..a láthatáron. Azaz hamarosan megtapasztalom, milyen életem lett volna, ha mégis tanítónőnek szegődök és napi 3-6 órát kellene beszélnem hallgatóságnak...
... nem is maga a beszéd izgat, mert az megvan a szakrendelős napokon is, méghozzá negyedórás szünetek nélkül (kivéve ha az adott napra 1-1 bőbeszédűbb beteg is be van írva), csak mostanában kezdek félrebeszélni, felcserélni szavakat, illetve nem befejezni mondatokat, és itt nem bújhatok majd a monitor mögé vagy mélyedhetek el műgonddal a beteg dokumentációjában, mint amikor a szakrendelésen látom, hogy az asszisztensnőm készül lecsúszni a székről a nevetéstől a sületlenségeim hallatán...
... hát igen, még mindig a könyvtáros szakma tűnik a legvonzóbbnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése