... neuronjaim a csatatéren, kemény harcot vívtak ma az idővel és az intenzív gondolkodást igénylő feladatokkal - és úgy tűnik, talán nem is hiába... Persze a szétszórtat kérem csak jelképesen érteni, semmilyen külső beavatkozás nem bolygatta meg az elrendeződésüket (lehet, hogy csak azért, mert végül csodával határos módon időben kész lettem nagyjából mindennel - az aprajával most ne foglalkozzunk). A mai napra már csak kellemesen pihentető feladatokat tervezek, lásd egyszerűbbecske film nézése, alvás (végre hosszú idő után talán összejön egy 7 órás is egyhuzamban), esetleg egy vacsora a városban, bár annak megvan a veszélye, hogy angolul kell beszélgetni. Az pedig köztudottan nem tesz jót az agyrelaxálásnak...
Hétvégén pedig talán még az is megeshet, hogy pótolom a beszámolóírást, mintha-mintha lenne 1-2 esemény, ami már szinte a tudatalattimba lett száműzve, egyszerűen csak időhiány miatt.
Mert hát kinek van mostanában ideje múlt időkkel foglalkozni, amikor a jelen is épp elég eseménydús... :)
1 megjegyzés:
Az alvás jó befektetés a jövőbe. Mi lenne, ha a jövőről írnál?
Megjegyzés küldése