Hűha, ma nagyon sok jó dolog történt, rögtön a nap elején életemben először vettem egy kanapét, konyhaasztalt, heverőt, és komódot a még mindig felújítás alatt levő lakásomba (kicsit hosszúra nyúlt történet, de talán már látszik a vége). Eddig bárhova mentem, mindig be volt rendezve az adott lakás és nem kellett ilyesmin törni a fejemet (na jó, egy darab íróasztalt kellett csak vennem magamnak, valamint egy cipőtároló szekrénykét). Most a saját határaimat feszegetem, amikor azt próbálom felderíteni magamban, mi az, amit magam körül ÉN szeretnék látni, és még fizetni is szeretnék érte, és nem utolsó sorban legyen kompatibilis családtagjaim néhány igényével. ;)
Nem vagyok még csak átlagos stílusérzékkel sem megáldva és utálok vásárolni (leszámítva a technikai kütyüket), így ha jól sejtem, lesznek még izgalmas percek-órák a lakberendezéssel kapcsolatban. Még szerencse, hogy nem törekszem a régió legszebb lakása címre. :)
A költözésre még nem is merek gondolni, ameddig nem tudom, mikor fejezik be a lakásfelújítást - amit kb május elejére ígértek. A jelszót már tudom: apránként. A bútorok beszerzésére is azt hiszem ugyanezt a jelszót fogom használni. :) Végülis nem kell egyszerre mindent, majd hagyom, hogy áthasson a hangulat és hátha azzal együtt jön majd még ihlet is. :) Szerencsém van amúgy, mert azért van segítségem, anyum pl. kb 10 másodperc után dönt, kár, hogy ezt a tulajdonságot pont nem örököltem tőle... De a komódot ma önállóan választottam ki, tudjátok, vannak azok a szerelem első látásra dolgok, ez most olyan volt, miután 3 komódot bizonytalanul méregettem, a negyedik, egy sarokban eldugott egyből megtetszett.
Mivel a bútorokat ki is hozzák és össze is szerelik, mondhatni az univerzum kegyeltjének érzem magam. A többi bútort is innen fogom vásárolni.:)) Majd... apránként...
A lakberendezős túra után sikerült pontot tenni egy pályázat körüli rendelésekkel kapcsolatos kérdésekre és 1 héttel leadási határidő előtt megszületett a végső lista - még jó, hogy szabadságon vagyok, így volt legalább időm napi 3-4 órát foglalkozni a felmerülő problémákkal. :) Egy nagyon szimpatikus pályázati felelőssel fűződött szorosabbra a kapcsolatom ezen a héten, annyira szimpatikus nő, hogy vele még akár munkától függetlenül is szívesen összefutnék valamikor. Felüdítő, amikor proaktív emberrel találkozom, aki töri a fejét azon, hogy megtalálja a megoldást, addig megy, ameddig talál valakit, aki tud válaszolni a kérdéseire, és szívén viseli a munkacsoportunk kutatását.
Az egyik fénypont természetesen a délutáni alvás volt, igazából meditálni szerettem volna kicsit, de nagyjából a második mondatnál elaludtam és 2.5 óra múlva ébredtem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése