megvolt...

... az avatás, egy másfél órás protokoll-sorozattal, egy esküvel és két kézfogással egy (elég hosszú) korszak lezárult...
... örülök, hogy a szüleim is élőben végigkövethették, egy kis elégtétel ez nekik a védésemről lemaradásról, bár csak kevés kép készült, mert állítólag olyan gyorsan mozogtam a talárban (nekem egyébként pont nem így tűnt, hasztalan igyekeztem a diplomát tartó kéz felé, a lábam köré fekete lapos szövetkélgyó csombolyodott és húzott vissza a szék felé...), hogy csak odafele és visszafele kaptak fotóztak le, az ünnepélyes momentumok fényképezőgéppel láthatatlanok maradtak. :)

... azóta viszont eszem a jóféle anyai leveseket és másodikokat, már csak ezért is megérte a Zavatás. :)

... és próbálom kisorsolni, hogy melyik legyen a következő visszaszámlálás témája...