... ma beiratkoztam a hatalmas, csillogó-villogó, új, modern (satöbbi satöbbi) könyvtárba... még a regisztráció ment a legkönnyebben, utána jött a küzdelem a közönyös ruhatárossal, aki átirányított az önműködő szekrényekhez kicsit gyötrődni és ismét felfedezni magamnak a pénzzel működő zárat (ugyanis egy tréfás kedvű vállalkozó leszedte az erre utaló matricákat a szekrényemről, így magamnak kellett rájönnöm, hogy miért is nem működik, bár a mozdulataim összhangban vannak a zár anatómiájával...), aztán felfedeztem a ki- és beléptető rendszer technikáját (bár a kilépésnél sikerült a szomszédos kaput kinyitni a mozdulatommal, ezért szaladhattam át oda, hogy ki is jussak dobpergés és trombitaharsona nélkül), majd az egyik könyvtárost hoztam mozgásba a listámmal (bár úgy láttam, nincs ehhez szokva, "keresd magad mozgalom" itt a divat, na de most így járt), végül az 5 könyvből 1-et sikerült beszerezni és még 3-at választottam a kívánt szerzőktől, csak épp más címmel, mert pont azok nem voltak.
... és most Michelangelo életét olvasom Irving Stone-tól, és egymás után ismerem fel a firenzei utcákat és épületeket, amik a regény színteréül szolgálnak és néha megrázom a fejem, hogy ezek szerint mégsem álom volt, hogy nem is olyan rég még ott éltem, ha átmenetileg is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése