Bár ez tegnapi, de nem maradhat megörökítetlenül (este 8-kor kicsit lefeküdtem és ma reggel ébredtem, ezért maradt el a megírása).
Tegnap az egyik kolléganőmmel vacsoráztam a közeli étteremszerűségben, ahol egyébként meglepően finom hamburgert ettem. Félidőben megjelent a kissé pszichopata és nem kissé alkoholista rajongóm a lépcsőházunkból, aki időnként megdicséri a szépségemet (mindeközben felesége van és gyereke, de hát tudjuk ugyebár, hogy csak hűséget és nem vakságot...), megivott egy söröcskét és megvacsorázott ő is - külön asztalnál.
Amikor a kolléganőm fizetett és egyedül maradtam az asztalnál, odajött és a nap mondata hangzott el: "Gyönyörű vagy, mint mindig, és imádlak".
Tehát létezik az Univerzumban olyan férfi is, akiből ilyen érzelmeket csalogatok ki és ezek szavak formájában manifesztálódnak is... Bár lehet, hogy ehhez alapkövetelmény, hogy az illető pszichopata legyen és egyéb tudatmódosító szerekkel is tovább "javítson" ezen az állapoton.... :))
De ezek szerint van még remény...
A mai napban pedig a legjobb az volt, hogy bár szakrendeltem, de normál időben (ahhoz képest, hogy valamikor 8-10 között eszem egy bögre müzlit mostanában), 1 órakor ebédeltem is. Ezt a szakvizsga óta eltelt évek során (ami már nem is olyan nagyon kevés...) nagyjából négyszer sikerült megcselekednem, ebből háromszor a jelenlegi járvány ideje alatt, a lecsökkentett nem akut betegellátás miatt... hozzá tudnék szokni ehhez az állapothoz... ebédelni délután 4-5 előtt, mindezt egy rendes asztalnál, nem a számítógép monitorját bámulva közben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése