszok:
Jobb, ha kicsit intenzívebbé teszem az olasz nyelvtanulást, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha az olaszok angol akcentusára kell hagyatkoznom Firenzében.... (ha egyáltalán sikerül elnyernem az ösztöndíjat, mert még mindig a reménykedés stádiumában vagyok, az eredményhirdetésig még mindig maradt vagy 2 hét... ).
Ha hiszitek, ha nem, tényleg így beszélnek az olaszok:
Jobb, ha kicsit intenzívebbé teszem az olasz nyelvtanulást, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha az olaszok angol akcentusára kell hagyatkoznom Firenzében.... (ha egyáltalán sikerül elnyernem az ösztöndíjat, mert még mindig a reménykedés stádiumában vagyok, az eredményhirdetésig még mindig maradt vagy 2 hét... ).
vasárnap, október 03, 2010
... a mai napba...
... sok minden belefért, taxiztam, autóztam, szőlőt szemelgettem igazi szőlőtőkéről, mustot kóstoltam (bár ez már nem az az ártatlan 0 fokos must volt, a 3. pohár után le kellett állni a biztonság kedvéért), buszoztam és még szavazni is eljutottam a vonatállomáson zajló búcsúztatás előtt... :)
... az viszont megint felbosszantott, hogy az útlevelem szokás szerint kiverte a biztosítékot, én kellett elmagyarázzam, hogy európai úniós tagként, érvényes lakcímkártyával, és nem utolsó sorban mert szerepelek a választási lista címjegyzékében, nekem is jogom van szavazni (azon már meg sem lepődtem, hogy én kellett megmutassam, hol szerepel az útlevélben az érvényességi idő, holott oda van azért biggyesztve angolul és franciául is...)
... mintha én lennék az egyedüli a környéken, aki "külföldiként" erre vetemedett...
... hahó, van itt még valaki...?
... az viszont megint felbosszantott, hogy az útlevelem szokás szerint kiverte a biztosítékot, én kellett elmagyarázzam, hogy európai úniós tagként, érvényes lakcímkártyával, és nem utolsó sorban mert szerepelek a választási lista címjegyzékében, nekem is jogom van szavazni (azon már meg sem lepődtem, hogy én kellett megmutassam, hol szerepel az útlevélben az érvényességi idő, holott oda van azért biggyesztve angolul és franciául is...)
... mintha én lennék az egyedüli a környéken, aki "külföldiként" erre vetemedett...
... hahó, van itt még valaki...?
csütörtök, szeptember 30, 2010
hát akkor...
... pályázat rám eső része letudva (remélem a többi érintett fél is magáénak érzi a feladatot), szokás szerint ez sem zajlott stresszmentesen (persze akkor nem is az én pályafutásom egy apróbb(?) újbekezdése lenne), na de kezdődhet a reménykedés pár héten keresztül, mert úgy érzem, most nagyon jót tenne egy kis környezetváltozás. :)
... az olasz temperamentum amúgy is jót szokott tenni a lelkivilágomnak. :)
... az olasz temperamentum amúgy is jót szokott tenni a lelkivilágomnak. :)
szerda, szeptember 29, 2010
... és a szerencsés nyertes...
... nem más, mint... (dobpergés, konfetti megsatöbbi): Firenze. :)
... úgyhogy már csak meg kell pályázzam és eredményhirdetés után remélhetőleg foghatok neki olaszul tanulni... abba, hogy mi lesz, ha mégsem, egyelőre nem akarok belegondolni - "ej, ráérünk arra még"... és egyébként is pozitív energiák, hozzáállás, stb stb, most csak úgy vonzzzzzani akarom magamhoz a jó dolgokat (ez az utóbbi időben egész jól sikerült is egyébként, szóval jó úton haladok, bármerre is kacsázzak időnként).
... ha térképen ábrázolnám eddigi pályafutásom színtereit, előbb vagy utóbb valószínűleg rájönnék, hogy a Dél-Afrikai köztársaság lesz a végállomás (a Déli Sarkra nem megyek, mert ott már túl hideg van az én lelki világomnak), ilyen irányba mutatnak a vektoraim... visszahajlítani a vektort eddig még nem sikerült, meglátjuk, mit hoz a jövő, Afrikát, vagy marad a jó öreg európai kontinens... :D
(ezt Sopronban fényképeztem, nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz pár napon belül :) )
... úgyhogy már csak meg kell pályázzam és eredményhirdetés után remélhetőleg foghatok neki olaszul tanulni... abba, hogy mi lesz, ha mégsem, egyelőre nem akarok belegondolni - "ej, ráérünk arra még"... és egyébként is pozitív energiák, hozzáállás, stb stb, most csak úgy vonzzzzzani akarom magamhoz a jó dolgokat (ez az utóbbi időben egész jól sikerült is egyébként, szóval jó úton haladok, bármerre is kacsázzak időnként).
... ha térképen ábrázolnám eddigi pályafutásom színtereit, előbb vagy utóbb valószínűleg rájönnék, hogy a Dél-Afrikai köztársaság lesz a végállomás (a Déli Sarkra nem megyek, mert ott már túl hideg van az én lelki világomnak), ilyen irányba mutatnak a vektoraim... visszahajlítani a vektort eddig még nem sikerült, meglátjuk, mit hoz a jövő, Afrikát, vagy marad a jó öreg európai kontinens... :D
(ezt Sopronban fényképeztem, nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz pár napon belül :) )
kedd, szeptember 28, 2010
egyszerűen...
... képtelen vagyok dönteni, hogy egy ösztöndíj keretében (amit még meg kell pályáznom) Londont, Berlint vagy Firenzét válasszam... szakmailag mindhárom jó, csak más szempontokból, ismerősök szempontjából már vannak egyenetlenségek, a használt nyelvek is szolgáltatnak pro-t és kontrát, szóval itt ülök ebben a trilemmában, a szüleimmel és Sz.-el folytatott beszélgetés alapján sem sokkal okosabban, hiába na, nem tudnak dönteni helyettem - sajnos... Bátyó persze egyből Londont ajánlotta, pedig azt először kiejtettem, szóval egy kicsit ismét visszakerült a képbe...
... remélem éjszaka megálmodom, merre vezet tovább az út, és reggelre biztos leszek benne, mert holnapi határidőt kaptam (bár valószínűleg mindhárom irány jó lenne - épp ezért olyan nehéz a választás, hiszen olyan jó lenne a legjobbat választani mindenféle szempontból).
... és remélhetőleg 1 év múlva már saját tapasztalatból mondhatom, hogy ahol Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot...
... remélem éjszaka megálmodom, merre vezet tovább az út, és reggelre biztos leszek benne, mert holnapi határidőt kaptam (bár valószínűleg mindhárom irány jó lenne - épp ezért olyan nehéz a választás, hiszen olyan jó lenne a legjobbat választani mindenféle szempontból).
... és remélhetőleg 1 év múlva már saját tapasztalatból mondhatom, hogy ahol Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot...
vasárnap, szeptember 26, 2010
múlt heti kedvencem...
Most sikerült megnézni a múlt heti X-et (az eheti még várat magára, a kongresszus miatt felgyűltek a meg nem nézett részek :) ), és az adás végére megkerült az aktuális kedvenc. :)
Egy-egy ilyen előadás hallatán mindig úgy érzem, hogy a fele királyságomat és a kumulatív impakt faktoromat odaadnám egy ilyesfajta tehetségért (még akkor is, ha soha nem vállalnék nyilvános fellépéseket, de hát mennyivel jobban hangzana ez a fürdőszobámban... :) ).
Művészi tehetség híján maradnak a kevesebb néző előtt (átlagéletkor 55 év ++, minusz nemigen) tartott 10-15 perces elálmosító monológok, és a remény, hogy egyszer ezektől is megszabadulok és tartós névtelenségbe és nyilvános némaságba süppedhetek. De erre már csak novemberben van némi esély, hiszen októberre már van egy még véletlenül sem önként vállalt feladat.
És a már múltba vesző kongresszusról talán majd a héten pötyögök pár sort... vagy legalább a városról teszek fel képeket, mert csodaszép volt. :)
Egy-egy ilyen előadás hallatán mindig úgy érzem, hogy a fele királyságomat és a kumulatív impakt faktoromat odaadnám egy ilyesfajta tehetségért (még akkor is, ha soha nem vállalnék nyilvános fellépéseket, de hát mennyivel jobban hangzana ez a fürdőszobámban... :) ).
Művészi tehetség híján maradnak a kevesebb néző előtt (átlagéletkor 55 év ++, minusz nemigen) tartott 10-15 perces elálmosító monológok, és a remény, hogy egyszer ezektől is megszabadulok és tartós névtelenségbe és nyilvános némaságba süppedhetek. De erre már csak novemberben van némi esély, hiszen októberre már van egy még véletlenül sem önként vállalt feladat.
És a már múltba vesző kongresszusról talán majd a héten pötyögök pár sort... vagy legalább a városról teszek fel képeket, mert csodaszép volt. :)
csütörtök, szeptember 23, 2010
pakol... pakol...
... egész délután és este pakolásztam, az olvasgatás rovására, és mivel amúgy is halálom a csomagolás, amit még csak tetéz az, hogy rövid időn belül csupa nagyon okos ember vesz körül és rajtam megint kitör a nekem szegezett kérdésektől való félelem, nem mondhatnám, hogy a hangulatom túl fényes...
... csak már lennék túl ezen a kongresszuson (is), hogy végre foglalkozhassak fontosabb dolgokkal...
... és éjjel 1-kor most hirtelen megszólal mellettem a tévében irodalmi román nyelven, akcentus nélkül egy gyöngéd női hang egy reklámban, és most valahogy jól esik, jobban, mint a következő napok angol nyelvű előadásai, amikből le kell hámozni a nemzeti hovatartozást és kiszűrni a mondanivalót, és várhatóan néha rákényszerülni, hogy kiejtsek én is 1-1 kérdésre adott válasz során olyan szavakat, amiket eddig csak olvastam, hallani még soha nem volt szerencsém...
... érdekes napok jönnek...
... csak már lennék túl ezen a kongresszuson (is), hogy végre foglalkozhassak fontosabb dolgokkal...
... és éjjel 1-kor most hirtelen megszólal mellettem a tévében irodalmi román nyelven, akcentus nélkül egy gyöngéd női hang egy reklámban, és most valahogy jól esik, jobban, mint a következő napok angol nyelvű előadásai, amikből le kell hámozni a nemzeti hovatartozást és kiszűrni a mondanivalót, és várhatóan néha rákényszerülni, hogy kiejtsek én is 1-1 kérdésre adott válasz során olyan szavakat, amiket eddig csak olvastam, hallani még soha nem volt szerencsém...
... érdekes napok jönnek...
péntek, szeptember 17, 2010
kínlódunk...
... a barátnőm nagyszerű ötlettől és segíteni akarástól vezérelve indított egy kismama fórumot, erdélyi magyar (és nem csak) kismamáknak, hogy mindenki megoszthassa egymással a tapasztalatait (plussz örömét, bánatát, büszkeségét), ezáltal megkönnyítve azoknak a dolgát, akik először szembesülnek az adott problémával...
... sajnos itt nemigen bontakozhatok ki, ugyanis halvány gőzöm sincs a fogzás, etetés, szobatisztaságra nevelés meg egyéb turpisságokról, ezért nem tudok sok mindennel hozzájárulni a fórum sikeréhez, de ha már 2-3 lelkesen pötyögő kismama, kispapa(!), védőnő és bárki, akit érdekel a téma, eltalál oda a blogomról, máris látom némi hasznát a csereb(l)oginak. :)
... kicsit megcsappant a barátnőm kezdeti lelkesedése, mert két kis lurkó mellett öl bele rengeteg energiát a fórum életre keltésére és életben tartásába, szorítok neki, hogy ne aludjon ki a láng, ne adja fel...
... szóval légyszi látogassatok el oda, csacsogjatok, osszátok meg tapasztalataitokat másokkal is.
... én bízom benne, hogy ebből még nagyszerű dolgok születnek. :)
... sajnos itt nemigen bontakozhatok ki, ugyanis halvány gőzöm sincs a fogzás, etetés, szobatisztaságra nevelés meg egyéb turpisságokról, ezért nem tudok sok mindennel hozzájárulni a fórum sikeréhez, de ha már 2-3 lelkesen pötyögő kismama, kispapa(!), védőnő és bárki, akit érdekel a téma, eltalál oda a blogomról, máris látom némi hasznát a csereb(l)oginak. :)
... kicsit megcsappant a barátnőm kezdeti lelkesedése, mert két kis lurkó mellett öl bele rengeteg energiát a fórum életre keltésére és életben tartásába, szorítok neki, hogy ne aludjon ki a láng, ne adja fel...
... szóval légyszi látogassatok el oda, csacsogjatok, osszátok meg tapasztalataitokat másokkal is.
... én bízom benne, hogy ebből még nagyszerű dolgok születnek. :)
hétfő, szeptember 13, 2010
hétvégi kikapcsol(ód)ás...
... mondhatni címszavakban: találkozón voltam Tokajban, ilyennek képzelek el egy igazi felüdülést, barátok között, esti borozgatással, youtubicán vidám videók nézegetésével, késő estébe nyúló beszélgetésekkel, kilátóval (egyből kettővel), szőlőcsipegetéssel igazi szőlőtőkéről (ahonnan én jöttem, ez nemigen fordul elő), borkóstolással egy pincészetben (ez még kevésbé :) ), vacsorára parázson sütött miccs (na lássuk, van-e valaki az olvasóim között, aki nem tudja, mi az :) ), reggel 10:30-kor kelés, csendes kávézgatás, tömeges kiadós reggeli az asztal körül... :)
... és egy tündéri kisfiú (a társaságból az egyik házaspáré), aki szerencsére gyakrabban nevetett, mint sírt, épp akkor kezdett magabiztosabban járni, 2 nap alatt is szemmel láthatóan nagyot fejlődött (a végén már a kanapéra felmászni és átmászni is megtanult) és szerencsére csak visszafogottan üvöltözött, amikor hajnali 6-7-kor már szülei figyelmét követelte. :)
... jó lenne, ha gyakrabban szólnának valami hasonlóról a hétvégék... üsse kő, még egy ilyen cseppség is beleférne, egyelőre csak 48 órára, pár hónapos kísérő pihenővel, aztán majd ki tudja, nagyon megnyerőek tudnak lenni... :D
... és egy tündéri kisfiú (a társaságból az egyik házaspáré), aki szerencsére gyakrabban nevetett, mint sírt, épp akkor kezdett magabiztosabban járni, 2 nap alatt is szemmel láthatóan nagyot fejlődött (a végén már a kanapéra felmászni és átmászni is megtanult) és szerencsére csak visszafogottan üvöltözött, amikor hajnali 6-7-kor már szülei figyelmét követelte. :)
... jó lenne, ha gyakrabban szólnának valami hasonlóról a hétvégék... üsse kő, még egy ilyen cseppség is beleférne, egyelőre csak 48 órára, pár hónapos kísérő pihenővel, aztán majd ki tudja, nagyon megnyerőek tudnak lenni... :D
vasárnap, szeptember 05, 2010
a mai tévénézés során...
... merthogy döntően egész nap aktívan és passzívan ezt csináltam (időnként a tévének hátat fordítva, a gépnél dolgozva, de folyamatos hangingerek által kísérve) Jamie Oliver nagy egészségshow-ja olyan mély benyomást gyakorolt rám, hogy délután nekifogtam főzni és elhatároztam, hogy kicsit jobban odafigyelek az étkezésre. Szegény szüleim is ezt próbálják tudatosítani bennem jó ideje, de annyival egyszerűbb és időkímélőbb szendvicsen élni, néha-néha megtűzdelve egy kis interneten megrendelt pizzával, hogy nehéz a napi 1 meleg ennivalót (ami lehetőleg nem mikróban felolvasztott csodaétel, hanem friss hozzávalókból készült) és a napi többszöri gyümölcsevést tartani... igazából a kéthetente beiktatott hétvégi főzőcskézések azok, amik leginkább megközelítik ezt a fajta tudatos táplálkozást. Már csak 14x gyakoribbá kellene tenni (vagy legalább 7x, kétnapi adagot főzve), és akkor törhetném az agyamat, hogy emellé milyen rendszeres testmozgást vezessek be az ép testhez vezető úton... a lelki oldalról most inkább ne is beszéljünk, koncentráljunk egyszerre csak egy dologra, aztán szép lassan haladjunk a tökéletesség felé... :)
... úgyhogy most egyszerű, finom, gyorsan és olcsón elkészíthető receptek után kutatok a neten (max. 45-50 percet szánva a főzőcskére naponta), mert nem élhetek állandóan bolognai spagettin és mexikói chilis babon... :) Szóljatok, ha tudtok ilyen kaliberű recepteket. :)
... a mozgás pedig külön bejegyzés lesz... majd ... egyszer...
... úgyhogy most egyszerű, finom, gyorsan és olcsón elkészíthető receptek után kutatok a neten (max. 45-50 percet szánva a főzőcskére naponta), mert nem élhetek állandóan bolognai spagettin és mexikói chilis babon... :) Szóljatok, ha tudtok ilyen kaliberű recepteket. :)
... a mozgás pedig külön bejegyzés lesz... majd ... egyszer...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)