Csendkirályozás...

... Albinó beláthatatlan időre elnémult, optimista baráti megítélés alapján is legjobb esetben 1 hónap múlva láthatom és hallhatom viszont, ismét sztereóban csicseregve Chris Rea-t, Ákost, Zanzibárt és szükség esetén Iluska szívszorító áriáit. Szolidaritásból (és annak a ténynek a következtében, hogy ezentúl nem vihetek haza munkát és megírásra szánt gondolatokat) nagyon fontolgatom, hogy én is befejezem egy darabig az irdogálást (és talán a sírdogálást is, mert mostanában nagyjából csak arra vagyok képes) és majd valamikor a közel-távol-jövőben, újult erővel és lángoló optimizmussal vetem bele magam a pötyögésbe, Albinó kedvesen ismerős képernyője előtt.

És hogy a mai nap rohangászását még véletlenül se ússzam meg szárazon, odakint zuhog az eső, villámlik és dörög, na de már úgysem számít, mert csak én meg a cikkek a hátizsákban ázhatunk meg, hűséges társam a bajokban és örömökben valahol messze zötyög innen és remélhetőleg hamarosan célba ér és gondos kezekbe kerül. :)

Az estéimet pedig tervezhetem újra, ismét döntő szerepet fog játszani bennük az olvasás, rádióhallgatás, némi tévé és... az alvás... :)