.. egyedül, az éjjeli párába burkolózott kinti medencénél, a háttérben a már otthagyott buli zenefoszlányai, felettem a csillagos ég a sok ismerős és annál sokkal több ismeretlen csillagjával, és arra kértem a Jóistent, hogy adjon egy jelt, hogy jó úton járok, itt kell most lennem, ez volt a következő helyes lépés az utamon...
... de a Jóisten már aludt és csak egy magányos repülő pislákolt a fejem felett...
... aztán már semmi sem mozgott, így lassan én is visszabandukoltam a szobámig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése