... hogy két hét nyári szabadság nem elég arra, hogy örömmel és a munkahely iránti hiányérzettel kezdjem a holnapi munkanapot... ezen az sem segít, hogy az előbb naivan megnyitottam az előjegyzést és megláttam azt a 30 kósza beteget, akit sikerült holnapra beírni a szakrendelésemre...
... jövőre megpróbálok 3 összefüggő hetet távol tölteni, ha össze lehet hangolni a többi kolléga igényeivel, hátha csak ez az egy hét hiányzik még a testi és lelki jólétemhez...
... kicsit félek, hogy merő optimizmus részemről, hogy plussz 1-2 hét meg tudja oldani a problémát és vissza tudja csempészni a lelkesedést és az őszinte mosolyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése