csütörtök, január 12, 2006

Az idő ellen gépelni...

... nem túl hálás feladat, főleg, ha valójában 2-3 ujját használja csak az ember(lánya...). 8-kor, vagyis úgy kb. félóra múlva zár az alapítvány, ennyi időm marad hát arra, hogy vmi értelmeset (vagy kevésbé értelmeset) összehozzak. Kb egy hete írtam utoljára ide, de gondolatban már legkevesebb 50x megtettem... Fura dolog ez a blog. 2 éve egy emberkének meséltem el a nap végén (persze csak gondolatban, a szavak nem az erősségem... vagy mégis... vagy ki tudja...?) , mi történt velem aznap... szerencsére kinőttem a dolgot, főleg, hogy rájöttem, felesleges dolog a telepátiával próbálkozni, nekem nem megy és soha nem is fog... főleg, ha akkora érzelmi és egyéb szintkülönbség van köztem és a másik között, mint az adott esetben volt. Amióta a netre irka-firkálok, bármilyen érdekesebb gondolat fut végig az agyamon, bármilyen meglepő dolgot tapasztalok, egyből az jut eszembe, milyen formában tudnám ezt megfogalmazni úgy, hogy évek múlva is visszaidézze ugyanazt a hangulatot. Mivel Aliz mostanában beteg volt (és fura módon azonnal meggyógyult, amint férfikézbe került, csak remélni tudom, hogy nem járattam le magam az ismerősöm előtt a számítógépes szakértelmemmel...), és aztán fogta magát és kicsit meghalt, olyannyira, hogy már be sem lehetett kapcsolni egy Word erejéig, ezért a pillanatképeim megörökítetlenek maradtak, elporladtak és várhatom a következő alkalmat, amikor valami megragad... de nem félek igazából. tele van a világ érdekesebbnél érdekesebb eseményekkel, jelenetekkel, és ha az agyam is hű marad magához és éjjel elalvás előtt továbbra is zakatol, mint a rossz mozdony (és nem hagy elaludni éjjel 3 előtt...), akkor egy darabig lesz még miről írásban elmélkedjek...

Tegnap vizsgám volt... ez nem meglepő, volt már néhány eddigi életem során, és megérzésem szerint még lesz is egy-kettő, mielőtt végleg elmegyek... a meglepő csak az, hogy ez volt az első, amelyiknél volt egy kérdés (na jó, kettő, de a másikat lesúgta az én aranyos, komoly és megfontolt szobatársam:) ), amire halvány lilám nem volt, mi a válasz... mert egyszerűen nem olvastam el. Érdekes érzés volt ülni a padban, körülöttem emberkék, ugyanolyan tanácstalanok és ötlettelenek, mint jómagam, és most végre rádöbbentem, milyen érzés, amikor úgy jössz ki egy vizsgáról, hogy tudod, hogy többet írtál annál, mint amit tudsz... mert bár a kérdésekre a választ részben hasból, részben "gyermekkori emlékeim" alapján írtam, a valamit érő információ nem tőlem származott... és mivel kérni nem nagyon szeretek és láttam, hogy a barátnőm az időhiánnyal küszködik (amiből nekem most az egyszer volt bőven...:) ), szétnéztem az évfolyamon és elméláztam azon, hova tűnt a tudásvágy a 6 év alatt... na jó, igazából tudni még mindig vágyok, de hogy abba energiát is befektessek... ahhoz most túlságosan vakációs hangulatban vagyok... Kicsit olyan az érzésem, mint harmadév téli szesszióban.. az a csodálatos havazás, az éjjeli séták a hóban, a rengeteg alvás (részben a Claritin miatt), a számtalan nevetés és ábrándozás, az elhatározások, hogy másnap reggel korán kelek és bepótolom az ellazult napot, és a másnap reggeli rácsodálkozás, hogy jéé, már megint 9kor ébredtem...? Nem igaz, hogy bánom az akkori hangulatot és az sem igaz, hogy bánom a tegnapi vizsgát... mert lelkem mélyén megmocorgatta a vágyat, hogy legközelebb ne segítségre várjak, hanem én súgjak. Kellett ez az érzés, hogy megismerjem az érme másik oldalát, a bordáimat molesztáló emberek gondolatait, a "mondj még légyszi valamit az XY témáról, mert gőzöm sincs mit lehetne oda írni" mondat megfogalmazását és elsuttogását úgy, hogy a tanár lehetőleg ne vegye észre...:)
Az ember néha már annyira hozzászokik bizonyos helyzetekhez, elvárásokhoz, szerepekhez, hogy ha fordítva történik valami és abból még akár pillanatnyilag ő jönne is ki nyertesként (mert én voltam az, aki napi tizenórákat aludt a "nagy tanulás közben" és én nevetgéltem el az időt itt-ott-amott, építettem a társasági életemet), akkor sem teljes a sikerélmény. De szinte... :) de azért legközelebb szeretnék valamivel felkészültebben megjelenni ezen a vizsgán (ami nincs is olyan messze, az egyhetes vakáció utáni első héten meg is lesz a repeta ugyanabból az anyagból), ugyanis a fertőző egy elég hasznos kis tantárgy... mindenki átesik pl a bárányhimlőn... csak kevesen 23 éves fejjel...:))

De azért szuper érzés lazulni is.... :)

Nincsenek megjegyzések: