hétfő, november 20, 2017

emlék, hogy emlékezzek

Volt egyetemi szobatársam írta, amikor olvasta, hogy elő fogok adni szülőföldemen:
"Gratulálok, hogy már előadóként veszel részt! Beteljesült, amit annak idején mondtál: elmész, kitanulod azt a szakmát, amit itthon nem lehetne, és majd hazahozod a tudásod, hogy segítsd az itthoniakat."
Erről a beszélgetésről majdnem el is felejtkeztem a hétköznapi apró nyűgök végtelen sorozatában, amik pedig végülis egyre közelebb visznek az eredeti célhoz: tanulni, alkalmazni és átadni a tudást, ha bárki kéri.

Remélem még kérik, mert olyan szívesen és olyan jó volt egy kicsit otthon, együtt.

Nincsenek megjegyzések: