Már egész jól megbarátkoztunk, hagy könyvet, számítógépen cikket is olvasni, vagy esetleg tévét nézni, miközben vele foglalkozom. :)
Remélem hamarosan látszata is lesz az összeköltözésünknek...:)
Published with Blogger-droid v2.0.2
szerda, február 22, 2012
az új lakótárs:)
vasárnap, február 19, 2012
röpke fényképes beszámoló
 |
| Valahol Európában, az Alpok felett, utolsó Maléves utamon (bár akkor még nem is sejtettem, hogy visszafele már nem az ő vendégszeretetüket fogom élvezni...) |
 |
| Madrid fele közeledve eltűnt a hó, maradt a felhő :) |
 | |
| Február, itt a nyár... :) |
 |
| Mint egy igazi Picasso festmény :) |
 | ||
| Első esti lazac-salátám :) |
 |
| Szokatlan tapéta :) |
 | ||
| A szerény kis ebédünk a Sonka múzeumban a Prado-látogatás előtt (a sajttálat itt még nem hozták ki ;) ) |
Kétszer pedig be kellett ugorjak oktatni reggel 7-kor, rendszerint nálam idősebbeket, holott én is oktatásra vágyódtam volna a többi "workshop" valamelyikén. És még annál is jobban vágytam volna reggel legalább 8-ig aludni...
Találkoztam pár olasz és nem csak olasz baráttal, jókat beszélgettünk, és nagyon jó érzés volt, hogy abban az embertömegben végre akkor sem lettem volna teljesen egyedül, ha épp nem jön még 3 kolléga Magyarországról (ezt egyébként már Amszterdamban is éreztem, ahol viszont tényleg nem voltak itteni kollégák).
Utolsó előtti nap aztán felbolydult a hangulat, amikor kiderült, hogy a Malév csődbe ment és nem is fog csoda történni a 7700 úton maradt emberrel, ha nem gondoskodunk magunknak új járatról. Nekem szerencsém volt, mert intézték a sorsomat, de pl. az egyik kolléganőm ügyében még a szüleim segítségét is be kellett vetni, hogy kapcsolatba tudjon lépni a turisztikai céggel, aki az ő repülőjegyét intézte.
Mi végül Lufthansával jöttünk, szerencsére kalandmentesen, ez volt az utolsó ebédünk, német precizitással megtervezve, összecsukható villával, hidegen.
Itt a vége, fuss el véle.. :)
csütörtök, február 16, 2012
.. a dolgok jó oldala...
... még szerencse, hogy megsavanyodott a múlt hét vége óta felbontatlanul árválkodó somlói galuska a hűtőben, máskülönben napokig lelkiismeretfurdalásom lenne, amiért este 11-kor megettem és még csak a kitűzött napi félórás testmozgást sem tudtam beiktatni (munka, munka, és megint csak...).
... így maradt a mézes joghurt, mert az éhemet azért még az első savanyú falat sem tudta elvenni. :)
... így maradt a mézes joghurt, mert az éhemet azért még az első savanyú falat sem tudta elvenni. :)
szerda, február 15, 2012
legszigorúbb kritikusom...
... a tulajdon édesanyám, aki szerint legutóbbi bejegyzésem csak holmi blog-karikatúra, mert hiszen az egy sort is alig éri el... hiába próbáltam neki magyarázni, hogy van az kettő is (gyorsan leellenőriztem és tényleg :) ), és hogy hát a fotó, meg a tél, meg a pillanat meg hasonlók (arról nem is beszélve, hogy amikor először kínkeservesen megszerkesztettem az ennél kicsit hosszabb verziót Okoskatelefonkámon, akkor elúszott az egész, mert elszaladt a net) ... de hiába, ő akkor is hosszabb bejegyzést vár, legyen mondjuk Madridról, pedig ő egyike azon keveseknek, akiket gyakorlatilag naponta részletesen felvilágosítottam az eseményekről és jobban emlékszik a kongresszus estéire mint én, hála a jóféle portugál vörösbornak... :) próbáltam meggyőzni, hogy legyen a krónikásom, én mindent részletesen úgyis elmesélek, ő pedig csak le kell pötyögje és akkor végre cserebogiból ismét áradni fog a karakter, de erre már nem hajlandó... hát így épüljek én a kritikáktól és terjedelmesedjek és sokasodjanak bejegyzéseim...
... mondjuk a terjedelmesedés része megy magától, ámbár új lakótársam talán tesz majd ez ellen egy keveset. De ez már másik bejegyzés lesz... :)
... mondjuk a terjedelmesedés része megy magától, ámbár új lakótársam talán tesz majd ez ellen egy keveset. De ez már másik bejegyzés lesz... :)
hétfő, február 13, 2012
haliHó:)
Hol vár állott, most hóhalom...
Két épület között papucsban rohangászva késztetett megállásra a szikrázó napsütés és puha hótakaró látványa.:) végre egy igazi tél itt is! :)
Published with Blogger-droid v2.0.2
csütörtök, február 09, 2012
hüp hüp
... ma abban a kellemetlen meglepetésben volt részem, hogy az általában itthon használt szabadidő nadrág elkezdett feszülni a kritikus helyeken... sajnos a mérleg is megerősítette, hogy nem a nadrág ment össze, hanem én lettem minden madridi vacsoránként 1-1 kg-al súlyosabb egyéniség... mivel a reggeli zumbákról mormota lelkem lecsatlakoztatott, valami más sportot kell kitaláljak... megnézem, hogy hétvégén milyen sporteszköz lesz akciós és lépek...
...remélem nem egyedül a curlinghez való felmosónyél lesz leárazva...
...remélem nem egyedül a curlinghez való felmosónyél lesz leárazva...
szerda, február 08, 2012
csak türelmesen ki kell várni...
... és a probléma megoldja önmagát....
Kb 3 hete pénteken elmentem a bankomba, hogy csomagot váltsak, mert elegem lett a sok számlavezetési díjból és került olcsóbb opció. Ha már ott voltam (ügyelet után, reggel 10-kor, félig rohanvást haza csomagolni), a kedves ügyintéző megpróbált rábeszélni egy hitelkártyára, amivel annyival többet meg lehetne összességében spórolni, tekintve, hogy pénzügyi életemet virtuálisan bonyolítom. Akkor bele is mentem (bár fele nem is jutott el az agyamig) és össze is szedegettem a szükséges papírokat, bár időnként azért felmerült bennem a kétség, hogy akarom-e én ezt igazán (a hitel szó bennem elég negatív érzelmeket ébreszt).
Aztán a kocka eldőlt, papírok elmentek és jött a várakozás - máig. Amikor is egy hűvös hangú, félig magyarázkodó levélben közölték, hogy nem találtak alkalmasnak a hitelkártya igénylésre (a munkaviszonyomról makogtak valamit). Hiába na, manapság orvosnak lenni egy klinikán errefele cseppet sem bizalomgerjesztő foglalkozás, legalábbis banklakó szemekkel. Az enyhe meglepődés és fejcsóválás mellett azért legalább ugyanannyi megkönnyebbülést is érzek... megmenekültem a "h" betűs szótól. :)
Kb 3 hete pénteken elmentem a bankomba, hogy csomagot váltsak, mert elegem lett a sok számlavezetési díjból és került olcsóbb opció. Ha már ott voltam (ügyelet után, reggel 10-kor, félig rohanvást haza csomagolni), a kedves ügyintéző megpróbált rábeszélni egy hitelkártyára, amivel annyival többet meg lehetne összességében spórolni, tekintve, hogy pénzügyi életemet virtuálisan bonyolítom. Akkor bele is mentem (bár fele nem is jutott el az agyamig) és össze is szedegettem a szükséges papírokat, bár időnként azért felmerült bennem a kétség, hogy akarom-e én ezt igazán (a hitel szó bennem elég negatív érzelmeket ébreszt).
Aztán a kocka eldőlt, papírok elmentek és jött a várakozás - máig. Amikor is egy hűvös hangú, félig magyarázkodó levélben közölték, hogy nem találtak alkalmasnak a hitelkártya igénylésre (a munkaviszonyomról makogtak valamit). Hiába na, manapság orvosnak lenni egy klinikán errefele cseppet sem bizalomgerjesztő foglalkozás, legalábbis banklakó szemekkel. Az enyhe meglepődés és fejcsóválás mellett azért legalább ugyanannyi megkönnyebbülést is érzek... megmenekültem a "h" betűs szótól. :)
kedd, február 07, 2012
jótanács...
... kerüljétek az 5 csillagos szállodákat, mert nincs bennük ingyen wifi... :)
... és még jópár ehhez hasonló tapasztalattal lettem gazdagabb Madridban...
... az új úticél is megvan már, újabb város, ahol még sohasem jártam. :)
.. és végre egy nyári hónapban is utazhatok majd, amikor nem a vacogás képezi majd a testmozgás döntő részét...:)
... és még jópár ehhez hasonló tapasztalattal lettem gazdagabb Madridban...
... az új úticél is megvan már, újabb város, ahol még sohasem jártam. :)
.. és végre egy nyári hónapban is utazhatok majd, amikor nem a vacogás képezi majd a testmozgás döntő részét...:)
kedd, január 31, 2012
...
... ma kínait akartam rendelni, egyből két adagot, hogy holnapra is meglegyen az ebédem ...
... többszöri próbálkozásra sem vették fel a telefont az étteremben...
... nincs is gazdasági válság...
(vagy bezárták a kínait...)
... többszöri próbálkozásra sem vették fel a telefont az étteremben...
... nincs is gazdasági válság...
(vagy bezárták a kínait...)
szombat, január 28, 2012
..egyre idegesebb...
... vagyok, mert egyre jobban fogynak a napok a kongresszusig (csütörtökön repülök), és egyre csak szaporodnak a feladatok...
... és a csokikészletem is döbbenetesen leapadt... csak arra emlékszem, hogy megbontok egy tábla csokit, és a következő percben már hipp-hopp, eltűnt a tartalma... én volnék, vagy holmi gonosz csokievő szellem költözött be hozzám...? ... a kosztümpróbánál majd kiderül...
... és a csokikészletem is döbbenetesen leapadt... csak arra emlékszem, hogy megbontok egy tábla csokit, és a következő percben már hipp-hopp, eltűnt a tartalma... én volnék, vagy holmi gonosz csokievő szellem költözött be hozzám...? ... a kosztümpróbánál majd kiderül...
vasárnap, január 22, 2012
muszáj...
... levigyem a szemetet, mert már nem bírom 4 fal között, a készülő poszter társaságában... még az előkerült dugi-csokik, energiaitalok, kávék, narancs és alma sem segít. Ide bizony oxigén kell...
hétfő, január 16, 2012
:(
szomorú, hogy amikor a leginkább vígasztalnom és erőt adnom kellene, akkor hagynak el engem is a szavak...
.... tettekhez viszont túl nagy a távolság. :(
.... tettekhez viszont túl nagy a távolság. :(
vasárnap, január 15, 2012
ismét vasárnap este...
... és épp egy unalmas bejegyzésre készültem, amikor a szüleim mondták, hogy mi zajlik jelen pillanatban Bukarestben ...
... talán újabb forradalom, talán csak egy kisebb megmozdulás, pár éven belül ugyebár ez is kiderül ...
... az internet csodája, hogy az online tévéadókon gyakorlatilag bármi élőben követhető jónéhány száz km távolságból is: még ez is.
... talán újabb forradalom, talán csak egy kisebb megmozdulás, pár éven belül ugyebár ez is kiderül ...
... az internet csodája, hogy az online tévéadókon gyakorlatilag bármi élőben követhető jónéhány száz km távolságból is: még ez is.
vasárnap, január 08, 2012
fáradtabban
... megyek neki az új hétnek, mint ahogy belevágtam a hétvégébe, na de nagy reményeket fűzök a hajnali zumbákhoz (amik a hétvégi nagy grafikonolásba nem fértek bele) és a reggeli kávékhoz. :) Szoknyát nem fogadok az új hétre, helyette legyen mondjuk nem-farmer-nadrág nem-síkabáttal. És mondjuk szempillaspirál (bár ezt még nagyon fogom bánni, mert mindig megfájdul tőle a fejem). Más célkitűzés most nem jut eszembe, álmos vagyok és kissé lehangolt, hogy máris itt az új hét.
Ma megittam életem első Hell-jét, szőlő ízesítéssel, egész finom volt.:) Nem tesz idegessé és álmossá, mint a PirosBika, de az is lehet, hogy csak az olasz főnökömmel folytatott félórás megbeszélés nyomta el ezt a hatását.
Holnaptól pedig Albinó ismét társam lesz a buszozásban és az osztályon, hogy amikor véletlenül nagy a csend, hipp-hopp le tudjak futtatni pár statisztikát... mennyivel jobb lett volna, ha hajdanán csak azt vallom be a profnak, hogy a szorzótáblára még valamelyest emlékszem, ahelyett, hogy elárulom, hogy hallottam már hírét az SPSS-nek 6 évnyi egyetemi bóklászásaim közepett...
Ma megittam életem első Hell-jét, szőlő ízesítéssel, egész finom volt.:) Nem tesz idegessé és álmossá, mint a PirosBika, de az is lehet, hogy csak az olasz főnökömmel folytatott félórás megbeszélés nyomta el ezt a hatását.
Holnaptól pedig Albinó ismét társam lesz a buszozásban és az osztályon, hogy amikor véletlenül nagy a csend, hipp-hopp le tudjak futtatni pár statisztikát... mennyivel jobb lett volna, ha hajdanán csak azt vallom be a profnak, hogy a szorzótáblára még valamelyest emlékszem, ahelyett, hogy elárulom, hogy hallottam már hírét az SPSS-nek 6 évnyi egyetemi bóklászásaim közepett...
szombat, január 07, 2012
na és a következtetés.. :)
... 3 nap után "gyökeres" (khmm khmm) életmódváltoztatás után: bár a munkahelyi helyzetemben nem sok minden változott (és az sem feltétlenül a kívánt irányba), de kicsit tényleg jobban érzem magam. :)
péntek, január 06, 2012
statisztika...
... ha hiszitek, ha nem, az elhatározásból a legkönnyebben a szoknyát, fülbevalót és kávét tudtam tartani, ez mindhárom nap összejött... a torna még az első reggel sikerült, utána a visszaalvások miatt kétszer elmaradt, a rúzs ma reggel kopott ki a listáról, az itthoni reggeli viszont egyetlen egyszer sem sikerült... kész szerencse, hogy van a hőn szeretett kis büfénk a kórház udvarán, ahol már hitelben is kapok szendvicset, ha épp arra járok és nincs nálam a pénztárcám. :)
.. a kora esti lefekvésben pedig kétszer túl is teljesítettem, ugyanis 10 óra helyett már 7-kor édesdeden aludtam keresztben az ágyon, villanyfénynél, a háttérben a dübörgő televízióval - mindezt a munka helyett...
... a befizetést pedig holnap reggel megejtem, hogy el ne szabotálja végül a memóriám... bár a január meglehetősen zűrös lesz, de azért hátha sikerül erre is egy kis időt szakítanom.
Még megálmodom, mi legyen a jövő heti célkitűzés, de azt hiszem, hogy a nagybetűs MUNKÁ-ról fog szólni reggel-délben-este. Szoknyától függetlenül. :)
.. a kora esti lefekvésben pedig kétszer túl is teljesítettem, ugyanis 10 óra helyett már 7-kor édesdeden aludtam keresztben az ágyon, villanyfénynél, a háttérben a dübörgő televízióval - mindezt a munka helyett...
... a befizetést pedig holnap reggel megejtem, hogy el ne szabotálja végül a memóriám... bár a január meglehetősen zűrös lesz, de azért hátha sikerül erre is egy kis időt szakítanom.
Még megálmodom, mi legyen a jövő heti célkitűzés, de azt hiszem, hogy a nagybetűs MUNKÁ-ról fog szólni reggel-délben-este. Szoknyától függetlenül. :)
szerda, január 04, 2012
ma minden sikerült...
Kivéve az otthoni reggelit és a 10 órai elalvást, mivel már 7 után kidőltem és most ébredtem. De kezdetnek azért nem is olyan rossz.. :)
Published with Blogger-droid v2.0.2
kedd, január 03, 2012
új év, új szelek...
... új elhatározások, hogy megtaláljam régi önmagam. Ennek a szükségességére a ma reggeli összeomlásom után jöttem rá, úgyhogy most a motiváció nem hiányzik, ismét kiegyensúlyozott, derűs és fellegekben járó akarok lenni és nem észrevenni, hogy mi zajlik körülöttem, és erre most energiát is szándékozok áldozni.
Újévi fogadalmat ugyan nem tettem, de:
- holnap reggeltől 6-kor kelek, persze kivéve hétvégéken, amikor mondjuk legyen 8 (Add, kérlek, hogy sikerüljön is)
- ébredés után 20 percet tornászom vidám zenére
- itthon kávézom és eszem valami műzli jellegűt vagy amire még futja az időből :)
- este 10-kor lefekszem aludni
- minden este elmosogatom a bögréimet
- befizetek a közeli fitness szalonba spinningre és/vagy zumbára (egyelőre 10 alkalmas bérletre, aztán ha nem halálozok el heveny izomnekrózisban vagy szívinfarktusban, és megszeretem a mozgást, akkor még folytatom)
- ezen a héten mindennap szoknyában megyek a munkahelyemre
- és mindennap más fülbevalóval
- és teszek rúzst.
... és persze napi legalább 3 órát dolgozom itthon is (ez mondjuk nem nagy változás az eddigiekhez képest...).
Nna.
Apró dolgoknak tűnhetnek ezek nektek, de akik ismernek, tudják, hogy most tényleg nagy célkitűzéseket állítottam fel (magamhoz képest:) ).
... majd meglátjuk, meddig tart ki az elhatározás, egyelőre ha egy hetet sikerül így végigzötyögni, máris nagyon büszke leszek magamra.
Most pedig rohanok mosogatniiii...... :)
Újévi fogadalmat ugyan nem tettem, de:
- holnap reggeltől 6-kor kelek, persze kivéve hétvégéken, amikor mondjuk legyen 8 (Add, kérlek, hogy sikerüljön is)
- ébredés után 20 percet tornászom vidám zenére
- itthon kávézom és eszem valami műzli jellegűt vagy amire még futja az időből :)
- este 10-kor lefekszem aludni
- minden este elmosogatom a bögréimet
- befizetek a közeli fitness szalonba spinningre és/vagy zumbára (egyelőre 10 alkalmas bérletre, aztán ha nem halálozok el heveny izomnekrózisban vagy szívinfarktusban, és megszeretem a mozgást, akkor még folytatom)
- ezen a héten mindennap szoknyában megyek a munkahelyemre
- és mindennap más fülbevalóval
- és teszek rúzst.
... és persze napi legalább 3 órát dolgozom itthon is (ez mondjuk nem nagy változás az eddigiekhez képest...).
Nna.
Apró dolgoknak tűnhetnek ezek nektek, de akik ismernek, tudják, hogy most tényleg nagy célkitűzéseket állítottam fel (magamhoz képest:) ).
... majd meglátjuk, meddig tart ki az elhatározás, egyelőre ha egy hetet sikerül így végigzötyögni, máris nagyon büszke leszek magamra.
Most pedig rohanok mosogatniiii...... :)
hétfő, január 02, 2012
szombat, december 31, 2011
hát akkor...
lássuk, mit hoz ez a 2012... :) bízzunk benne, hogy még több szépet és jót és legfőképpen egészséget (számomra ez volt az idei év tanulsága).
Mindenkinek boldog, békés, kiegyensúlyozott új esztendőt és akivel csak lehet viszlát személyesen. :)
UI: én vagy végig ügyelem a jövő évet, vagy aludni fogok a holnapi nap alapján... remélem én dönthetem el, melyik legyen... :)
Mindenkinek boldog, békés, kiegyensúlyozott új esztendőt és akivel csak lehet viszlát személyesen. :)
UI: én vagy végig ügyelem a jövő évet, vagy aludni fogok a holnapi nap alapján... remélem én dönthetem el, melyik legyen... :)
csütörtök, december 29, 2011
elso bejegyzes...
... Elso okostelefonomrol.:)
Foto biztosan lesz rola, a nevet most szuleim kell szolgaltassak, ugyanis az o angyalkajuk potolta bele a legtobbet:)
Ma vittem eloszor a munkahelyemre, de annyi bonyodalom adodott, hogy nemigen maradt idom matatni es mutogatni...
Egyebkent lassan kezdem megerteni, hogyan is lehet rovid ido alatt okostelefonod rabjava valni... Engem is szepen lassan behaloz, bar probalom rendithetetlennek es megkornyekezhetetlennek mutatni magam...
Published with Blogger-droid v2.0.2
szombat, december 24, 2011
Boldog Karácsonyt! :)
Ma hallottam először ezt a számot a konyhában sürgölődés közben, a szöveg is mellékelve van a tubicán, szóljatok, ha valamelyik szót nem értitek. :D
vasárnap, december 18, 2011
eszem-iszom-alszom :)
ma este még lazítok a tizenpárórás hazaút után, holnaptól viszont bekapcsolódok a karácsonyi nagytakarításba és megpróbálom kicsit behozni a lemaradást a munkáimban, amit az okozott, hogy az utóbbi 1 hétben munka után hazaérve már csak bámultam bele a nagyvilágba, ajándékokat vásárolgattam és ixxeltem a napokat, ameddig végre hazajöhetek :)
6 hónap alatt meglepően sok minden megváltozott itthon, és ebből a változásból és a családomból akarok most én is egy kis erőt meríteni a megújuláshoz, mert feltartóztathatatlanul trappolok a HP-vé válás felé.
6 hónap alatt meglepően sok minden megváltozott itthon, és ebből a változásból és a családomból akarok most én is egy kis erőt meríteni a megújuláshoz, mert feltartóztathatatlanul trappolok a HP-vé válás felé.
kedd, december 13, 2011
dupla kinyiff
... ma másodszor is kinyiffantottam az első színes képernyős telefonomat - legutóbb még Firenzében nyomtam oda másfél liter ásványvízzel és néhány konzervvel az aszfalthoz, ma simán csak reptettem a táskából pár métert az orvosi szoba kemény padlóján...
... tényleg ideje hazamenni, mert lassan kezdek ön- és közveszélyes lenni...
... a kütyüim mindenesetre kezdhetik a rettegést... remélem hazaérek, mielőtt az embereket kezdeném bántani...:)
... bár, ha jobban belegondolok, már ezt a bántást is elkezdtem... (utólag is ezer bocs, és boldog szülinapot!)
... tényleg ideje hazamenni, mert lassan kezdek ön- és közveszélyes lenni...
... a kütyüim mindenesetre kezdhetik a rettegést... remélem hazaérek, mielőtt az embereket kezdeném bántani...:)
... bár, ha jobban belegondolok, már ezt a bántást is elkezdtem... (utólag is ezer bocs, és boldog szülinapot!)
hétfő, december 12, 2011
szétestem...
... ezért mostantól este 10-kor fekszem, legalább 8 órát alszom, halomra gyártom az emlékeztető cetliket és igyekszem kis mozgást is becsempészni a hétköznapokba. Meglátjuk, mennyi blogbejegyzés fér bele a napi rutinba a régi-új feladatok tükrében... :)
péntek, december 09, 2011
nemzetközi kavarodás..
... a finn nevűnek tűnő lány, aki Finnországot képviseli, ma megszólított magyarul, mert, mint kiderült, az anyukája magyarországi, az apukája olasz, ő pedig egészen az egyetemmel bezáróan Padovában tanult.
... az Ausztriából érkezett egyszem srác pedig 2 évvel ezelőttig Budapesten élt és dolgozott...
Amúgy a mai nap egész jó volt, egész addig a pontig, ameddig ki nem derült, hogy Európát a nagy országok képviselői még mindig csak Ausztriával bezárólag számolják... aki nem oda vagy nyugatabbra született, vagy a szülei vagy ő nem vándorolt oda, az nyugodtan leírhatja magát, mert mások már sokkal régebb megtették...
... az Ausztriából érkezett egyszem srác pedig 2 évvel ezelőttig Budapesten élt és dolgozott...
Amúgy a mai nap egész jó volt, egész addig a pontig, ameddig ki nem derült, hogy Európát a nagy országok képviselői még mindig csak Ausztriával bezárólag számolják... aki nem oda vagy nyugatabbra született, vagy a szülei vagy ő nem vándorolt oda, az nyugodtan leírhatja magát, mert mások már sokkal régebb megtették...
csütörtök, december 08, 2011
hosszú nap volt...
... és az eddigiek alapján nekem nem lesz a kedvenc városom Amszterdam (egyik kolléganőmmel ellentétben)...
... hajnali 5:10-kor, két órával a repülő indulása előtt derült ki, hogy az összes iratom és az utazásra szánt pénzem ottmaradt a tegnap esti szülinapi buli színhelyén, kész szerencse, hogy a szülinapos férje ébreszthető volt és megerősítette a táskám jelenlétét a fogasukon, és a lakásuk sem volt túl messze, így a reptér előtt még oda is elugorhattunk (felrúgva az összes közlekedési szabályt, nem volt szívbajos a taxis, még akkor sem, amikor a szél a kukákat az autó után gurította az út kellős közepére). A beszállással nem volt gond, a felszállással már annál inkább, mert a kukagörgető szél a repülőt is elég alaposan össze-vissza rázta, ez volt eddigi legrosszabb felszállásom, bosszúból végig is aludtam, mert végig felhők takartak mindent, hideg is volt, kicsi is volt a sonkás szendvics, amivel a Malév kedveskedett (de úgy látszik, energiadús, mert azóta még nem ettem semmit és még nem hipóztam, na de azért lassan ideje körülnézni itt a szállodásban is, hátha találok valami ehetőt a díszbambuszokon kívül is).
Az amszterdami reptéren a futószalagok nem működtek, így rengeteget kellett gyalogolni a kijáratig, mire megtaláltam a buszt, alaposan elfáradtam. Egyébként nagyon szép és elegáns, de meglepetésemre a Ferihegy 2B terminál is csak méretben maradt el mögötte, eleganciában vetekedett ezzel a reptérrel.
4 euróért aztán busszal elhoztak a szállodába, a nevéből ítélve 5 csillagos, de sehogy sem tudok elfogadható hőmérsékletet teremteni a szobámban, ezért a délutánt nagyjából a paplan alatt töltöttem, alvással és a volt olasz főnökömmel való megbeszélésre készüléssel. Mivel viharos szél kalapácsolt egész nap az ablakon, valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy bemenjek a központba. Ehhez vissza kell ugyanis menni a reptérre, ott vonatra szállni és végül ugyanezt visszafele is megtenni. Úgyhogy a mai nap csendes pihenéssel és munkával fog telni, és informálódok arról, hogy mit érdemes megnéznem a maradék 1,5 napban, ami Amszterdamnézéssel fog telni.
Egyébként a szállodában is jól rámijesztettek kétszer, először, amikor éktelen dörömböléssel hozták a továbbképző anyagát, másodszor pedig amikor az ajtó alatt juttattak el egy borítékot, benne a mentorom nevével (olasz főnököm lesz a mentorom is, micsoda meglepetés és véletlen egybeesés... :) ). Olyan hanghatás kísérte a boríték becsúsztatását, mintha valaki a szobámban mászkálna és furán szuszogna...
Egyébként szerencsére előadást nem kell tartsak a program alatt, csak kérdések feltevését osztották rám, ez igazán nagy megkönnyebbülés Artimino után. :)
Korábban 2 előadásra lehetett jelentkezni a 3-ból, ebből a statisztikára be is osztottak (ez volt az első favorit), de a második favorit cikk-bírálat írás helyett a "hogyan bánjunk a médiával" előadásra tettek be... ezek után azt hiszem, betörök a médiába is, elvégre kb 1,5 órás előadással a hátam mögött ez már semmiség lesz. :)
Amúgy most épp kicsinek és elhagyatottnak érzem magam, Magyarországot egyedül én képviselem, otthonról pedig egy bukaresti és egy kolozsvári román lány érkezik, egyiket sem ismerem. Firenzéből lesz két ismerős a programfüzet alapján, remélem csapódhatok majd a lányhoz, a srác kicsit magasan hordta már akkor is az orrát, amikor ott voltam, és gondolom ez azóta sem változott.
Ha igaz az, hogy amennyire rosszul indul egy ilyen program, olyan jól ér véget, akkor ez lesz életem legnagyszerűbb továbbképzése... pedig Artimino után elég magasan lóg az a léc...
... hajnali 5:10-kor, két órával a repülő indulása előtt derült ki, hogy az összes iratom és az utazásra szánt pénzem ottmaradt a tegnap esti szülinapi buli színhelyén, kész szerencse, hogy a szülinapos férje ébreszthető volt és megerősítette a táskám jelenlétét a fogasukon, és a lakásuk sem volt túl messze, így a reptér előtt még oda is elugorhattunk (felrúgva az összes közlekedési szabályt, nem volt szívbajos a taxis, még akkor sem, amikor a szél a kukákat az autó után gurította az út kellős közepére). A beszállással nem volt gond, a felszállással már annál inkább, mert a kukagörgető szél a repülőt is elég alaposan össze-vissza rázta, ez volt eddigi legrosszabb felszállásom, bosszúból végig is aludtam, mert végig felhők takartak mindent, hideg is volt, kicsi is volt a sonkás szendvics, amivel a Malév kedveskedett (de úgy látszik, energiadús, mert azóta még nem ettem semmit és még nem hipóztam, na de azért lassan ideje körülnézni itt a szállodásban is, hátha találok valami ehetőt a díszbambuszokon kívül is).
Az amszterdami reptéren a futószalagok nem működtek, így rengeteget kellett gyalogolni a kijáratig, mire megtaláltam a buszt, alaposan elfáradtam. Egyébként nagyon szép és elegáns, de meglepetésemre a Ferihegy 2B terminál is csak méretben maradt el mögötte, eleganciában vetekedett ezzel a reptérrel.
4 euróért aztán busszal elhoztak a szállodába, a nevéből ítélve 5 csillagos, de sehogy sem tudok elfogadható hőmérsékletet teremteni a szobámban, ezért a délutánt nagyjából a paplan alatt töltöttem, alvással és a volt olasz főnökömmel való megbeszélésre készüléssel. Mivel viharos szél kalapácsolt egész nap az ablakon, valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy bemenjek a központba. Ehhez vissza kell ugyanis menni a reptérre, ott vonatra szállni és végül ugyanezt visszafele is megtenni. Úgyhogy a mai nap csendes pihenéssel és munkával fog telni, és informálódok arról, hogy mit érdemes megnéznem a maradék 1,5 napban, ami Amszterdamnézéssel fog telni.
Egyébként a szállodában is jól rámijesztettek kétszer, először, amikor éktelen dörömböléssel hozták a továbbképző anyagát, másodszor pedig amikor az ajtó alatt juttattak el egy borítékot, benne a mentorom nevével (olasz főnököm lesz a mentorom is, micsoda meglepetés és véletlen egybeesés... :) ). Olyan hanghatás kísérte a boríték becsúsztatását, mintha valaki a szobámban mászkálna és furán szuszogna...
Egyébként szerencsére előadást nem kell tartsak a program alatt, csak kérdések feltevését osztották rám, ez igazán nagy megkönnyebbülés Artimino után. :)
Korábban 2 előadásra lehetett jelentkezni a 3-ból, ebből a statisztikára be is osztottak (ez volt az első favorit), de a második favorit cikk-bírálat írás helyett a "hogyan bánjunk a médiával" előadásra tettek be... ezek után azt hiszem, betörök a médiába is, elvégre kb 1,5 órás előadással a hátam mögött ez már semmiség lesz. :)
Amúgy most épp kicsinek és elhagyatottnak érzem magam, Magyarországot egyedül én képviselem, otthonról pedig egy bukaresti és egy kolozsvári román lány érkezik, egyiket sem ismerem. Firenzéből lesz két ismerős a programfüzet alapján, remélem csapódhatok majd a lányhoz, a srác kicsit magasan hordta már akkor is az orrát, amikor ott voltam, és gondolom ez azóta sem változott.
Ha igaz az, hogy amennyire rosszul indul egy ilyen program, olyan jól ér véget, akkor ez lesz életem legnagyszerűbb továbbképzése... pedig Artimino után elég magasan lóg az a léc...
hétfő, december 05, 2011
nem szeretném...
... belegyömöszölni a csizmámba az élre vasalt új nadrágot, ingeket és a kardigánt (mert még reménykedem benne, hogy gondos vállfára akasztással megúszom a vasalást, vagy legalább a felét... :) ), amivel ma csupa kényszerből megleptem magam, de azért (ha nem gondolok a mai számlákra) így is teljes az örömöm, igazán jó gyerekfelnőtt voltam, hogy ennyi mindent hozott a Mikulás. :)
... csak ne fáradtam volna el annyira a próbálgatásban, nem maradt energiám végiggondolni sem az utazás részleteit, és a holnapi ügyelet után már nem is nagyon lesz rá időm...
... csak legalább a fogkefét ne hagyjam itthon, mert két hónap leforgása alatt már kétszer kellett vásároljak utazásaim alatt a szétszórtságom miatt. Minden korábbi vásárolt fogkefe/hónap rekordomat megdöntöttem... :)
... és vásároltam ma visszazárható 1 literes zöldségtároló fóliát, ami mellesleg a doboz szerint megfelel az EU légiközlekedés kézipoggyász-előírásainak is... hát nem bámulatos, mi mindenre (és mindenkire) gondolnak ezek a németek? Na és van benne 20 darab fólia, amit egészen biztos, hogy nem a dobozon ábrázolt zöldborsóval fogok teletölteni...
... csak ne fáradtam volna el annyira a próbálgatásban, nem maradt energiám végiggondolni sem az utazás részleteit, és a holnapi ügyelet után már nem is nagyon lesz rá időm...
... csak legalább a fogkefét ne hagyjam itthon, mert két hónap leforgása alatt már kétszer kellett vásároljak utazásaim alatt a szétszórtságom miatt. Minden korábbi vásárolt fogkefe/hónap rekordomat megdöntöttem... :)
... és vásároltam ma visszazárható 1 literes zöldségtároló fóliát, ami mellesleg a doboz szerint megfelel az EU légiközlekedés kézipoggyász-előírásainak is... hát nem bámulatos, mi mindenre (és mindenkire) gondolnak ezek a németek? Na és van benne 20 darab fólia, amit egészen biztos, hogy nem a dobozon ábrázolt zöldborsóval fogok teletölteni...
vasárnap, december 04, 2011
dö vinner téksz it oll
Adagio koncert megy a tévében a háttérben, miközben próbálom rávenni magam, hogy (ügyelet utáni) délutáni alvás után fogjak neki megint Albinót (és főleg saját magamat) munkába állítani... eddig szépen elandalítottak a dalok, de hirtelen megtört a varázs, amikor nekifogtak angolul énekelni (ABBA- The winner takes it all), és a magyar akcentus teljesen felborzolta az amúgy egészen (szokatlanul) relaxált idegeimet...
... kész szerencse, hogy a Queen: Too much love will kill you-t már magyar fordításban énekelik, mert bár az eredetinél nincs és nem is lesz jobb, de érzékeny fülemet (és még érzékenyebb/neurotikus idegrendszeremet) ez legalább nem bántja. :)
... szerintem jó befektetés lenne nekik egy nyelvtanár, aki lefaragja ezeket a recsegéseket - ropogásokat... :)
... sokunknak (velem az élen) van akcentusunk, de legalább nem sugároztatjuk a tévében (én legalábbis nem tervezem, bőven soknak találom azt a publikumot is, akik előtt időnként el kell sziszegtessem a "thirty-three thin thoughs"-ot... a szó eleji th-ba mindig beletörik a nyelvem...).
... kész szerencse, hogy a Queen: Too much love will kill you-t már magyar fordításban énekelik, mert bár az eredetinél nincs és nem is lesz jobb, de érzékeny fülemet (és még érzékenyebb/neurotikus idegrendszeremet) ez legalább nem bántja. :)
... szerintem jó befektetés lenne nekik egy nyelvtanár, aki lefaragja ezeket a recsegéseket - ropogásokat... :)
... sokunknak (velem az élen) van akcentusunk, de legalább nem sugároztatjuk a tévében (én legalábbis nem tervezem, bőven soknak találom azt a publikumot is, akik előtt időnként el kell sziszegtessem a "thirty-three thin thoughs"-ot... a szó eleji th-ba mindig beletörik a nyelvem...).
péntek, december 02, 2011
ruhatár felfrissítés
... jövő hét szerdáig be kell szerezzek néhány ruhadarabot, ami megfelel az amszterdami "business casual" (üzleti alkalmi) dress code-nak. Ha most nyár lenne, elő tudnék varázsolni pár ruhadarabot, így viszont egyik délutánomat erre kell áldozzam, és már előre látom, hogy nagyon fogok szenvedni, mert továbbra is utálok ruhát vásárolni. :(
... nézelődtem kicsit a neten, hogy milyen irányban keresgéljek, és ott találtam az alábbi hasznos tanácsokat a társas életre, ügyfelekkel való kapcsolatokra vonatkozóan. Én bizony meglepődtem, mert pl. az email írással időnként elcsúszok, és a problémásabb válaszadásoknál nem csak 48 órát... ezen (és nemcsak) bizony még dolgoznom kell.
... nézelődtem kicsit a neten, hogy milyen irányban keresgéljek, és ott találtam az alábbi hasznos tanácsokat a társas életre, ügyfelekkel való kapcsolatokra vonatkozóan. Én bizony meglepődtem, mert pl. az email írással időnként elcsúszok, és a problémásabb válaszadásoknál nem csak 48 órát... ezen (és nemcsak) bizony még dolgoznom kell.
csütörtök, december 01, 2011
olyan jó lenne...
... érteni azokat a rövidítéseket, amiket volt olasz főnököm este 10:30-kor küldött 1 mondatos emailjébe belefoglal...
... amúgy sem mindig értem, hogy mit is akar pontosan, és most még el is kellene küldenem, amit talán kér...
... lükeségérzetem megint akutizálódott...
... amúgy sem mindig értem, hogy mit is akar pontosan, és most még el is kellene küldenem, amit talán kér...
... lükeségérzetem megint akutizálódott...
szerda, november 30, 2011
hoppá :)
... találtam még egy filmet Edwarddal... hogy mi lesz így a napi 7-8 óra szépítő alvással...?
hétfő, november 28, 2011
Edward Norton lázban égve... :)
A tegnapi ügyelet előtt éjjel 1-ig néztem egy Edward Norton filmet ("Színes fátyol" - Painted Veil) és annyira magával ragadott a színészi játéka (és kisfiús bája ;) ), na meg a történet is, hogy ma ügyelet utáni szabadnapomon még két filmet néztem meg az ő főszereplésével. A "Leaves of Grass" kicsit kilóg a sorból, meghökkentő, nem pont erre a végre számítottam (bár a film egyébként szintén nagyon jó, csak most pont nem erre a típusúra vágytam) de "Az Illuzionista" az első filmhez hasonlóan magával ragadott és elvarázsolt, moccanni sem tudtam a gép elől. Holnap biztos ennek a filmnek a hangulata fog bennem bújkálni (ahogy tegnap a "Színes fátyollal" történt, amikor épp nem elkószált beteget kerestem égen-földön, viziteltem, gyógyítottam vagy magyarázkodást hallgattam... ).
Idejét sem tudom, mikor néztem meg 3 filmet 3 nap leforgása alatt... Talán holnap már lelkiismeretfurdalásom lesz, mert akár dolgozhattam volna is helyette, na de néha jól jön egy kis elrugaszkodás a valóságtól, ami a munkahelyi gondokat is feledésbe meríti, és talán ott is ragadnak pár napig (ameddig a neten elérhető többi filmet is kimerítem... :) )
Edward, első számú kedvencemmé léptél elő... :)
Idejét sem tudom, mikor néztem meg 3 filmet 3 nap leforgása alatt... Talán holnap már lelkiismeretfurdalásom lesz, mert akár dolgozhattam volna is helyette, na de néha jól jön egy kis elrugaszkodás a valóságtól, ami a munkahelyi gondokat is feledésbe meríti, és talán ott is ragadnak pár napig (ameddig a neten elérhető többi filmet is kimerítem... :) )
Edward, első számú kedvencemmé léptél elő... :)
péntek, november 25, 2011
különös Szilveszter... :)
Ti már tudjátok, hol töltitek a Szilvesztert? Az én programom eldőlt, ügyelettel és narancslével köszöntöm majd az új esztendőt. :) Tavaly január 1-et ügyeltem, így legalább lesz összehasonlítási alapom, melyiket jobb osztályon tölteni. :)
Na de enyém lesz a Karácsony és a családomé, úgyhogy kicsit sem kell sajnálni, jó üzletet csináltam. Azzal pedig, hogy akkor jövőre az angyalkát már nagy valószínűséggel az ügyeletes orvosi szobába kell irányítanom, most még nem foglalkozom... Leszek én még nagy(darab) ember, vagy legalábbis munkában megőszült szakorvos, és eljön még egyszer az a nap, amikor mindezeket az ügyeleteket a nálam kisebbek nyakába varrhatom... bár az is igaz, hogy ez a nap azért kicsit még odébb van... :)
Na de enyém lesz a Karácsony és a családomé, úgyhogy kicsit sem kell sajnálni, jó üzletet csináltam. Azzal pedig, hogy akkor jövőre az angyalkát már nagy valószínűséggel az ügyeletes orvosi szobába kell irányítanom, most még nem foglalkozom... Leszek én még nagy(darab) ember, vagy legalábbis munkában megőszült szakorvos, és eljön még egyszer az a nap, amikor mindezeket az ügyeleteket a nálam kisebbek nyakába varrhatom... bár az is igaz, hogy ez a nap azért kicsit még odébb van... :)
csütörtök, november 24, 2011
irigylem...
... azokat, akik a munkaidő végén a munkaruhával, vonalzóval, írószerrel vagy a számítógép kikapcsolásával leteszik a munkát, és másnap reggelig még csak egy kósza gondolat szintjén sem kerül elő abból a zugból, ahova leparkolták.
... itt motoszkál valaki a fejemben, és bárhogy kínlódok, nem tudom kiűzni, túl mély (leginkább negatív) nyomokat hagyott már bennem és az összes kollégában, orvostól a betegszállítóig...
... akarata ellenére nem lehet senkit (meg)gyógyítani, főleg, ha már egészen beleszeretett a betegségtudatba, így viszont mindig hatványozottan rossz érzés tölt el, amikor fiatal arcán elcsípem a "csakazértis" mosolyt... így minden erőfeszítés merő energiapocsékolás és hiábavaló neuronpusztítás.
... a neuronáldozataim számát nem tudom, de ma biztos 4 hetet öregedtem miatta.
... itt motoszkál valaki a fejemben, és bárhogy kínlódok, nem tudom kiűzni, túl mély (leginkább negatív) nyomokat hagyott már bennem és az összes kollégában, orvostól a betegszállítóig...
... akarata ellenére nem lehet senkit (meg)gyógyítani, főleg, ha már egészen beleszeretett a betegségtudatba, így viszont mindig hatványozottan rossz érzés tölt el, amikor fiatal arcán elcsípem a "csakazértis" mosolyt... így minden erőfeszítés merő energiapocsékolás és hiábavaló neuronpusztítás.
... a neuronáldozataim számát nem tudom, de ma biztos 4 hetet öregedtem miatta.
szerda, november 23, 2011
kedd, november 22, 2011
valamikor...
... réges régen, kb 9-10 hónappal ezelőtt egyszer nagyon határozottan kijelentettem, hogy ha visszatérek a spagettievőktől és beosztanak egy bizonyos doki fennhatósága alá, akkor egész biztos pár hónapon belül odébbállok és kipróbálom, mennyire mennek még azok az idegen nyelvek, amiket régóta nem gyakorolok...
... mától egyelőre nem hivatalosan ezzel a dokival dolgozok... persze a nap nem volt problémamentes, de a csomagolásnak még nem fogtam neki, valahogy elszállt az energia, az oktatásomért való küzdelem és efelett gyakorolt kesergés lendülete, és most épp a csendes túlélés lett a fő cél, és az egy évnél kicsivel több hátralevő időt alkotó napok huzogatása...
... és a szakmát mégiscsak a könyvekből fogom megtanulni.... mert hát a könyv (és a guugelheimer izidor a pubmeddel karöltve) a legjobb barát - és kolléga...
... mától egyelőre nem hivatalosan ezzel a dokival dolgozok... persze a nap nem volt problémamentes, de a csomagolásnak még nem fogtam neki, valahogy elszállt az energia, az oktatásomért való küzdelem és efelett gyakorolt kesergés lendülete, és most épp a csendes túlélés lett a fő cél, és az egy évnél kicsivel több hátralevő időt alkotó napok huzogatása...
... és a szakmát mégiscsak a könyvekből fogom megtanulni.... mert hát a könyv (és a guugelheimer izidor a pubmeddel karöltve) a legjobb barát - és kolléga...
hétfő, november 21, 2011
kreatív :)
Barátnőm újabb ötlete. Ha valakinek megragadta a fantáziáját, bátran rendeljen belőle, biztos vagyok benne, hogy sikere lesz. :)
kedd, november 15, 2011
beteljesült...
... az álmom, amiről nemrég írtam, bár titkon azért reménykedtem benne, hogy mégsem fog...
... talán azért történt, hogy ne bízzam el magam amiatt, hogy mostanában meglepő módon megnyílnak a kapuk a magamfajta emberkének... vagy hogy ne kötelezzem el magam, mert még mindig nincs itt az ideje, ez itt nem a végső cél csak egy köztes állomás.
... a kisemberek között nem bizonyultam elég nagynak, de hátha a nagyok között azért időnként meghúzódhatom kicsiként...
... talán azért történt, hogy ne bízzam el magam amiatt, hogy mostanában meglepő módon megnyílnak a kapuk a magamfajta emberkének... vagy hogy ne kötelezzem el magam, mert még mindig nincs itt az ideje, ez itt nem a végső cél csak egy köztes állomás.
... a kisemberek között nem bizonyultam elég nagynak, de hátha a nagyok között azért időnként meghúzódhatom kicsiként...
szombat, november 12, 2011
villámlátogattam... :)
Végre sikerült meglátogatni leendő gyermekeim másfél hónapos harmadik unokatesóját.:) Elbűvölő csöppség, nagy szemekkel és meglepően nyugodt babatermészettel.:) A Mozart zenére és körbeszálldogáló színes állatseregre pedig még a ritkán előforduló pici hüppögés is abbamarad és a kiságyból csak 2 hadonászó öklöcske látszik ki (a végén még karmester lesz a legényke...). :)
Egy ilyen kis tündér láttán óhatatlanul is ébredezni kezdenek az anyai ösztönök... még szerencse, hogy a bevásárlóközpontokban és a buszokon antidótumként épp elég elrettentő példát is lát az ember lánya... :)
Egy ilyen kis tündér láttán óhatatlanul is ébredezni kezdenek az anyai ösztönök... még szerencse, hogy a bevásárlóközpontokban és a buszokon antidótumként épp elég elrettentő példát is lát az ember lánya... :)
kedd, november 08, 2011
... egyébként...
... ma beiratkoztam a hatalmas, csillogó-villogó, új, modern (satöbbi satöbbi) könyvtárba... még a regisztráció ment a legkönnyebben, utána jött a küzdelem a közönyös ruhatárossal, aki átirányított az önműködő szekrényekhez kicsit gyötrődni és ismét felfedezni magamnak a pénzzel működő zárat (ugyanis egy tréfás kedvű vállalkozó leszedte az erre utaló matricákat a szekrényemről, így magamnak kellett rájönnöm, hogy miért is nem működik, bár a mozdulataim összhangban vannak a zár anatómiájával...), aztán felfedeztem a ki- és beléptető rendszer technikáját (bár a kilépésnél sikerült a szomszédos kaput kinyitni a mozdulatommal, ezért szaladhattam át oda, hogy ki is jussak dobpergés és trombitaharsona nélkül), majd az egyik könyvtárost hoztam mozgásba a listámmal (bár úgy láttam, nincs ehhez szokva, "keresd magad mozgalom" itt a divat, na de most így járt), végül az 5 könyvből 1-et sikerült beszerezni és még 3-at választottam a kívánt szerzőktől, csak épp más címmel, mert pont azok nem voltak.
... és most Michelangelo életét olvasom Irving Stone-tól, és egymás után ismerem fel a firenzei utcákat és épületeket, amik a regény színteréül szolgálnak és néha megrázom a fejem, hogy ezek szerint mégsem álom volt, hogy nem is olyan rég még ott éltem, ha átmenetileg is...
... és most Michelangelo életét olvasom Irving Stone-tól, és egymás után ismerem fel a firenzei utcákat és épületeket, amik a regény színteréül szolgálnak és néha megrázom a fejem, hogy ezek szerint mégsem álom volt, hogy nem is olyan rég még ott éltem, ha átmenetileg is...
nagy a rend..
... nagy a csend és egy icipici magány...
... a szüleim hazautaztak, és bár már tegnap időnként elfelhősödött emiatt a tekintetem ügyeletben, mégis most tudatosult igazából, amikor délre valahogy hazavergődtem és az üres kuckó fogadott...
... szép lassan ismét megszokom, hogy reggel magamnak kell megfőzni a kávét és nincs senki, aki csendben ébresztgetne, ha óracsergés után inkább ismét visszafúrom a fejem a párnák közé, minthogy azonnal felkeljek... és 1-2 napon belül ismét belepik a ruhák a foteleket és a káosz visszaszerzi jól megérdemelt helyét az életemben és a lakásban...
... a szüleim hazautaztak, és bár már tegnap időnként elfelhősödött emiatt a tekintetem ügyeletben, mégis most tudatosult igazából, amikor délre valahogy hazavergődtem és az üres kuckó fogadott...
... szép lassan ismét megszokom, hogy reggel magamnak kell megfőzni a kávét és nincs senki, aki csendben ébresztgetne, ha óracsergés után inkább ismét visszafúrom a fejem a párnák közé, minthogy azonnal felkeljek... és 1-2 napon belül ismét belepik a ruhák a foteleket és a káosz visszaszerzi jól megérdemelt helyét az életemben és a lakásban...
szombat, november 05, 2011
megvolt...
... az avatás, egy másfél órás protokoll-sorozattal, egy esküvel és két kézfogással egy (elég hosszú) korszak lezárult...
... örülök, hogy a szüleim is élőben végigkövethették, egy kis elégtétel ez nekik a védésemről lemaradásról, bár csak kevés kép készült, mert állítólag olyan gyorsan mozogtam a talárban (nekem egyébként pont nem így tűnt, hasztalan igyekeztem a diplomát tartó kéz felé, a lábam köré fekete lapos szövetkélgyó csombolyodott és húzott vissza a szék felé...), hogy csak odafele és visszafele kaptak fotóztak le, az ünnepélyes momentumok fényképezőgéppel láthatatlanok maradtak. :)
... azóta viszont eszem a jóféle anyai leveseket és másodikokat, már csak ezért is megérte a Zavatás. :)
... és próbálom kisorsolni, hogy melyik legyen a következő visszaszámlálás témája...
... örülök, hogy a szüleim is élőben végigkövethették, egy kis elégtétel ez nekik a védésemről lemaradásról, bár csak kevés kép készült, mert állítólag olyan gyorsan mozogtam a talárban (nekem egyébként pont nem így tűnt, hasztalan igyekeztem a diplomát tartó kéz felé, a lábam köré fekete lapos szövetkélgyó csombolyodott és húzott vissza a szék felé...), hogy csak odafele és visszafele kaptak fotóztak le, az ünnepélyes momentumok fényképezőgéppel láthatatlanok maradtak. :)
... azóta viszont eszem a jóféle anyai leveseket és másodikokat, már csak ezért is megérte a Zavatás. :)
... és próbálom kisorsolni, hogy melyik legyen a következő visszaszámlálás témája...
kedd, november 01, 2011
úgy tűnik...
... idén végre eljutok Amszterdamba is. :) remélem egy kis városnézésre is marad idő a fejtágítás mellett, ami ezúttal vészjóslóan sok interaktív programot is tartalmaz...
vasárnap, október 30, 2011
azt álmodtam...
... ma hajnalban, hogy egy pályázatomra a "nem sikerült" választ kaptam egy borítékra rátűzve... kíváncsi vagyok, hogy ez most előre felkészítés volt-e, vagy csak az agyam űzött velem tréfát... :) nemsokára úgyis kiderül...
... de álmomban sem esett túl rosszul a bukta, mert akkor is az volt bennem, hogy ha nem sikerül, akkor annak biztos jól meghatározott oka van - mert hát véletlenek ugyebár nincsenek...
... de álmomban sem esett túl rosszul a bukta, mert akkor is az volt bennem, hogy ha nem sikerül, akkor annak biztos jól meghatározott oka van - mert hát véletlenek ugyebár nincsenek...
szerda, október 26, 2011
félelmek...
.. azt mondják a nagyon okos emberek, hogy a legjobb, ha szembemegyünk a félelmeinkkel... hát én erre eddigi pályafutásom során még nem nagyon tudtam rászánni magam, de gondoskodik róla a "Nagyfőnök" (lásd előző bejegyzés, ide-oda tekintgetős), hogy előbb-utóbb minden ilyen problémával szembekerüljek (csak épp mentőkocsin ne találjam magam egyszer napi 12 órás műszakokban, kettesben a sofőrrel)...
... sejthetitek, hogy ma reggel sem sikerült megúszni a tegnap este beharangozott vérvételt, mivel az osztályvezető reggeli megbeszélés után rögtön szakrendelni indult és a rá váró betegek miatt nem sok hajlandóságot mutatott erre a feladatra, a nővérek viszont mélyen megsértődve a "kivételezés" miatt, tüntetően 5 percenként megkérdezték, hogy mikor vágok neki a feladatnak (amire oly igen nagyon vágytam így ügyelet után)...
... aztán egyszer csak elindultak a lábaim és elvonszolták belül élénken tiltakozó énemet az ágyhoz, és 2 szemtanú és egy szenvedő alany jelenlétében egy szúrásból (és némi utókanyargózásból) csak lejött az a vér. Bár az alany megjegyezte, hogy nem mehet mindennap egyformán (tegnap kanyargózás nélkül jött össze), én azért magamban rettenetesen megkönnyebbültem, hogy nem kellett más vénát keresnem az akcióhoz...
P.S. köszönet Blisnek és Vera Linn-nek a bíztatásért. :)
... sejthetitek, hogy ma reggel sem sikerült megúszni a tegnap este beharangozott vérvételt, mivel az osztályvezető reggeli megbeszélés után rögtön szakrendelni indult és a rá váró betegek miatt nem sok hajlandóságot mutatott erre a feladatra, a nővérek viszont mélyen megsértődve a "kivételezés" miatt, tüntetően 5 percenként megkérdezték, hogy mikor vágok neki a feladatnak (amire oly igen nagyon vágytam így ügyelet után)...
... aztán egyszer csak elindultak a lábaim és elvonszolták belül élénken tiltakozó énemet az ágyhoz, és 2 szemtanú és egy szenvedő alany jelenlétében egy szúrásból (és némi utókanyargózásból) csak lejött az a vér. Bár az alany megjegyezte, hogy nem mehet mindennap egyformán (tegnap kanyargózás nélkül jött össze), én azért magamban rettenetesen megkönnyebbültem, hogy nem kellett más vénát keresnem az akcióhoz...
P.S. köszönet Blisnek és Vera Linn-nek a bíztatásért. :)
kedd, október 25, 2011
nyeremény...
... nemrég szólt a nővér, hogy a tegnapi beteg jelezte neki esti vizit után, hogy csak az osztályvezető főorvosnak vagy nekem engedi, hogy reggel vért vegyünk tőle... lehet, hogy ügyelet után ezt a kihívást inkább átengedem a főorvosnak és én szépen csendben elsunnyogok... :)
...azért, mert egyszer sikerült egyből megszúrni, még nem jelenti azt, hogy legközelebb is pont odanéz a Fennvaló, amikor épp közelítek felé a tűvel...
...azért, mert egyszer sikerült egyből megszúrni, még nem jelenti azt, hogy legközelebb is pont odanéz a Fennvaló, amikor épp közelítek felé a tűvel...
hétfő, október 24, 2011
kicsit hosszú...
... volt ez a nap, ügyelettel, éjszakai füleléssel és óranézegetéssel megfűszerezve, és egy budapesti villámkiruccanással... na de már csak 2 ügyelet van hátra erre a hónapra (az egyik épp holnap), és a feladatos listámon is fogynak a feladatok, már csak kettőt kell lapozni, hogy a lista végét lássam... :)
... a mai nap legnagyobb sikerélménye egyébként az volt, amikor kb 8-10 hónap után először vettem vért valakitől, akit az egész kórházban csak két nővér mer megszúrni és ők épp nem dolgoztak, a többiek pedig 1-2 próba után feladták... hát igen, a kezdő szerencséje, csak erre tudok gondolni, mert elsőre sikerült... :) Vagy csak a Fennvaló nem merte megkockáztatni, hogy az átizgult éjszaka után ha a vérvételnél elakadok, akkor ki tudja, még kiszabadul belőlem a fenevad... :)
... a mai nap legnagyobb sikerélménye egyébként az volt, amikor kb 8-10 hónap után először vettem vért valakitől, akit az egész kórházban csak két nővér mer megszúrni és ők épp nem dolgoztak, a többiek pedig 1-2 próba után feladták... hát igen, a kezdő szerencséje, csak erre tudok gondolni, mert elsőre sikerült... :) Vagy csak a Fennvaló nem merte megkockáztatni, hogy az átizgult éjszaka után ha a vérvételnél elakadok, akkor ki tudja, még kiszabadul belőlem a fenevad... :)
szombat, október 22, 2011
ma...
... szinte teljesen keresztülszeltem Magyarországot kevesebb, mint 7 óra alatt (vonattal), aztán még álltam 20 percet a zuhogó esőben a helyi buszjáratra várva...
... nem is emlékszem, mikor voltam utoljára olyan kongresszuson (ezt a mostanit leszámítva), amikor nem kellett sem posztert védeni, sem előadni, ezért a tegnap esti vacsorán voltam eddigi konferenciai pályafutásom alatt első alkalommal igazán felszabadult, végigehettem a teljes menüsort, ihattam bort (és előtte egy kis birsalmapálinkát :) ) és még a táncparkettre is eljutottam és igenis éjjel 1-kor mentem csak lefeküdni. :)
... és pár emberrel igazán jókat beszélgettem, és még az előadások is jók és hasznosak voltak...
... igazán nem bánnám, ha minden hónapban lenne az utóbbi 2,5 naphoz hasonló megmozdulás. :)
... és ha holnap még ügyelni sem kellene...
... nem is emlékszem, mikor voltam utoljára olyan kongresszuson (ezt a mostanit leszámítva), amikor nem kellett sem posztert védeni, sem előadni, ezért a tegnap esti vacsorán voltam eddigi konferenciai pályafutásom alatt első alkalommal igazán felszabadult, végigehettem a teljes menüsort, ihattam bort (és előtte egy kis birsalmapálinkát :) ) és még a táncparkettre is eljutottam és igenis éjjel 1-kor mentem csak lefeküdni. :)
... és pár emberrel igazán jókat beszélgettem, és még az előadások is jók és hasznosak voltak...
... igazán nem bánnám, ha minden hónapban lenne az utóbbi 2,5 naphoz hasonló megmozdulás. :)
... és ha holnap még ügyelni sem kellene...
vasárnap, október 16, 2011
...
... kérhetnék még egy kis plussz hétvégét...? csak egy ici-picit... csak hogy holnap még ne kelljen munkába menni...(az ember próbálkozik, bár úgyis tudja, hogy reménytelen...)
... félek a holnapi naptól, de nagyon remélem, hogy végre megszabadít attól, ami egész hétvégén nyomasztott ...
... félek a holnapi naptól, de nagyon remélem, hogy végre megszabadít attól, ami egész hétvégén nyomasztott ...
csütörtök, október 13, 2011
...
... egyszerűen csak nem jön, hogy írjak... de azért minden rendben. :)
... és a holnapi ügyelet után végre ismét egy hétvége következik, legalább 1.5 egymásutáni szabadnappal... :)
... és a holnapi ügyelet után végre ismét egy hétvége következik, legalább 1.5 egymásutáni szabadnappal... :)
szerda, október 05, 2011
olyant nem lehet...
... hogy most visszamegyek az időben április 25 körülre, amikor először kéreztem el az olasz főnökömtől, és amikor megkérdezi, hogy melyik projektbe akarok beszállni, akkor hallgatok és félrenyelek és köhögőrohamot kapok és megszökhetek a válaszadás elől...?
... a postaládámat ma betöltötte fél Európa (szakmámbeli nagyja) és most kicsit (nagyon) stresszel, hogy olyan nevek várnak válaszokat, akiknek nem gondoltam, hogy valaha is a szeme elé kerülök... és ezek után még kevésbé szeretnék a színük elé kerülni...
... igazán csak most az egyszer, lééégyszi... :(
... a postaládámat ma betöltötte fél Európa (szakmámbeli nagyja) és most kicsit (nagyon) stresszel, hogy olyan nevek várnak válaszokat, akiknek nem gondoltam, hogy valaha is a szeme elé kerülök... és ezek után még kevésbé szeretnék a színük elé kerülni...
... igazán csak most az egyszer, lééégyszi... :(
kedd, október 04, 2011
Helló, október :)
... mivel ismét elhalasztották az absztrakt leadási határidőt, megint ráérek (ráérünk) kicsit javítgatni a 3 remekművet... csak már türelmem nem nagyon van hozzá... na de 10.-én végre lejár (?) és előtte már meglesz az első ügyeletem is fél év kihagyás után... bár én még tudnám mellőzni mondjuk 40 évig... :)
... a maradék 4 ügyelet miatt pedig október többi része is gyorsan el fog telni...
... a maradék 4 ügyelet miatt pedig október többi része is gyorsan el fog telni...
csütörtök, szeptember 29, 2011
el sem hiszem...
... hogy csak ma két hete kezdtem megint itt dolgozni... nekem máris egy örökkévalóságnak tűnik...
... de mivel holnap lejár a következő kongresszusra a beküldési határidő (utolsó verziók épp főnökeimnél vannak, náluk a labda), ezért hétvégén talán megint lesz egy szusszanásnyi időm elővenni az emlékeimet... :)
... első és utolsó szabad hétvégém lesz októberben, utána már minden hétvégén ügyelek...
... de mivel holnap lejár a következő kongresszusra a beküldési határidő (utolsó verziók épp főnökeimnél vannak, náluk a labda), ezért hétvégén talán megint lesz egy szusszanásnyi időm elővenni az emlékeimet... :)
... első és utolsó szabad hétvégém lesz októberben, utána már minden hétvégén ügyelek...
kedd, szeptember 27, 2011
másfél napja..
.. van itthon megint rendes internetem (és tévém)... és már második este fekszem le 1 órával később az eredetileg tervezettnél...
.. csak már lenne hétvége, hogy lejárjon az épp aktuális visszaszámlálósdi... nem értem a két főnököm némaságát, és ez egyre jobban idegesít...
.. csak már lenne hétvége, hogy lejárjon az épp aktuális visszaszámlálósdi... nem értem a két főnököm némaságát, és ez egyre jobban idegesít...
szerda, szeptember 21, 2011
kíváncsi vagyok...
... 2 hét múlva hányan fognak engem követni abból a csoportból, akiket ma oktattam... :) ugyanis minden gyakon lehetőségük van választani köztem és egy igazi szakorvos között, és hát ma, első hivatalos oktatói napomon (na jó, csak helyettesítek másfél hónapig, szerencsére) annyira belelendültem a kutatásom tárgyát képező betegség taglalásába, hogy lekésték miattam a következő órát... :)
... én megmondtam, hogy nem való nekem az oktatás...
... és pont a gyakorlat elején felhívott a volt olasz főnököm, hogy számos (kettő, de annál sokkal többnek tűnő) absztraktot kérjen rajtam számon... amikből pedig az egyiknek ma fogtam neki... a másiknál pedig még igazából fogggalmam sincs, hogy mit is kellene tennem vele, mit várna el a főnök tőle(m)...
... én megmondtam, hogy nem való nekem a kutatás... sem...
... és mindezek fejében jövő hétfőig rendes, becsületes internetem sincs, csak egy valamiféle próbaverzió egy közeli wifi hálózattól, ami óránként 5 percre kb felenged a netre, hogy aztán kidobjon, mint az előbb is, amikor ennek a bejegyzésnek a 70%-át elúsztatta... úgyhogy azt hiszem a blogírással megvárom, ameddig nem kell mindent kétszer újraírnom...
... én megmondtam, hogy nem való nekem az oktatás...
... és pont a gyakorlat elején felhívott a volt olasz főnököm, hogy számos (kettő, de annál sokkal többnek tűnő) absztraktot kérjen rajtam számon... amikből pedig az egyiknek ma fogtam neki... a másiknál pedig még igazából fogggalmam sincs, hogy mit is kellene tennem vele, mit várna el a főnök tőle(m)...
... én megmondtam, hogy nem való nekem a kutatás... sem...
... és mindezek fejében jövő hétfőig rendes, becsületes internetem sincs, csak egy valamiféle próbaverzió egy közeli wifi hálózattól, ami óránként 5 percre kb felenged a netre, hogy aztán kidobjon, mint az előbb is, amikor ennek a bejegyzésnek a 70%-át elúsztatta... úgyhogy azt hiszem a blogírással megvárom, ameddig nem kell mindent kétszer újraírnom...
hétfő, szeptember 19, 2011
lassan lekerülnek...
... a Firenzéhez és Olaszországhoz fűződő motívumok a blogomról és nem marad más, mint a nagy reményeim (vagyis hogy olyan jó lesz nekem itt) szétszórt cserepei...
... egy fokkal még mindig jobb idegenek között csodabogárnak lenni, mint ismerősök között jognélküli rabszolgának ...
... egy fokkal még mindig jobb idegenek között csodabogárnak lenni, mint ismerősök között jognélküli rabszolgának ...
vasárnap, szeptember 18, 2011
vasárnap esti gyors :)
... meghosszabbították a kongresszus határidejét, cserébe 1 helyett 3 absztraktot kell készítenem... még szerencse, hogy nem egy egész hónappal tolták ki a határidőt, mert a hátralevő idővel egyenes arányban szaporodnak ezek az absztraktok...
... úgyhogy mostantól ezzel fognak telni az estéim - a nappaljaim pedig... na de hát ez van.
De volt egy nagyon szép hétvégém, csupa kacagással, üdítő társaság vett körül, köztük egy 11 éves kislányt, aki miatt mi felnőttek is beálltunk kreatívkodni a gyermekeknek szánt programokon. :) Eredmény: készítettem magamnak egy kis füzetet, amibe összegyűjthetem megint az összes szükséges intézmény és emberkék telefonszámait. És hogy biztosan visszatérjen az utóbbi 2 nap vidám hangulata valahányszor ránézek, minden lapra nyomtam egy édes mackós pecsétet is és lyukasztottam mellé egy kis fenyőt. :)
... úgyhogy mostantól ezzel fognak telni az estéim - a nappaljaim pedig... na de hát ez van.
De volt egy nagyon szép hétvégém, csupa kacagással, üdítő társaság vett körül, köztük egy 11 éves kislányt, aki miatt mi felnőttek is beálltunk kreatívkodni a gyermekeknek szánt programokon. :) Eredmény: készítettem magamnak egy kis füzetet, amibe összegyűjthetem megint az összes szükséges intézmény és emberkék telefonszámait. És hogy biztosan visszatérjen az utóbbi 2 nap vidám hangulata valahányszor ránézek, minden lapra nyomtam egy édes mackós pecsétet is és lyukasztottam mellé egy kis fenyőt. :)
péntek, szeptember 16, 2011
kellett nekem ugyebár...
... hát akkor ismét itt (nem itthon, mert az még mindig messze van ...), túl az első két napon, az első nagy csalódáson, amikor az, aki nagyon nem szeret engem, ezt ismét bebizonyította és megint nem amellé osztott be, aki mellett öröm lett volna este 6-ig bennmaradni és még tanulni is valamit, mert nemcsak a napi rutint végezném, időnként teljesen agyatlanul - így csak fárasztó rohangászás az egész, napi átlag 4x-i vizit (ma épp 5 sikerült, tegnap "csak" 3), időnként minden beteg az enyém az osztályon és mégis igazán egyik sem...
... azért voltak, akik örömmel fogadtak, főleg néhány nővér és pár beteg, szóval összességében még mindig nem sírom vissza Firenzét, de talán hamarosan eljön az az idő is...
És volt egy beteg, aki ma a folyosón megállított és azt kérdezte, hogy mivel a kezelőorvosa (egyik szakorvos kollégám) másik intézménybe távozik, elvállalnám-e, hogy ezentúl én gondozzam őt... de hát én még kisember vagyok ehhez... de végre egy kis gyógyír is hullott a lelkemre.
... azért voltak, akik örömmel fogadtak, főleg néhány nővér és pár beteg, szóval összességében még mindig nem sírom vissza Firenzét, de talán hamarosan eljön az az idő is...
És volt egy beteg, aki ma a folyosón megállított és azt kérdezte, hogy mivel a kezelőorvosa (egyik szakorvos kollégám) másik intézménybe távozik, elvállalnám-e, hogy ezentúl én gondozzam őt... de hát én még kisember vagyok ehhez... de végre egy kis gyógyír is hullott a lelkemre.
kedd, szeptember 13, 2011
szombat, szeptember 10, 2011
kipróbáltam - nekem bevált :)
.... nem tudom, a Trevi kút milyen statisztikákkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy hányan térnek ténylegesen vissza Rómába a pénzbedobálók közül, de én nyilvánosan tanusítom, hogy nálam működött a varázslat: ma értem vissza Rómából egy másfél napos nagyon szép kirándulás után, pedig kevesebb, mint egy éve meglehetősen alacsony összeggel (10 forinttal) teszteltem a hatását, gondolva, hogy ideje lenne a firenzei malac hatását kicsit megtörni és valami más olaszországi várost is látni, ne csak mindig ezt itt ni... Erre utána szinte 6 hónapos időtartamra jöttem vissza malacozni, na de legalább másfél napra Rómába is eljutottam, szóval eddig a "visszatérésre prediszponáló tényezők" közül a Porcellino első helyen, a Trevi kút második helyen van... mondjuk a jelen felmérésem nem tér ki arra, hogy a bedobott összeg mennyire befolyásolja a visszatérés időtartamát és előfordulási gyakoriságát (bár gyanítom, hogy a malacot sem a bedobott összeg nagyságával kápráztathattam el, mert az kb 20 cent körül volt, ha jól emlékszem - elvégre 4 éve volt és az én agysejtseim sem igazán szaporodnak, csak halnak el szépen csendesen... :) ). Tegnap este ezért 5 euró centet dobtam be, az napi árfolyamon kb 13,75 forint. Namármost, ha legközelebb (ha lesz ilyen), 1,5 napnál kicsit több időt töltök az olasz fővárosban, akkor már akár merész következtetéseket is elkezdhetek levonni (vannak olyanok, akik ennél kevesebb alapján is meg szokták tenni...:) ).
kedd, szeptember 06, 2011
...érkezünk! :)
Ha valaki kb. 72 órát tölt Firenzében és az ideje nagyrészét múzeumlátogatással szeretné eltölteni, akkor mindenképp érdemes befektetni egy Firenze Card-ba, ami a múzeumok többségébe és a templomok egy részébe "ingyenes" belépésre jogosít fel 72 órán keresztül és benne van ugyancsak 3 napi korlátlan busz- és villamoshasználat is (az első érvényesítéstől számítva, akár buszon, akár múzeumban). Nincs benne a Santa Croce templom és a Dóm múzeum, ez viszont nekünk azt is jelenti, hogy ma ezek legalább nyitva vannak, mert nem állami múzeumok és emiatt nem is sztrájkolnak. :)
Amint anyuék felébrednek egy kis pihentető alvásból, neki is vágunk - megmutatom nekik azt a rengeteg szépséget, amit néhány száz év alatt az olasz zsenik összeálmodtak (legalábbis a kedvenceimet) és ugyanakkor el is búcsúzom tőlük, mert jövő héten ilyenkor már utoljára fogom ellenőrizni a szobát, hogy mindent összecsomagoltam-e és utána visszabuszozni azon az úton a két hatalmas csomagommal, amin kicsit több, mint 5 hónapja gyalog jöttem, tele szorongással és tanulni akarással.... és pár napra rá ismét kezdődik a munka az anyahajón...
... remélem változott valami, mire visszamegyek - ha más nem is, de legalább én...
hétfő, szeptember 05, 2011
"tökéletes" időzítés...
Apukám évtizedek óta szeretne eljutni Firenzébe.... még meg sem születtem, és már fejből tudta a város térképét és történelmét, valamit művészeti értékeit. És most, hogy ismét jól van és orvosi engedély alapján (beleértve a lányát és néhány professzort :) ) is ide is utazhat, rengeteg tervezgetés után másfél hónapja megszületett a döntés, a holnapi napot választották az érkezés időpontjának. Valahogy megneszelhették ezt az olaszok, és mert nem hagyhatták, hogy a racionálisan, előre megtervezett kirándulás jegyében zajlodjon le ez a látogatás, 3 nap alatt szerveztek egy nagy nemzeti közalkalmazotti tüntetést. Ami azt jelenti, hogy a repülők, vonatok, helyi buszok, állami múzeumok és egyes hivatalok holnap 8 órán keresztül sztrájkolnak az ország nagy részében. A repülők 10-18-ig nem közlekednek (remélhetőleg apuék még megússzák ezt, elvileg reggel 7-kor landol a repülőjük Pisában (egyetlen előnye annak, hogy megváltoztatták a kolozsvári wiszér járatot, mert ugyan vonattal nem lehet direkt kimenni, csak Pisa főpályaudvarán vonatot cserélve, de legalább olyan korán reggel egyetlen olasz sem elég őrült, hogy tüntessen...). A vonatok reggel 9-17 között, a helyi buszok 16-24 óráig fognak sziesztázni. Hát ezeket figyelembe véve kell majd Firenzébe juttassam a szüleimet és olyan kulturális programot összeállítsunk, ami kárpótol azért, hogy így egyelőre a ferde toronnyal sem tudnak anyuék találkozni és az Uffizi és Pitti palota sem lesz benne a nyitónapban...
Na de azért biztos jó lesz így is (és kicsit még emlékezetesebb, mintha csak úgy simán, zökkenőmentesen, a terv szerint haladtak volna a dolgok).
Végezetül egy hasznos (időjárás)sztrájkelőrejelző oldal az Olaszországba utazóknak, még mielőtt megkezdenék az utazást, mindenkinek érdemes megnézni a várható sztrájkokat - mert nem pont olyan ritkák, mint a lila holló a világűrben...
Na de azért biztos jó lesz így is (és kicsit még emlékezetesebb, mintha csak úgy simán, zökkenőmentesen, a terv szerint haladtak volna a dolgok).
Végezetül egy hasznos (
vasárnap, szeptember 04, 2011
úgy kell olvasni...
... ezt a bejegyzést, hogy elvileg "levezetésképp" írom.:) Miután eldöntöttem, hogy befejezem mára a munkát (miután szomorúan tudatosítottam, hogy bár úgy éreztem, egész nap csak dolgoztam és a számítógép előtt ültem, max csak 7 órát tudok a munkához számolni és annak is egy jelentős részében dekoncentrált voltam....), még finoman figyelmeztettek, hogy levezetésképp igazán írhatnék egy rövid blogbejegyzést is. :) Hát a fedélzeti naplómban mondjuk még elfér, az biztos, mert ma nagyon nagy léptékben vezettem azt is... lehet, hogy csak vasárnapi hangulatom volt...?
Tehát akkor levezetésképp egy rövid bejegyzés következzen az új lakótársamról, aki 3 napja csöppent az életembe, de máris többet beszéltem vele olaszul, mint az utóbbi 5 hónap során összesen. :) Nekem is most ered meg a nyelven (na jó, az ered inkább csak átvitt értelemben, mert azt a nyekegést hallgatni olyan angyali türelemmel lehet csak, amilyen Aríolának, az előbb említett albán lánynak van... :) ). El is kel neki egyébként ez a türelem, mert foglalkozására nézve klinikai pszichológus, aki Albániában megszerezte már ugyan a diplomát, de most itt honosítja, ami másfél évébe kerül, mert újra kell vizsgáznia egy csomó mindenből és újra kell írja az államvizsga dolgozatát, lévén hogy Albánia még mindig nem része az EU-nak... Ugyanez érvényes egyébként minden más szakterületen is, találkoztam már pl. olyan oroszországi származású doktornővel is, aki odahaza 60 ágyas osztályon ügyelt teljesen egyedül rezidensként, olyan betegek között, akik már akkor kerültek oda, amikor összeestek valahol és vitték őket, mert egyébként az orosz ember sem igen ér rá betegnek lenni (ismerek én még ilyen embereket, na hol is laknak...? :) ), itt viszont ugyanúgy újra kellett vizsgázgasson egy csomó mindenből és új államvizsga dolgozatot is kellett varázsoljon (pedig abból egy is alaposan megfekszi az ember gyomrát...).
Egyébként kicsi Arany (ugyanis Aríola neve albánul aranyat jelent, mint kibogoztuk) miután itt is lediplomázik, nekifog mesterizni. Elárulta, hogy a végső cél New York lesz, mert a barátja, aki elkísérte ide Firenzébe is, nagyon szeretne majdan az Óperenciás tenger túloldalán, éppen abban a városban élni... Ízlések és pofonok, ugyebár. :) Bár biztos megvan a "nagy almának" is a varázsa, csak én vagyok egyre öregebb és vágyom egyre kisebb településekre (és ennek pont ellentmondva keveredek mindig egyre messzebb ettől az álmomtól... ).
Tény és való, annyira kedves, megnyerő és türelmes volt, hogy én bizony javasolnám, hogy ezek az emberek, miután végeztek a betegek lelkének gyógyításával, a nap végén menjenek oda az orvosokhoz és kicsit gyógyítgassák, szeretgessék őket is... mert az, hogy ma hozott nekem egy pohár jegeskávét és egy tányérban pár kekszet, spontánul, mindenféle célozgatás nélkül, az én lelkemre igazi gyógyírként hatott (és előtte már a beszélgetésünk is, csak hogy ne higgyétek, hogy ilyen számító alak vagyok és csak a kávé miatt érzek így)...
Tehát akkor levezetésképp egy rövid bejegyzés következzen az új lakótársamról, aki 3 napja csöppent az életembe, de máris többet beszéltem vele olaszul, mint az utóbbi 5 hónap során összesen. :) Nekem is most ered meg a nyelven (na jó, az ered inkább csak átvitt értelemben, mert azt a nyekegést hallgatni olyan angyali türelemmel lehet csak, amilyen Aríolának, az előbb említett albán lánynak van... :) ). El is kel neki egyébként ez a türelem, mert foglalkozására nézve klinikai pszichológus, aki Albániában megszerezte már ugyan a diplomát, de most itt honosítja, ami másfél évébe kerül, mert újra kell vizsgáznia egy csomó mindenből és újra kell írja az államvizsga dolgozatát, lévén hogy Albánia még mindig nem része az EU-nak... Ugyanez érvényes egyébként minden más szakterületen is, találkoztam már pl. olyan oroszországi származású doktornővel is, aki odahaza 60 ágyas osztályon ügyelt teljesen egyedül rezidensként, olyan betegek között, akik már akkor kerültek oda, amikor összeestek valahol és vitték őket, mert egyébként az orosz ember sem igen ér rá betegnek lenni (ismerek én még ilyen embereket, na hol is laknak...? :) ), itt viszont ugyanúgy újra kellett vizsgázgasson egy csomó mindenből és új államvizsga dolgozatot is kellett varázsoljon (pedig abból egy is alaposan megfekszi az ember gyomrát...).
Egyébként kicsi Arany (ugyanis Aríola neve albánul aranyat jelent, mint kibogoztuk) miután itt is lediplomázik, nekifog mesterizni. Elárulta, hogy a végső cél New York lesz, mert a barátja, aki elkísérte ide Firenzébe is, nagyon szeretne majdan az Óperenciás tenger túloldalán, éppen abban a városban élni... Ízlések és pofonok, ugyebár. :) Bár biztos megvan a "nagy almának" is a varázsa, csak én vagyok egyre öregebb és vágyom egyre kisebb településekre (és ennek pont ellentmondva keveredek mindig egyre messzebb ettől az álmomtól... ).
Tény és való, annyira kedves, megnyerő és türelmes volt, hogy én bizony javasolnám, hogy ezek az emberek, miután végeztek a betegek lelkének gyógyításával, a nap végén menjenek oda az orvosokhoz és kicsit gyógyítgassák, szeretgessék őket is... mert az, hogy ma hozott nekem egy pohár jegeskávét és egy tányérban pár kekszet, spontánul, mindenféle célozgatás nélkül, az én lelkemre igazi gyógyírként hatott (és előtte már a beszélgetésünk is, csak hogy ne higgyétek, hogy ilyen számító alak vagyok és csak a kávé miatt érzek így)...
bejegyzés a lábról... :)
(... legutóbb, amikor épp a lábammal nem voltam megelégedve, beugrott egy történet, ami után egyből befejeztem a panaszkodást - akkor megígértem, hogy megírom. Hát itt van. Talán így leírva kicsit gyakrabban eszembe jut.)
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
(Anthony de Mello: A szív ébredése)
szombat, szeptember 03, 2011
feltételezések...
... Kubáról Betondnak:)
Nemigen volt időm utánanézni egyéb jellegű roppant hasznos időtöltéseim miatt (ami szokás szerint legalább 3 S betűt és egy P-t tartalmaz összevissza sorrendben), hogy mi miatt olyan nagyszerű a helyzet Kubában, úgyhogy maradnak a feltételezések és hivatkozások. Pl. a wikipédia egész részletesen tárgyalja angol nyelven, hogy mi is a helyzet az ottani egészségügyben (bár nem tudom, ki írta a szócikket és mennyire volt elfogulatlan :) ), ami meglepő, hogy a lakosság átlagéletkora kb. 77 év (ugyanebben a szócikkben az USA-ban 78 év), tehát ha tényleg sokan is vannak orvosok, úgy tűnik, hogy dolgoznak is keményen. :) (Vagy mára jó géneket fejlesztettek ki a kubaiak, mert azért a 60-as években még jóval kevesebb volt a várható élettartam...). Még a napokban olvastam a feltett térkép alatti hozzászólásokban, hogy nem olyan rózsás azért ott sem a helyzet, a végzett orvosok egy része Venezuelában landol olcsóbb kőolajért cserében, másik részük pedig otthagyja a medicinát hogy valami jobban fizető állás után nézzen, pl. a turizmusban. És hogy azért nem teljesen egyforma az ellátás színvonala a "különböző társadalmi rétegek" számára. Na de rémlik azért az is, hogy Michael Moore egészségügyről és eü-i biztosító típusairól szóló filmjében is szintén jó színben volt feltüntetve Kuba (időnként oda járnak át azok, akiket az amerikai biztosítóházak nem akarnak finanszírozni bizonyos vizsgálatokhoz, mert "nem éri meg nekik"), pedig Moore nem olyan ember, aki túlzottan hízelegne (persze a kontraszt kedvéért némi sarkítás azért elképzelhető, de a nyugat európai államok bemutatása pl. egészen reálisnak tűnt).
No hát ennyi fért most a fejtegetésbe, ha valótlanságot állítanék, okoljátok bátran a forrást. :)
Nemigen volt időm utánanézni egyéb jellegű roppant hasznos időtöltéseim miatt (ami szokás szerint legalább 3 S betűt és egy P-t tartalmaz összevissza sorrendben), hogy mi miatt olyan nagyszerű a helyzet Kubában, úgyhogy maradnak a feltételezések és hivatkozások. Pl. a wikipédia egész részletesen tárgyalja angol nyelven, hogy mi is a helyzet az ottani egészségügyben (bár nem tudom, ki írta a szócikket és mennyire volt elfogulatlan :) ), ami meglepő, hogy a lakosság átlagéletkora kb. 77 év (ugyanebben a szócikkben az USA-ban 78 év), tehát ha tényleg sokan is vannak orvosok, úgy tűnik, hogy dolgoznak is keményen. :) (Vagy mára jó géneket fejlesztettek ki a kubaiak, mert azért a 60-as években még jóval kevesebb volt a várható élettartam...). Még a napokban olvastam a feltett térkép alatti hozzászólásokban, hogy nem olyan rózsás azért ott sem a helyzet, a végzett orvosok egy része Venezuelában landol olcsóbb kőolajért cserében, másik részük pedig otthagyja a medicinát hogy valami jobban fizető állás után nézzen, pl. a turizmusban. És hogy azért nem teljesen egyforma az ellátás színvonala a "különböző társadalmi rétegek" számára. Na de rémlik azért az is, hogy Michael Moore egészségügyről és eü-i biztosító típusairól szóló filmjében is szintén jó színben volt feltüntetve Kuba (időnként oda járnak át azok, akiket az amerikai biztosítóházak nem akarnak finanszírozni bizonyos vizsgálatokhoz, mert "nem éri meg nekik"), pedig Moore nem olyan ember, aki túlzottan hízelegne (persze a kontraszt kedvéért némi sarkítás azért elképzelhető, de a nyugat európai államok bemutatása pl. egészen reálisnak tűnt).
No hát ennyi fért most a fejtegetésbe, ha valótlanságot állítanék, okoljátok bátran a forrást. :)
egy fura térkép...
Ma munka helyett alatt azért felvetődött bennem, hogy ugyan bizony hányan is lehetünk most a Földön, akik az orvosi hivatást választottuk és ilyen minőségben is dolgozunk... egész érdekes adatokat találtam, persze egy konkrét számot sehol, mert hát szerintem azt csak egy személy tudja, de ő mostanában nem adott ki ilyen statisztikákat a kezéből. Pl. 2004-ben az USA-ban kb 850.000 orvos tevékenykedett és 2018-ra ennek még kb 20%-val többen is lesznek a megnövekedett igények és elöregedő lakosság miatt... Végülis a wiki 10 és 15 millió közöttire teszi a számu(n)kat, de aki ezt nem hiszi és van egy kis ideje, ezen a térképen utánaszámolgathat. Érdemes kicsit szétnézni, mielőtt az ember nekifog szídni az egészségügyet, hogy mi a helyzet a nagyvilágban.:) Magyarország Franciaországgal, Németországgal, Spanyolországgal, és a skandináv államokkal halad fej fej mellett 1 orvosra eső betegek számában, Romániában viszont a térkép szerint 1 orvosra majdnem duplája jut a betegeknek (300 beteg vs. 550 beteg/orvos). Kérdés, hogy ebből hányan mennek is el, amikor még nem olyan nagy a baj... de ez már másfajta szorzót is igényelne a tényleges számok mellé. :)
És ha valaki még nem döntötte el, hogy hol töltené legszívesebben nyugdíjas napjait, egészségügyi szempontból (a térkép alapján, és nemcsak) én bizony Kubát ajánlom. :)
És ha valaki még nem döntötte el, hogy hol töltené legszívesebben nyugdíjas napjait, egészségügyi szempontból (a térkép alapján, és nemcsak) én bizony Kubát ajánlom. :)
péntek, szeptember 02, 2011
... :)
... új bejegyzés helyett szinte új blogot indítottam az új szerkesztőben... :) pedig még ez az egy is több lassan, mint amit a múzsáim elbírnak a vállukon...
hukk :)
(... hogy mik vannak... :) )
Dear Cserebogi Yellow,
Congratulations on being selected for the 2011-2012 Edition of Who's Who in Medicine and Healthcare! Your inclusion in this exclusive directory distinguishes you as one of the world's foremost achievers in your field.
The new 2011-2012 Edition provides accurate biographical information on approximately 27,000 leading men and women whose achievements have placed them at the forefront of today's healthcare community. This special keepsake, which will include your complete biography, can be one that you and future generations refer to again and again.
Dear Cserebogi Yellow,
Congratulations on being selected for the 2011-2012 Edition of Who's Who in Medicine and Healthcare! Your inclusion in this exclusive directory distinguishes you as one of the world's foremost achievers in your field.
The new 2011-2012 Edition provides accurate biographical information on approximately 27,000 leading men and women whose achievements have placed them at the forefront of today's healthcare community. This special keepsake, which will include your complete biography, can be one that you and future generations refer to again and again.
hétfő, augusztus 29, 2011
Fedélzeti naplóírás indul :)
Pár napja egyik este nagyon elkeseredtem, amikor újabb hibámra derítettem fényt egy önként vállalt feladat kapcsán, amivel másoknak szerettem volna segíteni (néha az az érzésem, hogy több bajt okoz nekem az egész kutatósdi mint amennyi hasznom telik benne...) Elment a kedvem (sokadszorra) a kutatástól és az önbizalmam végleg negatív tartományba került... szerencsémre rögtön kaptam is egy jótanácsot, ami fényt deríthet arra, hol csúszok szét, mitől vagyok mostanában képtelen koncentrálni - és hogy ez csak belőlem fakad, vagy vannak itt még külső tényezők is...
Mától fogva minden tevékenységemet röviden leírom, hogy tudatosuljon, mikor épp mivel foglalkozom, mi az, amiből faragni kellene és mi az, amire kicsit több időt szakítani... Délután 2:30-kor indult a naplóírás, miután hazaértem a munkából, és most pár hétig szorgalmasan próbálok jegyzetelni, hogy rájöjjek a dinamikámra (remélem nem az lesz a vége, hogy átláthatatlan és korrigálhatatlan káosz és punktum...).
És bármilyen hihetetlen is, egész jól haladtam a feladatokkal, írtam román, angol és magyar hivatalos emaileket, statisztikáztam kb 2,5 órát a világkongresszusra, amire 3 héttel absztrakt leadás előtt szólt fő-főnököm, hogy kellene jelentkezni (és 1 hét már eltelt, mire ma végre nekifogtam), beszélgettem a családdal, bevásároltam és még a szemétlevivésre és mosogatásra is jutott idő (ez utóbbi kettőn szoktam rendszerint spórolni az idővel :) )
Most pedig még beírom, hogy 15 perc blogírás napi teljesítmény kiértékeléssel együtt és már lehet is lefeküdni - csak hogy lássátok, milyen komolyan veszem...
PS: a következő napok eredményeit pedig már csak magamban boncolgatom, talán majd a végső következtetésre szánok még egy bejegyzést - ha nem igényel túl sok időt és happy end lesz a végkifejlet. :)
Mától fogva minden tevékenységemet röviden leírom, hogy tudatosuljon, mikor épp mivel foglalkozom, mi az, amiből faragni kellene és mi az, amire kicsit több időt szakítani... Délután 2:30-kor indult a naplóírás, miután hazaértem a munkából, és most pár hétig szorgalmasan próbálok jegyzetelni, hogy rájöjjek a dinamikámra (remélem nem az lesz a vége, hogy átláthatatlan és korrigálhatatlan káosz és punktum...).
És bármilyen hihetetlen is, egész jól haladtam a feladatokkal, írtam román, angol és magyar hivatalos emaileket, statisztikáztam kb 2,5 órát a világkongresszusra, amire 3 héttel absztrakt leadás előtt szólt fő-főnököm, hogy kellene jelentkezni (és 1 hét már eltelt, mire ma végre nekifogtam), beszélgettem a családdal, bevásároltam és még a szemétlevivésre és mosogatásra is jutott idő (ez utóbbi kettőn szoktam rendszerint spórolni az idővel :) )
Most pedig még beírom, hogy 15 perc blogírás napi teljesítmény kiértékeléssel együtt és már lehet is lefeküdni - csak hogy lássátok, milyen komolyan veszem...
PS: a következő napok eredményeit pedig már csak magamban boncolgatom, talán majd a végső következtetésre szánok még egy bejegyzést - ha nem igényel túl sok időt és happy end lesz a végkifejlet. :)
vasárnap, augusztus 28, 2011
... újabb szerzeményem... :)
... tudom, hogy nem túl felnőttes, de nem tudtam neki ellenállni és addig lelkesedtem érte, ameddig megkaptam ajándékba Sz.-től.. :) ... egyébként a 2 GB-os SD memóriakártyáról is szólhatna ez a bejegyzés, ugyanis pénteken Cinque Terre utolsó előtti települése előtt fotózás közben egyszercsak betelt az 1 GB-os kártyám és egyszerűen nem hagyhattam, hogy Vernazza és Monterosso megörökítetlen maradjon - még ha utána a képek csak a gépemen foglalják is a helyet (amire szintén született megoldás, külső HD, jelentős modernizálódáson estem át az utóbbi időben...)
... csak a lelkem és agyam halad visszafele a korban, a kütyü arzenálom lassan teljesen naprakész... :)
szombat, augusztus 20, 2011
vízi-tüzi - de végül inkább csak fagy
Gondoltam, hogy azért megnézem az augusztus 20.-i esti pesti tüzijátékot is, mint a régi szép időkben odahaza, a szüleimmel és tesóval, a nagyszobában a tévé előtt gyülekezve, a sötétben ülve... hát a sötétséggel itt sem volt baj, legnagyobb meglepetésemre még az m1 online adta is (biztos ami biztos, fél órával korábban már bekapcsoltam, nehogy lemaradjak, a lottósorsolás végig szépen ment is a háttérben, a férfi műsorvezető fanyar(?) humorával (?) ötvözve, úgyhogy időnként inkább a tubicán keresgéltem zenét)... végül aztán kihúzták az összes nyerő számot, megtudhattam, hogy hány lottózó embert tettek boldoggá ezen a hétvégén, és végre elbúcsúztak a műsorvezetők és elkezdődött a tüzijáték...
... csak épp a félórából a netemnek és a valószínűleg kissé leterhelt hálózatnak köszönhetően kb 5 percet sikerült megnéznem, vékonyra szeletelt darabokban, azt sem túl jó felbontásban, na de arra rájöttem tiszta magamtól, hogy az ország területén élő különféle nemzetek zenéjét is beleszőtték - bár kínai motívumokat épp nem hallottam, de lehet, hogy simán csak lemaradtam, mert az 5 perces "vágott verzióba" minden nem fért bele... :)
Biztos nagy élmény volt élőben, ott a tömegben, a gyönyörűen kivilágított Budapesttel a háttérben, jó lett volna ott lenni, de megint rossz a teleportálóm... de ha a nagyszobánkban láttam volna a tévében, most annak is legalább annyira örülnék...
... csak épp a félórából a netemnek és a valószínűleg kissé leterhelt hálózatnak köszönhetően kb 5 percet sikerült megnéznem, vékonyra szeletelt darabokban, azt sem túl jó felbontásban, na de arra rájöttem tiszta magamtól, hogy az ország területén élő különféle nemzetek zenéjét is beleszőtték - bár kínai motívumokat épp nem hallottam, de lehet, hogy simán csak lemaradtam, mert az 5 perces "vágott verzióba" minden nem fért bele... :)
Biztos nagy élmény volt élőben, ott a tömegben, a gyönyörűen kivilágított Budapesttel a háttérben, jó lett volna ott lenni, de megint rossz a teleportálóm... de ha a nagyszobánkban láttam volna a tévében, most annak is legalább annyira örülnék...
mise angolul vs. mise olaszul
... ma végre sikerült eljutni az angol nyelvű misére, amit szombatonként 5-től tartanak a Dómban. Próbálkoztam már eddig is, de hol az történt, hogy belefeledkeztem a munkába, hol a templomba való készülődésbe (bármilyen lazák is az olaszok, de nem tolerálják az ujjatlan pólókat, térd fölött végződő rövidnadrágot vagy szoknyát, ezért meg kell válogatni, hogy miben indul neki az ember, ha nem akarja a misét hazafele menet a kütyüjén befogott rádióban hallgatni...), volt olyan is, hogy negyedórán keresztül próbáltam sikertelenül (a dugóhúzóval) újabb lyukat készíteni a nadrágszíjamon, mert megint elkezdtem húzni a szárát a földön...
Na de ma végre sikerült.
A pozitívum, hogy végre értettem teljesen, miről szól a prédikáció (ez az olasz misék esetében kb 20-25%-ra tehető általában, mert sehogy sem akarnak orvosi témájú példázatot szerkotálni a kedvemért, annak a szókincse számomra jóval inkább ismert, mint az irgalom, kegyelem, áldás, bűn és büntetés és ezek szinonimái - és ellentétei).
A negatívum, hogy annyira nem volt érdekes, az olasz miséken legalább megvolt az az érzés, hogy egyébként biztos nagyon jó volt, kár, hogy nem értettem, de hátha a tudatalattim lefordította magának. Hát most a vallásokról beszélt a pap, az "egy igaz vallásról" és a többi kialakulása körüli szépséghibákról, felhozva példának pár olyan ember nevét, akiket szerintem igazán nem kellett volna belekeverni a történetbe (mert már kicsit olyan pletykaíze lett a prédikációnak). Másik negatívum (ez 1 kivételével az összes templomban előfordult, ahol eddig itt jártam), hogy nem énekelnek, elmondják prózában az énekeket és áldozás alatt néma csend. Ehhez képest pl. Amerikában olyan felüdülés volt együtt énekelni a többiekkel, jó kis gitáros - szintetizátoros - hegedűs kíséretű vallásos dalokat, amik 1-2 mise alatt bemásztak az ember fülébe (és időnként most is meghallgatom őket a tubicán, hogy visszahozza a sivatagot, a kaktuszokat és az Új Világ érzetét a lelkembe :) ). Hát itt semmi ilyesmi, pedig biztos errefele is vannak énekeskönyvek és énekek (ha már az én icike picike szülővárosomban is tudnak énekelni az emberek, orgona nélkül is, ha a kántor épp szabadnapos, és annak is ereje van).
Egyébként pedig eléggé meglepődtem: úgy tűnik, csupa bűntelen angol anyanyelvű turista jár Firenzébe (vagy csak azok mernek elmenni misére), mert szinte mindenki kiment áldozni még a felszólítás ellenére (!) is, hogy csak azok járuljanak az Úr asztalához, akiknek nincs semmilyen nagyobb bűnük... bevallom, én már elfelejtettem, mit is érthet a pap nagyobb bűn alatt, így inkább nem kockáztattam, van 1-2 dolog a listámon, de előbb biztos ami biztos kikeresem, hogy melyik milyen kategóriába esik az Egyház szerint... nem hiányzik még egy feketepont...
Na de ma végre sikerült.
A pozitívum, hogy végre értettem teljesen, miről szól a prédikáció (ez az olasz misék esetében kb 20-25%-ra tehető általában, mert sehogy sem akarnak orvosi témájú példázatot szerkotálni a kedvemért, annak a szókincse számomra jóval inkább ismert, mint az irgalom, kegyelem, áldás, bűn és büntetés és ezek szinonimái - és ellentétei).
A negatívum, hogy annyira nem volt érdekes, az olasz miséken legalább megvolt az az érzés, hogy egyébként biztos nagyon jó volt, kár, hogy nem értettem, de hátha a tudatalattim lefordította magának. Hát most a vallásokról beszélt a pap, az "egy igaz vallásról" és a többi kialakulása körüli szépséghibákról, felhozva példának pár olyan ember nevét, akiket szerintem igazán nem kellett volna belekeverni a történetbe (mert már kicsit olyan pletykaíze lett a prédikációnak). Másik negatívum (ez 1 kivételével az összes templomban előfordult, ahol eddig itt jártam), hogy nem énekelnek, elmondják prózában az énekeket és áldozás alatt néma csend. Ehhez képest pl. Amerikában olyan felüdülés volt együtt énekelni a többiekkel, jó kis gitáros - szintetizátoros - hegedűs kíséretű vallásos dalokat, amik 1-2 mise alatt bemásztak az ember fülébe (és időnként most is meghallgatom őket a tubicán, hogy visszahozza a sivatagot, a kaktuszokat és az Új Világ érzetét a lelkembe :) ). Hát itt semmi ilyesmi, pedig biztos errefele is vannak énekeskönyvek és énekek (ha már az én icike picike szülővárosomban is tudnak énekelni az emberek, orgona nélkül is, ha a kántor épp szabadnapos, és annak is ereje van).
Egyébként pedig eléggé meglepődtem: úgy tűnik, csupa bűntelen angol anyanyelvű turista jár Firenzébe (vagy csak azok mernek elmenni misére), mert szinte mindenki kiment áldozni még a felszólítás ellenére (!) is, hogy csak azok járuljanak az Úr asztalához, akiknek nincs semmilyen nagyobb bűnük... bevallom, én már elfelejtettem, mit is érthet a pap nagyobb bűn alatt, így inkább nem kockáztattam, van 1-2 dolog a listámon, de előbb biztos ami biztos kikeresem, hogy melyik milyen kategóriába esik az Egyház szerint... nem hiányzik még egy feketepont...
hétfő, augusztus 15, 2011
Mesék apunak Firenzéről 8.
Drága apukám, apró kis szünet után érkezik a következő mese, aminek során fény fog derülni arra, hogy miért is volt/van részem hivatalosan is egy ilyen hosszú, 5 napos hétvégében - amit majd szerdától megszakít egy 2 napos hét közepe... :) Csak hogy nehogy véletlenül azt hidd, a lányod rossz utakra tévedt és kivett pár napot, hogy körbecsavarogja a vidéket (ami egyébként nem is lenne rossz, de az a jövő hétre van szánva, méghozzá társaságban :) )
Augusztusban Olaszországban megáll az élet, kihalnak az utcák... legalábbis a városok perifériáján, ahol még a turista sem jár (a helyi látványosságok szokás szerint zsúfolva, egymás hegyén-hátán a sok tükörreflexes Nikonos nagyon fiatal, közepes és idős ember, mindenféle színárnyalatban)... Ugyancsak itt a periférián (ahol jelenleg én is lakom), az üzletekben lehúzzák a rólót, kiírják széles mosolyokkal tűzdelve, hogy elmentünk nyaralni, ne keressetek, az üzlet augusztus 1-szeptember 4 között zárva... na jó, vannak egyesek, akik csak 2 hétre húzzák le a rólót, de nekik valószínűleg van egy kínai vagy román munkatársuk, akit be lehet fogni erre az időszakra (is). És a bennszülött olasz levonul a tengerpartra, ahol szerencsére van egy kis nyaralója, és egy hónapig ki sem teszi onnan a lábát, max reggel a strandra, este pedig a strandról be a nyaralóba. Egyébként ugyanez a helyzet bármilyen munkaszüneti napon és hétvégén is. :) Ezért lehet egyből látni, ki az olasz és ki nem: csokibarna már április végén és a legnagyobb melegben is legalább bokáig, de inkább térdig érő csizmát visel egy laza sállal a nyaka körül. 35-40 fokban is. Mert lojális a csizmához (lásd haza- és félszigetszeretet)... vagy ki tudja... :)
A kórházakban természetesen nem lehet egy hónapra lehúzni a redőnyt, mert csak... úgyhogy itt kitalálták, hogy heti 5 nap helyett csak 4 hétköznap dolgoznak, és láss csodát, nem a szerdát (kedvenc napom), nem a csütörtököt, hanem valamiért pont a pénteket választották szabadnapnak (így jobban belegondolva én pl a hétfőt tölteném otthon :) ). Szóval ezért nem voltam én pénteken dolgozni, mert nem találtam volna senkit (legalábbis azon a klinikán, ahova én járok - de gyanítom, hogy a többiekkel is ugyanez a helyzet, ha mégsem, irgalom-kegyelem... :) ).
Ugyanakkor augusztus 15 a mélyen vallásos Olaszországban hivatalos ünnep, tehát magától értetődően munkaszüneti nap is. Nagyboldogasszony napját, vagyis Mária mennybemenetelét ünneplik (l'Assunzione di Maria) ezen a napon, de a szokásnak régebbi gyökerei vannak, még Augustus császár rendelte el az "augusztusi pihenést" ("feriae Augusti"), innen is a hétköznapi elnevezése ennek a periódusnak: Ferragosto. A cél pedig az volt, hogy mindenki kipihenje a korábbi hetek, hónapok megfeszített munkáját, ezért ilyenkor mindenki elment 1-2-3 hétre szabadságra, még a hivatalok is bezártak 1-2 hétre (ez a hagyomány valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag máig fennmaradt), és mindenki csak evett, ivott, mulatozott, azaz pihent és egyes városban időnként felvonult. Persze csakis vallásos alapon... vagy legalábbis részben. :)
Nem is értettem sokáig, miért kérdezi mindenki a klinikán, hogy mit fogok Ferragosto-kor csinálni, megyek-e a tengerre. Aztán a gúúgel(heimer izidor) megint csodát művelt és megvilágosított. :) Hát természetesen nem mentem a tengerre, egyedül kevésbé élvezetes, mint társaságban, így gondoltam, kihasználom a rengeteg szabadságot és befejezem az épp aktuális cikk legnehezebb részét - a következtetések levonását... azt most inkább nem részletezem, hogy kitört rajtam közben a generalizált zabszem szindróma és egyéb súlyos betegségek, pl. napi másfél liter folyadékfogyasztás, mert pótcselekvésként végre megittam annyi ásványvizet, amennyit a betegeken szigorúan számonkérek (legalábbis télen, mert nyáron azért ennél többet :D ). (... és így természetesen nem olyan tempóban haladtam, ahogy eredetileg elterveztem, na de ez már másik történet..)
És holnap szintén nem fogok munkába menni, pedig akkor papírforma szerint akár mehetnék is- csak épp nem fog senki bemenni dolgozni (gondolom azért, hogy kipihenjék a Ferragosto-t :) ), üres lesz az ambulancia, én pedig szívesebben ülök a szobámban, minthogy álldogáljak az üres kórházi folyósón.... így hát még egy napom marad, amit a kutatás és statisztika oltárára tehetek (szirup csendben jobbra el)...
... de holnap estétől kezdődik ismét a társasági élet, 3 lány érkezik otthonról és legalább esténként én is csatlakozom majd hozzájuk - figyeljétek a firenzei híreket, mert lehet, hogy benne leszünk... :)
Augusztusban Olaszországban megáll az élet, kihalnak az utcák... legalábbis a városok perifériáján, ahol még a turista sem jár (a helyi látványosságok szokás szerint zsúfolva, egymás hegyén-hátán a sok tükörreflexes Nikonos nagyon fiatal, közepes és idős ember, mindenféle színárnyalatban)... Ugyancsak itt a periférián (ahol jelenleg én is lakom), az üzletekben lehúzzák a rólót, kiírják széles mosolyokkal tűzdelve, hogy elmentünk nyaralni, ne keressetek, az üzlet augusztus 1-szeptember 4 között zárva... na jó, vannak egyesek, akik csak 2 hétre húzzák le a rólót, de nekik valószínűleg van egy kínai vagy román munkatársuk, akit be lehet fogni erre az időszakra (is). És a bennszülött olasz levonul a tengerpartra, ahol szerencsére van egy kis nyaralója, és egy hónapig ki sem teszi onnan a lábát, max reggel a strandra, este pedig a strandról be a nyaralóba. Egyébként ugyanez a helyzet bármilyen munkaszüneti napon és hétvégén is. :) Ezért lehet egyből látni, ki az olasz és ki nem: csokibarna már április végén és a legnagyobb melegben is legalább bokáig, de inkább térdig érő csizmát visel egy laza sállal a nyaka körül. 35-40 fokban is. Mert lojális a csizmához (lásd haza- és félszigetszeretet)... vagy ki tudja... :)
A kórházakban természetesen nem lehet egy hónapra lehúzni a redőnyt, mert csak... úgyhogy itt kitalálták, hogy heti 5 nap helyett csak 4 hétköznap dolgoznak, és láss csodát, nem a szerdát (kedvenc napom), nem a csütörtököt, hanem valamiért pont a pénteket választották szabadnapnak (így jobban belegondolva én pl a hétfőt tölteném otthon :) ). Szóval ezért nem voltam én pénteken dolgozni, mert nem találtam volna senkit (legalábbis azon a klinikán, ahova én járok - de gyanítom, hogy a többiekkel is ugyanez a helyzet, ha mégsem, irgalom-kegyelem... :) ).
Ugyanakkor augusztus 15 a mélyen vallásos Olaszországban hivatalos ünnep, tehát magától értetődően munkaszüneti nap is. Nagyboldogasszony napját, vagyis Mária mennybemenetelét ünneplik (l'Assunzione di Maria) ezen a napon, de a szokásnak régebbi gyökerei vannak, még Augustus császár rendelte el az "augusztusi pihenést" ("feriae Augusti"), innen is a hétköznapi elnevezése ennek a periódusnak: Ferragosto. A cél pedig az volt, hogy mindenki kipihenje a korábbi hetek, hónapok megfeszített munkáját, ezért ilyenkor mindenki elment 1-2-3 hétre szabadságra, még a hivatalok is bezártak 1-2 hétre (ez a hagyomány valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag máig fennmaradt), és mindenki csak evett, ivott, mulatozott, azaz pihent és egyes városban időnként felvonult. Persze csakis vallásos alapon... vagy legalábbis részben. :)
Nem is értettem sokáig, miért kérdezi mindenki a klinikán, hogy mit fogok Ferragosto-kor csinálni, megyek-e a tengerre. Aztán a gúúgel(heimer izidor) megint csodát művelt és megvilágosított. :) Hát természetesen nem mentem a tengerre, egyedül kevésbé élvezetes, mint társaságban, így gondoltam, kihasználom a rengeteg szabadságot és befejezem az épp aktuális cikk legnehezebb részét - a következtetések levonását... azt most inkább nem részletezem, hogy kitört rajtam közben a generalizált zabszem szindróma és egyéb súlyos betegségek, pl. napi másfél liter folyadékfogyasztás, mert pótcselekvésként végre megittam annyi ásványvizet, amennyit a betegeken szigorúan számonkérek (legalábbis télen, mert nyáron azért ennél többet :D ). (... és így természetesen nem olyan tempóban haladtam, ahogy eredetileg elterveztem, na de ez már másik történet..)
És holnap szintén nem fogok munkába menni, pedig akkor papírforma szerint akár mehetnék is- csak épp nem fog senki bemenni dolgozni (gondolom azért, hogy kipihenjék a Ferragosto-t :) ), üres lesz az ambulancia, én pedig szívesebben ülök a szobámban, minthogy álldogáljak az üres kórházi folyósón.... így hát még egy napom marad, amit a kutatás és statisztika oltárára tehetek (szirup csendben jobbra el)...
... de holnap estétől kezdődik ismét a társasági élet, 3 lány érkezik otthonról és legalább esténként én is csatlakozom majd hozzájuk - figyeljétek a firenzei híreket, mert lehet, hogy benne leszünk... :)
szombat, augusztus 13, 2011
.. az élet maga...
Shinjitől kaptam az Ice Age 4. animációs film trailerének linkjét, nagyon aranyos, nézzétek meg, mert garantáltan mindenkit mosolyra derít. Sz.-el meg is beszéltük, hogy ki kivel tud azonosulni a filmben: ő a lajhárt választotta (az is egy fenomenális karakter egyébként), én viszont a mókusra esküszöm, mert én is bármennyire igyekszem, a vége mindig úgyis egy hatalmas pofára esés, majd ismét kezdődik az egész elölről...
... vágyálom...
... egy olyan éjszakára vágyom, amikor egyszercsak megszabadulok minden háttérben motoszkáló gondolattól, a befejezetlen vagy elkezdésre váró feladatok kísérteteitől, kikristályosodik minden, a tudatom egy dolog körül (rajta és benne) fókuszálódik - és hajnalra befejezem a cikk " eredmények és megbeszélés" részét...
... bárcsak egy ilyen éjszaka lenne ez a mai is... bár kicsit rontja az esélyeket, hogy este 8 óta egyfolytában ásítozom...
... bárcsak egy ilyen éjszaka lenne ez a mai is... bár kicsit rontja az esélyeket, hogy este 8 óta egyfolytában ásítozom...
péntek, augusztus 12, 2011
...éhezem... :(
... a napokban kaptam egy iráni lányt szobatársnak, aki egyelőre csak átköltözött egy másik szobából ide, majd hazamegy és csak októberre jön vissza, szóval túl sokat nem fogunk találkozni. Mint kiderült, még kb. 2-4 évig lesz itt Firenzében, itt végzi ugyanis az építészeti egyetemet, most van túl az első éven, ennek megfelelően hosszú távra rendezkedett be, 4 napig hordták a csomagokat a többi firenzei irániaiakkal egyik lakásból a másikba... az egyik barátja (gondolom "A" barát), ma itt is maradt az utolsó kör csomaggal együtt, elfoglalták a konyhát és jóféle iráni-angol zenehallgatás közben kb. 3 órája folyamatos evőeszköz csattogtatás és mosogatás zöreje hallatszik...
... hát hogy menjek én így ki elkészíteni a vajas-sajtos-szalámis zsemlémet egy kis olajbogyóval és paradicsommal... ? már megettem mindent, amit az asztalomon találtam (É. által itthagyott otthoni mézespogácsát, mandulás cantuccinit), de érzem, hogy az éhségemet csak az a bizonyos szendvics tudná enyhíteni...
... így még a munka sem megy igazán (na jó, az máskor is elég döcögős, de most legalább van mire fogni...:) )
... hát hogy menjek én így ki elkészíteni a vajas-sajtos-szalámis zsemlémet egy kis olajbogyóval és paradicsommal... ? már megettem mindent, amit az asztalomon találtam (É. által itthagyott otthoni mézespogácsát, mandulás cantuccinit), de érzem, hogy az éhségemet csak az a bizonyos szendvics tudná enyhíteni...
... így még a munka sem megy igazán (na jó, az máskor is elég döcögős, de most legalább van mire fogni...:) )
szerda, augusztus 10, 2011
:(
... szépen csendben alattomosan érik majd el rövid időn belül, hogy ismét megszűnjön otthon a lehetőség, a magyaroknak magyar nyelven felvételizni és hallgatni az orvosi egyetemen legalább az előadásokat (mert a gyakorlatok eddig is az állam nyelvén zajlottak)...
Elkeserítő, hogy az Európai Unióban ez még mindig megtörténhet. Ilyenkor hol vannak? :(
Elkeserítő, hogy az Európai Unióban ez még mindig megtörténhet. Ilyenkor hol vannak? :(
kedd, augusztus 09, 2011
kérdés este 11-kor
... megjött az internet, bye bye munka...
... lehet, hogy jobban tenném, ha nem fizetnék be jövő hónapra a netre...?
... lehet, hogy jobban tenném, ha nem fizetnék be jövő hónapra a netre...?
bosszantványos napok
Szombat óta gyakorlatilag nem volt netem, leszámítva a tegnapi egy óráig tartó kegyelmet, úgyhogy hétvégén internet elvonási tünetekkel küzdöttem, szombat este már nekifogtam jógázni (hogy visszanyerjem az utóbbi időben meglehetősen szétzilált elmém felett az uralmat plussz lelki béke és miegymás), amitől persze a tüneteimhez generalizált izomláz is társul azóta (pedig a kezdőknek szánt leckét választottam jóhiszeműen), könyvet olvastam, statisztikai problémákat fejtegettem, elolvastam egy kurzust, amit már 1,5 éve el kellett volna...
... és mivel nem lehet tudni, milyen hosszú életű lesz megint az internet szerény lakomban, ezért jobb, ha most belelendülök a munkába, ameddig még segítségül hívhatom, ha elakadok...
PS: boldog szülinapot a családban uralkodó másik Oroszlánnak is :)
... és mivel nem lehet tudni, milyen hosszú életű lesz megint az internet szerény lakomban, ezért jobb, ha most belelendülök a munkába, ameddig még segítségül hívhatom, ha elakadok...
PS: boldog szülinapot a családban uralkodó másik Oroszlánnak is :)
péntek, augusztus 05, 2011
kedd, augusztus 02, 2011
egy nehéz nap...
... Albinó makrancos (tele a ... memóriája az SPSS-el és már nem bírja rendesen futtatni), ennélfogva a gazdája még az átlagosnál is hisztisebb és ezek után még egy agresszív katica is megtámadta a laptop fényénél, jól ráhozva a frászt, mert hisz a sötétben minden tehén fekete még a legszelídebb földi teremtmény is képes ijesztőnek tűnni, ha a semmiből hirtelen nekiszökik az ember nyakának...
... és a mennyezetről egy éhes szúnyogszempár figyel rám... éjjel is meglátogatott, az előbb is tett egy tiszteletkört nálam...
... és még messze nincs vége a napnak, hisz a tudománynak sajnos nincs annyi alvásra szüksége, mint nekem... :(((
... és a mennyezetről egy éhes szúnyogszempár figyel rám... éjjel is meglátogatott, az előbb is tett egy tiszteletkört nálam...
... és még messze nincs vége a napnak, hisz a tudománynak sajnos nincs annyi alvásra szüksége, mint nekem... :(((
hétfő, augusztus 01, 2011
egy kis ízelítő...
... a mai napból. :) Tényleg nagyon ferde a ferde, a fotókon és videón még nem is jön ki annyira...
Egyébként vannak Pisában a ferde tornyon kívül is szép és emlékezetes épületek, ma volt egy kis időm ezek egy részét is szemügyre venni (de ma csakazértsem ígérek semmit, jövő héten azonban lehet, hogy szakítok egy kis időt az É. látogatása során felgyűjtött fotóim publikálására...). Egy kis ideig É. megint visszahozta az egyetemi évek könnyed hangulatát, végeérhetetlen bolondozásait, a közös vicces emlékeket, amik szép számban felgyűltek az 5 év együttélés során a bentlakásban, de mostmár azért a beszélgetéseinkbe néha sötétebb tónusokat is varázsolt az Élet...
Egy másik mai emlékezetes dolog, hogy most először merészkedtem be a szemközti pizzázóba pizzát rendelni elvitelre.:) Eddig az olasz nyelvtudás hiánya miatt inkább nem kockáztattam meg, de ma végre összeszedtem a bátorságomat - mondjuk mosolyogtak kicsit a pincérek, de nem tudtam eldönteni, hogy az olaszom, vagy természetes szépségem miatt... na jó, ha jobban belegondolok, mégiscsak el tudom dönteni... :)
PS: ma volt anyukám szülinapja, Isten éltessen sokáig! :)
Egyébként vannak Pisában a ferde tornyon kívül is szép és emlékezetes épületek, ma volt egy kis időm ezek egy részét is szemügyre venni (de ma csakazértsem ígérek semmit, jövő héten azonban lehet, hogy szakítok egy kis időt az É. látogatása során felgyűjtött fotóim publikálására...). Egy kis ideig É. megint visszahozta az egyetemi évek könnyed hangulatát, végeérhetetlen bolondozásait, a közös vicces emlékeket, amik szép számban felgyűltek az 5 év együttélés során a bentlakásban, de mostmár azért a beszélgetéseinkbe néha sötétebb tónusokat is varázsolt az Élet...
Egy másik mai emlékezetes dolog, hogy most először merészkedtem be a szemközti pizzázóba pizzát rendelni elvitelre.:) Eddig az olasz nyelvtudás hiánya miatt inkább nem kockáztattam meg, de ma végre összeszedtem a bátorságomat - mondjuk mosolyogtak kicsit a pincérek, de nem tudtam eldönteni, hogy az olaszom, vagy természetes szépségem miatt... na jó, ha jobban belegondolok, mégiscsak el tudom dönteni... :)
PS: ma volt anyukám szülinapja, Isten éltessen sokáig! :)
szerda, július 27, 2011
súlyos problémák...
.. vagy velem, vagy a géppel... tegnap délután óta sikerült ugyanis megszabadulni az adatbázisban szereplő betegek 2/3-ától úgy, hogy észre sem vettem... pedig a Chianti után már nem dolgoztam, csak teljesen szabályos módon lekapcsoltam Albinót...
... kész szerencse, hogy a múlt heti kék halál után megejtettem egy biztonsági mentést, így csak az egy héttel korábbi munkámtól kell újra elinduljak...
... úgy látszik, már a "szabadság-hangulatú" napok sem tesznek jót a koncentrálóképességemnek... még egy ilyen, és tényleg elkezdem szedni az agyfényesítőket...
... és kivonulok minden ilyen jellegű munkából - mindenki érdekében...
... kész szerencse, hogy a múlt heti kék halál után megejtettem egy biztonsági mentést, így csak az egy héttel korábbi munkámtól kell újra elinduljak...
... úgy látszik, már a "szabadság-hangulatú" napok sem tesznek jót a koncentrálóképességemnek... még egy ilyen, és tényleg elkezdem szedni az agyfényesítőket...
... és kivonulok minden ilyen jellegű munkából - mindenki érdekében...
ha nem ...
... lenne ilyen késő, most nekifognék egy kicsit írni a ma esti ingyenes Uffizi látogatásról és az azt követő zenehallgatásról az Uffizi előtt egy kövön üldögélve, a pizzáról és Chianti-ról...
... de nagyon késő van, holnap korán kell kelni, ezért talán majd máskor... :)
... de úgy összességében nagyon jó volt. :)
... de nagyon késő van, holnap korán kell kelni, ezért talán majd máskor... :)
... de úgy összességében nagyon jó volt. :)
vasárnap, július 24, 2011
vasárnap, július 17, 2011
Holnapi...
... azaz ha az órára nézek, már mai program: Miró, Dali és Picasso kiállítás (utolsó napja...) a Strozzi palotában, mise a Santa Croce templomban (mert oda még nem jutottam be amióta itt vagyok, utolsó emlékem 2 évvel ezelőtti a belsejével kapcsolatban :) ). Talán majd egyszer lesz egy bejegyzés a templomról magáról is, hisz olyan híres emberek nyugszanak ott, mint Michelangelo, Galilei és Ghiberti. És még sokan mások. :) És ezeket megelőzően és követően munka, munka és munka.. de hát már nem is tudom elképzelni a hétvégéimet lassan itt a nagy lazaság kellős közepén... de vajon mit csinálok rosszul...?
Egy kis zene a végére, véletlenül bukkantam rá erre a számra, valamiért az az érzésem, mintha már nagyon régóta ismerném, 16-20 éves korom körüli időszak jutott róla az eszembe, pedig az is lehet, hogy ma hallottam először...
Egy kis zene a végére, véletlenül bukkantam rá erre a számra, valamiért az az érzésem, mintha már nagyon régóta ismerném, 16-20 éves korom körüli időszak jutott róla az eszembe, pedig az is lehet, hogy ma hallottam először...
csütörtök, július 14, 2011
Amazonról...
... márpedig vagy jót, vagy semmit. Én teljesen el vagyok tőlük ragadtatva, vasárnap du. 2-kor megrendeltem a kis kütyümet, és szerdán délelőtt 11-kor a portás hívott, hogy megérkezett, mehetek le érte. :) Láttátok volna azt a futást... :) A kütyü 3 nap alatt megjárta Kentuky államot, volt Kölnben, Bergamoban és végül Firenzében landolt - a nyomában voltam a neten nap mint nap. Egy fotót is készítettem róla kicsomagolás közben, nagy-nagy önuralomról téve bizonyságot, majd rögtön utána neki is fogtam felpakolni rá pár szakkönyvet, régóta elolvasásra szánt cikkeket...
![]()
... kész szerencse, hogy szerdánként délután járok, ezért volt időm kicsit szeretgetni a kütyüt a csokibarna borítójában (aminek a csokisága ezen a fotón ugyan nem igazán látszik, de tényleg hasonlít a szín... :) ).
A mai szakmai sikertelenség után pedig (nem igazán érzem, hogy egy húron pendülnék itteni főnökömmel, ergo hétvégére tengerpart helyett megint statisztikázás néz ki, ismét újabb szemszögből, csak tudnám, miért nem ezzel kezdte 1 hete is...), elhatároztam, hogy a cikkek mellé felteszek egy nagy halom szépirodalmat is, úgyhogy most Gárdonyitól Dumas-n keresztül Balzac-ig nagyon sokminden megtalálható rajta. Találtam ugyanis egy varázslatos honlapot, ahol ingyenesen elérhető számtalan szebbnél szebb Kindle-re szabott könyv. Az már biztos, hogy gyakori vendég leszek ezen a honlapon. :)
... kész szerencse, hogy szerdánként délután járok, ezért volt időm kicsit szeretgetni a kütyüt a csokibarna borítójában (aminek a csokisága ezen a fotón ugyan nem igazán látszik, de tényleg hasonlít a szín... :) ).
A mai szakmai sikertelenség után pedig (nem igazán érzem, hogy egy húron pendülnék itteni főnökömmel, ergo hétvégére tengerpart helyett megint statisztikázás néz ki, ismét újabb szemszögből, csak tudnám, miért nem ezzel kezdte 1 hete is...), elhatároztam, hogy a cikkek mellé felteszek egy nagy halom szépirodalmat is, úgyhogy most Gárdonyitól Dumas-n keresztül Balzac-ig nagyon sokminden megtalálható rajta. Találtam ugyanis egy varázslatos honlapot, ahol ingyenesen elérhető számtalan szebbnél szebb Kindle-re szabott könyv. Az már biztos, hogy gyakori vendég leszek ezen a honlapon. :)
hétfő, július 11, 2011
biológiailag felborultam...
... mert 2-3 hete későn iszom meg a második kávét, későn fogok neki dolgozni miután hazaérek a klinikáról, későn jövök rá, hogy ebben az órában már semmi értelme és ilyenkor még ezek után fogok neki blogot írni (aminek az eredménye az időnként furán megfordult szórend és egyéb apró hibák, utólag vettem észre pár ilyent - bocsi..:) ).
... és aztán csodálkozom, hogy hajnali 3-kor épp harmadszor cserélem meg a párna helyét az ágyon (értve ezalatt az ágy két végét...), visszatérve a kiindulási pozícióba, és még mindig aránylag frissen pattanok fel, hogy a leeresztett redőnyökön is beszivárgó utcalámpa fényénél, az ablakom alatti piazza-n még mindig román nyelven üvöltöző emberkék háttérmoraja által kísérve kibotorkáljak a konyhába valami folyadékot előbányászni a hűtőből... mert ennyi forgolódásban bizony megszomjazik az ember...
... úgyhogy most sziklaszilárdan ellenállok a kísértésnek, hogy még félórát fennmaradjak, lemondok annak az esélyéről, hogy ma este még valami nagyot alkotok és inkább elindulok lefeküdni, hogy végre megszakadjon ez az ördögi kör és visszabillenjen a biológia. :)
... és aztán csodálkozom, hogy hajnali 3-kor épp harmadszor cserélem meg a párna helyét az ágyon (értve ezalatt az ágy két végét...), visszatérve a kiindulási pozícióba, és még mindig aránylag frissen pattanok fel, hogy a leeresztett redőnyökön is beszivárgó utcalámpa fényénél, az ablakom alatti piazza-n még mindig román nyelven üvöltöző emberkék háttérmoraja által kísérve kibotorkáljak a konyhába valami folyadékot előbányászni a hűtőből... mert ennyi forgolódásban bizony megszomjazik az ember...
... úgyhogy most sziklaszilárdan ellenállok a kísértésnek, hogy még félórát fennmaradjak, lemondok annak az esélyéről, hogy ma este még valami nagyot alkotok és inkább elindulok lefeküdni, hogy végre megszakadjon ez az ördögi kör és visszabillenjen a biológia. :)
meglátni és megszeretni...
... ki gondolta, hogy létezik ilyen, de még engem hitetlent is megszédített ez itt ni (a harmadik generációs nézzétek, hát nem elbűvölő..? :) ). Úgyhogy hosszas gyötrődés, töprengés, szervezkedés és számolgatás után úgy döntöttem, hogy a Nobel díjhoz nagyon jó orvossá válás fele vezető úton ez bizony elengedhetetlen, ezért ma megrendeltem. :) A nap közben előforduló üresjáratokat ezzel bizony nagyon jól ki lehetne tölteni, cikkeket vagy szakkönyveket lehet rajta olvasni, és egyik-másik köpenyem zsebében is elfér. Albinó ebben a melegben nem túl kellemes hátitárs, nehéz is, én sem leszek fiatalabb, ezért egyre gyakrabban hagyom otthon.:) Viszont itt a cikkeket nem akarom kinyomtatni és egyet-egyet betenni a táskámba minden eshetőségre készen (amint azt korábban gyakran megtettem), mert a firenzei hónapok végén kamiont kell rendeljek és segítséget fogadjak, hogy hazaszállítsanak, nem lesz elég a két meglehetősen nagyranőtt táskám az itt alattomosan fehalmozódott dolgaimnak...
... remélem ezek után ti is belátjátok, hogy nem egyszerűen tehettem mást, meg kellett rendeljem. :)
... mostmár csak azért kell szorítani, hogy meg is kapjam itt Firenzében, mert nem biztos, hogy megértem, ha megszólal a mobilom, hogy mikor és hova kell menjek átvenni álmaim kütyüjét. :)
... remélem ezek után ti is belátjátok, hogy nem egyszerűen tehettem mást, meg kellett rendeljem. :)
... mostmár csak azért kell szorítani, hogy meg is kapjam itt Firenzében, mert nem biztos, hogy megértem, ha megszólal a mobilom, hogy mikor és hova kell menjek átvenni álmaim kütyüjét. :)
vasárnap, július 10, 2011
csak mert ma...
... sokat hallgattam ezt a számot, miközben a betegség miatt hajnali 6:30-kor lefújt tengerparti nyaralás helyett ( nem én lettem a beteg, hanem az egyik vendéglátóm) ismét Albinót püföltem függvény-tengereket gyártva... :)
... 2 napja a tűző napsütésben a munkába gyalogolva olasz rádiót hallgattam, akkor mászott a fülembe ez a dal, azóta is ott bújkál. :)
... 2 napja a tűző napsütésben a munkába gyalogolva olasz rádiót hallgattam, akkor mászott a fülembe ez a dal, azóta is ott bújkál. :)
csütörtök, július 07, 2011
A nő teremtése - sokatmondó vers :)
A Nő Teremtése
(Darvas Szilárd)
Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.
No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.
Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.
Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...
Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti.
Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!
Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!
Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!
(Darvas Szilárd)
Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.
No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.
Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.
Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...
Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti.
Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!
Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!
Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!
szerda, július 06, 2011
Életkép 2...
Ülünk egy padon nem messze az Arno partjáról este 8-kor, valami általam nem ismert fa magasodik fölénk, a távolban autók zaja, hátamon még a hátizsák, máris melegem van a farmerben és csukott cipőben (prevenció a légkondicionált szakrendeléseken), fejünk a papírok fölött szinte összeér, amint próbálok itteni főnököm kérdéseire és lelkes szavaira figyelni a közös projektünkkel kapcsolatban, de mindeközben csak arra az egy firenzei szúnyogra tudok koncentrálni a jobb bokám körül, ami épp most zárkózott fel a sorban az utóbbi 10 percben nagyon boldoggá tett tizenkét társa mögé...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)