egyre több...

... a holt idő az életemben. Ülök a gép előtt, mellettem a szatyrok tele kartonokkal, amiket át kéne nézni, de helyette meredtem bámulom Columbo sokadszor látott régóta ismerős részeit, hallgatom megnyugtató hangját és erre alszom el délután 6-kor, majd 8-kor felébredve tovább téblábolok a lakásban. ... mostmár nagyon kellene megint egy olyan igazi feltöltődős hétvége, kikapcsolt mobillal, kikapcsolt számítógéppel, oly régen volt már az a szabadság... kerek egy hónapja. ... fától fáig... csak a május jöjjön már el, annak is a második hete, amikor talán visszajön egyik kolléganő frissen leszakvizsgázva, és ha csak 10 beteg kartonját kiemeli a szatyromból és magáévá teszi (mármint a felelősséget :) ), máris egy apró kaviccsal kevesebb a lelkemen, és napi 5 perccel kevesebbet fogok bamba bámulással tölteni... és ha azt az 5 percet hasznosan töltöm, akkor még szakmailag is fejlődhetek valamerre... talán...