Ma reggel egy 35 perces erőltetett menettel indítottam, a tegnap délutáni 3,5 órás városnéző sétám után a mai trappolás nem akart sehogy sem beolajozódni, elég keservesen nyiszorogtak az ízületeim. Szerencsére 8:55-re odaértem, de mint utólag kiderült, kár volt a nagy sietség, bár ott volt a felettesem is időben, de 9:30-ig még egyéb dolgokról esett szó. Kb. 12 beteg volt beírva erre a napra, mindenkire félóra számítva (sok országban édes álom ennyi időt hivatalosan is egy betegnek szentelni), minden doki, nővér és beteg nyugodt és mosolygós volt, senki sem rohant semerre, számomra kicsit szürreális volt az egész. :)
Persze a beteggel való kommunikáció és adminisztráció olasz nyelven zajlott, a nekem magyarázgatás az esetek 80%-ban elmaradt (nem is bánom, mert nem akartam feltartani a rendelést), úgyhogy rengeteget füleltem, próbáltam kiköbözni a papírokból, hogy kivel épp mi van, a lényeget úgy érzem nagyjából sikerült kiszűrni.
Ami a nagy különbség az általan ismert rendszerek és az itteni között az, hogy látszik, hogy itt van pénz az egészségügyben, nem spórolnak mindennel. Amire mi mellkas röntgent kérünk első körben, arra ők egyből CT-vel indítanak; évente rutinszerűen megkérnek olyan teljes panel laborokat a betegeknek, amikből Romániában 4 paraméter szérumszintjének a meghatározása (és akkor még nem is beszéltünk a maradék 15 paraméterről) 200 lejbe kerül és a beteg kell kifizesse... és ezzel még csak egy betegséget tudok esetleg kizárni... Teljesen szokatlan ez a nagyvonalúság, Magyarországon is azért sok mindent többször megfontol az ember, mielőtt előjegyezteti rá a beteget. A laborok ott viszont már ingyen vannak a beteg számára. Van még hova fejlődni mindkét országnak, bár azért ami itt van, azt is kicsit túlzásnak érzem...
Nem láttam viszont egységes számítógépes rendszert, amiben követni lehetne a betegek korábbi osztályos vagy ambuláns megjelenéseit. Minden ambuláns lap újonnan megnyitott word file-ban keletkezik, és nem fordítanak túl nagy gondot ezeknek az elmentésére, legalábbis a mai nap tapasztalatai alapján. Lehet, hogy ez az osztályokon másképp van, ott még nem láttam a működési rendet.
Megismerkedtem két orosz lánnyal is, az egyikből, aki a kommunikatívabbnak bizonyult, kiszedtem, hogy olasz férfihez ment feleségül, így ragadt Olaszországban, és bár Oroszországban elvégezte az orvosit, de itt nem ismerik el a diplomáját és a honosításhoz újra kell vizsgázzon bizonyos dolgokból. Ismerős helyzet, csak épp én szerencsés emberkeként megúsztam. Mindkét lány egyébként irigylésre méltóan jól beszél olaszul, talán valamikor megkérdezem tőlük, nekik hány hónapjukba telt ezt a szintet elérni... :) Be kell vezessek napi 2 óra nyelvtanulást, ha lassanként bele akarom vetni magam a gyakorlatba, mert jó lenne a csendes szemlélődő szerepét felváltani valami aktívan tevékenykedőével... Hiányérzetem kezd lenni és valami csendes balsejtelmem, hogy meglesz még a böjtje ennek a rengeteg nézelődésnek... Bár lehet, hogy ez majd a lazaság elsajátításával teljesen megszűnik... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése