... vagy ahogy tetszik... és ami nekem kifejezetten nem tetszik, főleg egy ilyen nap után, amikor valahogy kínkeservesen feltápászkodtam az ágyból, küzdve a tudatalattimmal, ami fantasztikusan jól tudta, hogy hétvége van, még ha bárki bármi ettől eltérőt állít is... és amikor bepottyantam a klinikára, kávé és reggeli nélkül, és nekifogtam pótolni ezeket a hiányosságokat, egyszer csak észrevettem, hogy egyedül maradtam, mindenki hazament, még a felsőbb hatalmak is, én pedig itt csücsülök néhány feladattal amelyeket jó lenne befejezni, és amelyeket otthonról sajnos nem tudok megoldani...
A munka persze nem igazán ment kellő intenzitással, de kárpótlásul volt egy érdekes beszélgetésem, amely alatt kiderült, hogy kognitív kihívást és megerőltetést jelent a velem való párbeszéd és füstöl a keresőprogram, hogy valamennyire érteni lehessen, hogy épp miről beszélek... ezek után fél másodpercig eltöprengtem azon, hogy lehet, hogy nem ártana betenni egy linket a gooogle-re a blogomról, a könnyebb érthetőség kedvéért... De mivel linkelni nem szoktam (pedig biztos nem lehet túl nagy szellemi kihívás, na de minek kockáztatni), ezért úgy döntöttem, hogy felajánlom, amelyik szó érthetetlennek tűnik, nyugodtan rá lehet bárkinek kérdezni a kommentárok között, én pedig igyekszem megmagyarázni legjobb tudásom szerint.:)
Most pedig ideje elindulni haza, kezdődhet a hétvége és a szombat estét még valamire akár ki is lehetne használni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése