... kedves Olvasóim, most egy unalmas bejegyzés következik egy napról, amikor nem történt semmi igazán különleges. Egyesek inszisztálására azonban kénytelen vagyok ezt a napot is megénekelni, hogy ilyen jellegű írás is legyen majd a később egyre gyérülő bejegyzések között... :) (csak szólok előre, elkezdem felkészíteni a társaságot :) )
... ma ugyebár megint reggel indultam dolgozni, útközben az egyenes, átjárómentes szakaszokon már előkerült a zenekütyü, olasz nyelvleckét hallgattam, miközben a reggeli még meglehetősen hűvös időben loholtam a Klinika fele. Egyelőre még felhősek a reggelek, kell a kabát, délutánra viszont kiderül az ég, ragyogó kékké válik egy-két bárányfelhővel megtűzdelve és hétágra süt a nap, szóval igazán szemet gyönyörködtető, kabátot leparancsoló és szeplőket előhozó látvány... :) A szakrendelésre a mai napra kb. 10 beteg volt beírva, 2 első megjelenés és a többi kontrollos. Neki is fogott a felettesem lelkesen dolgozni, közben átküldött egy másik vizsgálóhelységbe egy bizonyos vizsgálati módszert elsajátítani. Mire meguntam, belefáradtam és visszatértem kb. 40 perc múlva, még mindig ugyanazzal a beteggel foglalkozott. Tetőtől talpig ki lesz vizsgálva, az már bizonyos.:) Kíváncsi vagyok, hogy találkozom-e még ezzel a beteggel, és ha igen, mi sül ki vele kapcsolatban, eléggé össze-vissza panaszai voltak, és egyik megfoghatatlanabb a másiknál... A második beteg igazán érdekes volt, meglehetősen ritka betegségtársulásokkal érkezett, ő egyik kitűnő példája annak, hogy mennyire sok ponton érintkezünk más szakágakkal - és hogy ezeket is egy adott szintig tudni kell menedzselni. 1,5 óra után a beteg felkerült osztályra, mert a kezelése nemigen tűr halasztást, igyekszem majd vetni rá egy pillantást mielőtt kiengedik. A két beteg vizsgálata közben gyorsan eltelt az idő, 12-kor még csak az ő sorsuk volt elrendezve. Szerencsére a frissen egyetemet végzett kollégák és 1-2 szakorvos csak úgy spontán, morgás nélkül elvitték egy kivételével a többi érkező beteg papírjait és megvizsgálták őket, így senkinek nem kellett sokat várni és 13:30-kor elfogyott az utolsó beteg is. :) Ezt a terhelést tényleg idegösszeroppanás nélkül ki lehet bírni, csak mondjuk ehhez kb. kétszer annyi személyzet kell, mint ami az általam ismert és próbált egészségügyi rendszerekben van.
Egyébként egy további eltérés az olasz egészségügyben az, hogy az ambulancia mellett van egy ún. "day hospital" (napközbeni/1 napos kórház), ahova a betegek a több napos/1-2 hetes infúzós kúrákra bejárnak és minden este a finom otthoni vacsora után a saját ágyikójukban pihenik ki a napot. Ezért a klasszikus kórházi osztályon sokkal kevesebb ágy van és oda a tényleg kórházi megfigyelést, ellátást és kivizsgálást igénylő betegeket veszik csak fel.
... hát így telt a mai napom, a délutáni szunyókálást és estére készített (és megevett) hatalmas adag salátát nem részletezem, próbáljátok meg elképzelni. ;)
... holnap délután ismét általános ambulancia, és máris itt a hétvége, amikor végre belevethetem magam a múzeumlátogatásokba, a fényképezőgépemben mindkét adag elemet már fel is töltöttem.
... már csak a nézelődési sorrendet kell megtervezzem úgy, hogy a Boboli kertbe lehetőleg kora délután érkezzek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése