... csúcsát jelentette, amikor ma hajnali 3 órakor gáláns mozdulatokkal felsegíthettem egy hajléktalanra a zakóját (bár rontotta kicsit az összképet, hogy a zakó alatt mondjuk nem volt semmi, csak csupasz viszkető bőre)... :)
... egyébként tisztelettudóbb volt, mint a betegeket kísérő hozzátartozók 90%-a...
... különös éjszaka volt... :)
hétfő, június 07, 2010
csütörtök, május 27, 2010
... áramszünet...
... kell vagy nem kell, holnap lesz, nem is kicsi, az előzetes kiírás alapján legalább 7 órán keresztül fog tartani... kíváncsi vagyok, hogy fogom kibírni ennyi ideig számítógép, rádió és tévé nélkül... a végén még kénytelen leszek átaludni ezt a kritikus periódust, vagy, ha mégsem jönne össze valami miatt, akkor átkonvertálom 7 darab "Föld órájává" és akkor a következő hét évben fényárban úszhat a lakás március 27.-e körül, mert én már megtettem a kötelességemet a klímavédelemért... :)
Na jó, ennyire azért nem vagyok áramfüggő, majd befejezem addig a pár napja elkezdett szépirodalmi művet napvilágnál, összeírom a vészesen közelgő jövő hét feladatait és már vége is a kényszerpihenőnek. Hoztam ugyan szakirodalmat is, de az összeegyeztethetetlennek tűnik az itthoni környezettel, hogy ismét szüleim kislánya lehetek, gondoskodnak rólam, és nem nekem kell másokról dönteni... :) És érdekes módon, hogy ha nem kell hajnalban kelni, még a késő esti filmnézésre is marad bőven energiám... :)
Néha nagyon nem szeretek felnőtt lenni ... mint például jövő hétfőtől a következő hazaútig...
Na jó, ennyire azért nem vagyok áramfüggő, majd befejezem addig a pár napja elkezdett szépirodalmi művet napvilágnál, összeírom a vészesen közelgő jövő hét feladatait és már vége is a kényszerpihenőnek. Hoztam ugyan szakirodalmat is, de az összeegyeztethetetlennek tűnik az itthoni környezettel, hogy ismét szüleim kislánya lehetek, gondoskodnak rólam, és nem nekem kell másokról dönteni... :) És érdekes módon, hogy ha nem kell hajnalban kelni, még a késő esti filmnézésre is marad bőven energiám... :)
Néha nagyon nem szeretek felnőtt lenni ... mint például jövő hétfőtől a következő hazaútig...
hétfő, május 24, 2010
... ahogy telnek...
... múlnak az évek, egyre nagyobb kedvet kapok a nosztalgiázásra... és hát ugyebár telnek, nem is akárhogy, akivel pár hónapja még arról beszélgettem, hogy a babát egyelőre még nem is tervezik, az 6 hete már boldog édesanya (és cseppet sem koraszülött a csodaszép kis utód :) ). Igazából ezek azok a viszonyítási alapok, amelyekhez képest érzem magam egyre öregebbnek... és hát kezdek azon gondolkozni, mivel tudom magam kimagyarázni az érettségi találkozón, hogy hol siklottak el az eredeti tervek, a család, a gyerök(ök) (a többi nagyjából stimmel, még szerencse, hogy azért ifjonti fejjel nem láttam épp annyira fényesnek a jövőt:) ).
Okosabb nem jut eszembe, mint hogy "Ilyen az Élet..." az, hogy kinek mit tartogat, nem biztos, hogy egy jól meghatározott logikai rendnek feleltethető meg. Vagy talán mégis, és majd pár év múlva felcsillan a szemem és végre megértem, hogy miért is ... vagy miért is nem... bár talán kezdem már kapisgálni... :)
Okosabb nem jut eszembe, mint hogy "Ilyen az Élet..." az, hogy kinek mit tartogat, nem biztos, hogy egy jól meghatározott logikai rendnek feleltethető meg. Vagy talán mégis, és majd pár év múlva felcsillan a szemem és végre megértem, hogy miért is ... vagy miért is nem... bár talán kezdem már kapisgálni... :)
vasárnap, május 16, 2010
... ebben az esős időben...
... csak ez a pillecukros videó tud kicsit felvidítani (ismét köszönet L.-nek érte, aki nagyon jó dolgokat talál hálón innen, hálón túl :) ).
... csak ne kéne ma este is dolgozni menni... hátha felkap a szél munkába menet és letesz mondjuk Gibraltárban vagy Új-Zélandon (azért lehetőleg emberlakta vidéken, bár mellesleg jól esne most egy hétig némaságba burkolózni)...
... egyébként szeretem az embereket, mondtam már? :)
... csak ne kéne ma este is dolgozni menni... hátha felkap a szél munkába menet és letesz mondjuk Gibraltárban vagy Új-Zélandon (azért lehetőleg emberlakta vidéken, bár mellesleg jól esne most egy hétig némaságba burkolózni)...
... egyébként szeretem az embereket, mondtam már? :)
szombat, május 15, 2010
Egy kis olvasnivaló
... az erdélyi műemlékekről, tudományos igényességgel megszerkesztve. Ingyen reklám, véletlenül bukkantam rá... :)
http://lexikon.ro/
http://lexikon.ro/
péntek, május 14, 2010
.. némi grandománia...
... azért belém is szorult, mert életem első salátaleveséből egy közepes méretű afrikai ország lakói pár napig jóllakottan járhatnák az ősi törzsi esőtáncot... :) két tányér megevése után még semmi jelét nem látom a szintaapadásnak, jutni fog ebből még azt hiszem jótékony célokra is... :)
... az egy hónapos levesmentesség most egy darabig másodikat nem fogok főzni... :)
... az egy hónapos levesmentesség most egy darabig másodikat nem fogok főzni... :)
hétfő, május 10, 2010
A kód neve: limonádé
... tudományos jellegű érdeklődésem és feladataim tudatosítása az utóbbi héten a bányai béka nemesebbik felének alja alatt tengett-lengett, ezért egy hét alatt két egész filmet megnéztem a számítógépemen. A mai film bevezető mondatait szeretném megosztani veletek, frappáns és elgondolkodtató - olyannyira, hogy csak sejtelmem van, mit is jelenthet ez a saját életemre adaptálva... :)
"Legkeményebb erőfeszítéseid ellenére, néha citromokat kapsz az élettől. Ebben az esetben két dolgot tehetsz, barátom. Vághatsz hozzá savanyú arcot, vagy csinálhatsz belőle limonádét."
Problémáim azonosítása és a megoldás elérése céljából első lépésként úgy vélem, hogy definiálnom kell végre a "limonádé" fogalmát, hátha így sikerül kideríteni, mi is okozza bennem ezt a rengeteg fölösleges feszültséget...
"Legkeményebb erőfeszítéseid ellenére, néha citromokat kapsz az élettől. Ebben az esetben két dolgot tehetsz, barátom. Vághatsz hozzá savanyú arcot, vagy csinálhatsz belőle limonádét."
Problémáim azonosítása és a megoldás elérése céljából első lépésként úgy vélem, hogy definiálnom kell végre a "limonádé" fogalmát, hátha így sikerül kideríteni, mi is okozza bennem ezt a rengeteg fölösleges feszültséget...
vasárnap, május 09, 2010
... lassan...
... elcsendesedik minden, a nővérpultról beszűrődő halk beszélgetést is egyre gyakrabban szakítja meg 1-1 ásítás, a betegek is már alszanak a számukra fenntartott megfigyelőhelységben...
... a vizsgálót már csak a monitor ledje világítja meg ritmusosan, kitartóan, amikor a képernyő már rég elfeketedett, ő még csakazértis ide-oda pislog, hogy ne maradjak teljesen egyedül a sötétben... a keskeny vizsgálóasztalon fekszem, párna nélkül, kissé dideregve a rövidujjú köpenyben, csak vékony papírral elválasztva az asztalt borító valaha fehér műbőrtől... jobb oldalamra fordulva a gyenge fényforrás szűrődik át szemhéjamon, balra fordulva viszont beborít mindent a sötétség, magamra maradva lassú, ritmusos szívdobbanásaimmal, amelyeket a kemény asztal még jobban felerősít, kiszorítva a gondolatokat a fejemből...
... 1 órán keresztül csak hallgatom a szívverésemet, el viszont nem álmosodom, hisz ébrentartanak az időközönként korábban beköszönő dobbanások...
... aztán egyszercsak meghallom a halkan begördülő kerekek hangját, a mentő hátsó ajtajának súrolódva nyílását és tudom, hogy végetért a pihenés, ismét koncentrálni kell és jól dönteni, és még így is hálás lehetek, hogy ez az egy órácska is megadatott...
... a vizsgálót már csak a monitor ledje világítja meg ritmusosan, kitartóan, amikor a képernyő már rég elfeketedett, ő még csakazértis ide-oda pislog, hogy ne maradjak teljesen egyedül a sötétben... a keskeny vizsgálóasztalon fekszem, párna nélkül, kissé dideregve a rövidujjú köpenyben, csak vékony papírral elválasztva az asztalt borító valaha fehér műbőrtől... jobb oldalamra fordulva a gyenge fényforrás szűrődik át szemhéjamon, balra fordulva viszont beborít mindent a sötétség, magamra maradva lassú, ritmusos szívdobbanásaimmal, amelyeket a kemény asztal még jobban felerősít, kiszorítva a gondolatokat a fejemből...
... 1 órán keresztül csak hallgatom a szívverésemet, el viszont nem álmosodom, hisz ébrentartanak az időközönként korábban beköszönő dobbanások...
... aztán egyszercsak meghallom a halkan begördülő kerekek hangját, a mentő hátsó ajtajának súrolódva nyílását és tudom, hogy végetért a pihenés, ismét koncentrálni kell és jól dönteni, és még így is hálás lehetek, hogy ez az egy órácska is megadatott...
csütörtök, április 29, 2010
meglepetés előadáson...
... lámpaláz ellen kiváló megoldás, ha előtte éjjel dolgozol, a munkamentes periódusokat beszélgetéssel töltöd, majd délben 3 óra édesded alvás után készülni kell, lehetőleg vasalást nem igénylő ruhákat összeválogatni és mire odajutsz, hogy felkérnek megtartani a nyitó előadást, már olyan álmos vagy, hogy az adrenalinszint meg sem rezdül, hisz az ehhez szükséges energiát a szem nyitvatartása már rég felemésztette...
... és hogy miért meglepetés előadás...? mert elég nagy meglepetés volt, amikor gyanútlanul megnyitottam két hete a programot, tudásra szomjazva, ehelyett rögtön az első téma mellett a saját nevemet láttam - úgy, hogy engem előtte elfelejtettek értesíteni...
... valahogy ezt is át lehet vészelni - kíváncsian várom a következő csapást...
... és hogy miért meglepetés előadás...? mert elég nagy meglepetés volt, amikor gyanútlanul megnyitottam két hete a programot, tudásra szomjazva, ehelyett rögtön az első téma mellett a saját nevemet láttam - úgy, hogy engem előtte elfelejtettek értesíteni...
... valahogy ezt is át lehet vészelni - kíváncsian várom a következő csapást...
kedd, április 20, 2010
Elkupaktalanodtam... :)
2 éve gyűjtöm lelkesen a kupakokat, először csak amiatt, mert észrevettem, hogy a főbérlőmnek is volt egy szép kis gyűjteménye (furcsálltam is egy kicsit), utána pedig már azért is, mert kiderült, hogy ezzel alkalomadtán jót is lehet cselekedni... ugyanis léteznek olyan akciók, amikor jótékony célra felajánlják, hogy ennyi meg annyi kupakért cserébe beteg gyerekek, nonprofit szervezetek megsatöbbi valamennyi pénzt kapnak. Hát én már lassan két éve vártam ilyen felajánlásra, Pesten egyszer láttam is ilyesmit a Westendben, de úgy látszik "vidéken" ez annyira nem divat, vagy csak nem a megfelelő helyeken fordulok elő... és meg... és össze meg vissza... :)
Az utóbbi időben már elég gyakran célozgattak arra, hogy lehet, hogy nem ártana kidobni a színes kis mütyűröket, mert így is elég nagy a káosz itthon, na de mielőtt erre rászántam volna magam, most szombaton munkába menet szerencsére észrevettem a klinikán azt a kis dobozt, amiben egy leukémiás kislánynak gyűlnek a kupakok...
Tegnap tehát könnyű szívvel megváltam gyűjteményemtől, azért egy utolsó fotót készítettem róla (az öngyújtó csak viszonyítási alap és nem annak a jele, hogy rossz útra tértem volna...;) ).
... és lassan kezdhetem elölről a gyűjtést, mert az üres palackok száma is kezd ismét megemelkedni a lakásban... :)
Az utóbbi időben már elég gyakran célozgattak arra, hogy lehet, hogy nem ártana kidobni a színes kis mütyűröket, mert így is elég nagy a káosz itthon, na de mielőtt erre rászántam volna magam, most szombaton munkába menet szerencsére észrevettem a klinikán azt a kis dobozt, amiben egy leukémiás kislánynak gyűlnek a kupakok...
Tegnap tehát könnyű szívvel megváltam gyűjteményemtől, azért egy utolsó fotót készítettem róla (az öngyújtó csak viszonyítási alap és nem annak a jele, hogy rossz útra tértem volna...;) ).
... és lassan kezdhetem elölről a gyűjtést, mert az üres palackok száma is kezd ismét megemelkedni a lakásban... :)
péntek, április 16, 2010
... még egy...
... erőtlen integetés, egy könnyes félmosoly, és ki is gördült a busz a pályaudvarról, hogy messze vigye tőlem Anyut, ismét egyedül maradva ebben a közepesen böhöm(ke) városban... ismét vissza kell szokjak arra, hogy reggel nem készül el a kávé, ha én nem teszem oda, a szendvicset is magamnak kell összedobáljam, és nem dorgál meg senki, hogy a papírhegyekkel fedett asztalkát még mindig nem takarítottam le...
... ahogy telnek az évek, egyre nehezebben búcsúzom szeretteimtől... de hátha eljön még az idő, amikor a könnyeket meg tudom spórolni a kitörő öröm számára...
... most mindenesetre nagyon egyedül érzem magam... :(
... ahogy telnek az évek, egyre nehezebben búcsúzom szeretteimtől... de hátha eljön még az idő, amikor a könnyeket meg tudom spórolni a kitörő öröm számára...
... most mindenesetre nagyon egyedül érzem magam... :(
vasárnap, április 11, 2010
Azt sejtettem ugyan...
... hogy nem múlhat el meglepetések nélkül ez a nap, de ez a sok csetlés-botlás, nyekergés, "fekete-fehér-igen-nem" játék (csak épp pártnevekkel), percenként 5-ször elhangzó "kampánycsend" szó, az ennek ellenére virtuálisan -de ténylegesen- hömpölygő információ áradat az interneten, amelyet laptopján a választási bizottság is fanyar mosollyal olvas, miközben a kampánycsend további fenntartását szorgalmazza (vagy nem, embertől függően), a bezárt, szomjazó és fagyoskodó emberek, kifogyott kávé- és üdítőautomaták...
... ennek fele is elég volna, hogy emlékezetes maradjon ez a nap... :)
... és végre a kampánycsendsértő adatok miatt a szájízem sem lesz olyan keserű - és nem feltétlenül a jelenleg is kortyolgatott bodzalé miatt...
... kár, hogy holnap ismét 12 óra tömör élvezet vár rám, ezért nem tudom kivárni a hivatalos eredmény megszületését, de mindenkinek érdeke, hogy holnap kisimult vonásokkal és jólfésült idegekkel kezdődjön a nap számomra - konkrét választási eredményektől függetlenül is... :)
... ennek fele is elég volna, hogy emlékezetes maradjon ez a nap... :)
... és végre a kampánycsendsértő adatok miatt a szájízem sem lesz olyan keserű - és nem feltétlenül a jelenleg is kortyolgatott bodzalé miatt...
... kár, hogy holnap ismét 12 óra tömör élvezet vár rám, ezért nem tudom kivárni a hivatalos eredmény megszületését, de mindenkinek érdeke, hogy holnap kisimult vonásokkal és jólfésült idegekkel kezdődjön a nap számomra - konkrét választási eredményektől függetlenül is... :)
péntek, április 09, 2010
Úgy tűnik...
... hogy a várva várt áttörés nem érkezett meg a blogírásomban, maradok hát a szokásos témáknál (ÉN és a magam nagy nyomorúsága...:) ) és ha még adódik valami izgalmasabb téma, ami el tudja terelni a figyelmet átmenetileg az előbb felsorolt két igencsak fontos jelenségről... :) A gyakoriság is marad természetesen a régi, ezen a téren sem kell tartani újítástól... :)
Lalinak pedig köszönöm a hobbi/téma tippeket, de sajnos valahogy egyiket sem sikerült beilleszteni a html kódomba (remélem az informatikusok most nem ráncolják a homlokukat a szóhasználatom helytelenségén... ;) ), úgyhogy a hobbikeresés folytatódik, a nagy kaland még várat magára. :) Illetve kaland az van bőven, csak nem hiszem, hogy a "minden héten egy beteggel történő negyedik típusú találkozás bemutatása" lenne a megoldás a Hozzátok fűződő viszonyom ápolására.:)
Nna, majd csak kialakul... vagy nem... de az biztos... :)
Lalinak pedig köszönöm a hobbi/téma tippeket, de sajnos valahogy egyiket sem sikerült beilleszteni a html kódomba (remélem az informatikusok most nem ráncolják a homlokukat a szóhasználatom helytelenségén... ;) ), úgyhogy a hobbikeresés folytatódik, a nagy kaland még várat magára. :) Illetve kaland az van bőven, csak nem hiszem, hogy a "minden héten egy beteggel történő negyedik típusú találkozás bemutatása" lenne a megoldás a Hozzátok fűződő viszonyom ápolására.:)
Nna, majd csak kialakul... vagy nem... de az biztos... :)
hétfő, április 05, 2010
Blogíráshoz kedvcsináló
MA este megnéztünk egy filmet, ami kissé meghozta a kedvemet a blogíráshoz. Remélem egyúttal ihletet is jelent, mert régóta már csak a mellettem elsuhanó múzsa szelét érzem homlokomon, csókot egy szálat sem...
A filmben nagy szerepet kap a főzés és a blogírás, méghozzá egy éven keresztül, rendszeresen - én ebből csak az utóbbi iránt éreztem kezdődő pislákoló vonzalmat... :) Ugyanis, amit a filmben nem mutatnak, az a főzés utáni mosogatás, ami nálam az egész procedúra kritikus pontja... És ez valahogy nem akar változni, pedig alapjában véve semmi bajom nincs vele, mégis valami érthetetlen okból kifolyólag 3 napig gyűl a mosatlan, mire végre nekiveselkedek, és félóra sikálás után már fáj a hátam és rámtör az elvágyódás...
Lehet, hogy nekem is keresnem kellene valami rendszeres hobbit a munka mellé, és lelkesen írogatni róla, és akkor megváltozna az életem még pozitívabb irányba és nem arra ébrednék fel éjjel, hogy a sötétben méregetem gyerekkori szobámat, hogy ebben a vizsgálóban biztos nem lehet EKG-t készíteni a most betolt betegnek, úgyhogy akkor elég lesz most a vénabiztosítás és tolhatják tovább a beteget, de a cókmókját ne felejtsék a széken (amire mellesleg az én ruháim vannak felaggatva...).:)
Súgjatok hát valami tippet, milyen hobbira adjam a fejem, amiről még akár rendszeresen írogatni is lehet (és nem jár napi 15 percnél több mosogatással... :) ), és le tudom szerelni vele azokat az embereket, akik a bejegyzéseimre vágynak... :)
A filmben nagy szerepet kap a főzés és a blogírás, méghozzá egy éven keresztül, rendszeresen - én ebből csak az utóbbi iránt éreztem kezdődő pislákoló vonzalmat... :) Ugyanis, amit a filmben nem mutatnak, az a főzés utáni mosogatás, ami nálam az egész procedúra kritikus pontja... És ez valahogy nem akar változni, pedig alapjában véve semmi bajom nincs vele, mégis valami érthetetlen okból kifolyólag 3 napig gyűl a mosatlan, mire végre nekiveselkedek, és félóra sikálás után már fáj a hátam és rámtör az elvágyódás...
Lehet, hogy nekem is keresnem kellene valami rendszeres hobbit a munka mellé, és lelkesen írogatni róla, és akkor megváltozna az életem még pozitívabb irányba és nem arra ébrednék fel éjjel, hogy a sötétben méregetem gyerekkori szobámat, hogy ebben a vizsgálóban biztos nem lehet EKG-t készíteni a most betolt betegnek, úgyhogy akkor elég lesz most a vénabiztosítás és tolhatják tovább a beteget, de a cókmókját ne felejtsék a széken (amire mellesleg az én ruháim vannak felaggatva...).:)
Súgjatok hát valami tippet, milyen hobbira adjam a fejem, amiről még akár rendszeresen írogatni is lehet (és nem jár napi 15 percnél több mosogatással... :) ), és le tudom szerelni vele azokat az embereket, akik a bejegyzéseimre vágynak... :)
vasárnap, április 04, 2010
Boldog Húsvétot...
.. kívánok én is Mindenkinek, és mivel a köremailemből lemaradt a kép, ide szúrom be. :)
szombat, március 27, 2010
igazi kihívás...
... lesz holnap reggel 1 órával korábban kelni és bemenni dolgozni... csak meg ne győzzem magam félálomban, hogy jobb nekem a párnák között, csak még 5 percig, hisz úgyis vasárnap van...
csütörtök, március 25, 2010
Olyan lélekemelő...
... tud lenni egy vakbélgyulladás, főleg ha nem magadnak diagnosztizálod éjjel 3-kor, és pár órával a panaszok kezdete után a beteget már meg is operálták a sebészek és valóban helyes volt a diagnózisod. :)
... ki gondolná, hogy egy pár centis begyulladt csökevény így meg tudja szépíteni a napot és nagyob sikerélménnyel tölt el, mint egy kongresszusi részvétel... :)
... na igen, erről jut eszembe a holnapi újabb 10 perces szereplésem, amit legszívesebben elcserélnék 1 nap krumpliszedésre... szóljatok időben, ha bárkit érdekel a csere...:D
... ki gondolná, hogy egy pár centis begyulladt csökevény így meg tudja szépíteni a napot és nagyob sikerélménnyel tölt el, mint egy kongresszusi részvétel... :)
... na igen, erről jut eszembe a holnapi újabb 10 perces szereplésem, amit legszívesebben elcserélnék 1 nap krumpliszedésre... szóljatok időben, ha bárkit érdekel a csere...:D
kedd, március 09, 2010
Megint elment a nap...
.. ahogy mindig szokott... :)
És a mai nyüzsgés után (a tudományos tevékenységem végét (?) jelentő védés fele megtett apró lépések, mentőzés, statisztikázás, hivatalos levelezések bonyolítása) jóleső érzés ezt a számot hallgatva egyre laposabbakat pislogni, és lassan álomba szenderülni... igyekezve nem gondolni arra, ami szombattól néhány hosszú hónapon keresztül kitölti a nappalokat és éjeket...
És a mai nyüzsgés után (a tudományos tevékenységem végét (?) jelentő védés fele megtett apró lépések, mentőzés, statisztikázás, hivatalos levelezések bonyolítása) jóleső érzés ezt a számot hallgatva egyre laposabbakat pislogni, és lassan álomba szenderülni... igyekezve nem gondolni arra, ami szombattól néhány hosszú hónapon keresztül kitölti a nappalokat és éjeket...
hétfő, március 08, 2010
egyik csalhatatlan jele...
... annak hogy ideje lefeküdni, mert a szellemi tevékenységnek mára már befellegzett az, ha az ember (lánya) az édesanyjának szánt nőnapi üdvözletet saját magának küldi el... és aztán 1 percébe kerül, ameddig leesik, hogyan is történhetett ez a misztikus képeslap visszavándorlás...
... tehát irány az ágy...
... és boldog Nőnapot Mindannyiunknak! :)
... és a Zoltánoknak! ... vagyis nekik boldog Névnapot!
... na jó, tényleg irány az ágy... :))
... tehát irány az ágy...
... és boldog Nőnapot Mindannyiunknak! :)
... és a Zoltánoknak! ... vagyis nekik boldog Névnapot!
... na jó, tényleg irány az ágy... :))
kedd, március 02, 2010
Kedves Szerencse!
Ha netalán az én blogomat is böngészed szabadidődben (mostanában jobban ráérhetsz, mert mintha kissé halványodó jelét látnám a tevékenységednek a nagyvilágban), és ezt a bejegyzést is olvasod, légyszi utazz el a kincses városba, és szegődj szorosan a nyomába annak a személynek, akitől mostanában eléggé elpártoltál... Arra igazán nem lehet panaszod, hogy nem dolgozik keményen az illető, szóval légy tekintettel erre az ő esetében (és miután az ő ráncait elsimítottad, minden más szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgozó embernél is).
Számítok a segítségedre, kérlek ne okozz csalódást!
Köszönettel, reménykedéssel, utólagos és megelőlegezett hálával,
Cserebú
PS: ha már másképp nem segíthetek...
Számítok a segítségedre, kérlek ne okozz csalódást!
Köszönettel, reménykedéssel, utólagos és megelőlegezett hálával,
Cserebú
PS: ha már másképp nem segíthetek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)