napi jó - 103. nap

Volt néhány váratlan fordulat, pl. a holnapi költözködés elnapolódik, mivel aki felajánlotta a segítségét a cipekedésben, COVID-kontakt-kontakt lett és inkább nem kockáztatok... még szerencse, hogy még azelőtt kiderült, mielőtt nekifogtam pakolászni - így pont ugyanúgy nem tartok kb. sehol sem a költözéssel, na de hétfőn még úgyis van a munkásoknak ott dolga... 

A csomagolástól tehát megszabadultam, így viszont magamat is meglepve nekifogtam és kipipáltam pár régebb óta halasztott feladatot - összefoglalót egy kérelemhez, néhány kényelmetlen emailt, amiben felvállalok pár konfliktust (az egyik ilyen még némi mellkasi panaszt is okozott, ebben nem vagyok jó, ezt még tanulnom kell - ti hogy csináljátok, hogy ez ne okozzon lelki traumát - nektek...?), gyakorlati beosztást készítettem... 

Közben online élő nemzetközi kongresszust hallgattam és volt néhány igazán jól előadás (szokás szerint az akcentusokon mosolyogtam, annyira semmivel sem összetéveszthető az olaszoké és a franciáké... :)) ).

A futást bizony ma is ellógtam, mert annyira finom tortillát rendeltem a neten, és úgy tele tömtem vele a pocakomat, hogy utána már moccanni sem tudtam - a székben ülés szerencsére még ment, így a munkában nem akadályozott. :) 

Holnap reggel futással kezdek - ha át nem alszom. :)

napi jó - 102. nap

 ... kvíz nap, még mindig kitartok és eljárogatok a piciny kis csapattal, akihez csatlakoztam, kezdenek ismerős arcok is lenni, bár bemutatkozni még csak elenyésző számú embernek /3 darab/ sikerült. :) 

... a lelkesedés töretlen, és végre felnőtt fejjel nem csak a győzelem a fontos, hanem a részvétel még inkább. :) (a győzelem a magasan szervezett néhány csapat miatt nem is igen esélyes).

... ugyanitt: zenében, filmekben, történelemben, gráf elméletben és sportban járatos csapattagokat keresünk. :) ez lehet több ember is. ;)

napi jó - 101. nap

SIKERÜLT!!! :) 

Az utóbbi hónapok kitartása az órám által diktált terv mellett (utólag kiderülve, hogy 10 km-es versenyben már tapasztalattal rendelkező futók számára lett kifejlesztve), melyet a busz fenyegető közeledése is némileg motivált, oda vezetett, hogy ma 12 másodperccel a szintidő előtt teljesítettem a versenyt - versenyen kívül.  :))) az első 6 km közben még beszélgettem is. :)

Gyorsan kinéztem egy novemberi 10 km-es versenyt, amihez ismét beállítottam ugyanazt a futótervet, amit eddig is követtem, és ami nem volt annyira kegyetlen, hogy rögtön az elején feladjam. :) nem regisztráltam, mert úgysem megyek el, ha így nőnek a számok, de azért egy olyan szép helyet választottam, amit ha csoda történik, tényleg felkeresek és rajthoz állok. :))

napi jó - 100. nap

Bár a nap kb. 62%-át azon stresszelve töltöttem, hogy még az elvégzendő lista összeírásának a végére sem érek a nap folyamán (és ez most csak sima munkahelyi, nem költözős), de azért voltak ma is jó dolgok.:) 

Rögtön reggel 6-kor egy SMS-re ébredtem, hogy mégsem kell más helyett beugranom ügyelni, mert negatív lett a koronája - ugyebár ha a családban valaki fertőzés jeleit mutatja, ki kell zárni, hogy az egészségügyben dolgozó személy nem hurcibálja be a munkahelyére is és addig nem nagyon tud dolgozni sem. A munkahelyemen ketten vagyunk, akik egyedül élünk - szerintem eljön a nap, amikor ketten fogjuk váltogatni egymást ügyeletekben, mert hamarosan itt az influenza és minden egyéb nátha szezon is, ami általában a kisgyerekes családokat nem szokta elkerülni...

Estefele pedig kicsit azért olvasgattam futóverseny előtti tanácsokat is, igaz, hogy félmaratonhoz írták, amire én nem tervezek soha benevezni (és ne is engedjétek légyszi, beszéljetek le időben, vagy küldjetek egy újabb világjárványt, hogy meghiúsítsa), de abban az szerepel, hogy a verseny előtti estére be kell tervezni a szénhidrátraktár feltöltést, pl. tésztapartit vagy egyebeket... 

Emiatt teljes lelki nyugalommal megettem egy mini-fehércsokis-magnumot, hiába na, jó dolog ez a szokás - és a 6-os dobozos kiszerelés...😁

 

napi jó - 99. nap

 ... a szabadságom utolsó napján kicsit keresni kell a jó dolgokat, mert mindent picit beárnyékol a holnapi zsúfolt szakrendelés és "milyen meglepetést rejt az osztály" gondolata.... 

... de azért volt ma is nem kevés - reggel a laza 1 órás futás, zene nélkül, amikor kiszámoltam, hogy novemberig el kell küldjek egy cikket (amit el is kellene fogadjanak persze), ahhoz, hogy végre szintet léphessek, szerintem tudat alatt eddig nem akartam és talán most sem akarom még eléggé, mert még nem érzem magam felkészülve erre (csak kb mindenki más a környezetemben) de majd ennek a miértjén is elgondolkozom egy következő hosszú futás alkalmával... :) 

... kicsit kacifántosan, de megkaptam a szüleimtől egy "aprócska" borítékot, aminek segítségével engem próbálnak anyagilag kicsit megtámogatni, hogy szegény lányuk ne menjen csődbe, miközben élete első saját lakását próbálja döntően saját elképzelése szerint berendezni - átalakíttatni... és a borítékban ott volt egy igazán szép hűtőmágnes is, ami a másik otthonomra emlékeztet. A borítékon pedig anyukám még mindig csodaszép kézírása- gyerekkoromban volt idő, amikor olyan szépen szerettem volna írni, ahogy ő is - a medicina aztán végleg agyonütötte ezt a vágyamat és a nővérek időnként odajönnek és megkérdezik, hogy mit is írtam a lázlapra, a főnővérem pedig inkább időnként még át is írja a következő oldalt, hogy ne kelljen böngészni az írásomat tovább (vagy mert engem akar ettől megkímélni, ki tudja... :) ).... nem tehetek róla, szerepel a munkaköri leírásban, hogy olvashatatlan kell legyen a kézírás is, egyébként gyanakodni kell...

... együtt dinnyéztem két tündéri kisfiúval, amikor meglátogattam az egyik barátnőmet (ahol a boríték is hozzám került), és még az a kisfiú is megbarátkozott velem, aki már elfelejtett (mert Karácsonykor találkoztunk utoljára és ő akkor még 3 éves volt, most meg már 3,5... ) és félt a "nagy nénitől"...

... ma is voltam a lakásomban - egyre jobban tetszik. :) annyira szép fények játszanak benne... 

... a nap zárásaként még sétáltam egyet M.-el, egy másik barátnőmmel, akinek számos nehézség után most szépen kerekedik a magánélete... jó látni, hogy boldog és szerelmes.

napi jó - 98. nap

 ... ma majdnem megkaptam a lakásom kulcsát azzal a címszóval, hogy felújítás befejezve, beköltözhetek.

... de aztán mégsem...

... még van pár dolog és a redőnyök sincsenek még fent, a szomszédok viszont viszonylag jól belátnának, függönyt vadászni pedig nincs kedvem. 

... ami viszont tényleg jó, hogy kevesebbe került a felújítás, mint amire az utolsó becsléseim alapján számítottam. 

... alakul a dolog, a Karácsonyt már lehet, hogy tényleg ott fogom ünnepelni...

napi jó- 97. nap

 Ma már az új lakásban takaríthattam É. segítségével, akinek mélységesen hálás vagyok, mert az összes ablakot megtisztította, amit én pölö nagyon utálok. :) Én viszont a lakás legszimpatikusabb részét, a konyhát sikáltam tisztára és bár gyanítom, hogy nem fogom egyik mesterszakács karrierjét sem fenyegetni, de annyira hangulatos helység, hogy biztos vagyok benne, hogy sok szép pillanatot fogok még ott átélni. :)

A takarítás közben egyszercsak elkezdett zizegni az órám, hogy megtettem a napi kb 9000 lépést. A bősz sikálásomat értelmezte gyaloglásként... 

Miután hazavittem É.-t, még nekivágtam a napi futásnak, és bár a vége már lámpafény mellett történt, és a nagyon nem kedvelt intervallum edzés volt soron, de azért meglepetésemre 7 km lett a futás vége és megjavítottam az 5 km-es egyéni legjobbamat. ;)

Olyan jó lenne...

 ... ha simán csak megálmodnám, hogy mit kell tennem, vagy valaki megsúgná, aki a jövőmbe lát... csak hogy hogyan rendezkedjek be az életemben ha már hamarosan költözöm...

A döntésképtelenségem nem javít a helyzetemen.

napi jó - 96. nap

Ma is volt kvíz. :) A filofaxomba nem került ugyan új telefonszám, de nagyon jól éreztem magam és bár dobogó közelébe sem kerültünk a csapattal (legkevesebb ember-lányból álltunk a 8 csapat közül), de olyan kellemes érzés volt igazi tét nélkül, csak a móka kedvéért küzdeni - nekem újdonság ez az érzés, gyerekként és felnőttként is mindig az első helyet céloztam, a többi rendszerint csalódást okozott. 

Újratanulom önmagam. :) Szerintem jó lesz ez az irány... :)

napi jó - 95. nap

Ma végre megérkezett a megrendelt ágyneműtartóm is a megfelelő színben (mint kiderült, egyszer 2 hete már leszállították az üzletbe, csak akkor piros színben érkezett, én viszont az ágykerethez passzoló sötétbarnát kértem), valamint az 1 hónapja rejtélyesen csendbe burkolózó D0rme0 kifizetett rendelésem nyomát is sikerült néhány telefonálással felderíteni - egészen hatékony voltam. 

Kicsit elszomorított, hogy nincs körülöttem férfi, aki az ilyesmiket intézze (nekem a halálom az ilyen típusú intézkedés, telefonálás, szervezkedés), de végül is boldogultam, a bútorüzletben is segítőkészek voltak, berakták a lapra szerelt ágyneműtartókat az autómba (és még az összeszerelést is majdnem elkezdték szervezni, mert még emlékeztek rám az első körből, amikor az ágykeretet és a kanapét kellett bevarázsolni a lakásba és összerakni). Szerencsére az egyik ismerősöm fiáról kiderült, hogy ilyesmikhez is ért, így majd őt fogom megkérni némi csokiért cserébe, mert az a gyengéje. :) 

Az ajándék bútorok elhozatala is alakulni látszik a mai egyeztetések alapján egy 200 km-re levő városból. A szüleim barátai ajánlották fel, így pár könyvespolcom addig is lesz, ameddig megint lelkileg és anyagilag is ráhangolódhatok egy újabb kör bútor vásárlására. Kapok még néhány széket és 2 kisebb kanapét is, így lassan annyi ülőhely lesz nálam, hogy házi mozit nyithatok a szomszédoknak...

A beköltözés időpontjáról inkább nem írok semmit, nehogy elkiabáljam, annyi mindent hallottam már kezdve májustól, hogy most a "99%-ban kész vagyunk"-nak már nem hiszek.

De azért reménykedek, hogy még (idén) Karácsony előtt összejön. :)

napi jó - 94. nap :)

Tegnap megtörtént az idei nyár első és valószínűleg egyben utolsó strandolása- egy termálfürdőben, némileg öregesen, egyik meleg medencéből a másikba mászkálva, közben időnként a felhős eget kémlelve, hogy mikor kezd el esni az eső. A társaság nagyon jó volt (egy nálam kb 20 évvel idősebb baráti házaspár), jó hangulatban beszélgettünk, méghozzá zenei aláfestéssel, mivel az egyik medence mellett 2000-ig terjedő slágereket rakott be egy dj, ami szintén segített a lazításban, ráadásként a medencék körül rengeteg zöld, fák és néha egy kis kellemes szellő. 

Ebédre lángos volt sok sajttal, tejföllel és fokhagymával.😎

Ide még szeretnék visszatérni. :)

É., a feleség szerint még hódolóim is akadtak, én annyira belemerültem a beszélgetésbe és a zenehallgatásba, hogy csak az egyik tűnt fel, hogy időnként rám néz, de ennek sem tulajdonítottam jelentőséget. :)

napi jó - 93. nap

 Tegnap éjjel 2-ig pakolásztam itthon, mivel ma jöttek az első adag dobozaimat elvinni az új lakásba, így nem volt időm a tegnapi nagyon jót megírni: voltam egy kvíz-esten, ahova a kozmetikusnő szervezett be, akit a folyamatos maszkviseléstől meggyötört, pubertáskorom könnyfacsaró élményeit visszahozó arcocskám miatt látogattam meg már kétszer is az utóbbi időben... Engem mindig azzal nyugtatgattak, hogy ha felnőtt leszek (és szülök pár gyereket), elmúlnak a pattanásaim - lassan már középkorúnak számítok és bár tény, hogy a gyerekprojekt hatásáról nem tudok nyilatkozni a faggyúmirigyeimre és ezek kivezető csatornáira, de egyébként most kicsit úgy érzem, hogy engem bizony átvertek gyerekkoromban. 

Tény, hogy nem számolhattak holmi koronával és annak következményeivel, valamint a hivatásomat sem gondoltam végig ilyen szempontból - de legalább nem lettem sebész vagy aneszteziológus, ezáltal jelentősen csökkentve az általános maszkviselési rizikót... 

Na de visszatérve a kvízre, utoljára gyerekkoromban vettem részt műveltségi vetélkedőn, szerintem az ilyen jellegű tudásom azóta csak romlott, de mivel csapatok vetélkedtek és az óra nem ketyegett olyan szigorúan, mint hajdanán, nekem végig nagyon pozitív élmény volt, és ehhez a frissen megismert csapat is nagyban hozzájárult. Nagyon jól szórakoztam, változatos feladatokat kellett megfejtetni, és ez a kicsit másfajta szellemi kihívás az agytekervényeimnek is jót tett, majdhogynem éreztem, hogy egy-egy halványabb bemélyedés elkezdett kialakulni a tükörsima részeken, ahol a földrajzról, történelemről, művészetekről volt hajdanán némi emléknyom...  Azért örültem, hogy a csapatban 3 nagyon profi csapattárs is volt, így csomó dologról ki sem derülhetett, hogy nem tudom, mert ők már rögtön tudták a választ... :) Szerencsére volt nekem is néhány találatom. ;)

A mai nap pedig egy csodával kezdődött: tényleg eljöttek a költöztetők, még szerencse, hogy éjjel kettőkor a pakolászás végén eszembe jutott, hogy egy ébresztőt azért állítsak be 7:45-re. Negyed 9-kor már itt is voltak és elvitték a csekélyke (összesen két darab) bútoromat, néhány nagyobb elektronikai cikket és mivel hoztak nekem üres rekeszeket/ládákat is, így ameddig megfordultak, a könyveim nagyját is sikerült összecsomagolni - mind a 10 rekesz megtelt, és még maradt is kb 2 rekeszre való mappa és könyv, de ezeket még át akarom nézni és kiszelektálni, mielőtt megutaztatom. 

Most eldöntöttem, ezentúl az e-könyvekre koncentrálok, mert tizenév alatt egy szép, de meglehetősen súlyos gyűjteményt sikerült összevásárolgatnom. A Kindle-t amúgy sem használom ki eléggé.

napi jó - 92. nap

 Futás közben találtam: 

idén is csak magammal futóversenyzek

Ma végre eldöntöttem, amin napok óta merengtem - visszalépek a futóversenytől, mivel várhatóan nagy lesz a tömeg és csökkenteni szeretném a kockázatát, hogy bárkit is megfertőzhessek utána, ha részt veszek rajta. Akad bőven esendő ember a környezetemben. 

Az űrlapot kitöltöttem és elküldtem, a kocka el van vetve.

De mint E. már korábban felhívta rá a figyelmemet, ha le is fújnák a versenyt (akkor még a visszalépésem nem merült fel), akkor sem jelenti azt, hogy nem futhatom le a 10 km-t ott, ahol amúgy is futkorászom nap mint nap. Ez motivált eddig is, hogy csináljam az edzéstervet, és ez fog motiválni továbbra is, ugyanis szeptember 6.-án én is le fogom futni a 10 km-t, megkísérelve, hogy lefaragjam azt a 3.5 percet, amivel vasárnap szintidőn felül teljesítettem.

Így is érzem a kihívást, pedig a busz fenyegető képe a hátam mögött ezennel szertefoszlott... :) 

A célt amúgy, amiért decemberben beneveztem a versenyre, elértem: sikerült rendszeres, heti 3-4-szeri  edzésekre ösztönözzön a tudat, hogy közeledik a nagy nap, és már azt is sikerült magamnak bebizonyítani, hogy képes vagyok ennyire rengeteg sok km-t lefutni (amit még 1 évvel ezelőtt sem hittem volna el magamról).

Már ki is találtam egy új kihívást magamnak, év végig összesen 500 km-t futni - ezzel próbálom a hideg idő miatt várható motiválatlanságomat kompenzálni.... :) Ebből 250 km-t már lefutottam január óta (az első két hónapban összesen kb 15 km-t futva), a szorgalmam egyelőre rendületlen, így talán nem is teljesen reménytelen a dolog... :)

napi jó - 91. nap

Ma kipróbáltam, hogy le tudom-e futni a 10 km-t, ami a versenytávom lesz.... és sikerült. :) igaz, hogy kb 3 perccel több idő alatt, mint amennyi a versenyen a szintidő, és szerintem az elején fel is vett volna a busz, mert ott stabilan 8:00-08:10 perces átlagokkal futottam, de az utolsó 3 km lett a leggyorsabb, sőt a legutolsó lett a legesleges, szerintem ott már tudat alatt éreztem, hogy a nyomomban van a busz, ami összeszedi a lassú futókat... :)

Mindenesetre 1-2 évvel ezelőtt még nem is álmodtam volna, hogy erre egyszer képes leszek. :)

Lehet, hogy most kellene nekifogni a cikkírásnak is, hátha ott is történnek még hasonló csodák... :)

napi jó (?) - 90. nap

24 óra leforgása alatt 2 betegem is tájékoztatott, hogy pozitív lett a terhességi tesztje. Igazi baby boom.

Mivel nem vagyok sem szülész, sem nőgyógyász, ez engem mindig némi belső feszültséggel tölt el, mert akkor 9 hónapig leshetem, hogy mi lesz a betegeimmel, és közben szoríthatok a babáért is. Szerencsére mindkét terhességre már én is áldásomat adtam korábban, de azért mégis ilyenkor nem csak azt látom, hogy a babafotós gyűjteményem reményeim szerint bővülni fog (idén már gyűlt kb 3, folyamatban van 2 és most itt az utánpótlásesély), hanem, hogy szegény koszorúereim már megint kapnak némi stresszhormont plusszba.

mondtam már, hogy most kb 1 évig unatkozni szeretnék?

napi jó - 89. nap

... ma úgy rendesen megvert az eső futás közben, de közben szép felhőket lehetett fotózni, egyre kevesebb ember futott körülöttem (és előzött meg) és egyszer sem merült fel komolyan bennem, hogy hamarabb is abbahagyhatnám, hogy ne ázzak meg, lefutottam a tervezett időt és még kibővítettem 5 perccel, hogy meglegyen az 5 km. :)

... magamon is meglepődtem, amikor munka végén a főnökömnek nem a terápiás sikereimről (lassan azt érzem, hogy nincs is olyan, vagy csak elenyésző), hanem a júliusban futva megtett kilométereimről dicsekedtem... :) még szerencse, hogy ő kb 20 éve fut, tehát még valamicskét ért is hozzá - azzal ámított, hogy túl fogom élni a 10 km-es távot... :)

napi jó - 88. nap

... olyan, mintha nem lenne teljesen hiába az a sok hanganyag és könyv, amit mostanában olvasgatok és talán a rendszeres testmozgás sem - kicsit türelmesebbnek érzem magam és ma pl egyszer sem éreztem, hogy elsírom magam, amikor ügyelet után még bent ragadtam délután 3-ig a munkahelyemen, mert számos dolgot el kellett intéznem.

... a szemerkélő esőben könnyű félórás futás pedig kifejezetten jól esett. :)

napi jó - 87. nap

Már csak 1.5 km-t kell bele szuszakoljak a maradék 4 percbe 1 óra 15 percig, amennyi a maximum idő, ami alatt lefutható a távom a versenyen, és akkor meglesz a 10 km-es futásom, és a buszra sem kell felszállnom. :))

Még szerencse, hogy ez a futás sem volt annyira megerőltető, hogy a végét jártam volna, a leggyorsabb köröm az utolsó volt és volt benne némi séta is a kitűzött pulzustartomány folyamatos áthágása miatt.

A futópályán meglepetésemre Odrayy-val is "összefutottam", kicsi a világ, talán futunk még együtt, bár engem az utolsó 5 méteren bekövetkező szúnyogtámadás kicsit eltántorított az esti testmozgástól.. :)

napi jó- 86. nap

... első nap egy hét szabadság után, egyből szakrendeléssel indítva, rögtön 28 beteg beírva, akikből néhány csak úgy meglepetésként, más szabadságon levő kollégák által előjegyezve, hogy ne maradjon el a gyógyszeres kezelés. Egy hős voltam, mert nem sírtam el magam egyszer sem és ha belegondolok, szokatlan módon az első néhány beteg után nem éreztem azt a késztetést, hogy ennyi elég volt, most már menjünk haza.

... a hazaérkezés után sikerült elkoppanni az ágyon, amint az nem is olyan ritkán előfordul 1-1 szakrendelős nap után. Ébredés után valahogy annyira nem tűnt fontosnak a futás, de amikor már elkezdtem keresgélni a futónadrágomat, akkor éreztem, hogy nem teljesen reménytelen a dolog, rá tudom venni magam... :) A vége egy kicsit szenvedős alig 3,2 km lett. Néha elgondolkodom, hogy 3 éve még ez volt az álomtávom, csak ezt kellene valahogy megcsinálni és túlélni, ez volt az első és azóta is utolsó futóversenyemen a teljesítendő cél, most pedig ez a rövid táv a héten. Azért tud ez is nagyon fájni még mindig... :) Az ebből fakadó jó az volt, hogy megéreztem az ízét annak, hogy képes vagyok legyőzni a saját lustaságomat, pedig kétszer is visszatettem a fejem előtte a párnára, hogy inkább hagyjuk, majd holnap bepótolom.

.... a minimagnum pedig, amivel a futás után jutalmaztam magam, egyszerre napi 1.5 jónak számít. :) Kalóriában is... ;)

napi jó - 85. nap

Ismét számos jó dolog történt. :)

... futottam 7 km-t 1 óra alatt. Ez nekem életem második leghosszabb futása úgy, hogy önként vállalkoztam rá, az előző kb 100 méterrel volt hosszabb. Nem önként sem futottam ennél hosszabbat korábban. :)

... megvásároltam a vágyott fürdőszoba szekrényt (amit az is motivált, hogy szerintem egy 2 hónappal korábbi fotó frissen felfedezett tanulsága szerint el is repedt keresztbe a kagyló valamikor a felújítás során a nagy munkában...), ami az internet szerint épp nem volt raktáron a városban, de mégis találtak nekem egy bontatlan csomagot - bízom benne, hogy amikor holnap a brigád érte megy elhozni, akkor még mindig ugyanaz a modell lesz benne, sértetlenül. :)

... találkoztam a negyedik új szomszéddal is, aki szintén egy tündérnek tűnik egyelőre, nálam csak néhány évvel idősebb, fölöttem fog lakni a családjával, amit két kisgyermek és egy férj képez és már előre szabadkozott a kisgyerekek miatt. Megnyugtattam. Remélem egyszer majd én fogok neki szabadkozni 1-2 kisgyerek miatt... ;) Egyelőre úgy tűnik, hogy a szembeszomszédot leszámítva mindenki nagyon szimpatikus lesz. Kezdem várni az ottani életet, itt tizensokév alatt egy 5 emeletes lépcsőházban (ami egy kb 5 lépcsőházas komplexum része) összesen 5 családdal sikerült kb köszönőviszonyba kerülni és megismerni egymást az utcán, ebből összesen 2 emberrel beszélgetek is néha, egynek a lakásában is jártam, amikor beteg lett az édesanyja... Hiányzik az otthoni érzés, amikor ha elutazik az ember valahova, akkor a szomszéd lelkesen locsolja a virágjait, ameddig vissza nem tér az illető - na nem mintha életben lenne még akár 1 virágom is, mire az új helyre beköltözöm - dolgozom rajta... sajnos nem szándékosan...

És ha még palacsintát is hoznának, mint ahogy időnként ez otthon előfordul, amikor meghallják, hogy hazaugrottam pár napra... ;)

...ismét visszakerült a tej a jól megszokott helyére a hűtőben, miután a fejfájás hátterében diagnosztizált alacsony vérnyomásom miatt (vérnyomás: 89/60 Hgmm, pulzus: 56/perc) megittam a hetek óta a tej helyén árválkodó 2 dl vörösbort (és nem, a vérnyomásomat nem mértem még vissza, de a fejfájásom javult ;) ).

napi jó - 84. nap

... megérkeztek a bútorok, pedig volt néhány szkeptikus hang, hogy ha szombaton délig dolgoznak a cégnél, akkor hogyan is ígérhették, hogy délután 2 körül fogják kiszállítani és összeszerelni...

... a srácok ügyesek voltak, és végül még a kanapé is befért a nappaliba, pedig elsőre ez elég reménytelennek látszott... :)

... a lakásban is továbbra is szimpatikusak az új bútoraim, nem bántam meg, hogy ezeket vásároltam.

... a lépcsőház felmosása közben pedig (mert az új helyen lista van, hogy melyik héten ki takarított és ez egyelőre 3 személy között oszlik meg) hosszasan beszélgettem telefonon az egyik barátnőmmel, aki otthon derekasan helytáll olyan helyzetben, amire pont nem készítette fel a szakvizsgája és mégis képes volt megőrizni a humorát és majdnem könnyesre nevettem magam egy-egy abszurd helyzet elmesélése. :) Már többször lemértem, kb 50-60 perc alapos felsepréssel és felmosással a lépcsőház takarítási procedúra, még a korlátokat is áttörölöm egy kis fertőtlenítő kendővel a végén, hiába na, járvány van vagy mi - így volt sok időnk megbeszélni az utóbbi hónapok eseményeit is közben. Egyébként általában podcasteket hallgatok felmosás közben, hogy gyorsabban teljen az idő, de a telefonálás is megoldható a vezeték nélküli fülhallgatómnak köszönhetően. :)

...  a nap végén pedig befizettem egy olyan online tanfolyamra, amit évek óta nézegetek, és amitől azt remélem, hogy a segítségével kicsit tisztázni tudom majd magamban a rövid és hosszútávú céljaimat - utána megnéztem a dollár árfolyamát és épp mélyponton van, szóval jobbkor nem is jelentkezhettem volna. ;) Hétfőn indul a tanfolyam- egyenesen Amerikából, ezért a néhány Zoom-os élő kapcsolódás itt este 11 órai kezdetre fog esni - még szerencse, hogy egyelőre nem sikerült rászoknom az este 10:30-as elalvásokra- így bajban lennék... :) De csak 6 hétig tart a tanfolyam, utána még mindig kibontakozhatok ilyen téren - is. :)

napi jó - 83. nap

Hűha, ma nagyon sok jó dolog történt, rögtön a nap elején életemben először vettem egy kanapét, konyhaasztalt, heverőt, és komódot a még mindig felújítás alatt levő lakásomba (kicsit hosszúra nyúlt történet, de talán már látszik a vége). Eddig bárhova mentem, mindig be volt rendezve az adott lakás és nem kellett ilyesmin törni a fejemet (na jó, egy darab íróasztalt kellett csak vennem magamnak, valamint egy cipőtároló szekrénykét). Most a saját határaimat feszegetem, amikor azt próbálom felderíteni magamban, mi az, amit magam körül ÉN szeretnék látni, és még fizetni is szeretnék érte, és nem utolsó sorban legyen kompatibilis családtagjaim néhány igényével. ;)

Nem vagyok még csak átlagos stílusérzékkel sem megáldva és utálok vásárolni (leszámítva a technikai kütyüket), így ha jól sejtem, lesznek még izgalmas percek-órák a lakberendezéssel kapcsolatban. Még szerencse, hogy nem törekszem a régió legszebb lakása címre. :)

A költözésre még nem is merek gondolni, ameddig nem tudom, mikor fejezik be a lakásfelújítást - amit kb május elejére ígértek. A jelszót már tudom: apránként. A bútorok beszerzésére is azt hiszem ugyanezt a jelszót fogom használni. :) Végülis nem kell egyszerre mindent, majd hagyom, hogy áthasson a hangulat és hátha azzal együtt jön majd még ihlet is. :) Szerencsém van amúgy, mert azért van segítségem, anyum pl. kb 10 másodperc után dönt, kár, hogy ezt a tulajdonságot pont nem örököltem tőle... De a komódot ma önállóan választottam ki, tudjátok, vannak azok a szerelem első látásra dolgok, ez most olyan volt, miután 3 komódot bizonytalanul méregettem, a negyedik, egy sarokban eldugott egyből megtetszett.

Mivel a bútorokat ki is hozzák és össze is szerelik, mondhatni az univerzum kegyeltjének érzem magam. A többi bútort is innen fogom vásárolni.:)) Majd... apránként...

A lakberendezős túra után sikerült pontot tenni egy pályázat körüli rendelésekkel kapcsolatos kérdésekre és 1 héttel leadási határidő előtt megszületett a végső lista - még jó, hogy szabadságon vagyok, így volt legalább időm napi 3-4 órát foglalkozni a felmerülő problémákkal. :) Egy nagyon szimpatikus pályázati felelőssel fűződött szorosabbra a kapcsolatom ezen a héten, annyira szimpatikus nő, hogy vele még akár munkától függetlenül is szívesen összefutnék valamikor. Felüdítő, amikor proaktív emberrel találkozom, aki töri a fejét azon, hogy megtalálja a megoldást, addig megy, ameddig talál valakit, aki tud válaszolni a kérdéseire, és szívén viseli a munkacsoportunk kutatását.

Az egyik fénypont természetesen a délutáni alvás volt, igazából meditálni szerettem volna kicsit, de nagyjából a második mondatnál elaludtam és 2.5 óra múlva ébredtem. :)

napi jó - 82. nap

Kezdjük azzal, hogy futottam 5 km-t. :) Vészesen közeledik a nagy nap (amennyiben egyáltalán meg lesz tartva a verseny), de mivel ha elmarad, nekem aznap akkor is le kell futni a távot, csak maximum egy kicsit kevésbé inspiráló helyen, nem a Duna parthoz közel, ezért próbálom komolyan venni a tervet és követem. Ebben a hónapban már 47 km-en vagyok túl és szeretném megdönteni a júniusi rekordomat, amikor 57 km-t futottam a teljes hónap során. :)

Magamhoz képest le vagyok nyűgözve magamtól. :) A tempó is lassan lassan alakulgat, hangsúly inkább a lassún, de azért csak megyek tovább és bízom az órámban és az edzéstervben- valamint a verseny napi adrenalinban, ami remélem elég lesz ahhoz, hogy a busz előtt kocogva érjek be a célba és ne a buszról gyönyörködve a kilátásban - ez utóbbi opció sem olyan nagyon rossz, most, hogy így leírtam, buszozni is nagyon szeretek... 😊

Három nagyon jó szakember/kolléga keresett meg a mai napon mobilon, hogy nézzek meg nekik betegeket, az egyik konkrétan fel is ébresztett reggel ezzel a kéréssel - az első érzés mindannyiszor leginkább a halvány bosszúság volt, hogy ha már 3. napja itthon dolgozgatok a szabadságom alatt egy egyre nagyobb kihívások elé állító adminisztratív és némileg kutatási árnyalatokat is tartalmazó feladattal, legalább a másik része az életemnek kicsit igazán csitulhatna. Majd rá kellett jönnöm, hogy ebben azért van némi megtiszteltetés is, hogy alkalmasnak tartanak a feladatra, szóval ilyenkor meg kellene veregetni a vállamat és jól érezni magam - erre reális esélyt nagyjából a nyugdíjam előtt 1 hónappal tudok elképzelni. Azért egy felkérést sikerült delegálnom, ami már csak azért is jó, mert ezt is tovább kell még fejlesztenem magamban ahhoz, hogy esélyem legyen visszaszorítani a napi munka mennyiségét 10 óra alá. A delegálást tehát külön kiemelném napi jóként. 😉

Ugyanezt nem mondhatom el a nemet gyakorlásról, azzal még a startvonalon állok, elméletileg már tudom, hogyan kell kiejteni ezt a szót, de valahogy az alkalmas pillanatban soha nem sikerül alkalmaznom...

holnaptól :)

... este fél órával korábban fekszem. Egy órával hamarabb nem jön össze sehogyan sem.

Apróbb darabkákra szabdalom a terveimet. :) 

Önfejlesztem magam itt a nagy szabadságom kellős elején, amiből fél nap azért munkával telt. :)

napi jó - 81. nap

Jól indul a szabadság. :) Gyönyörű kardvirág a piacról egy idős hölgytől, aki az illatozó rózsákat ajándékba adta, majd egy sétálós-beszélgetős-7 km-es kirándulás az egyik barátnőmmel, miközben férfiakról, podcast-ekről és szakmai dolgokról egyaránt beszélgettünk... :) Én inkább szakmáról és podcast-ekről (naná, hogy futással kapcsolatosról :) ), ő inkább férfiakról.

Érzéseim szerint ez a témafelosztás egyhamar nem fog változni.

Napi jó- 80. nap

éjfélkor ügyeletben tavaszi Pick felvágottas szendvicset majszolni. :)

itt-ott szépség

ezt viszont a régi felületen írom

Mozillában úgy tűnik, ez is működik.

próba :)

én az új blogger felületet használom már, ez működik.

a régi felülettől elbúcsúztam.

a hallgatásomnak nem technikai okai vannak. :)

napi jó - 79. nap

... az első két SMA-s kisfiú megkapta már a génterápiát az emberek összefogásának hála.

Most a kicsi Noelnek gyűlik szépen, valamivel lassabban, talán, mert korábban nekifogtak a gyűjtésnek és akkor még annyira nem volt fenyegető a határidő. Most már közel a cél, már "csak" 150 millió forint hiányzik, még egy hónap maradt, ne adjuk fel.

Nagyon biztató és megható, hogy annyi ember össze tud fogni a jó célok érdekében.

nem is tudom...

... hogy írogassam-e tovább a napi jókat, hisz egyelőre úgy tűnik, hogy minden visszaáll a megszokott kerékvágásba - kérdés, hogy meddig -, most épp nincsenek korlátozások és kicsit olyan már, mint egy régmúlt álom, amikor alig jártak autók az utakon, nem voltak emberek az utcákon, csak néhány kiváltságos foglalkozású ember járt rettenthetetlenül munkába, hogy biztosítsa az életben maradáshoz szükséges dolgokat.

... már csak a szekrényben felhalmozott 2 db ananászkonzerv, 2 csomag tészta és 3 üveg előre legyártott bolognai szósz emlékeztet, hogy hogyan képzeltem én, hogy mivel fogom magamat életben tartani, ha kijárási tilalom és kaja kiszállítási tilalom is lesz... semmi élesztő, nulla deka frissen vásárolt liszt.

... az az érzésem, hogy már mindenki elfelejtette azokat a tanulságokat és fogadalmakat, amiket pár hete még levont vagy esküvel fogadott.

Megint nagyjából ugyanaz a türelmetlenség, ugyanaz a mogorvaság, ugyanaz a pesszimizmus, és pont ugyanaz a panaszáradat. Semmi sem változott...

napi jó - 78. nap

... végre döntöttem és kiléptem egy fb csoportból, aminek bár hívogató volt a neve és azt hittem, hogy azt képviseli, ami a nevében van foglalva és amit a hétköznapokban próbálok magam is képviselni, mégis számomra legalábbis csalódás volt. Sem szakmailag, sem emberileg nem adott semmi pozitívumot.

... tegnap pedig elmondtam a főnökömnek, hogy szeretném, ha elgondolkozna azon, hogy az oktatás-kutatás-gyógyítás vonalból melyiknél kapok csökkentett terheket, mert nem gondolom igazságosnak, hogy mindhárom vonalon maximális elvárások vannak irányomban, mások pedig kihúzhatják magukat legalább az egyik, de inkább két része alól. 

... eljött az ideje kicsit a saját jólétemért is küzdeni.

napi jó - 77. nap

Ma a 20 perces "laza" futás mellett a felhők is lélegzetelállítóak voltak. 😊

napi jó - 76. nap

... ma feltűnt, hogy valamivel több türelmet érzek magamban magamhoz és a külvilághoz, beleértve a munkahelyemet is. :)

... valószínűleg jót tett, hogy egy kicsit más jellegű munkával (cikkírás, statisztikázás, posztergyártások) is foglalkozhattam az utóbbi időben, időnként még normális emberi időben is.

... nem utolsósorban vélhetően az is hozzájárul, hogy júniusban már több, mint 50 km-t futottam, ezzel megdöntve minden korábbi hónap megtett táv rekordját. Vélhetően 2019-ben összesen nem futottam ennyit, mint ebben a hónapban és holnap még jó lenne eljutni. :)

... ma visszatértem a megszokott élethez, sikerült is délután 2 órát aludnom az ambulancia és osztályos betegellátást követően, így elmaradt a mai futás, remélem azért nem fog megint kiszorulni a naptáramból. Egyre fogynak a napok és most szembesültem azzal, hogy bizony itt is lesz busz, amit hajdanán Betond egyszer felvetett, ami a minimum tempót nem tartókat összeszedi...

Kicsit messze vagyok még attól a tempótól, de meg fogom csinálni! ;)

napi jó - 75. nap

Egy gyönyörű csokor virágot kaptam ajándékba egy barátnőm apukájától, jól esik kinézni a konyhába időnként. :)  

napi jó - 74. nap

Macha limonádé ügyelet után, hogy ébren tartson egész nap. :)

Ugyan nem sikerült neki, de azért finom volt. Lehet, hogy inkább futni kellett volna menni a TV bekapcsolása helyett, ami aztán végül álomba ringatott. :)

De legalább végül majdnem kipihenten elkészítettem a holnapi előadásomat, remélem a főnökeim is vállalhatónak tartják, mert ez most sajna ki fog kerülni a könyörtelen netre is...

napi jó - 73. nap

... ma fogtam magam és elugrottam az unokatesómhoz és családjához 80 km-rel távolabbra, mert hát valójában nem is igazán messzi az a messzi, egyet ebédeltünk, nagyon jót beszélgettünk (a férje és a kisfia is nagyon aranyosak, felemelő érzés volt velük társalogni), majd visszavezettem. Útközben oda és vissza is végig hangosan énekeltem az autóban, egész jó pozitív gondolatokat gerjesztő technika és mivel senki nem kellett rajtam kívül elviselje, ezért nem fogtam vissza magam. :)

... bár 2020-at eredetileg a sport évének szántam, ezt most inkább átfogalmazom az emberi kapcsolatok felfrissítése évének - akár online, akár offline. :) Már csak a listán és a fejemben kell mindenek fölé sorolni, de biztos, hogy megéri. :)

... és ráadásként este még egy futás is belefért, bár tele pocakkal kezdetben kicsit ódzkodtam, de mivel nagyon elálmosodtam, és még szellemi tevékenységet kellett végeznem, ezért végül is rávettem magam - mostmár értem, miért mondják sokan, hogy esőben futni is megvan a maga varázsa - kellemesen kihaltak voltak az utak, bár igazából éppcsakhogyszemerkélt. :)

napi jó- 72. nap

.. bár reggel 6-kor az órám ébresztett, mivel elfelejtettem kikapcsolni a mobilon az ébresztőt, azért nem nyomta rá a bélyegét a napomra. 

... ma egészen hatékony voltam (azok után, hogy megint sikerült mindent az utolsó pillanatra hagyni), elkészítettem egy posztert a következő nemzetközi e-kongresszusra (holnapi leadási határidejű), részt vettem az éves stratégiai megbeszélésén az egyik nemzetközi szervezetnek (2.5 órát tartott, direkt nem kapcsoltam be a kamerát, hogy közben tudjak ebédelni és mást is dolgozni), finomítottam egy mai leadási határidejű absztraktot, és mindeközben az motoszkált a fejemben, hogy a semmire sincs időm helyett ezentúl azt mondogatom magamnak, hogy "VAN IDŐM". Hátha így nem stresszel annyira a tennivalóim nem annyira rövid listája és könnyebben belevágok... :)

Ma működött (valamint a tudat is, hogy úgysem csinálja meg senki helyettem...)... :)

napi jó - 71. nap

... bár még mindig nem sportblogot írok, de a mai napi legjobb az volt, hogy ügyelet után elmentem egyet futni. :) Amikor megérkeztem a futópályához, tele volt szenvedő arcú rendőrökkel, úgy tűnik, időnként őket is próbálják mobilizálni. :) Szerencsére mire megtalálta az órám a GPS jelét (kb 3 perc alatt), addigra a rendőrök befejezték a testmozgást, mikrobuszokra szálltak és elhagyták a terepet, így a megszokott körülmények között futhattam le a nem annyira nagyon szeretett intervallum edzést, amikor időnként fel kell gyorsulni és amennyire gyorsan bírok, futni 4-5 percig, majd 3 perces lassúbb tempó után ismételni a bravúrt még kétszer... Eközben elég borús volt az ég, tele szép szürke felhőkkel, kissé szemerkélt is az eső az utolsó két kör alatt, de még jól is esett, ahogy a felhevült arcomat hűsítette.

Amikor lejárt a kitűzött 35 perc, már csak egy kicsi választott el az 5 km-től, ezért úgy döntöttem, hogy tovább szaladok, hogy egy ilyen szép kerek számot is hozzáadhassak a számlálómhoz és végül 40 perc és egy kicsi alatt meg is lett a bűvös ötös. :)

Már az autóban ültem, amikor elég rendesen elkezdett esni.

Az univerzum nagyon szorít nekem, hogy túléljem az idei futóversenyeimet - egyelőre kettőre nem is jutottam el, a harmadik még nem teljesen esélytelen, ezért legalább az edzési lehetőségeket próbálja nekem biztosítani... :)

Mondtam már, hogy ma szembejött velem egy újabb októberi 10 km-es versenytáv...?

Remélem elfelejtek nevezni rá... :)

napi jó - 70. nap

... E. segített találni egy fotót, aminek a láttán kicsit ismét fiatalnak és gondtalannak éreztem magam- és csak tavaly nyáron készült. :) Egy örökkévalóság telt el azóta. Az élet tele van meglepetésekkel.

napi jó - 69. nap

A hétvégén megismerkedtem a 6 szavas történetmeséléssel. :)
Nagy élmény és nem kis kihívás volt a saját legnagyobb sikeremet összefoglalni.
Kicsit azért fájdalmas is - ennyi év után csakis a munkáról tudok beszámolni, másban nem vagyok igazán sikeres.
A többieknél a magánélet is legalább annyi, vagy még több szót kapott, mint a munka.
Ez is a változtatás szükségessége mellett szól (ezután ma kaptam egy rövid határidős lektorálási feladatot a többi mellé)... 

A mai napi jót megpróbálom 6 szóban összefoglalni (tetszik a dolog, még máskor is próbálkozom, konfliktus is kell egy jó hatszavasba, ezért került be az egyik szó... :) ):

Napsütés. Szamóca. Fák. Ex. Ebéd. Szunyókálás.

Hotelszobák - és környék :)

Napi jó - 68. nap

... ma csak egy szúnyog csípett meg a több tízezerből, miközben egy tó partján futottam.

... úgy látszik,  hogy veszítettem a szúnyogokra gyakorolt vonzerőmből... ;)

napi jó - 67. nap

Szembejött egy új egészségügyes dokumentumfilm-minisorozat, a "Lenox Hill", a reklám alapján egy amerikai kórház dolgozóinak az életén keresztül mutatják be, hogyan próbálják megtalálni a munka és magánélet közötti egyensúlyt. Egyelőre tetszik, két részt gyorsan meg is néztem az utálatos csomagolászás közben (holnap ismét offline továbbképzésre megyek, annyira nem hiányzott, megint előkerült a kis bőrönd... teszek futócuccot is :) ).

Azt látom, hogy az ottani kollégák is sokáig dolgoznak, elfogadják, hogy áldozatokkal jár ez a hivatás, valahogy a szűkebb családjuk is elfogadja ezt, talán azért is, mert napközben néha felhívják a családot 1-1 szabad percükben. Pl. én ezt extrém ritkán teszem. Valahogy erre soha nem találok alkalmas pillanatot - lehet, hogy ezt majd újra kell gondoljam, egyszer, ha aktuális lesz.

napi jó - 66. nap

... véletlenül belecsöppentem egy orvosos sorozat első részébe a tévében, sajnos a címére nem emlékszem, de igen emlékezetes az első napját a New York-i (vagy Los Angeles-i?) közkórházban töltő új orvosigazgató hozzáállása, illetve a visszatérő kérdése: "hogyan segíthetnék?".

... ezt a proaktivitást kellene valahogy becsempésszem a hétköznapjaimba.

... az életemben mostanában inkább a következő kérdés merül fel: "hova rejtőzhetnék minden és mindenki elől?"

napi jó - 65. nap

... két órán keresztül éppencsakhogyhallható Disney rajzfilmzene zongorafeldolgozás mellett statisztikázni a munkahelyen a szobámban, miközben csakfélóránként alig zavarnak telefonon, mert végre hivatalosan is a fókuszomat átmenetileg áthelyezhetem a kutatásra a nem szakrendelős napokon... :) megvan annak is az előnye, ha az ember elkezd kiállni magáért. :)
Kérem szorítani, hogy élni is tudjak a lehetőséggel.

Kerek 21 napon belül meg kell nyomjam a cikkem "submit" gombját.
Visszaszámlálás indul.

napi jó - 64. nap

... este 10-kor futás után mozarellás, tonhalas, zöldhagymás, vajretkes saláta. :)

... bár gyanítom, hogy a bevitt kalória kb 2x annyi volt, mint amit lesétafutottam... :)

napi jó - 63. nap

... a mai nap nagyon jó hangulatban indult, egy kis faluban madárcsicsergésre és a besütő napsugarakra ébredtem, mivel tegnap egy kolléganőmnél és a férjénél voltam vacsorázni és borozgatni, ami éjjelbe nyúló beszélgetéssel ért véget. :)

... a nap további részében egy kicsit még másnapos voltam, de a délutáni futás végül ezt is elfújta. Az ég is csak akkor dördült meg, amikor már a lépcsőház ajtaja fele tartottam, de végül eső nem is esett, így a mai napot is gyakorlatilag szárazon megúsztam. :) A fentiek is nagyon szurkolnak a futó karrieremnek, mert egyelőre az időjárás nem jelentett tartós akadályt - a lustaságom annál inkább, de azért ezen a héten azt is sikerült kicsit kordában tartani. :)

napi jó - 62. nap

Tegnap megakadályozott az eső a futásban, de ma miután elállt bátran nekivágtam és végül sikerült is 5 km-t futni, amivel átléptem a bűvös 100 km-es határt - ennyit futottam tavaly november óta. Kezdem futónak érezni magam. :)
Utána kicsit visszanézegettem, hogy hogyan is alakulgat a pulzuskontrollos edzésterv alapján a teljesítményem és ahhoz képest, hogy csak kb 2 hónapja vezettem be, már látok némi javulást a teljesítményemben és az átlag pulzustartományomban. :)
Összehasonlításként egy tavaly júniusi futásom, saját tempóban, megállás nélkül, egy idén januári futás szintén megállás nélkül, olyan tempóban, amit érzés alapján végig tudtam tartani (jó magas átlagfrekvenciával) és a mai edzés, amiben volt némi séta is a felgyorsult pulzus miatt és 3x5 perc gyorsabb futás is, a végén kis ráadással, hogy legyen meg az 5 km. :)

Jó érzés látni a fejlődést magamhoz képest, ez az egyik legjobb motiváció . :)

napi jó - 61. nap

Bár ez tegnapi, de nem maradhat megörökítetlenül (este 8-kor kicsit lefeküdtem és ma reggel ébredtem, ezért maradt el a megírása).
Tegnap az egyik kolléganőmmel vacsoráztam a közeli étteremszerűségben, ahol egyébként meglepően finom hamburgert ettem. Félidőben megjelent a kissé pszichopata és nem kissé alkoholista rajongóm a lépcsőházunkból, aki időnként megdicséri a szépségemet (mindeközben felesége van és gyereke, de hát tudjuk ugyebár, hogy csak hűséget és nem vakságot...), megivott egy söröcskét és megvacsorázott ő is - külön asztalnál.
Amikor a kolléganőm fizetett és egyedül maradtam az asztalnál, odajött és a nap mondata hangzott el: "Gyönyörű vagy, mint mindig, és imádlak".

Tehát létezik az Univerzumban olyan férfi is, akiből ilyen érzelmeket csalogatok ki és ezek szavak formájában manifesztálódnak is...  Bár lehet, hogy ehhez alapkövetelmény, hogy az illető pszichopata legyen és egyéb tudatmódosító szerekkel is tovább "javítson" ezen az állapoton.... :))

De ezek szerint van még remény...

A mai napban pedig  a legjobb az volt, hogy bár szakrendeltem, de normál időben (ahhoz képest, hogy valamikor 8-10 között eszem egy bögre müzlit mostanában), 1 órakor ebédeltem is. Ezt a szakvizsga óta eltelt évek során (ami már nem is olyan nagyon kevés...) nagyjából négyszer sikerült megcselekednem, ebből háromszor a jelenlegi járvány ideje alatt, a lecsökkentett nem akut betegellátás miatt... hozzá tudnék szokni ehhez az állapothoz... ebédelni délután 4-5 előtt, mindezt egy rendes asztalnál, nem a számítógép monitorját bámulva közben...

napi jó - 60. nap

Elküldeni egy határidős feladatot ma is, utána viszont lebilincselő,  bár nem túl optimista, de legalább pozitív végkicsengésű sorozatot nézni. :)

Ja és futottam is, bár szegény izmaim az elején nagyon nyöszörögtek. :)

napi jó - 59. nap

A tegnapi napban is volt néhány jó dolog, de ügyeletben nem igazán van hangulatom blogolni...
Például az, hogy nem kellett megint átadnom beteget az intenzívre. :)
Ma reggel ráadásul az a beteg, akit már egy ideje visszakaptunk az intenzívről, dupla segítséggel ugyan, de végre megint pár lépést meg tudott tenni a folyosón. Jó kezdése volt a napnak. :) Hosszú még az út, de legalább megint látom a reményt.

A következő napi jó a mai futás volt ügyelet után, egyedül a szemerkélő esőben, 6 km-t sikerült teljesíteni (persze a sétákkal együtt ;) ). Lehet, hogy számomra is a futás egy magányos sportként működik a legjobban. Ilyenkor van idő elmélázni magamon, hogy mennyi mindenen kell még változtassak ahhoz, hogy a dolgaim jobb irányba forduljanak.

A nap fénypontja az a mozdulat volt, amivel elküldtem egy mai határidős e-posztert és a hozzá felmondott 2 perces angol hanganyagot egy nemzetközi e-kongresszusra... volt benne némi izgalom,  de még így is kevesebbel megúszom, mintha járványmentes időkben 2 órát kellene állnom mellette és válaszolnom az érdeklődők kérdéseire... bár lehet, hogy majd e-kérdéseket fogok kapni e- mailekben... :)

napi jó - 58. nap

Ma ismét aludtam délután munka után kb. 2 órát. :)
Ez is lehet egy nap fénypontja, nálam egész gyakran... gyakoribb, amikor valami munka határideje is közeledik. Mint például most is...

napi jó - 57. nap

Ma kb. 1.5 órát üldögéltünk még az autómban és beszélgettünk az egyik kolléganőmmel, akit mostanában rendszeresen reggel elviszek és délután hazaviszek a járványügyi helyzetre tekintettel. Az ő idegeit számos szempontból inkább kisimította ez a rendkívüli helyzet és ezt meg is jegyeztem neki, sokkal nyugodtabb és összeszedettebb mostanában. Mindenkinek más démonokkal kell megküzdeni - az övéit ez a helyzet most jobban elüldözte.

Jó lenne mindenkit élete legjobb lelkiállapotában átmenteni a következő hónapokba. :)
Az én mentésemmel kicsit még várjanak...

napi jó - 56. nap

Ma majdnem láttam egy űrhajó kilövést az űrbe, de aztán lefújták (remélem nem miattam, egészen addig nem dőlt el a kilövés, ameddig be nem kapcsolódtam - 1 millió ember mellé...), cserébe viszont a kilövésre várva váltottunk néhány mondatot bátyóval Skypeon, aki felhívta a figyelmemet a nagy eseményre.
Nekem ez a párbeszéd is nagyszerű élmény volt, talán még nagyobb, mint ha tényleg láthattam volna, amint két emberke kirepül a zűrbe... :) Kicsit amúgy is izgultam, hogy élőben nézhetem végig, amint felrobban az űrhajó az emberekkel, de szerencsére ez is elmaradt. ;)

Ideje az optimista szemüvegemet előkeresnem... ;)

napi jó - 55. nap

Egy hetes "szabadság" után (ami gyakorlatilag a vizsgáztatás megszervezésével és a vizsgák javításával telt a hétköznapokban és egy túrázós-olvasgatós-emberekkel beszélgetős kis ünnepléssel a hétvégén) ma ismét az osztályon is dolgoztam és például a kollégáimtól visszavettem azt a betegemet is, akit legutolsó ügyeletben egész éjjel próbáltam stabilizálni, majd hajnalban átadtam az intenzív osztályra, amikor már minden rendelkezésemre álló lehetőség mellett sem tudtam megnyugtatóan javítani az állapotán - mindeközben a beteg végig tudatánál volt, beszélgettünk, jelentősebb panaszt nem jelzett és titokban hálát adtam, hogy nem omlott össze a keringése. Pár nap után vissza is kaptuk, és ma a reggeli viziten megköszönte nekem és annak a nővérnek, aki történetesen akkor éjszaka és most is ott volt, hogy vigyáztunk rá és gondoskodtunk róla és elnézést kért, hogy miatta nem tudtunk pihenni egész éjszaka... :)) Teljesen megdöbbentem. Mindenre emlékszik, ami maga a csoda abban a helyzetben és képes volt ezt szóba hozni és megköszönni.

Annyira szeretném, hogy végül győztesként kerüljön ki ebből a helyzetből, amiben már volt némi javulás az utóbbi 2 hónapban és most megint majdnem a startvonalhoz kerültünk vissza emiatt a váratlan esemény miatt. Muszáj ébren tartani folyamatosan a küzdő szellemét, a mosolyát, nélküle nem sikerülhet. Szerencsére együtt akarjuk a győzelmet.

napi jó - 54. nap

Sikerült leküzdeni a lustaságomat és elmentem futni, jobban bírtam a vártnál - mégiscsak lehet, hogy jó lesz valamire ez a pulzuskontrollos futás és nemcsak J. asszisztensnőmmel való kapcsolatom elmélyítésére. :) Az átlag pulzust figyeljétek, ne a többi adatomat... :))) Majdnem ilyen sebességgel túrázom is.... ;)

napi jó - 53. nap

Több napi jó dolog is történt, spontán ébredés fél 9-kor, délutáni 2 órás szunyókálás, utána futás és közben  beszélgetés a kedvenc asszisztensnőmmel, akit nevezzünk mondjuk J.-nek, a Döntés c. könyv befejezése amitől én is kicsit erősebbnek érzem magam és már neki is fogtam a következő könyvnek. 

Enyhe lelkiismeret furdalásom ugyan van, hogy ma pl.nem dolgoztam semmi konkrétat ha nem számoljuk az angol hallgatókkal kommunikációt vizsgabeosztás ügyben, de el is hessegettem magamtól, szabadság utolsó napján ez bocsánatos dolog. :)

Amúgy is dolgozni fogok még azon, hogy a szabadság összes többi napján is megbocsáthassak magamnak és egyáltalán ne hatékonykodjak máskor... 

napi jó - 52. nap

Reggel arra a gondolatra ébredtem, hogy már az is egy kiváltság, hogy ezt a napot is megérhettem. :) Korábban egyedül szerettem volna tölteni, kicsit elmerengeni az eddigieken és megtervezni a következő egy évet, de végül is túrázásba torkollt, üsse kő, így is jó volt. :)
Az ételek pedig fenomenálisak voltak, ebédre pisztráng egy kis meggyes sörrel, vacsorára kenyérlángos. Ennek soha nem tudok ellenállni. Azért volt kb. 17-19 km túra is közben, úgyhogy a kenyérlángos egy részét azért ledolgoztam. :)

napi jó - 51. nap

Ma futottam ismét az asszisztensnőmmel, és futás közben láttunk egy ismerős arcot, aki minket (is) nézett és talán egyet biccentettem is neki, mert azt hittem, hogy orvoslátogató lehet az alapján, hogy már biztos többször is találkoztunk, annyira megszokott volt az arca (ennyire tudom követni a körülöttem változó arcokat, neveket, cégeket).
Később is néhányszor elmentünk még egymás mellett, akkor is összenéztünk.

Már az autóban esett le nekem ,hogy ki is volt ez az illető: az egyik helyi színész, akit többször is láttam szerepelni az utóbbi évtizedben a színházban- hát innen volt ismerős. :) Gondolom neki nem voltam ismerős, csak látta, hogy valaki kedvesen üdvözölte őt. :D

napi jó - 50. nap

... online vizsgáztatás, majdnem összeomló rendszerek, egyelőre még eléggé ismeretlen internetes felület, amin 10 percen belül kellene új vizsgát összedobni, követelőző diákok, idővel versenyt futva javított tesztek közben könnyesre nevetni magunkat a régi-kis-jelenleg-nagyfőnökömmel. :)

napi jó - 49. nap

Éjfél előtt pár perccel túróscsuszát enni. :)

napi jó - 48. nap

Ma olyan nagyon jó volt tovább aludni, valamikor fél 8-kor spontán ébredni. :)

Ismét szabadságon pár napig, ismét éjfélig vizsgáztatáshoz töltögetem fel az anyagokat, csitítom a diákokat, de ma végig sütött a nap, és jó volt egy kicsit futni a szabadban, asszisztensnőmmel közösen, az ő tempójában (amit olyannyira bírok, hogy nem vörösödött ki a fejem, mint ahogy általában minden futás végére szokott... :) ), végig beszélgetve közben. Úgyhogy azért szerintem holnap is megyek futni, hogy végül túlélhessem a 10 km-es roppant merész célkitűzésemet...

Vagy holnap kipróbálom a jógát... eddig még mindig valamiért elmaradt. :)
Lehet, hogy tudat alatt attól félek, hogy képes vagyok kitörni a nyakamat és én még élni szeretnék egészen sok-sok éven keresztül... :)

plussz egy jó :)

... életemben először kihasználtam a J0y napok kedvezményeit és megvásároltam online életem első  hűtőszekrényét, mosógépét és mikrohullámú sütőjét, egészen kellemes összeggel kevesebbért. :)

... és nem hagytam magam elcsábulni és venni egy csomó egészen fölösleges, de szintén akciós dolgot, pedig mennyi, de mennyi kupon volt még.... :)

... kicsit büszke vagyok magamra.

napi jó - 47. nap

Az utóbbi napok megint elég sűrűek voltak, két ügyelet, amiből a tegnapi során kb. félórát aludtam 24 óra leforgása alatt, de legalább úgy tűnik, hogy megérte, érzem, hogy valaki odafentről próbál ilyenkor segíteni és a tegnap éjjel valami szokatlan nyugalmat éreztem, ami új érzés volt...

A mai nap elmentem egyedül futni, miután délben azért aludtam kb 4 órát, hogy bepótoljam a lemaradást, az asszisztensnőm ma inkább tanult (egyszer eljutottunk a héten és eldöntöttük, hogy ezentúl társulunk egymáshoz, így motiválva a másikat), így nyugodtan vállalhattam a hosszabb 1 órás futástervet, amit eredetileg is hétvégére szab ki nekem a sportórám és a mögöttes szoftver. 

Futás (ami még mindig több séta a pulzusom alapján...) közben valami hanganyagot hallgattam a célok megfogalmazásáról, fújt a szél kicsit, de azért sütött a nap, felfedeztem egy új útvonalat, ami során rengeteg finom illatú virág és bodzabokor és az alábbi fotón látható gyönyörű búzavirágok mellett haladtam el, ami eszembe juttatta, hogy egyik nagymamám kedvenc virágai voltak. :) Szerintem is csodálatosak, bár most hirtelen nem is tudom megmondani, hogy épp mik a kedvenc virágaim, mindegyik olyan gyönyörű, rengeteget fotózom mostanában. :)

 

Jó volt kicsit visszakalandozni a gyerekkorba, örülök, hogy a szakma és az utóbbi évtizedek zűrzavarai nem szorítottak ki minden általános iskolás szép gyerekkori emléket. :)

(teg)napi jó - 46. nap

Este 7-kor egy fél órára ledőltem aludni - 10 után ébredtem, de ügyesen visszaaludtam - reggelig. :)

napi jó -45. nap

Van egy nővér, akivel korábban futólag dolgoztam együtt és akiről azt hittem hajdanán, hogy árgus szemekkel figyeli a lépteimet és pontozza a cselekedeteimet (és azt volt az érzésem, hogy nem szerepeltem túl jól a 10 pontos skálán...). Érdekes módon ezt az érzést kevés ember támasztotta eddig bennem, nővérek közül szerintem csak maximum 2 és ő volt az egyik közülük. Amikor más intézménybe távozott, én bizony kicsit megkönnyebbültem, mert bár a munkájában nem találtam kivetnivalót, de feszélyezett a jelenléte. Teltek, múltak az évek és úgy hozta a sors, hogy visszatért hozzánk, ami szintén nem töltött el túl nagy örömmel, mert ismét visszatért az a kényelmetlen érzés, amit hajdanán a jelenlétében éreztem: hogy meg fogok ismét mérettetni és kevésnek találtatok.
Ma kiderült, hogy vele fogok szakrendelni hűséges jobbkezem szabadsága miatt és egy kicsit azért tartottam tőle, hogy hogyan fogom érezni magam... és bármi hihetetlen is, a türelmemet és segítségemet kérte, és én őszintén mondtam, hogy boldogulni fogunk mi ketten és így is lett, ügyesen megoldottuk a szakrendelést, jó hangulatban, gyakran nevetve. Nagyon jó volt, hogy nem hagytam magam befolyásolni a saját régebbi félelmeim és elképzeléseim miatt, tiszta lappal indítottunk és jól tudtunk együtt dolgozni.

Lehet, hogy néhány szilárd meggyőződésemet más emberekkel kapcsolatban ideje lenne újra szemügyre venni, mivel az évek múlásával nem csak az ősz hajszálaim gyarapodnak, hanem talán elfogadóbb és kevésbé paranoiás is leszek... :)

Azért vannak olyan kapcsolataim is, amiket inkább nem piszkálnék - tudjátok, amikor már az illető nevének említésekor is feláll a szőr a hátadon... Bár lehet, hogy ezekkel az emberekkel is még dolgom van (csak még nem állok rá készen) és egyszer majd ezek a kapcsolatok is a semleges kategóriába kerülnek...

napi jó - 44. nap

Ma a saját lelkem legmélyebb bugyrait kutatgattam kicsit, és hát arra jutottam, hogy vannak itt olyan dolgok, amiken még dolgozni kell, elfogadni magam az összes tökéletlenségemmel együtt, de azért az volt a legjobb érzés, hogy rájöttem, hogy igazából az emberek többségétől pozitív visszajelzéseket kapok, talán ideje elfogadni, hogy lehet engem is szeretni és erről akár meg is próbálhatom meggyőzni magamat. És nemcsak akkor, ha kétszer annyit dolgozom, mint a velem egykorúak. Bár ez vélhetően azért a főnökség részéről hozzátesz a megítélésemhez...

Egy másik jó dolog pedig a ma esti meggyes sör volt (Nem vagyok én apáca nevet viseli, mindenkinek ajánlom,  aki szereti az édes bárna sört), ami remélhetőleg segít, hogy ne éjjel kettőig kakukkoljak, holnap munka vár... (a pezsgő a háttérben ajándék volt, nem tudom hova pakolni).

napi jó - 43. nap

A mai napi első jó dolog az volt, hogy kiderült, hogy a körömlemosómmal le tudom törölni az alkoholos filcemmel írt listát a fényképtartóról...
A kis cetlik nincsenek eléggé szem előtt és már régebben kitaláltam, hogy egy adott napra tervezett feladatokat felírom egy klasszikus használaton kívüli fényképtartóra (nővéreinktől lestem a technikát), majd a nap végén letörlöm és újraírom másnapra - épp csak egy gyötrelemnek bizonyult a törölgetés, nem vitte le az itthon tartott Octeniseptes fertőtlenítő, a házi birsalma pálinka (ez utóbbi nagy csalódás volt és azóta is értetlenül állok az események előtt), a monitor tisztító spray, majd támadt egy remek ötletem és kipróbáltam az acetonmentes körömlemosót, ami kihasználatlanul áll itthon kb 1 éve (évente egyszer használom körömerősítő lakk eltávolítására, pont ugyanennyiszer használok is lakkot). Jelentem - kiválóan bevált, mostantól szárnyalni fog a hatékonyságom. :)

A másik napi jó egy kis 14 km-es laza túra volt, egy elvarázsolt erdőben, ahol egy település szélén gyerekeknek is van kincskereső pálya, mindenféle kuckókkal és álomcsapdákkal az úton...
Nagyon szép nap volt, friss levegővel, némi munkával, és a saját magamon időszakos elgondolkozással. Bőven maradt még, amin gondolkozni. :)

Az utolsó képen 2 teknős van elrejtve (épp sütkéreznek a vízből kiemelkedő fatörzseken :) ).

napi jó - 42. nap

Ma be kellett szaladnom a munkahelyemre egy megbeszélés miatt, utána viszont hazavittem az egyik kolléganőmet és kitaláltuk, hogy ebédeljünk együtt. :) Beugrottunk a közeli, nagyon jó gyrososhoz, ahol már majdhogynem régi ismerősként üdvözölt a tulaj pedig kb félévente járok oda, és kaptunk ajándék sültkrumplit. :)
A tavaszi napsütésben jót beszélgettünk a hatalmas gyrosok társaságában, jó hangulatban telt, de azért nem mondhatnám, hogy hiányzik a munkahelyem és várom a hétfői napot, amikor bent is indul megint a munka... 

napi jó - 41. nap

... a mai nap legjobb része az volt, amikor kiderült, hogy a főnököm elnézte kicsit az időpontokat és nem most hétfőn lesz az első elektronikus vizsga, amire még kell kb 20-30 kérdést írni és 150-et feltölteni a számítógépbe német nyelven, hanem csak szerdán kezdünk az angollal és azzal már egészen jól állunk. :)

... kicsit fárasztó ez a szabadság, ma például 14 órát ültem a gép előtt, hogy a vizsgáztatáshoz felépítsük az infrastruktúrát, remélem kapok majd olyan szabadnapokat is, amikor kipihenhetem ezt a szabadságot. :)

... az időgazdálkodásom még mindig nem túl fényes.

(teg)napi jó - 40. nap

... az utóbbi napok késői fekvései és a tegnapi 6:30-kor kelés a munka miatt megtette a hatását. Délután 6-kor kicsit ledőltem ruhástól evés (estebéd?) után, a háttérben talán CSI helyszínelőkkel (van egy idősáv, amikor képzeljétek el, hogy nincs Columbo egyik adón sem) és ma reggel 6-kor ébredtem, mert elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt az újabb szabadnapomra (a rendeletnek hála, hogy részarányosan ki kell májusig adni a szabadságokat, még így is marad pár napom :) ).

Így elég sok tegnapi tervem elmaradt: a szokásos esti szüleimmel beszélgetés, a lassan megszokássá váló napi jó megírása, jövő héttől induló vizsgaidőszakkal kapcsolatos szervezési és kérdésbank rendezési feladatok... de legalább most kialudtam magam és talán sikerül visszacsalogatni az alvási periódusomat a valamivel rendezettebb este 10-11 közötti periódusba, mert ez már kezdett átcsúszni az éjjel 1-2-es tartományba, ami, ha nem váltok munkahelyet, nálam tarthatatlan állapot.

Tegnapi jóként talán azt tudnám kiemelni, hogy az asszisztensnőm, aki a járóbeteg rendelésen a lelki támaszom és jobb kezem is egyben, reggel egy pohár tejeskávéval (tejhab nélkül, amint a büfés hölgy emlékeztette rá :) ), egy banánnal és sajtkrémes rudacskákkal fogadott, hálából, hogy segítettem neki elkészíteni az egyik vizsgájához egy power point file-t. Nekem előző este max. 10 perc munka volt zenehallgatás közben, már el is felejtettem, de ezek szerint benne nyomokat hagyott. Kávét nagyjából mindennap kapok tőle, amikor a "bányában" vagyok, de aranyos volt tőle, hogy megjegyezte a sajtkrémes rudacskáimat, amik időnként elcsábítanak még akkor is, ha épp viszek magammal ennivalót. :)

napi jó - 39. nap

A mai napi jó az volt, hogy mivel ma szabadnapos voltam, majdnem 11 órakor ébredhettem azok után, hogy éjjel fél 3-ig olvastam. :) nem is emlékszem, mikor volt utoljára olyan, hogy ennyire beszippantott az olvasás.

A lefekvés előtti olvasást ezennel ünnepélyesen rögzítem a napirendemben. :)

napi jó - 38. nap

Munka után inkább szellemileg elfáradva sétálni indulni egy barátnővel és ilyen csodára találni. :)

Többet kellene a természetben lenni...

Kár, hogy én szerintem egyedül a Tescoban is képes vagyok az ellenkező irányba indulni...

Mindenesetre ahhoz képest, hogy ha itthon maradok, biztos reggelig aludtam volna, így annyira felfrissültem, hogy még egy kis munka és egy kis könyvolvasás (A döntés,  egyszerűen alig letehető... :) ) is belefért.

napi jó - 37. nap

A mai napi jó már reggel eldőlt miközben fogalmaztam a levelet az én Drága Édesanyámnak és a szintén Drága Édesapámnak, hogy felköszöntsem Őket Anyák napján (mert hát Apukám is kellett ehhez a nagy naphoz...). A napi és valójában mindennapi jó, hogy vannak, hogy tudunk naponta beszélgetni, még ha most távol is vagyunk egymástól és olyan bizonytalan egyelőre még, hogy mikor tudunk ismét találkozni. Én azért reménykedem benne, hogy hamarosan és akkor élőben is megpuszilhatom és szorongathatom őket és megünnepeljük, hogy létezünk és együtt lehetünk.

napi jó - 36. nap

Ma sétáltam 2 órát (kb 8 km-t) egy barátnőmmel (belvárosba be, majd haza), akivel munkáról, pasikról, vírusról beszélgettünk és közben jó érzés volt jól érezni magamat a saját bőrömben. :)

Vásároltam egy szép zöld felmosóvödröt hozzávalókkal, amikkel várhatóan nem másfél órába fog telni egy kétemeletes lépcsőház kitakarítása, mint a tegnap... :)

Vásároltam egy e-könyvet (A döntés, Marcipánördög hatására) mert rájöttem, hogy minden nyomtatott könyv vásárlással a saját bajomat gyűjtöm meg a költözés során... :) Még mindig működik a kis Kindle-em, amit sok-sok évvel ezelőtt vásároltam még Firenzében.

Megannyi jó dolog. :)

napi jó- 35. nap második felvonás

A mai napi jó előtt kiegészíteném még a tegnapi napot egy jó dologgal- amit számítógép hiányában, látogatóban egy kolléganőnél és családjánál nem volt alkalmam megosztani: a tegnap reggel elég nagy izgalommal átvonultam a felújítás alatti életem-első-lakásához, hogy felmossam a lépcsőházat, mivel itt mindenki maga oldja meg, mivel kevés a lakó (össz-vissz két emelet miatt tényleg elgondolkoztató, hogy kell-e ezért valakinek fizetni, bár én szívem szerint azt tenném...). Indult egy lista a postaládák felett kitéve, amin a két szomszéd neve már szerepelt és gondoltam, ideje nekem is felkerülni rá, ha rögtön az elején nem akarom elrontani a viszonyt, amit az elhúzódó felújítás miatt lassan már lehet, hogy mégiscsak elkerülhetetlen lesz... 
Mivel egyszer már volt egy feszültebb hangulatú első találkozás és bemutatkozás a szembe szomszéd férfi tagjával, aki azóta is időnként kommentálja a lakásfelújítást az ott dolgozó munkásoknak, szívem szerint reggel 7-kor mentem volna, amikor még hátha mindenki alszik, de végülis nem tudtam korán felébredni, mivel ismét éjjel 1-ig dolgoztam.
A lakásnál jöttem rá, hogy seprűt elfelejtettem hozni és a lakásban sincs, így feszülten, izzadó tenyérrel, lámpalázasan kopogtam be a szembe szomszédhoz, hogy kérjek egyet és a hölgy meglepően barátságos és segítőkész volt, összetegeződtünk (édesanyámmal egyidős lehet), seprűt és lapátot is kaptam (ez utóbbiról is elfeledkeztem, ő tukmálta rám, látszik, hogy milyen nagy házisámán vagyok), úgyhogy nekifoghattam a munkának.
A felső szomszéd a motoszkálásra kijött és egy igazi tündért ismerhettem meg, úgy érzem, vele jól ki fogok tudni majd jönni, velem kb egykorú lány, szerintem még a szüleivel él, de mozgalmas az élete sok utazással, mivel vállalkozóként dolgozik. Olyan embernek tűnik, akinél el tudom képzelni, hogy rábízhatom majd a virágaim locsolását, ha lesz akár egy is, ami kibírja nálam 1-2 hétnél tovább és esetleg elutaznék...
Bár nagyon féltem a szomszédokkal találkozástól, meglepően szerencsésen alakult. :)

Bár a szemközti szomszéd férfival lesznek még azt hiszem nézeteltéréseink, de majd igyekszem széles ívben kerülni. Nem szerethet mindenki mindenkit. De örülök, hogy nem fordultam meg és mentem haza egy seprűért is (bár akkor meg lapátért kellett volna bekopognom a szomszédokhoz... :) ) és végül is jól alakult az ismerkedés.

A karanténban még introvertáltabb lettem. :)

napi jó- 35. nap

Barátoknál.  :)

napi jó - 34. nap

Ma egész nap dolgoztam a számítógépen és időnként online webinarokat néztem (3 darabot, amiből egyik a Wiley kiadó idő menedzsmentről tartott előadása volt, kár, hogy folyamatosan akadozott a nem megfelelő internet kapcsolat - előadóé - miatt) :)
De végre éjfélkor elküldtem az anyag nagyobb részét, amit eredetileg úgy számoltam, hogy kb max 3 nap alatt le tudok adni (ebből tartok kereken egy hétnél úgy, hogy mindennap éjfél után feküdtem le).
Fogalmam sincs, hogy mi mennyi időbe telik. De most indítok egy oldalt a kapcsos naptáramban, amin ilyen figyelmeztetéseket jegyzetelek magamnak, mint pl hogy az online modulhoz a kérdések gyártása nem 1-2 nap, hanem inkább 4-5 nap, legalábbis az én tesztkérdés író gyakorlatommal (pedig már írtam elég sokat, de nem angolul és nem ilyen feltételekkel...).

A nagyon jó dolgon is gondolkoztam és most valaminek a hiányát kell megjelölnöm: ma este volt egy megbeszélés két nagyon-nagyon intelligens férfi kollégával és az egyik elmesélte, hogy 2 napja rettenetes migrén gyötri, lesötétített szobában ül és elhaló hangon tudott csak kommunikálni. Hiába minden tudás, minden elismerés, ha jön a migrén, akkor bizony ki van lőve néhány nap (én mondjuk ezt migrén és egyéb fájdalom nélkül, Columboval tudom reprodukálni).

Ma nagyon jó érzés volt, hogy semmiféle migrénes tendenciám nincs és remélem így is marad. :)

Köszönöm!

napi jó - 33. nap

A mai legjobb az volt, amikor a titkárnő megsúgta, hogy azért ajánlotta fel önként a segítségét egy bizonyos elég monoton munkában, mert kiderült, hogy egyébként az egészet nekem kellene megcsinálni (amiben van sajnos némi realitás, mert a kollégák messzire szaladnak, ha bármi kis technikai dolgot kell újonnan megtanulni, például a diákok online teszteléséhez szükséges tesztfeltöltés elsajátítása - bár sehol sem írja, hogy amúgy ez csak az én munkaköri feladatom lenne).

Két embernek is bőven elég lesz ezt megcsinálni amúgy. 

De azért ma annak örülök, hogy egy emberben felébresztettem a rajtam segíteni akarás vágyát... :))

napi jó - 32. nap

(majdnem újrakezdtem a számolást 1-től, mert olyan, mintha egy hónap véget ért volna ... és valójában ez is történt...azért továbbra is repül az idő...)

A mai nap legjobb és legkiemelkedőbb része az volt, amikor egy április 30.-i határidős betegtájékoztató írás miatt (amivel egyelőre még csak gondolatban foglalkoztam) kértem vasárnap estig haladékot, mert már napok óta egy másik angol nyelvű határidős feladattal szenvedek és még messze nem látom a végét...), mire a hölgy nagyvonalúan megkérdezte, hogy május 15. jó lesz új határidőnek?

Hát én magamban konkrétan ujjongtam. :) így lehet, hogy még másik három mihamarabbi feladatot, ami oktatással kapcsolatos, be tudok iktatni a betegtájékoztató elé - egy folyamatos zsonglőrködés az idővel az életem... :) még szerencse, hogy szabadságra küldtek.

Ismét rá kell jönnöm, hogy valaki odafentről kicsit azért igazgatja a dolgaimat (most a felhők feletti fentet értem ;) ).

Most már csak egy ilyen kezet küldjön legyen szíves (azaz kettőt, egy relatíve ép emberhez kapcsoltan...:) ):

napi jó - 31. nap

Egy mondat egy előadásból, belső hang által mondva az illetőnek (az én belső hangom folyamatosan  Columbot nézne, szóval kénytelen leszek kölcsönvenni ennek az előadó belső hangjának a bölcsességét és kiírni valahova):

"Te tényleg így akarod leélni az életedet?"

... és ha ez a szemem előtt lebeg, akkor könnyebben rá tudom venni magam, hogy időhúzások helyett megpróbáljak gyorsan végezni a 42.000 feladatommal és az így felszabadult időt pedig a saját boldogságkeresésemmel töltsem.

napi jó - 30. nap

jó, hogy még éjfél előtt eszembe jutott ide írni.

A legjobb a mai séta volt. :) uff.