... hogy az elmaradások előbb-utóbb összeérnek, ilyenkor persze azt hiszem, hogy ezt most már tényleg nem lehet emelt fővel és megbomlatlan elmével túlélni, és hogy ez általában havonta 1-2-szer megtörténik és soha nem az a tanulság ebből, hogy a "rengeteg" szabadidőmet megtanulom jól (és hasznosan) beosztani, ezáltal végre ismét némileg hatékonnyá válni... és legalább a tavalyi feladataimat befejezni...
... egyébként meglepően sok mindent el lehet intézni, ha az ember nem zörögteti a tévét a háttérben munka közben, nem kell odafigyelni a CSI-ban a gyilkos fegyverre, vagy a Castle-ben az arcmimikákra... na nem mintha bármikor is olyan nagyon odafigyelnék ezekre, de olyan jótékonyan elsimítja a tüskés részeket az agyhullámaimban ez a háttérduruzsolás, hogy nem csoda, ha 10 perc munka után kénytelen vagyok 10 percre ledőlni- amiből persze hajnali ébredés lesz, égő villannyal, ruhástól az ágyon...
... de akkor ezekre tényleg ne jusson egyáltalán semmi idő, amikor olyan jólesik a napi rohangászás után végre hazajönni, elrejtőzni a világ elől a kis kuckómban, bekapcsolni a tévét és hagyni, hogy végre engem vezessen a történet és ne nekem kelljen az eseményeket irányítani, hogy valamik megtörténjenek... ?
... főleg mivel nem is szeretek igazából irányítani (bár tudom, hogy most néhányan picit felvonják a szemöldöküket)... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése