... nagy a csend és egy icipici magány...
... a szüleim hazautaztak, és bár már tegnap időnként elfelhősödött emiatt a tekintetem ügyeletben, mégis most tudatosult igazából, amikor délre valahogy hazavergődtem és az üres kuckó fogadott...
... szép lassan ismét megszokom, hogy reggel magamnak kell megfőzni a kávét és nincs senki, aki csendben ébresztgetne, ha óracsergés után inkább ismét visszafúrom a fejem a párnák közé, minthogy azonnal felkeljek... és 1-2 napon belül ismét belepik a ruhák a foteleket és a káosz visszaszerzi jól megérdemelt helyét az életemben és a lakásban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése