A tegnapi napban is volt néhány jó dolog, de ügyeletben nem igazán van hangulatom blogolni...
Például az, hogy nem kellett megint átadnom beteget az intenzívre. :)
Ma reggel ráadásul az a beteg, akit már egy ideje visszakaptunk az intenzívről, dupla segítséggel ugyan, de végre megint pár lépést meg tudott tenni a folyosón. Jó kezdése volt a napnak. :) Hosszú még az út, de legalább megint látom a reményt.
A következő napi jó a mai futás volt ügyelet után, egyedül a szemerkélő esőben, 6 km-t sikerült teljesíteni (persze a sétákkal együtt ;) ). Lehet, hogy számomra is a futás egy magányos sportként működik a legjobban. Ilyenkor van idő elmélázni magamon, hogy mennyi mindenen kell még változtassak ahhoz, hogy a dolgaim jobb irányba forduljanak.
A nap fénypontja az a mozdulat volt, amivel elküldtem egy mai határidős e-posztert és a hozzá felmondott 2 perces angol hanganyagot egy nemzetközi e-kongresszusra... volt benne némi izgalom, de még így is kevesebbel megúszom, mintha járványmentes időkben 2 órát kellene állnom mellette és válaszolnom az érdeklődők kérdéseire... bár lehet, hogy majd e-kérdéseket fogok kapni e- mailekben... :)
2 megjegyzés:
Az jó, ha még hiszed, hogy
1 tudsz változtatni, és nem valami külső tényezőre bízod (alkohol, isten)
2 jóra fordulhatnak a dolgok.
Tanítsd meg a nénit futni, dupla segitség lesz, ha ketten mentek szemerkélni az esőbe. Asszem ez egy nemes és challenging cél lenne.
B
@Betond:
1. hiszem, hogy tudok és hogy kell is változzak, ahhoz, hogy végre változás következzen be az életemben. :) nem látványosan, de teszek néhány tétova lépést valamilyen irányban, remélem ez az előre... :)
2. muszáj hinni abban, hogy még jobbra fordulhatnak a dolgok, mert bár most sem rossz, de lehet még kicsit jobb. :)
Nagyot nevettem Betond a "challenge" javaslatodon. :D Ha egyszer önállóan fog futni a betegem, vagy legalább emberi segítség nélkül csoszogni a folyosón, lefilmezem és elteszem magamnak emlékbe, hogy legyen, ami motiváljon, amikor csüggednék. Bízom benne, hogy az apránkénti minicsigacsápnyi javulás, aminek naponta szemtanúja vagyok mostanában, tartós és folyamatos marad.
Megjegyzés küldése