... Albinó gyógyult meg és most egy felhőtlen optimizmustól és életörömtől áthatott bejegyzés következik, hanem csak csippanok egyet melankolikusan, túl 10 soron egy újabb adatbázisban, azon gondolkozva, hogy most rögtön induljak számlákat fizetni, vagy elég csak 10 perc múlva és mi az a pont a depresszióban ami már visszafordíthatatlan és gyógyszerszedést igényelne... és hogy ott vagyok-e már... Na jó, az alaphangulatom azért nem ilyen vészes, pölö ma olyan lelkesen nyomtam a pecsétet egy levélre, hogy magam is meglepődtem, mindig elmosolyodok, amikor a nevem elé biggyesztve látom azt a kis szócskát, kicsit megzavarja a huszon-khm-khm éve megszokott látványt, na de nem kellemetlen, talán még jól is áll neki... :) Remélem, hogy még pár év múlva is csak mosolyogni fogok a pályaválasztásomon és nem ironikusan, magamat egyre nagyobb állatnevekkel illetve közben. Jelenleg még mindig a "tulok-kategóriában" mozgok, azért ezt még lehet fokozni...
És hogy miért is fogtam neki bejegyzést írni: egyszerűen nem hagyhatom írásos bizonyíték nélkül, hogy a héten először igenis eljutottam az uszodába, sőt, előtte és utána még bicikliztem is... És úsztam legalább 15 hosszt, de 14-et egészen biztosan, igaz csak részletekben, néha nagyot kóstolva a medence vizéből (nem túl kellemes, de ittam már rosszabbat is életemben), lekaratézva mindenkit, aki kar- és lábtávolságon belül merészelt megközelíteni. Meglepően jól esett a mozgás (bár az ágyon hason fekve filmet nézni is nagyon jó érzés tud lenni), úgyhogy az elhatározás meg is született: hetente legalább egyszer eljutok az uszodába és a 2012-es olimpiáig intenzíven gyakorolni fogok. Üsse kő, ha nem is kerülök be a válogatottba, de legalább a 25 métert másfél percen belül szeretném úszni... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése