a halogatást ...

 ... sajnos nem felejtettem 2021-ben, sikerült ma 1 hét késéssel elküldenem egy cikkbírálatot. Sokszor megfogadtam már, hogy több ilyen mizériát nem vállalok, mert csak az időt rabolja és a napi döntési készletemet csökkenti. Amúgy is hadilábon állok a döntésekkel így vizsgaidőszak táján: hallanátok csak, micsoda párbeszédek futnak le a fejemben vizsgáztatás során, most akkor ez 4-es legyen, vagy 5-ös, vagy mégiscsak 4-es...? de ha ekkora badarságot mondott, akkor vágjam ki, vagy csak adjak neki 2-est... ? (1-5-ig terjedő skálán... ) 

Kicsit várom már én is a nyári szünidőt, amikor sem oktatni, sem vizsgáztatni nem kell ... :))

napi jó - 171. nap

Ma bár végül nem mentem futni napsütésben, helyette viszont délután 6-kor megkönnyebbülve elküldtem a 10 éve időnként írogatott cikkem legfrissebb változatát egyik főnökömnek, reménykedve abban, hogy most pár napig olvasgatni fogja, majd utána jön a módosítási tervekkel. Utána hazaindultam a munkahelyemről.

Kb. 20 perc múlva már jött is a válasz, hogy a végét át kell írjam.

a k4meráról...

 ... pedig többet szót sem ejtek, mert azóta hirtelen felszaporodtak az ilyen események... 

.. a Zuniverzum pedig közben csendben mosolyog... vagy inkább hangosan nevet?

az új esztendő...

 ... egyelőre jól alakult, mert egyből 3 munkaszüneti nappal indult, ami során nem ügyeltem, csak telefonvégen kellett lógjak. Azért máris alakul a rejtély, ugyanis amikor össze akartam szedni a 2020-as Esztendő élményeit a kapcsos naptáramból, ahova minden fontosabb eseményt rögzítek, rájöttem, hogy sehol sem találom a 2020. márciust, áprilist és a fél májust megörökítő lapokat... valakinek valami ötlete?? 

A gúgel kalendáriumból persze valamennyire utánkövethető, hogy mi minden történt akkoriban velem, de ez azért mégiscsak furcsa, mert 2016-2019 között az összes lapom megvan lefűzve, szépen archiválva... 

Még egy utolsó fricskát nyomott az orromra a 2020-as esztendő. :)

Amúgy készülök beszámolóval, a statisztikai adatok már összeszedve, már csak egy kis időt kell szánjak a mondatok megfogalmazására. ;)

Azért ne várjátok lélegzet visszafojtva, lélegezzetek csak nyugodtan. :)

naivitás felsőfokon

... azért annyira is csak én lehetek naív, hogy elhittem az internetnek, hogy reggelente 6-kor nyit a múzeum, amit szerettem volna meglátogatni itt tartózkodásom alatt. Már el is terveztem ,hogy akkor holnap reggel 5-kor kelek, múzeum 6-8-ig, utána megreggelizek, és csak az első előadásról csúszok le, ami amúgy sem annyira érdekes az én szempontomból.

... azért gondoltam, megkérdezem a recepción, hogy biztos-e a biztos, amit a netről silabizáltam ki, mire kiderült, hogy maga a kert nyit reggel 6-kor, a múzeum bizony csak délelőtt 10-kor, így pont le fogok csúszni róla és egyébként a városnézésről is, mert estére szerveződik egy hivatalos vacsora.

... nem vagyok felhőtlenül boldog, vacsora helyett inkább a múzemban sétálgattam volna.

Ismét marad a reptéri szuvenírbolt...

függőségeim...

... a mai nap is csak megerősítette bennem, hogy internet és mobilfüggő vagyok, megfűszerezve némi figyelemzavarral. Így eshetett, hogy az előadásokon ülve és elvileg figyelgetve valós időben értesültem mindenféle munkahelyi problémákról, küldtem el sürgős kérelmet egy betegnek gyógyszerre, kértem be az intézeti gyógyszertárból árajánlatot egy készítményre, mindeközben 10 percenként kikapcsoltam a telefonomon az internetet, hogy inkább az előadásokra figyeljek, de a vége úgyis az lett, hogy (öt)percenként, megnéztem, hogy jött-e valami a postaládámba....
... Illetve, hogy írt-e az a 3-4 ember blogot, akiknek viszonylag rendszeresen (ötpercenként) ellenőrzöm a bejegyzéseit, amikor épp nem dolgozom olyan intenzíven és van időm pótcselekvéseket végezni. :)

Az este vége pedig az lett, hogy annyira nem működött ezek után a net a vélhetően sokcsillagos szállodai szobámban, hogy le kellett menjek a hallba az elkövetkező előadásaimhoz cikkeket töltögetni... Mivel ott sem működött az internet sokkal fényesebben, végül kb félóra kínlódás után feladtam... azért még egy órát fent a szobámban próbálkoztam, 5 percenként újraindítva a netet és láss csodát, a nyűglődés blogírásra is ihletett... természetesen a munkával kevésbé fényesen haladtam, de legalább a keresett cikkeket begyűjtöttem és a koncepció elkezdett alakulni agyam rejtettebb zugaiban... felszínre ugyan még nem tört, de már alakulgat...

számos (vagy számtalan...?) hibáim egyike...

... hogy mindig mást szeretnék csinálni, mint amit az adott körülmények között tenni kellene. Most épp a futásba menekülök, miután összeírtam, hány előadást kell megírjak és megtartsak a következő 3 hónapban (két számjegyű lett sajnos), ráadásul nagyjából mindegyiket más témából, más közönségnek... és készítettem egy listát a kérelmekről is, amiket sürgősen meg kellene írni... ezek a listák nem igazán tettek jót a lelki nyugalmamnak...

Ezek után ma életemben másodszor ismét egy órán keresztül futottam, javítottam 600 m-t a megtett távomon, megdöntöttem a tegnapi rekordomat és csak utána fogtam neki kérelmet írni így nagy magányomban a szép nagy hotelszobámban...

Holnap pedig nagyon fog fájni a reggeli ébredés, pedig olyan jó lenne még egy kérelmet megírni a reggeli és a 8-9 óra konferencia előadások előtt (alatta inkább figyelni kellene... )....

Ha így haladok a futással, a végén még elkezdem nézegetni a félmaratonra felkészülés tippjeit... hogy aztán jövőre még eggyel gazdagodjon a beregisztrált, de meg nem látogatott futóversenyeim gyűjteménye...

ez az év...

... nem a futásban elért nagy sikereimről fog szólni, ez már biztos.

Azok után, hogy az év első általam kinézett és beregisztrált versenye rossz idő miatt el lett halasztva, az esőnap viszont nekem nem volt jó, a második és egyben utolsó tervezett versenyt a családban bekövetkező jobb bokatörés (egy évvel korábban nekem ez is ez volt, csak épp az enyém lényegesen kevesebb darabba tört és én megúsztam a műtétet) miatt végülis le kellett mondanom, mert ápolási feladataim támadtak.
Remélem nem a Fennvaló égi jele volt ez, hogy ne nagyon erőltessem ezt a futás dolgot, inkább küldjön egy emailt, hogy egyértelmű legyen, csak több csont ne törjön...
Az is lehet ugyanakkor, hogy az én életemet akarta megmenteni, mert a felkészülésem hagyott némi kívánni valót maga után és 2-3 km futás után vagy kipurcantam volna, vagy lesétáltam volna a maradék 4 km-t. Ez már nem fog kiderülni... Jövőre a családom és magam egészsége védelmében biztos nem fogok januárban regisztrálni egy nyári futóversenyre (ami valójában a motivációmat lenne hivatott erősíteni, hogy fel is húzzam a futócipőt, ne csak olvassak a futásról...). Ha mindenki a családban egyben van, és én is képes vagyok lefutni az adott távot, akkor fogok utolsó pillanatban jelentkezni, kicselezve a sorsot - vagy nem.

miért is...

... pont nekem gyógyulna tankönyv szerint a lábam? újabb 3 hónap futási tilalom.

... kénytelen leszek valami más sporton elkezdeni gondolkozni ebben a periódusban. Azért még nem adtam fel, hogy jövő évben javítok a Vivicittá-s időmön....

... kicsit szomorkás....

... a hangulatom máma, tartok a holnapi naptól. Vissza a mélyvízbe. Olyan jó volt kicsit a partról figyelni a dolgokat.

Kezdődik ismét a stressz, vagy képes leszek a két hónap alatt összegyűjtött alvástartalékkal, összeolvasott könyvekkel és meghallgatott előadásokkal a tarsolyomban ezúttal végtelen nyugalommal szemlélni a dolgokat... ?

egy sportkarrier vége (?)

... és lehet, hogy egyben kényszerszabadság is lesz a mai futás következménye, amikor egy apró figyelmetlenség miatt kibicsaklott a bokám és akkorát reccsent, hogy szabad füllel is hallható volt. :(
Még hazavezettem az autót, de nem vagyok túl optimista a holnapi közlekedést illetően, már háromszorosára duzzadt a külbokám, na de mozog még, így ha lehet, nem mennék vele orvoshoz. :)
Begyógyszereltem magam és jegelem.

... az egészségügyi dolgozók (velem az élen) a legrosszabb betegek.