csütörtök, július 26, 2018

Don't stop me now :)

Bizony bizony,  már kiszabadultam a négy fal közül és a szomszédos parkban riasztgatom a kutyákat és kisgyerekeket a botommal. :)
És a fűben üldögélve próbálom feltérképezni magamat és az életemet,  most, hogy majdhogynem időmilliomos lettem. :) még pár hétig. Ki kell használni.

hétfő, július 23, 2018

Mobilról

Ágyban pötyögve blogbejegyzést írni éjszaka veszélyes, mert könnyen a füstbe mehet el 10 perc kitartó nyomogatása..
És az ihlet tovalebben, a bosszúság felszáll... Az agyamra.

csütörtök, július 19, 2018

Két lábas :)

Ma megvolt 3 hét óta az első két lábon járás...
Az első lépéseknél mintha 1000 tű szurkálta volna a talpamat, utána megszűnt ez az érzés, majd pár lépés után jött a tompa fájás... Egy óra múlva ismételve ugyanezeket a stádiumokat tapasztaltam.
Jó móka lesz ismét járni ...
Na de egy kis türelemmel és rám nem jellemző kitartással vissza fogok térni a két lábon járó gyalogosok közé. :)

A másik hír, hogy azért a múzsám nálam kitartóbb volt és nem hagyott el, így sikerült 3 nap alatt megírni a határidős cikkemet (el is küldtem a Nagyfőnöknek elbírálásra - gyanítom, hogy percek alatt szétszedi) én pedig folytathatom a lassan pubertás korba kerülő, határozatlanéppenezértsohabenemfogomfejeznihatáridős cikkemet...

És egy kolléganőm még nem véglegesített PhD disszertációjának átolvasását, mert úgyis ráérek...

kedd, július 17, 2018

A hivatali múzsa...

... Ma homlokon csókolt (miután egész hétvégén és hét elején is csak bambán bámultam a monitort és kedvetlenül kattogtattam ide-oda) és két óra alatt megírtam a 8000 karakteres határidős cikk több, mint felét, ráadásul úgy gondolom, hogy még eredeti gondolatokat is sikerül/t csempésznem bele. Persze a második része még hátravan, remélem, hogy a délutáni angolórám nem ijesztette el végleg a múzsámat ... :)

Holnapután pedig angol nyelvű cikkírásra megihletni képes múzsát kérnék - de hatékony legyen, mert 8 éve nem sikerül azt a cikket befejezzem (megnyitni is csak nagy erőfeszítések árán)...


vasárnap, július 15, 2018

Haszontalan...

... Vannak azok a napok, amikor semmi felmutathatót sem csinálok: ez egy ilyen nap volt.

A blogolvasás, Twin Peaks sorozat és az Életfogytig zsaru sorozat legalább besorolható a pihenés kategóriába, bár a Twin Peaks miatt időnként kicsit visszatér a feszültség... :)

Holnaptól egy kis munkát muszáj lesz visszacsempésszek, hogy a lelkiismeretem is pihenhessen... :)

szerda, július 11, 2018

Mindenki...

... Azt mondja, hogy használjam ki az időt és pihenjek...
... Gondoltam, hogy miután utolérem magam a lemaradásaimmal (ebből még két cikk megírása hátravan), utána neki is fogok...
... Aztán rájöttem, hogy lassan már azt sem tudom, hogyan is fogjak neki.
Fizikailag nem vagyok fáradt, 4 fal között, figyelembe
véve, hogy a mankózás után fájdogál a lábam, nem viszem túlzásba a fizikai megerőltetést... De hogy a fejemből hogyan űzzem ki a feszültséget és a gondolatok ide-oda cikázását és folyton visszakanyarodását a munkámhoz...

Az egyetem óta most van először, hogy 2 hét szabadság után nem kell rögtön visszamenni dolgozni...

Újra fel kell fedeznem magamnak a pihenést.

kedd, július 10, 2018

... A ló túloldalán...

Most pedig nem tudok elaludni normális időben, mert az adminisztratív munkákkal felzárkózás közel sem merít ki annyira, mint egy átlag szakrendelős vagy csak a fél osztályt magaménak tudható nap...

Holnap végre a cikkírás kerülhet sorra... Mindig ő az utolsó, a hanyagolható/halasztható. Az utóbbi 8 év csendes kísértete...

vasárnap, július 08, 2018

Több, mint egy hét....

... kényszerpihenő után kijelenthetem, hogy végre kialudtam magam (és az utóbbi néhány hónapot)... :)

... a munkabeli lemaradásaim behozására még legalább egy hónap kellene...

vasárnap, július 01, 2018

kérem vissza...

... az életemet.

Valahogy nem emlékeztem, hogy 25 éve, amikor szintén lábtörés miatt feküdtem, milyen kihívást is  jelenthetett mosakodni, hajat mosni, elmenni a mosdóig, fogat mosni féllábon, felkelni a WC ülőkéről, kimenni vizet inni... vélhetően a szüleim és leginkább anyukám tehet róla, hogy majdhogynem szép emlékeim vannak erről az időszakról, aki gondoskodott rólam és rengeteg héten keresztül hűségesen cipelt magával mindenhova a lakásban, miközben nem kevés kilót is felszedtem, ugyanis pont ebben az időben sikerült ugrásszerűen megnőnöm és a tornasorban az utolsó helyről feltörni az élbolyba... Utólag is vallom, hogy a hormonális dolgok mellett az épp divatba jött francia látványpékség által gyártott hihetetlenül finom, margarinnal megkent fehér kenyér is sokat segíthetett ebben... :)

... szóval most a XXI. században azért nem kicsit szenvedek, bár a fizikai fájdalom elhanyagolható, de folyamatosan vállizomlázam, comb és fenéktáji izomlázam van a mankózástól és a fél lábbal ülő helyzetből talpraállástól... a mosakodásról inkább nem írnék, nem szeretnék visszaemlékezni rá 20 év múlva, a lényeg, hogy legalább mostmár nem nyaktörő vállalkozás, mint az elején, tehát némi fejlődés azért itt megfigyelhető....
A vérhígító kezelésről pedig mindig eszembe fog jutni ezentúl, amikor ráírom egy lázlapra, hogy bár eddig a betegek soha nem panaszolták, de csíp és feszít....

 ... a köpeny másik oldaláról mindig sokat lehet tanulni arról, hogy mennyire kiszolgáltatott is lehet az ember betegség idején...


családi aranyköpések :)

... hőn szeretett családtagom olvasta fennhangon a neten valamelyik Bl!kk típusú bírált szakfolyóiratból, hogy a sarokfájdalom hátterében az egyik gyakori ok a "planetáris fasciitis" plantáris fasciitis helyett (talpi bőnye gyulladás). :)

... nagyon nevettem. :D

szerda, június 27, 2018

not so happy end...

... bár tegnap este még reménykedtem abban, hogy egy kis semmiség lesz, amit pár nap alatt letudok magam mögött, ma délben már gipsz díszítette a lábamat, ami összesen 6 hétig fog végigkísérni...
... (össze)törtem.

.. de csak csontilag.

kedd, június 26, 2018

egy sportkarrier vége (?)

... és lehet, hogy egyben kényszerszabadság is lesz a mai futás következménye, amikor egy apró figyelmetlenség miatt kibicsaklott a bokám és akkorát reccsent, hogy szabad füllel is hallható volt. :(
Még hazavezettem az autót, de nem vagyok túl optimista a holnapi közlekedést illetően, már háromszorosára duzzadt a külbokám, na de mozog még, így ha lehet, nem mennék vele orvoshoz. :)
Begyógyszereltem magam és jegelem.

... az egészségügyi dolgozók (velem az élen) a legrosszabb betegek.


szerda, június 20, 2018

majdnem hiányérzetem van...

... fél év után az első nap, amikor nem közelgett vészesen valamilyen konkrét vizsga és nem fekszem le némi lelkiismeretfurdalással, hogy ma sem tanultam...
... csak úgy maga a nagybetűs ÉLET maradt megint, amin lehet nagyon kicsit napi rendszerességgel szorongani...

hétfő, június 18, 2018

lassan...

..tökélyre fejlesztem a "hogyan NE készüljünk egy vizsgára" tehetségemet, és ilyen laza sem voltam még életemben vizsga előtt, mint szombaton. Holnap is gyakorolhatom majd a lazaságot... aztán egy ideig (kb 80 évig) nem szeretnék többet vizsgázni.

Vizsgáztatni sem, de azt egyelőre muszáj.

Nem sokkal jobb érzés ez az oldala sem a tételsornak...

vasárnap, június 10, 2018

Első futás az új órával :)

Csak egy kicsit szerencsétlenkedtem induláskor (először beltéri mozgásnak akarta rögzíteni), utána viszont működött, időnként zizegett, ugyan fogalmam sincs miért, a végén pedig kb 0.8 km-rel rövidebb távot írt ki, mint a mobilos GPS - es applikációm, de összességében elégedett vagyok és megnyugtat, hogy közben ver a szívem is, nem is keveset..  :)

péntek, június 08, 2018

A kezdet...

Végülis ha naponta elolvasok 700 oldalt, akkor simán a rendelkezésemre álló maradék 2 teljes napban fel tudok készülni a vizsgára ... :) miért is ne lennék optimista ..? :)


csütörtök, június 07, 2018

Holnap reggeli erőpróba...

Ugyan szabadságon vagyok, de megpróbálok 5:50-kor kipattanni az ágyból, futni legalább 1 km-t (és végre letesztelni az új pulzusmérős órámat, mert eddig max csak alvástesztelésre használhattam volna, ha nem szoktam volna éjszakára levenni a kezemről)  és még kb 2 kérelmet megírni, mielőtt inkognitoban beszaladok a munkahelyemre és utánajárok pár dolognak...

A mai tanulás helyett is elmaradt vagy nem elmaradt, csak sürgős kérelmeket írogattam.

Az esélyeim egyre csekélyebbek. Még szerencse, hogy a sikertelen vizsgákat nem kell feltüntetni az ember lányának az önéletrajzában... :)

Mióta...

... Lemondtam arról, hogy az 1400 oldalas könyvet elolvassam a vizsgára (az egyedüli tudományos esemény, amire a magam továbbképződése miatt neveztem be), a stressz jelentősen alábbhagyott...

... Esélytelen úgy készülni valamire, hogy mások jogot formálnak arra az időre, amit a tanulásra vettél ki.

Valószínűleg az én életemben most jön a sikertelen vizsgák időszaka...

kedd, június 05, 2018

nagy tervek :)

... most épp azt találtam ki, hogy miután túléltem a Vivicittát, nekifogok reggelente futni a munka előtt 2 km-t, legalább heti háromszor.

... ebben a táv ugyan nem nagy (már volt életemben kétszer, hogy 4 km-t is lefutottam egyben - tudom, ez csak nekem nagy megvalósítás, de én már ezzel is túlléptem a saját árnyékomon.. ;) ), de maga az a tény, hogy emiatt kb 5:50-kor fel kell majd kelni, hogy még egy zuhany is beleférjen munka előtt, hát igazából ezt tartom hatalmasnak (és ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor még az is lehet, hogy megvalósíthatatlannak).

... titokban abban reménykedem, hogy ha nyíltan leírom és felvállalom, hogy most épp mit találtam ki újabb erőpróbának, akkor ez motiválni fog abban, hogy reggel ne kinyomjam az ébresztőt és tovább aludjak még egy félórát, hanem fel is keljek és meg is valósítsam a terveimet.

... talán ha ebben sikerül egy kis rutint kialakítani, akkor később további rutinok is beépülhetnek: pl munkaidő alatt leletezni kartonokat, szintén ebben az idősávban méltányossági kérelmeket írni és ezekkel nem a szabadidőmet, és nyomokban jelentkező magánéletemet megnyomorítani.

... ha ezeket is sikerül beépíteni, akkor talán sor kerülhet a magánéletem kikupálására is....

vasárnap, június 03, 2018

előadás maraton

..a láthatáron. Azaz hamarosan megtapasztalom, milyen életem lett volna, ha mégis tanítónőnek szegődök és napi 3-6 órát kellene beszélnem hallgatóságnak...

... nem is maga a beszéd izgat, mert az megvan a szakrendelős napokon is, méghozzá negyedórás szünetek nélkül (kivéve ha az adott napra 1-1 bőbeszédűbb beteg is be van írva), csak mostanában kezdek félrebeszélni, felcserélni szavakat, illetve nem befejezni mondatokat, és itt nem bújhatok  majd a monitor mögé vagy mélyedhetek el műgonddal a beteg dokumentációjában, mint amikor a szakrendelésen látom, hogy az asszisztensnőm készül lecsúszni a székről a nevetéstől a sületlenségeim hallatán...

... hát igen, még mindig a könyvtáros szakma tűnik a legvonzóbbnak...