szombat, szeptember 22, 2012

leginkább...

... akkor bizonytalanodok el, amikor mások az egy-két-három gyermekük csínytevéseiről beszélnek az asztalnál, vagy amikor egyedül bandukolok vissza a szállásomra, felettem a Göncölszekér, bennem a vacsorához fogyasztott 2 pohár bor miatt a szokásosnál is jobban kavargó gondolatok...

... tegnap este ez mind együtt volt...

... ma reggel már megint rendben voltam, mert eszembe jutott, hogy valójában az életem az én döntéseim (szüleim biztatása és maximalista főnököm beavatkozásainak) eredménye.

Nincsenek megjegyzések: